facebook_36 youtube_36 twitter_36 indavideo_36 bloghu_36 linkedin_36 android_36 ios_36

Budapest: 19°C
HUF/EUR: 316.60
Hírek » LIGA » Részletek

Kísérlet egyes közép-kelet európai országokban a társadalmi párbeszéd revitalizációjára - szófiai szeminárium


2016. március elején került sor a LIGA Szakszervezetek „Kísérlet egyes közép-kelet európai országokban a társadalmi párbeszéd és a nemzeti munkaügyi kapcsolatok revitalizációjára" című projekt keretén belül a második nemzetközi munkacsoport találkozóra Szófiában, Bulgáriában. A szemináriumon 30-an vettek részt több országból, Magyarországról többek között a Honvédszakszervezet, a Magyar Orvosok Szövetsége, és a Független Rendőr Szakszervezet képviselői voltak jelen, valamint a Szegedi Tudományegyetem szakértője.

Első nap, ország tanulmányok ismertetése

Magyarországon a kollektív tárgyalások folyamatának és a kollektív szerződések megkötésének domináns szintje a helyi, vagy vállalati szint. Emiatt viszonylag alacsony az ágazati kollektív szerződések száma. Természetesen ennek más okai is vannak, hiszen nincs érdemi együttműködés az ágazati szintű munkáltatói és munkavállalói képviseletek között, nem is beszélve arról, hogy e szervezeteknek nincs teljes körű felhatalmazása saját ágazatukban vagy országosan kollektív szerződések megkötésére, ezen kívül az ÁPB-k forrásfelhasználást szolgáló eszközei és módszerei rendkívül bürokratikusak, ami egyben azt is jelenti, hogy azok rugalmatlanok és nagyon lassú adminisztratív eljárást igényelnek.

A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) legfrissebb adatai szerint 2014 második felében 1 059 szakszervezet működött Magyarországon. A szakszervezeti lefedettség a rendszerváltás óta folyamatosan csökken és sajnos alapjában véve is viszonylag alacsony szintű, mintegy 8-9%. A kollektív tárgyalások (szerződések) lefedettsége is folyamatos és igen jelentős csökkenést mutat. A rendszerváltás idején még 80% volt, 2003-ra már visszaesett 40%-ra és 2015 első felében már csak 25% körül mozgott. (A teljes tanulmány letölthető a projekt honlapjáról: www.socdial.eu)

Franciaország: 2008-ban egy teljesen új reprezentativitási rendszert dolgoztak ki, amely 7 pillérre épül. Ezek egymásra épülnek, és többek között olyan feltételeket fogalmaznak meg, mint a legalább 2 éves működés, a bizonyíthatóan létező tagság, a pénzügyi átláthatóság, és a választási támogatottság. Ezeket a kritériumokat négy évente ellenőrizik, a reprezentativitási mandátumok 4 évre szólnak.

Figyelemreméltó adat, hogy míg a szervezettség 10% alatti Franciaországban, a kollektív szerződéssel lefedett munkavállaló aránya közel 100%-os. Ennek oka elsősorban a megkötött kollektív szerződések kiterjesztésének általánosan elfogadott gyakorlata.

Lengyelországban a szakszervezetek a válság kirobbanása után, a kormányzat válaszlépéseit elfogadhatatlannak tartották, és kivonultak az országos érdekegyeztetésből. Ez két évig tartott, mire a helyzet már a kormányzat számára is tarthatatlanná vált, így újabb egy év alatt sikerült elérni, hogy a munkaadókkal közösen kidolgozott új rendszer alapján jöjjön létre egy új országos, háromoldalú érdekegyeztető fórum. Ez idén kezdi meg munkáját az új törvény alapján. az új törvény reményt ad arra, hogy a partnerség alapján és a társadalmi béke szellemében a szociális párbeszéd új korszaka induljon el. Az új törvény erősíti a szakszervezetek és a munkáltatói szervezetek pozícióit. Számos új jogosítványt kaptak, ami a korábbi Szociális és gazdasági kérdések háromoldalú bizottsága törvényben nem volt látható. A korábbi törvény a kormány primátusát biztosította azzal, hogy neki adta a bizottság állandó elnöki tisztjét.

A legjobb és legfrissebb példa arra, milyen jótékony hatása van a szociális párbeszédnek, a Szociális párbeszéd tanács és a szociális párbeszéd egyéb intézményeinek törvénye, amit a szociális partnerek dolgoztak ki és ezért ez az ő sikerük. Ezen kívül, a szociális párbeszéd hatására Lengyelországban elfogadták a távmunkára és az üzemi tanácsokra vonatkozó rendelkezéseket. Regionális szinten leginkább több-munkáltatós kollektív szerződések vannak. A vállalati rendelkezések, mint a kollektív tárgyalások és megállapodások vagy a bérek és a munka szabályozása, gyakran a helyi párbeszéd eredménye. (A teljes tanulmány letölthető a projekt honlapjáról: www.socdial.eu)

Lettországban jónak mondható a helyzet abból a szempontból, hogy egy országos szakszervezeti konföderáció és egy országos munkáltatói szervezet van, így a tárgyaló felek jogosultsága nem megkérdőjelezhető, illetve belső harcok sem gyengítik az egyes oldalak pozícióit.

A szociális párbeszéd működését a Munka Törvénykönyve és több mint tíz egyéb jogszabály szabályozza. Ez a jogi keret viszonylag stabilnak tekinthető. 2014-ben két fontos változás történt a szociális párbeszédre vonatkozó jogszabályokban - elfogadták az új Szakszervezeti törvényt és jelentősen módosították a meglévő Munka törvénykönyvét is. Összességében a jogi és intézményi keretek a szociális párbeszéd sikerét szolgálják. Még a 2008-ban kezdődő válság idején sem zárták ki Lettországban a szociális partnereket a döntéshozatali folyamatokból. A fő szociális partnerek a szakszervezetek és a munkáltatói szervezetek voltak. Ezért figyeltek inkább arra, hogy "növeljék" a meglévő erőket, és nem arra, hogy "visszanyerjék" azt. Másrészt a gazdasági szerkezet is megváltozott és a szociális párbeszédben ez újfajta felfogást indított el. (A teljes tanulmány letölthető a projekt honlapjáról: www.socdial.eu)

Bár némi késlekedéssel, de az úgynevezett „globális pénzügyi válság” következményei Bulgáriában is hasonló módon jelentkeztek, mint más EU-tagországban. A szociális partnerek - európai megfelelőikhez hasonlóan - súlyos nehézségeket tapasztalnak, és a szociális párbeszéd egyre keményebb formában kikerül a politikai folyamatok középpontjából, helyét veszti a bonyolult finanszírozási követelmények miatt. A globalizáció és a társadalom technológiai fejlődésének soha nem tapasztalt átalakulásával párhuzamosan mindez egyértelműen a szociális párbeszéd átalakításához, a szociális partnerek megújulásához kell, hogy vezessen, csak így adható megfelelő válasz korunk változásaira. Az elmúlt években a szociális partnerek Bulgáriában szereztek némi tapasztalatot és képességet nyugati kollegáik modelljével kapcsolatban. Olyan jelenségekkel szembesültek, mint a távfoglalkoztatás, kölcsönmunka, a „lecsúszó” (szegény) munkavállalók csoportjainak kialakulása, a tisztességtelen verseny a multinacionális vállalatok részéről és a kereszténydemokrata értékek durva megkérdőjelezése. Nem csak a szociális partnerek, de az európai civilizációs modell is válságban van. Ezért a helyzetből kivezető úthoz egyértelműen a legfontosabb változások megértésére, segítésére, végrehajtására és aktualizálására van szükség és arra, hogy a szociális partnerek kommunikatívabb, rugalmasabb, integráltabb és hálózatra épülő együttműködést alakítsanak ki. (A teljes tanulmány letölthető a projekt honlapjáról: www.socdial.eu)

Második nap, kerekasztal beszélgetés és interaktív munkacsoportok

Az ETUC kiemelt európai prioritásként kezeli többek között a kollektív szerződések erősítését, kiterjesztését, illetve számának növelését Európa-szerte. Ezzel összefüggő törekvés a bérek átfogó növelése, illetve az egyre jelentősebb létszámú önfoglalkoztatott bevonása a szakszervezeti védőernyő alá (művészek, újságírók, takarítók, fodrászok, idegenvezetők, etc.).

A szakszervezetek jövőjéről szólva Esther Lynch elmondta, hogy a szakszervezetek népszerűsítése meghatározó fontosságú, hiszen ha a taglétszám ilyen szinten csökken tovább, és a fiatalokat ennyire nem tudjuk bevonzani a szakszervezeti világba, akkor pár generáción belül végleg eltűnik ez a szervezeti forma. Ennek egyik érdekes előjele lehet, hogy a mai science-fiction filmekben és sorozatokban alig – vagy egyáltalán nem – szerepelnek a szakszervezetek. Ez sajnos egy elég pontos jövőképnek tűnik, amin azonban változtatni kell.

Elek Norbert, a Magyar Orvosok Szövetsége alelnöke szerint az orvosok eleve kevesen vannak Magyarországon, ami önmagában egy nagy szakmai probléma (hiszen a betegeket el kell látni, munkajogok ide vagy oda), de a szakszervezeti tagok száma is alacsony, illetve az egészségügyi ágazatban töredezett is a szervezettség. Ezen túl általánosságban nehéz a sztrájk szervezése az új törvény életbe lépése óta. Más ágazatokban megpróbálták, de látszott, hogy a törvény úgy lett megfogalmazva, hogy jogilag ugyan nem tiltja a sztrájkot, de például a még elégséges szolgáltatásokat úgy határozza meg, hogy a sztrájk szinte észrevehetetlen marad. Az egészségügy esetében azonban épp a kritikus létszámhiány az, ami esélyt ad a látható tiltakozásra, ez pedig az önként vállalt túlórákról való lemondás, amely teljesen törvényes munkavégzési keretek között akadályozza a legtöbb egészségügyi ellátó hely működését.

Pongó Géza a Független Rendőr Szakszervezet képviseletében elmondta, hogy egykor nemzetközi összehasonlításban már-már irigyelt szerepet töltöttünk be, de a válság után az új kormány intézkedései következtében számtalan jogtól megfosztották őket. A nemzetközi szövetségek sajnos nem voltak elég erősek ahhoz, hogy ezt megakadályozzák. A feladat az volna, hogy a nemzetközi szervezetek erősebbek legyenek, tudjanak nyomást gyakorolni. Addig is a rendvédelmi szerveknél a szakszervezetek próbálnak túlélni, és habár bevételeik az új szabályozások következtében közel a tizedére csökkentek, a szakszervezetek tovább harcolnak a tagjaik jogaiért.

A szakszervezetek továbbá új utakat kerestek a tagság megtartására, így például olyan szolgáltatásokat vezettek be, mint az ingyenes jogsegély nyújtás a tagoknak.

De nem csak a törvényi szabályozás szigorodása a probléma, hanem például az olyan multinacionális cégek, amelyek Magyarországon sokszor egyáltalán nem tartják tiszteletben a szakszervezeti jogokat. Természetesen az ilyen esetekben a LIGA mindig perre ment és nyert, de ez egyrészt évekbe tellett, másrészt a kiszabott büntetés mértéke a cégek számára elhanyagolható mértékű volt, azaz nem visszatartó erejű.

Bácskai István, a Honvédszakszervezet képviseletében elmondta, hogy Magyarország kivételezett helyzetben van a kelet-európai régióban, hiszen sikerült kiharcolni, hogy a katonák szakszervezetet alapíthassanak. Ez egy egyedülálló siker a régióban. Ugyanakkor fontos megjegyezni, ezek korlátozott szakszervezeti jogokat jelentenek, így például a sztrájk vagy a kollektív szerződéskötés szóba sem jöhet. A katonákat és rendőröket is 2012/2013-ban súlyos csapások érték a szakszervezeti jogaik komolyan csorbultak.

Bulgáriában nagyon hasonló a helyzet a magyarországival. A poszt kommunista országokban a szakszervezeti mozgalmat alapvetően újra gondolni, a szolidaritás vezérfonala mentén. A modern technológiák alkalmazása ráadásul ma már sokkal könnyebbé és olcsóbbá teszi a szervezést.

A sztrájkok kapcsán új eszköz a nemzetközi diplomácia. Egy japán tulajdonú multinacionális cégnél a szakszervezet a japán nagykövetség közvetítő segítségét kérte, amely azonnal reagált a szakszervezet által felsorolt munkaügyi jogsértésekre és egyeztetést szervezett. A sztrájk ugyan nem járt sikerrel, de azt sikerült elérni, hogy a menedzsmentet teljesen leváltották a konfliktus miatt.

Fontos probléma az is, hogy a kollektív szerződéskötés sokszor azért is nehéz – főleg egy ágazati szintű – mert a munkaadók egyre kevésbé hajlandóak szövetségekbe tömörülni.

Litvániában sikerült beszervezni a művészeti ágazat számtalan önfoglalkoztatott munkavállalóját, de a probléma itt is abban volt, hogy nem volt munkáltatói partner. Aztán amikor sikerült egyre több menedzsert és igazgatót felkeresni, kiderült, hogy többük szintén önfoglalkoztatott. A tárgyalások így áthelyeződtek a fenntartói szintre, azaz a kormányzathoz. A kormányzat azonban azzal védekezett, hogy ezek a fizetések a költségvetésből jönnek, melyet az országgyűlés szavaz meg, így nem tudnak erről tárgyalni. A szakszervezet végül annyit tudott elérni, hogy a bérek ugyan nem változnak, de a juttatásokban lehetnek fejlesztések. A tárgyalások így is nehezen mentek, a kormányzat állandóan arra hivatkozott, hogy válság van, azaz nincs pénz. A szakszervezet válaszul országos szervezésbe kezdett, a társadalomhoz és a pártokhoz fordultak, tájékoztatták őket a helyzetről és támogatásukat kérték. Ez végül részleges sikerre vezetett, sikerült valamennyi többletforrást biztosítani a kulturális ágazat munkavállalói számára.

Lettországban az alkotmány rögzíti a sztrájkhoz való jogot, de a gyakorlatban a folyamat amit végig kell járni szinte ellehetetleníti a sztrájkot. Az elmúlt évtizedben mindösszesen két sztrájkot sikerült ennek megfelelően ténylegesen megtartani.

Ugyanakkor a katonák épp nemrég nyertek pert az alkotmánybíróságon, amely ítélet egyértelművé tette, hogy a katonák alkotmányos joga a sztrájkhoz nem megtagadható (ha korlátozható is).

Lengyelországban nehéz megértetni a munkáltatókkal, hogy a sztrájk nem egy fegyver, hanem a szakszervezeti érvrendszer utolsó eleme. Lengyelországban a sztrájkot a törvény is úgy szabályozza, hogy előtte számtalan egyeztetést kell lefolytatni. Sőt, a sztrájkot szavazással is meg kell erősíteni, ahol az összes munkavállaló több mint fele kell, hogy támogassa azt.

Az ágazati kollektív szerződések terén jó példa Lengyelországban az építőiparban megkötött megállapodás, ami például bruttó 2,5 Euróban határozza meg a minimum órabért mindenki számára.

A sztrájkjog Franciaországban nincs különösebb veszélyben, bár az utóbbi években ott is bevezették elsősorban a közlekedés területén az elégséges szolgáltatás törvényi követelményét, amelyet azonban előtte érdemben egyeztettek a szakszervezetekkel.

A honvédelem területén Franciaországban is sokkal szigorúbb a helyzet, az elmúlt években a CGFDT komoly szakmai munkát végzett annak érdekében, hogy például a csendőrségnél lehetőséget teremtsenek a szakszervezeti szervezésre. Ez egyelőre nem lehetséges, de örömmel hallottak a magyar példáról.

Az országok képviselői közti dinamikus beszélgetést a résztvevők egyéni visszajelzései zárták. A részben szakszervezeti szakemberek, gyakorló érdekvédők és az akadémiai élet képviselői pozitívan értékelték az eseményt, különösen a második nap eszmecseréjét. A projekt következő rendezvényére 2016. április 4-5-én kerül sor Rigában, Lettországban, amit elsősorban ágazati szakszervezetek vezetői számára hirdet meg a LIGA Szakszervezetek.


Letölthető állományok:

Programme_HU_Bulgaria_IR_VS_2014_0588.pdf (231 kb)
Galéria

Hozzászólások 1 hozzászólás

Borbély Szilvia
Köszönöm a beszámolót!

Szólj hozzá!

A számítógépednek az IP száma: 23.20.10.127 Név:

Hozzászólásokra vonatkozó szabályzatok »