Budapest: 5.97°
HUF/EUR: 339.92
szechenyi
Hírek » Nemzetközi » Részletek

Képzési nagykövetek


kepzesi-nagykovetek

2019. szeptember 17-én az Európai Szakszervezeti Szövetség oktatási és képzési munkacsoportja soros ülésén az is szóba került, hogyan segítik a szakszervezetek a munkavállalókat a szükséges képzettségek megszerzésében.

Európai képzési jog

Román Ágnes, az Európai Szakszervezeti Szövetség (ESZSZ) oktatási és képzési tanácsadója köszöntötte a munkacsoport tagjait, és ismertette a napirendet. Ezt követően Ludovic Voet, az Európai Szakszervezetei Szövetség konföderációs titkára beszélt a szakképzési politika szerepéről az Európai Szakszervezeti Szövetség elfogadott programjában. Elmondta, a munkavállalók szakképzése és továbbképzése fontos alkotóeleme az Európai Szakszervezeti Szövetség 2019-2023-ig szóló akcióprogramjának, valamint a kongresszuson elfogadott Bécsi Kiáltványnak. Ez utóbbi például leszögezi, hogy az európai jogszabályok kezdeményezésével mindenki számára elérhető valósággá kell tenni az életen át tartó tanuláshoz és a (tovább) képzéshez való jogot.

Az ESZSZ prioritásai között szerepel, hogy minden munkavállaló számára, különösen az alulképzett munkavállalók számára, lehetővé váljon mind a képzés, mind a képzési szabadság igénybevétele. Az európai szakszervezet képzési garanciát is követel, amely lehetővé tenné, hogy minden munkavállalónak legyen legalább egy alapszintű képzettséget és kompetenciákat elismerő dokumentum a zsebében. Ez természetesen csak úgy lehetséges, ha az állam fontos pénzügyi szerepet vállal a programban. Ha fejleszti a képzés és a szakképzés színvonalát. Mindezt pedig remélhetőleg a szociális dialóguson keresztül teszi, vagyis figyelembe veszi a szociális partnerek véleményét. A szakszervezetek „európai képzési jogot” szeretnének kivívni a munkavállalóknak, tehát, hogy a képzés ugyanolyan jog lehessen, mint a szabad munkavállalás.

Román Ágnes ezt követően különböző európai szintű dokumentumokról tartott előadást, így elemezte a Minőségi és Hatékony Gyakornoki Keretrendszer című dokumentumot, illetve ismertette az ACVT bizottság által kiadott Vélemény a Szakképzés és Oktatás 2020-tól című, 2018-ban kiadott dokumentum főbb megállapításait. Ezt követően az Európai Szakképzés-fejlesztési Intézet (Cedefop) aktuális ügyeivel kapcsolatban adott tájékoztatót. Elmondta, a szervezet elfogadta az új alapítói szabályozását, és szeptember másodikai hatállyal megválasztották Jürgen Siebelt, a szervezet új igazgatóját. Elmondta, október 14-18-ig Szakképzési Hetek kezdődnek, amely esemény túlnyúlik az EU határain, eddig 41 ország jelezte részvételét és szervez szakképzési programot a kezdeményezéshez kapcsolódva.

Európai Készségútlevél

Ezt követően az Európai Bizottság Foglalkoztatási osztályának munkatársai, Koen Nomden, Pedro Chavez, William O’Keefe, az Europass igazolvány megújításának elveit. Ehhez természetesen fejleszteni kellett az egész Európában elfogadott szakképzési igazolványok digitális hátterét. Így az Europass igazolványok, vagyis az Európai Készségútlevelek már dokumentumok széleskörű választékát is tartalmazhatják (Nyelvi útlevél, diplomák másolatai, munkáltatói igazolások, stb). Az Europass CV-hez csatolva az Európai Készségútlevél megerősíti az önéletrajzot, bizonyítékot szolgáltatva a felsorolt készségekre és képesítésekre. Elmondták, immár 13 000 készséget tudnak igazolni, amelyek 3 000 szakma elvégzéséhez adnak útmutatót a munkáltatóknak. Mindehhez meg kellett alkotniuk a különböző készségekhez kötődő osztályozásról, az úgynevezett ESCO rendszerről, amely a „Képességek Kompetenciák Minősítések és Foglalkozások Európai Osztályozását” jelöli. Ebben a rendszerben azonosítják és osztályozzák azokat a készségeket, kompetenciákat, képesítéseket és foglalkozásokat, amelyek jelentőséggel bírnak az európai uniós munkaerőpiacon, valamint az oktatás és a képzés területén.

Országos tapasztalatok

Ezt követően Hans Ulrich Nordhaus a német DGB képviselője a felnőttképzés finanszírozásának problémáiról, és a gyakornokok bérének szabályozásáról beszélt – a németországi munkaerőpiaci tapasztalatokat említve. Elmondta, Németországban 26, 9 milliárd eurót fordítanak a cégek felnőtt továbbképzésre, ám az impozáns számok mögött tény, hogy ebből csak 6,3 milliárd euró az állami szerepvállalás: a többi munkáltatói és magánbefizetés. A képzés illetve a képzési szabadság Németországban jogilag garantált, mondta, és a fő irányaiban egyetértés is mutatkozik a partnerek között: nemrég a szakszervezetek, a munkáltatók, a szövetségi kormány és a régiók szövetségi ügynökségei együtt alkották meg a Nemzeti Felnőttképzési Stratégiát.

Carlo Frising a Luxemburgi Munkavállalói Kamara képviselője elmondta, kutatást végeztek arról, milyen gazdasági és társadalmi kihívások állnak az ország előtt. A kutatás jelezte a munkahelyeket érintő technológiai változásokat főleg a bank, az elektromos, az autó-, és a feldolgozóiparban. Mindez a jelenlegi állások 32 százalékát érintheti. A kutatás azt is megállapította, hogy a vállalatok felkészületlenek a változásokra: hozzávetőlegesen 10 ezer fő hiányzik a munkaerőpiacról. A kutatás nyomán digitális-készség fejlesztő programokat indítottak.

Végezetül Isabelle Coenen, a holland FNV képviselője ismertette azt a szakszervezeti projektet, amely alacsony képzettségű munkavállalókat segítette a képzettség megszerzésében. Mentorokat, az ő fogalmazásukban „képzési nagyköveteket” képeztek a kereskedelem és a vasas ágazatban. A két tucat „nagykövet”, megismerve a munkavállalók képzettségét és igényeit, személyre szabott képzési lehetőségekről adott tájékoztatást, sőt, 1000 db, képzésre jogosító vauchert osztott ki a munkavállalóknak. Ezek az igazolások a képzések egy-egy elemére jogosították a megnevezett munkavállalót. Egy rövid dokumentumfilm is bemutatásra került, amely szerint sokan, akik korábban nem is mertek magasabb képzettségről álmodni, a projekt keretében szakmát vagy munkavégzést lehetővé tevő egyéb tanúsítványt szereztek.

A találkozó végén a Cedefop munkatársai tartottak előadást. Ramona David Craescu az Európai szakképzési Minőségi és Hatékonysági Keretrendszerről adott elő, Antonio Ranieri pedig egy, az intézet által lefolytatott felnőttoktatási felmérést ismertetett. Ez utóbbi szerint 2016-ban a foglalkoztatottak 45,6 százaléka nyilatkozott úgy, hogy részt vett foglalkoztatáshoz kötődő képzésben, és 42 százalékuk számára mindezt – részben vagy egészében – a munkáltatói fizette.

k.l.


Hozzászólások 0 hozzászólás


Szólj hozzá!

A számítógépednek az IP száma: 34.204.189.171 Név:

Hozzászólásokra vonatkozó szabályzatok »