Budapest: 13.53°
HUF/EUR: 339.71
szechenyi
Oktatás, könyvtár » Cikk részlet

Újraegyesíteni a munkavállalókat Európában


2015. november 19-én és 20-án Berlinben került sor az Európai Szakszervezeti Intézet éves oktatási konferenciájára. A konferencián elhangzott, a következő évek kulcskérdése az új nacionalizmusra adott szakszervezeti válasz lesz, és a munkavállalók újra bevonása az európai vérkeringésbe.

Ulisses Garrido az ETUI oktatási igazgatója hangsúlyozta, a jelen kongresszus feladata, hogy módosításokat fogadjon el az elkövetkező négy évre szóló oktatási stratégiájában. Beszámolt az elmúlt évek pozitív fejleményeiről, előrehaladás történt a tanfolyamok koordinációjában, a tanfolyamok elismerésében (az angol TUC vagy a Lille-i egyetem hivatalos elismerést ad néhány tanfolyam elvégzéséről), a tanfolyami partnerségében (megállapodások történtek országos konföderációkkal), a tanfolyamok profiljainak kialakításában, amely utóbbi segít elhatárolni az oktatási célokat. Ugyanakkor, mint mondta, sokkal szélesebb célközönséget kell megszólítani, aktív pedagógiai módszereket kell választani, pedagógiai, és Eurotréner kurzusokat  tovább kell fejleszteni, új oktatási hálózatokat kell kiépíteni, a távoktatást nagyobb mértékben használni.  Az elmúlt négy évben több részvevőt sikerült megszólítani, és a következő években a költségvetés is nagyobb lehet, de jobb nemek közötti egyenlőséget kell felmutatni a tanfolyami résztvevők között.

A nyelvi kurzusokkal kapcsolatban elmondta, a francia kurzusra kevés volt a jelentkező, ugyanakkor az angol kurzusok többszintűek lettek. Továbbra sem pontosan megoldott az, hogy a konföderációk kiket küldenek a képzésre, több esetben nem azokat, akik a célcsoportba tartoznak. Elmondta, a tanfolyami díjakat valószínűleg növelni kell, mert a támogatások 15 százalékos önrészt írnak elő. Továbbá minőségi sztenderdeket kell betartani (amelyet külső cégek igazolnak). Jó lenne, ha minden tisztségviselő képzést kapna európai szinten is. 2016 áprilisától új, magas szintű oktatási kurzusokat terveznek, amelyek a tapasztalt szakszervezeti tisztségviselőket szólítanák meg.

Maria Helene André, az ILO munkavállalói tevékenységek irodájának vezetője (ACTRAV) szerint a szakszervezetek számra keserű ébredés a globalizációs kihívások kezelése, Európán kívüli országokból olyan hatások érkeznek, amelyek gazdasági, és szociális kérdéseket vetnek fel. A szakszervezeteknek nagy felelősségük van, hogy az európai szociális modellt visszahozzák a gyakorlatba. Mindebben mi a szakszervezetek szerepe? Mindenekelőtt, hangsúlyozta, a szakszervezetek a megoldás-, nem pedig a probléma részei. A kommunikáció kulcs, hiszen általános gyakorlat, hogy a szakszervezetek a sikertelenséget jobban kommunikálják, mint a sikereiket. Tehát a kommunikációt és a képzéseket kell fejleszteni, hiszen ez utóbbiaknak többszöröző hatása van.

Ezt követően beszélt az ACTRAV munkásoktatási stratégiájáról, elmondta a szervezet számára prioritás a fenntartható fejlődés, az ILO sztenderdek, és a munka világának jövője témakörök. Kérdés, hogy a különböző partnerségek keretében hogyan tudnak együttműködni különböző szervezetek, hogyan segíthetik egymás módszertani kapacitásainak fejlesztését. Hangsúlyozta, amíg a nyolcvanas évek közepén Jacques Delors 140 tételes programot vezetett be ezen a területen, ma azonban nincs szociális programja az Európai Uniónak.  Sok országban olyan kormányok léptek hatalomra, akik szakszervezet-ellenesek. Ha elhalasztunk egy befektetést, akkor sokkal nagyobb árat fogunk érte fizetni – így van ez a szociális kérdésekben is. Kiemelte, támogatni, stimulálni, megerősíteni kell az európai szakszervezeti mozgalmat.

A beszámolókat követő vitában az oktatási igazgató és a felszólalók elmondták, új dimenziót kell adni az országos szintű munkának, és a nemzeti és az európai képzéseknek ki kell egészítenie egymást. Elhangzott, a tanulási folyamatnak a résztvevők saját tapasztalatain kell alapulnia, a racionális és az érzelmi elemeknek együtt kell hatnia. Politikai kérdés, hogyan oktatunk szervezeti és európai szinten is. Továbbá maximalizálni kell a képzésbe befektetett forrásokat, szélesíteni az oktatás számára fontos célcsoportokat és növelni a multiplikátor hatást. Az évi 2000 európai tanfolyami résztvevő évente 3 millió euróba kerül, ezért ezt az összeget hatékonyan kell felhasználni. Fel kell mérni a szükségleteket, és a létező 6 hálózat mellé további oktatási hálózatokat kell fejleszteni. Ezt követően a résztvevők részletes módosításokat terjesztettek be a négy éves stratégiához.

A délután folyamán a Kontrollálatlan hatalom – a Trojka című dokumentumfilmet nézhették meg a résztvevők, amelyet követően Harald Schumann a film készítője kérdésekre válaszolt, és a görög események kapcsán arról beszélt mi történt Európával az IMF, a Bizottság, és a Központi Bank nyomása alatt.

Másnap Philippe Pochet az Európai Szakszervezetei Intézet igazgatója beszélt az Intézet céljairól, kiemelte, gazdasági és digitalizációs változásokat terveznek a jövőben. Klaus Beck a DGB képviselője a német válságokról beszélt, egyrészt a migrációs válságról, amely napi 5 ezer ember ellátását jelenti, és nagy kihívás a német társadalmunknak. Aláhúzta, a menekülteket a munkaerőpiacra kell integrálni, de a nemzetközi menekültellátó láncokat tovább is erősíteni kell. Továbbá a munka világának új kihívásairól beszélt, ilyen például a digitalizáció, ezt a munkáltatók vezetik be egyre inkább, és így kérdésessé válik az adatvédelem. A másik kihívás a dereguláció, és az atipikus munka elterjedése. Az ügynökségek által elvégzett kiközvetített munkáról megoszlanak a vélemények, mondta, nagy kérdés Németországban, legyen-e szabályozás ezen a területen. A kérdést a bürokráciához kötik, de a kérdés túlmutat ezen. A német textil szövetségben például a munkáltatók minden kötelező szabályozást megpróbálnak elkerülni, de Németországban csak akkor lehetnek a szakszervezetek biztosak a munkafeltételek megtartásában, ha létezik egységes szabályozás. Elmondta, elektronikus regisztrációt javasolnak az ideiglenes munkavállalók foglalkoztatásában, illetve rámutatott, a nemzeti és az Európai szint közötti kapcsolatot erősíteni kell, és megmutatni, hogy a döntések egymásra hatnak.

Luca Visentini ESZSZ főtitkár szenvedélyes beszédében az elmúlt kongresszus fő gondolatait vázolta. Elmondta, európai szinten ideológiailag rossz helyzetbe kerültek a szakszervezhetek. Frusztráltak a munkavállalók, és ezt meg kell változtatni, demonstrálni kell, hogy a szakszervezetek képesek változni és konkrét eredményeket felmutatni. Ennek érdekében az Európai Szakszervezeti Szövetségnek koordináltabbaknak kell lennie, és közelebb kell kerülnie a munkavállalókhoz. A szervezéshez új fórumokat kell találni, ehhez meg kell tanulni a legjobb szervezési módszeretet. Tagság nélkül a gazdasági és politikai erő lehanyatlik. Az általános negatív trendek ellenére pozitív példák is vannak, Svédországban a Vision szakszervezet az önfoglalkoztató és atipikus munkavállalók beszervezésével 25 százalékkal növelte taglétszámát. Ma 176 ezer tagja van, az elnökük egy 27 éves nő. Érdekesség, hogy a korábbi elnök szintén hölgy, 35 éves, jelenleg a szociális ügyek minisztere.

Nem győzhetjük le a válságot addig, amíg nem tudunk munkahelyeket teremteni, megállítani a megszorító politikát, és visszaállítani az európai értékeket. Állami befektetésekkel kell fűteni a gazdaságot. Ha ez nem történik meg az elkövetkező három évben az európai gazdaság nem fog visszaállni a válság előtti szintre. Az ipari termelés 70 százalékát Európában adják el, ezért ha mindenhol visszavágják a béreket, akkor nem lesz vásárlóerő. A béremelés az egyetlen út, amely a válságból kivezet. Nem csak a szociális igazságosság miatt, hanem gazdaságilag is. A termelékenység látja a kárát, ha nincsenek megfelelő intézkedések. Ha üzletemberek lennénk, az üzletünk a kollektív szerződés lenne. Azért kell tárgyalnunk, hogy az üzlet növekedjen a jövőben.

Az Európai Szemeszter keretében megvalósuló egyeztetési kötelezettséget és gazdasági kormányzás lehetőségét arra kell felhasználni, hogy tudjunk hatni a folyamatokra. Manapság többen azzal érvelnek, hogy a szociális modell akadálya a kibontakozásnak. Néhány éve az adatok még azt mutatták, hogy a szociális modell termelékenység növelő tényező. Támadás történt a sztrájkok és a szakszervezetek ellen. Nem Kínából, nem Ázsiából támadták meg a munkavállalói jogokat, maguk az európai munkáltatók tették ezt.  

A menekült-kérdésben nem szabad felülni a propagandának. 2 millió ember Törökországban arra vár, hogy ide jöjjön. Ez csak akkor lehetséges, ha szétosztjuk az embereket. Európában 1,5 millió álláshely betöltetlen; 2020-ig 11 millió, 2030-ig 20 millió ember fog eltűnni a munkaerőpiacról! Nem igaz, hogy a migránsok a segélyekkel túl nagy terhet rónak a társadalomra! Pontosan kétszer annyi adót fizetnek, mint amennyi segélyt kapnak. Tehát a szociális ellátásaikat ők fizetik!

Peter Sherrer elmondta, meg kell győzni az embereket, hogy jobban be vannak vonva, könnyebb sikereket elérni. A dublini folyamat elbukott (nem sikerült az Alapszerződésbe helyezni további emberi jogi cikkelyeket), de folytatni kell, és világossá tenni, milyen értékeket vallanak a szakszervezetek. Elmondta, a migránsok pontosan olyanok, mint a többi állampolgár. Ha létezik kizsákmányolás, kirekesztés, a munkavállalók egyenlőtlen kezelése, akkor nincs beilleszkedés a társadalomba. A szakszervezetek az atipikusan foglalkoztatott egyének számára jelenleg nem tudunk kollektív szerződéseket kötni. Ugyanakkor kísérletet kell tenni az ő bevonásukra is.

Martin Roggenkamp a munkavállalók változó Európa-képét vázolta fel egy olyan kutatásról számolt be, amelyet a Hans Böckler Alapítvánnyal együtt végeztek el. A tanulmány célja, hogy a szakszervezeti oktatásban résztvevők társadalmi viszonyulását megvizsgálja, és olyan megközelítéseket dolgozzon ki, amelyek ezekre a mintákra épülnek. A tanulmány végeredménye, hogy az érdeklődés nagyon függ a napi hírektől; az egyén nagyban épít a költség-hasznon elemzésekre; a fejlődési lehetőségekre; és egyre növekszik az érdeklődés más európai országok helyzete irányt. Rövidtávon veszélyt éreznek a munkavállalók a bővítésben, a szociális vívmányokat féltik. A kommunikációban fontos a probléma megoldás, és a helyes érvek megtalálása. Hangsúlyozta, kritikai és demokratikus megközelítést kell társítani az európai ismeretek politikai oktatásához.

André Freire az általa elvégzett kutatásról elmondta, a hipotézis az volt, hogy politikai különbségek a különböző társadalmi rétegek között az értékek szintjén is megjelennek. Értékválság esetében ezek a különbségek erősebbek (euroszkeptikus, vagy radikális, extrém pártok jelenléte), továbbá, hogy a jobb anyagi körülmények között élők inkább az Európai egységre szavaznak, és a lecsúszó rétegek radikalizálódnak.

Ezt követően Liz Rees TUC, Joachim Beerhost IG Metall és Borbély Szilvia tartott panelbeszélgetést. A magyar meghívott elmondta, Magyarországon a neoliberális eszmék után neokonzervatív és jobboldali eszmék jelentek meg, a szakszervezeti oktatás azonban ezekre nem reflektál. Az oktatásban megjelennek európai témák, azonban a munkavállalók a helyi szinten frusztráltak, nem hisznek abban, hogy helyzetük javulhatna. Fontos, hogy tisztes bérek legyenek, mivel 300 euró a magyar minimum bér, 200 euró a nettó – van hová fejlődni a gazdaságnak.

DGB képviselője felsorolta azokat az intézményeket, amelyek a szakszervezeti oktatást támogatja, a Hans Böckler Alapítványtől a DGB különböző oktatási alapítványait, a frankfurti Európai Akadémia, a városi önkormányzatokat, és természetesen a különböző szintű szakszervezeteket. Az irigylésre méltó támogatásból alapképzést és szövetségi képzést is kapnak a szakszervezeti tisztségviselők; a célcsoport a DGB teljes állású tisztségviselői. A képzés elemei: politikai képzés, szakképzés, munka és szociális jog. A tervezés és szervezés és értékelés a DGB Bildungswerk-é. Évente 45 szemináriumot tartanak, az üzemi tanácsoknak minősítő programokat, amelyben munkajog, és munkavédelem, munkaegészségügy szerepel. Általános oktatást is tartanak szakszervezeti tagoknak és érdeklődőknek, ennek keretében politika, gazdaság, szociális kérdésekről de egyéb témákról, például a digitális média, vagy a globalizáció, migráció, lobby, 20 századi katasztrófák, Ukrajna, történelmi filmek, európai és nemzetközi témákról is hallhatnak a hallgatók. Más országokba is szerveznek tanulmányutat, A munkavállalóknak 5 oktatási célú szabadnapjuk van, de sokszor kampányolni kell, hogy a munkavállalók kivegyék az oktatási szabadságukat. Rámutatott, minderre az ILO 140-es konvenciója ad alapot.

Michaela Dalken a DGB Bildunkswerk részéről megvalósított projektjükről beszélt, amelyben a mobil, ideiglenesen Németországban tartózkodó munkavállalókat szólítottak meg, tudakolva, honnan jönnek ezek az emberek, és milyen munkafeltételek között dolgoznak. A „Faire mobilitás” projektből kiderült, a legtöbben – 54 százalék – Lengyelországból érkeztek, de 16,5 százalékuk Bulgáriából és 9,6 százalékuk Magyarországról jött. A munkafeltételek és a bérezés feltárása azért is fontos, mert Németországban a munkavállalók 22 százaléka kétharmadát kapja a minimálbérnek. A felmérés kiterjedt a jogi védelem, a végzettség elismerésének témájára is.

UATUC oktatási törekvéseiről Darko Seperic beszélt, egy projekt keretében megújították a szakszervezeti oktatási rendszerüket. A zárszavában Ulisses Garrido elmondta, az oktatási stratégiát csak akkor lehet megvalósítani, ha minden szervezet egy irányba megy. Közös problémáink vannak, de fontos, hogy közös értékeket vallunk. ETUI Oktatás számára fontos ezeket a képzéseket tagszervezeteinknek is biztosítani kell. A szakszervezetek nyelvhasználata nem biztos, hogy a munkavállalók nyelvhasználata egyben, erre különösen kell figyelnünk. Bár a siker nem csak rajtunk múlik, ami rajtunk múlik, azt meg kell tenni. A Oktatási Napok (EDU DAYS) nem fejeződnek be a kongresszussal, folytatni kell a munkát az európai szakszervezetek újbóli összekapcsolásáért. A következő kongresszust Lengyelországban, 2016. október 10 és 14 között rendezi a szervezet.

Kozák László


Hozzászólások 0 hozzászólás


Szólj hozzá!

A számítógépednek az IP száma: 3.227.235.220 Név:

Hozzászólásokra vonatkozó szabályzatok »