facebook_36 youtube_36 twitter_36 indavideo_36 bloghu_36 linkedin_36 android_36 ios_36

Budapest: 23°C
HUF/EUR: 318.48
Hírek » LIGA » Részletek

Így borulhat meg a teljes magyar nyugdíjrendszer


Tíz évig még nem fordul negatívba a Nyugdíjbiztosítási Alap egyenlege, 2026-tól azonban elkezdődik a hiány halmozódása. Húsz év múlva már megközelíti a 300 milliárd forintot is a hiányzó összeg, ami az összes bevétel közel 8 százaléka - mutat rá "A magyar nyugdíjrendszer fenntarthatóságáról" című tanulmányban négy szakértő az általuk felvázolt nyugdíjmodell alapján. Nemcsak ijesztő ábrákat és megállapításokat vázolnak fel a jövőnkre nézve, hanem javaslatokat is megfogalmaznak.

A magyar nyugdíjrendszer fenntarthatóságáról írt átfogó elemzést négy aktuárius, Bajkó Attila, Maknics Anita, Tóth Krisztián és Vékás Péter a Közgazdasági Szemle decemberi számában. Modellezték a következő évtizedekben várható magyarországi demográfiai mutatókat, az eredmények felhasználásával felállítottak egy nyugdíjmodellt és megbecsülték a nyugdíjrendszer egyenlegének jövőbeni alakulását. Ennek segítségével kirajzolódik, hogy mennyire fenntartható a hazai nyugdíjrendszer.

Lássunk előre

A szakértők előrejelző modellt építettek, hogy általános képet kapjanak a várható magyarországi férfi és női népesség alakulásáról. Ebből az is kiolvasható, hogy milyen feszültségeket gerjesztenek a nyugdíjrendszerre ható esetleges demográfiai változások. Előrejelzésükben külön foglalkoztak a halálozási index várható alakulásával, a születéskor várható élettartartammal, a termékenység, valamint a születésszám várható alakulásával.

A termékenységi arányszám a mortalitással együtt nagyban meghatározza az ország jövőbeli lakosságszámát. A termékenység meghatározza a nyugdíjrendszerben résztvevő jövőbeli befizetők (aktívak) számosságát, ez pedig meghatározza a függőségi rátát, ami alapján meg lehet ítélni a nyugdíjrendszer fenntarthatóságát.

Az úgynevezett teljes termékenységi ráta az egy nőre a teljes élethossza során jutó gyermekek várható számát adja meg, feltéve, hogy a gyermekszülés életkor-specifikus valószínűségei időben változatlanok. A teljes termékenységi ráta kritikus értéke: 2,1. Abban az esetben, ha ezen érték alá esik a ráta értéke, általánosságban elmondható, hogy a vizsgált népesség létszáma csökkenő trendet követ - fogalmaznak a szakértők. A teljes termékenységi ráta értéke Magyarországon 1958-ban érte el először a kritikus szintet, majd 1978-tól kezdve folyamatosan az elméleti egyensúlyi ráta alatt volt. Jól látható a lenti ábrán, hogy két csúcs rajzolódik ki a termékenységi ráta alakulásában: a Ratkó-korszak, majd a Ratkó-unokák megszületése.

630-1.png

A demográfiai folyamatok előrejelzésének fontos pillére a születések száma, amelyet a kutatók korcsoportos női termékenységi adatok alapján modelleztek. Az általuk készített ábrán jól látszik, hogy a 30-34 éves korú nők szülési hajlandóságának növekedése az időben lassult.

630-2.png

Nem meglepő módon a kutatók előrejelző modellje is fogyó magyarországi lakosságot vetít előre. Az előrejelzés alapján 2035-ben hozzávetőlegesen 8 647 505 fős lakossággal lehet számolni, amelynek 51,5 százaléka, azaz 4 450 507 fő lesz nő, míg a fennmaradó 4 196 998 fő lesz a férfiak létszáma. A szakértők azt is megjegyzik, hogy ezek az eredmények nem veszik számításba a migráció hatását.

630-3.png

A populáció létszámának meghatározása mellett a nyugdíjrendszer finanszírozhatósága szempontjából beszédes mutató az időskori függőségi ráta, amely a nyugdíjas korú (65 év feletti) és az elméletileg aktív korú (19-64 éves) népesség létszámainak egymáshoz viszonyított arányát adja meg. A lenti ábra alapján elmondható, hogy mind a női, mind a férfi időskori függőségi ráta monoton és alapvetően egyre gyorsuló ütemben emelkedik. A demográfiai olló ilyen értelemben nyílik, aminek közvetlen hozadékaként egy aktív egyénre (járulékfizetőre) mind több passzív (nyugdíjas) jut.

630-4.png

A szerzők megállapítják, hogy az előre jelzett és bemutatott adatok és folyamatok önmagukban sem nevezhetőek üdvözítőnek, továbbá a társadalomra a nyugdíjrendszeren keresztül visszacsatolva további másodlagos gazdasági hatások is várhatók. A demográfiai folyamat nyomást gyakorol a nyugdíjrendszerre, a munkaerőpiaci kínálatra, így a munkanélküliségre, valamint a szürke- és feketegazdaságra.

És mi lesz így a nyugdíjunkkal?

A szerzők a fent bemutatott előrejelző modell adatai alapján számításokat készítettek a Nyugdíjbiztosítási Alap várható bevételeinek és kiadásainak előrejelzésére. A modell felírásával kettős céljuk volt:

  • Egyrészt arra keresték a választ, hogy a jelenlegi paraméterek és feltételezések mellett negatívvá válik-e a nyugdíjrendszer egyenlege a vizsgált időszakban, és az esetleges deficit milyen mértékű lehet.
  • Másrészt pedig arra, hogy az eredmények mennyire érzékenyek az egyes külső paraméterek - például reálbér-emelkedés, foglalkoztatottsági arány javulása, nyugdíjkorhatár - megváltozására.

630-5.png

Ahogy a fenti modell elméleti levezetéséből leolvasható, a Nyugdíjbiztosítási Alap bevételi és kiadási oldala és így az egyenlege makrogazdasági paraméterektől is függ (foglalkoztatottsági ráta, béremelkedés és infláció viszonya), valamint az állami nyugdíjrendszer paramétereitől (járulékok, korhatár, indexálás). A modellben bevételként csak az egyéni nyugdíjbiztosítási járulékból, valamint szociális hozzájárulási adóból befolyt, míg kiadásként csak az öregségi nyugdíjként, hozzátartozói ellátásként (özvegyi nyugdíj és árvaellátás), valamint a nőknek 40 év jogosultsági idő alapján járó nyugdíjként kifizetett összeget vették figyelembe.

  • A modell eredményei a következőket mutatják:
  • Becsléseik szerint a 2015-2030 közti időszakban a rendszer bevételei és kiadásai igen közel lesznek egymáshoz.
  • Csak néhány év esetében figyelhető meg kisebb rés közöttük. Ezeket a nyugdíjkorhatár folyamatos emelése okozza.
  • A kiadások először 2026-ban haladják meg a bevételeket.
  • Az egyre gyorsuló ütemben növekvő hiányhoz elsősorban az járul hozzá, hogy csökken a bevételek növekedési üteme. Ez az úgynevezett Ratkó-unokák munkaerő-piaci aktivitásának csökkenésével van összefüggésben.

2026-tól kezdve az előrejelzési időszak végéig a nyugdíjrendszer egyenlege folyamatosan negatív is marad. Az első deficites évben a hiány 13,4 milliárd forintról indul, majd ezt követően egyre gyorsuló ütemben növekedve a vizsgált időszak végére már megközelíti a 300 milliárd forintot is, ami az összes bevétel közel 8 százaléka.

630-6.png

A közgazdászok a fenti ábrán azt is feltüntették, hogy mekkora bérteher (a szociális hozzájárulási adó nyugdíjalapba kerülő része és az egyéni nyugdíjjárulék összege kifejezve a bruttó bér százalékában) mellett lenne biztosított a kiadások és bevételek egyensúlya. Az ábra szerint a jövőben a nyugdíjjal kapcsolatos bérterhek folyamatos emelése lenne szükséges ahhoz, hogy a bevételek fedezzék a kiadásokat.

A szakértők azt is megjegyzik ugyanakkor, hogy az emelkedés azonban 2035-ig még nem szükségszerűen járna azzal, hogy emelni kellene a szociális hozzájárulási adót vagy az egyéni nyugdíjbiztosítási járulékkulcsokat. A fedezet úgy is megteremthető, ha a 2014-es 96,3 százalékos szint közelébe állítjuk vissza a Nyugdíjbiztosítási Alap részesedését a szociális hozzájárulási adóból. Ez azonban azzal jár együtt, hogy jelentős forrásokat kell visszacsoportosítani az Egészségbiztosítási Alaptól. A kiadási és bevételi trendek, valamint a korfa alakulása azonban azt vetíti előre, hogy a nyugdíjrendszer hiányának növekedése 2035 után is folytatódik, így viszont a hiány fedezete már egyre kevésbé lesz megteremthető a bevételek visszacsoportosításával - figyelmeztetnek.

Mi mentheti meg a nyugdíjunkat?

A biztosításmatematikai szakemberek érzékenységvizsgálatokat is készítettek arra vonatkozóan, hogy a makrogazdasági paraméterek változtatása hogyan befolyásolja a Nyugdíjbiztosítási Alap egyenlegét.

A foglalkoztatottság intenzívebb javulása például mintegy hét évvel képes késleltetni az egyenleg negatívvá válását a normál esethez képest. Az időszak végén jelentkező éves hiány pedig 160 milliárd forinttal lenne kevesebb, mint az alapesetben. Ezzel szemben lassabb javulás esetén az alapesethez képest már három évvel korábban, 2022-től negatívvá válna az egyenleg, 2035-re pedig a hiány már elérné a 450 milliárd forintot.

Ha az alapesetben jelzettnél erősebb lenne a béremelkedés, akkor az első deficites év 2034-ben következik be, egészen 2031-ig a rendszer 100 milliárd forint feletti bevételi többlettel rendelkezik.

Olyan vizsgálatokat is végeztek, hogy a nyugdíjkorhatár emelése miként hatna az egyenlegre. A lenti ábra alapján jól látható, hogy ebben az esetben az alapesethez képest mérsékeltebben emelkednek a kiadások, így a vizsgált időszakban a rendszer egyenlege végig pozitív marad.

630-7.png

Az eredmények alapján a szerzők kiemelik, hogy jelenleg folyamatban lévő nyugdíjkorhatár-emelés az elkövetkező tíz évre hatékonyan csökkenti az alap kiadásait, így biztosítva annak fenntarthatóságát. A kedvezőtlen demográfiai helyzet azonban a 2020-as évek második felétől kezdődően egyre súlyosabb terhet ró a nyugdíjrendszerre, amelyet önmagában sem a bemutatott mértékű reálbér-emelkedés, sem pedig a foglalkoztatottság feltételezett javulása nem képes ellensúlyozni.

Javaslatuk szerint érdemes lenne megvizsgálni a nyugdíjkorhatár 2022 utáni emelését, a korhatáron várható áltagos hátralévő élettartam emelkedésének megfelelően. Ennek köszönhetően a rendszer egyenlege a vizsgált időszakban pozitív szinten maradhat, ám a Ratkó-unokák 2040-es évekbeli nyugdíjba vonulása miatt feltehetően hosszú távon ez a megoldás önmagában már nem lesz elég az egyenleg egyensúlyban tartásához. Az állami nyugdíjrendszer hosszú távú fenntarthatósága érdekében ezentúl egy intézkedéscsomagot kellene kidolgozni, ami a gyermekvállalás ösztönzésére épül. A gyermekvállalási hajlandóság javulásának hatása leghamarabb csak 20-30 év múlva kezdheti el érzékeltetni hatását. Végül azt tanácsolják, hogy a nyugdíjak indexálása legyen pontosabb, vagyis, hogy az indexálás jövőben már valóban csak a nyugdíjak értékmegőrzését szolgálja. Elkerülve ezáltal azokat a múltbeli eseteket, amikor a nyugdíjemelés az infláció felülbecslése miatt a nyugdíjak reálértékének emelkedését okozta - fogalmaznak.

Hivatkozás: http://www.portfolio.hu/gazdasag/nyugdijrendszer/igy_borulhat_meg_a_teljes_magyar_nyugdijrendszer.224236.html

Hozzászólások 0 hozzászólás


Szólj hozzá!

A számítógépednek az IP száma: 54.198.234.111 Név:

Hozzászólásokra vonatkozó szabályzatok »