Budapest: 13.53°
HUF/EUR: 333.94
szechenyi
Oktatás, könyvtár » Cikk részlet

Munkavédelmi képviselők nemzetközi konferenciája


2013. május 22-23-án több európai munkavállalói-érdekképviseleti tömörülés osztotta meg az érdekképviseleti tevékenysége során felmerült problémáit, valamint tájékoztatták a konferencia résztvevőit az adott országban működő munkavédelmi képviselői intézmény szerepéről és helyezték el azt a vállalati struktúrában.

Az egyik, Európa szerte legjellemzőbb problémát a munkahelyek- és a munkavállalói egzisztencia bizonytalanná válása okozza, vagyis a pszichoszociális kockázatok. Sajnálatos, hogy a munkaadók egy része vissza is él ezzel a „fegyverrel” és tevőlegesen is megfenyegeti munkavállalóit a „jobb teljesítés” érdekében. Az aránytalan munkahelyi elvárások, a munkahely bizonytalansága, a felfokozott munkatempó, állandó időhiány, stresszhatásként lép fel a munkavállalók körében. Ezek a körülmények vezetnek aztán, a mostanában „divatossá vált”, pszichoszociális kockázatok megjelenéséhez. A munkaköri kockázatértékelések a legtöbb munkahelyen kiegészültek eme lelki eredetű kockázatok vizsgálatával is. A stressz és a pszichoszomatikus megbetegedések (szív- és érrendszeri elváltozások, emésztőrendszeri megbetegedések stb…) mára kezelni való elemeivé váltak a munkavállalók orvosi vizsgálatai során megállapított megbetegedések kapcsán. „Az ember a legfőbb érték” hallottuk már sokan ezt a frázist, de kinek is vagyunk, mi munkavállalók, érték igazán? A munkáltatónak, aki minimalizálandó költségtényezőként tekint a munkára, aki a költségei csökkentése érdekében először munkamegosztással, majd automatizációval és robotizációval emberteleníti el a termelést? Az államnak, akinek állampolgárai szinte menekülnek a munka világából a korkedvezményes nyugdíjba vonulással, gyakori munkahely-váltással, passzív betegállománnyal és bizony gyakran az öngyilkossággal? A résztvevő tagországok munkavédelmi képviselői egyetértettek a következőkben: A vállalatok, a profitorientáltságuk miatt, az emberi erőforrások maximális kihasználására törekednek, (csökkentett létszámú munkaerő, megnövelt munkaidő, stb...) és miután a gazdasági környezet egy-egy vállalat számára a „vállalati önérdek” érvényesítéséről szól, a munkavállalók érdekében igazi, áttörő érdekérvényesítésre sajnos jelenleg nincs lehetőség.

A résztvevő tagországok munkavédelmi képviselői szerint növelni kell továbbá a szakszervezetek befolyását a vállalatok munkavédelmi döntéseiben, illetve a munkavállalókat érő kockázatok kiértékelésében, a munkabalesetek kivizsgálásában. A tagországok beszámoltak arról, hogy milyen törvényi rendelkezés mentén kerülnek megválasztásra a munkavédelmi képviselőik. Megismertük azt a létszám-minimumot, amely felett már a munkavállalók jogosultak (kötelező a vállalatoknak) munkavédelmi képviselőt választani, illetve akár (emellett) munkavédelmi bizottságot is „üzemeltetni” a cégnél. Hazánkban ez a szám telephelyenként 50 főnél kezdődik, ezalatt a létszám alatt nem kötelező a munkaadónak munkavédelmi képviselő választással bajlódni, ebben az esetben viszont a munkavállalókkal közvetlenül kell tárgyalni munkabiztonsági kérdésekben. Amennyiben 50 fő alatt van a munkavállalói létszám, a Társaságnál működő szakszervezet, üzemi tanács, vagy a munkavállalók többsége is elegendő, hogy kezdeményezze a munkavédelmi képviselő választást, ekkor a munkaadónak szintén kötelességévé válik megszervezni a munkavédelmi képviselő választást. A tagországi képviselők azonos módon látják fontosnak a szakszervezetek, valamint a megválasztott munkavédelmi képviselők együttműködésének mélyítését.

Több tagországban, legjellemzőbben hazánkban is, gondot jelent, a főként építőipari beruházásoknál megjelenő, többszintű vállalkozói rendszer. Az alá-fölé-rendeltségi viszony számos esetben nincs külön szerződésekkel „lefedve” és ebben az átláthatatlan környezetben a munkavédelmi kérdések is egyre hangsúlytalanabbakká válnak. Ki védi meg a sokadik alvállalkozót a veszélyek ellen, meddig felelős az alacsonyabb szinten elhelyezkedő munkáltató és egyáltalán a fővállalkozó (generálkivitelező) milyen ellenőrzési jogkört kaphat az építési munkálatok során egy adott munkaterületen? Ezen kérdések a tagországok többségénél jogszabályi szinten kezelve van ugyan, de mint tudjuk, minden szabály csak annyit ér, amennyit be is tudnak tartatni velük.

Záró gondolat: A munka nemcsak lehetőség a javak létrehozására, hanem eszköz képességeink fejlesztésére, az együttműködés mind magasabb szintre történő emelésében. Munkaadó és munkavállaló kölcsönösen függnek egymástól, egymásra vannak utalva működőképességük fenntartása érdekében, ezt kellene, akár EU-direktívák segítségével is, az államvezetéssel felismertetni. Mindaddig amíg a munkáltatók nincsenek határozott keretek közé zárva (megfelelő Munka Törvénykönyve), addig nem várható kézzelfogható fejlődés a munkavállalók pszichoszociális kockázatainak csökkenését illetően, amely mostanra az egyik legnagyobb kóroki tényezővé nőtte ki magát.

Somlai Szilárd

Galéria

Hozzászólások 1 hozzászólás

Újszászi Katalin
Tisztelt Liga Szervezet!
A cikkben szereplő téma nagyon aktuális. Egy rövid, ide illő gondolatot szeretnék megosztani Önökkel: " Egy nemzet igazi vagyonát az emberek jelentik. A fejlesztés (fejlődés) alapvető célja az emberek hosszú, egészséges és alkotó életet lehetővé tevő környezet megteremtése. Erről az egyszerű igazságról gyakran megfeledkeznek az árufelhalmozás és a pénzbeli gazdagodás közvetlen előtérbe helyezése során." ENSZ Fejl. Program (UNDP-1990.)
Ezt a "vagyont" igazán érdemes óvni, mivel az emberi teremtőerő csodákra képes, de beteg lelkű, beteg testű munkavállalókkal a munkáltatók sem nyernek- beteg fának előbb-utóbb beteg gyümölcse lesz. A munkavállalókat(mukanélkülieket) terhelő nagy pszichikai nyomás egészen szélsőséges formákban tör elő, sok ilyenről hallunk manapság, ha nem is vezetik vissza okozóként ehhez a feszültségforráshoz. Feltöltődni, kipihenni ezt a stresszt, hogy ad az MT szabadságolási rendje lehetőséget? Betegállományba elmenni? Azt az utat megint csak nem lehet választani, több okból sem. Nagyon nagy változásokra lenne szükség ahhoz, hogy az emberek örömmel végezzék a munkájukat, mert igazán az hozná meg a gyümölcsét. Sok tenni való van, persze ehhez az egyénnek, a munkavállalónak is bizonyos szemléletváltásra lenne szüksége. Talán ez irányban is érdemes lenne tenni valamit. További jó munkát! Üdvözlettel Újszászi Katalin

Szólj hozzá!

A számítógépednek az IP száma: 3.88.156.58 Név:

Hozzászólásokra vonatkozó szabályzatok »