Budapest: 1°
HUF/EUR: 330.82
szechenyi
Hírek » Nemzetközi » Részletek

Külföldi munka -– de ki fizeti a TB-t?


Hágában 2016. április 11-én konferenciát rendeztek az úgynevezett „A1-es rendszer” értékeléséről a holland szakszervezetek. Kiderült, a rendszer mára a munkaerővel való visszaélés, a bérek alacsonyan tartásának eszköze lett.

A konferencia – és egyben a kampány célja - az A1 szabályozás megismertetése az érdeklődőkkel, szakszervezeti képviselőkkel, munkaügyi felügyelőkkel, ezáltal a visszaélések visszaszorítása valamint a politikai döntéshozók figyelmének felhívása volt. A rendezvény ezért a média nyilvánossága előtt zajlott, a szervezők kérték a résztvevőket, hogy folyamatosan Twitterezzék az eseményeket. A holland FNL szakszervezet szervezésében a helyi kollégákon, szakértőkön kívül romániai, magyar, német és belga szakszervezeti és társadalombiztosítási szakemberek vettek részt a rendezvényen.

A konferenciát Mariette Patijn, a holland FNV szakszervezeti konföderáció igazgatótanácsának tagja nyitotta meg. Elmondta, hogy az FNV az emberek egyenlő bérezésének megteremtésére törekszik, a szakszervezeteknek nem célja, hogy a munkavállalók között feszültségek alakuljanak ki az eltérő bérezés miatt. A munkavállalóknak az a jó, ha a munkatársak kollégákként és nem versenytársakként működnek együtt. A holland FNV-nek már volt egy komoly pere a teherautósofőrök fizetése és az A1 alkalmazása kapcsán, amelyet sikerként könyvelhettek el. Az A1 szabályozás másik jelentősége a bérezés mellett a társadalombiztosítás, illetve nyugdíj biztosítása a munkavállalók számára. Egyelőre a helyzet bizonytalan, az elégedetlenség magas Európában. Egy olyan Európában, ahol érték az egyenlőség minden területen, az őszinte, egyenlő munkaerőpiacért folytatott harc közös ügy.

Mivel az A1 szabályozás meglehetősen bonyolult, a megnyitót követően a rendszer ismertetéséhez a szervezők egy kisfilmet vetítettek le a résztvevőknek.

Ezután a Tilburgi és a Groningen-i Egyetem nemzetközi jog tanára Mijke Houwerzijl tartotta meg az előadását, aki 15 éve foglalkozik a témakörrel. Európában 28 ország van 28 különböző jogrendszerrel, de többnyire mindenhol kiküldetésnek, esetleg több országban végzett munkának számít az A1-es rendszerben végzett külföldi munkavállalás. Az 1971-es bevezetésekor még a „hagyományos” migrációs helyzetről beszéltek a jogalkotók (határmenti munkavállalás) és természetesen nem az alacsony bérekből adódó versenyhelyzet megteremtése volt a cél. A jogalkotók elsősorban egy fix társadalombiztosítási rendszer követését célozták meg. Mára a lefelé menő spirál erősödött meg, a külföldön munkát vállalókra a legkevésbé védett helyzetű ország jogszabályát alkalmazzák. Az A1-es nyomtatványt 2013-ban 1,7 millió munkavállalóra nyújtották be. A kiküldetés átlagos időtartama kicsivel több, mint 3 hónap. A rendszer több ponton is lehetőséget kínál a visszaélésekre. Az egyik legveszélyesebb pont, hogy a küldő országban senki nem ellenőrzi, hogy a munkavállaló után fizeti-e a munkáltató a társadalombiztosítást. A munkáltató pénzkereseti modellként fogja fel a rendszert, olcsó és színvonalas szolgáltatást (munkavállalót) kínál az erre nyitott piac számára. Ugyanakkor, ha például probléma jelentkezik egy holland hajóipari vállalatnál, aki román munkásokat foglalkoztat, hiába helyben derül ki a probléma, a román hatóságokat kell megkeresni a probléma megoldása érdekében, de ez így nem hatékony. A legtöbb visszaélés a nemzetközi fuvarozásban, légiforgalomban és hajógyártás területén történik. A szabályozás az elmúlt időszakban még inkább lazult, megengedi, hogy a munkavállalóval keretszerződést kössenek a munkáltatók, csak akkor fizet a munkáltató, amikor van munka.
Az FNV közlekedési szakszervezete a tavalyi évben egy jelentős pert nyert meg 10 magyar kamionsofőr közreműködésével, azok érdekében. Egy holland cég magyar teherautó sofőröket alkalmazott, mivel jóval gazdaságosabban tudta megoldani a feladatokat, alacsonyabb terhek fizetése mellett, így kizárólag a munkaadó nyert az üzleten. A magyar sofőröket bruttó 2,5 euróért foglalkoztatták óránként, miközben a jóval drágább holland sofőrök, akiknek a szokásos bére bruttó 13 euró volt, elvesztették a munkájukat. Időközben a cég már a magyar munkavállalók bérét is drágának találta, így még olcsóbb román és litván kollégákat kezdtek alkalmazni.

Frank Boeijen a holland Deloitte tanácsadó és kutató cégtől a jogszabályok módosítási lehetőségeiről és az A1 lehetséges alternatíváiról beszélt. Ismertette, hogy a munkavállalónak egyszerre csak egy országban lehet munkaszerződése, viszont a fizetés és a társadalombiztosítási járulékok eltérőek, és a dupla adóztatás sem ritka. Közgazdaságtanilag, számokkal vezette le a szabályozás lényegét, a holland, lengyel és portugál társadalombiztosítási rendszert hozta fel példaként. Véleménye szerint nem az A1 rendszer megszüntetésével vagy bilaterális egyezményekkel kell a helyzetet kezelni, hanem a szabályokat kellene jobban betartatni.

A kávészünet után gyakorlati példák következtek Masja Zwart az FNV építőipari szektorától, a szabályok betartatásáért felelős koordinátor látványosan demonstrálta a román és a holland munkások fizetésbeli és munkafeltételei közötti különbséget. A hajóiparban 7500 euróba kerül egy holland munkás, 2000 euróba egy román munkás. A holland munkás (hegesztő pozícióban) adott esetben szállást, ellátást, közlekedési térítést is kap, a román munkás csupán a nettó bérét kapja meg, amivel elégedett, és gyakran azt sem tudja, hogy ki a tényleges foglalkoztatója, előfordul, hogy három havonként változik a munkaszerződése. A munkaadó nem csak az extra juttatások megspórolásával, hanem az alacsony társadalombiztosítási járulékokkal is extra haszonra tud szert tenni (a munkáltatók esetében euró milliós, milliárdos üzletről van szó).

Petru Dandes a Cartel-Alfa-tól Romániából a másik oldal szemszögéből mutatta be a helyzetet. A lengyelek után a románok dolgoznak legnagyobb számban külföldön, elsősorban Olaszországban és Spanyolországban, mivel számukra könnyebb a latin nyelveket elsajátítani. Adatai szerint 2015–ben 211 000 A1-es formanyomtatványt bocsátottak ki a romániai hatóságok. Példakánt elmondta, hogy Olaszországban az építőiparban egy román vendégmunkás negyedét keresi egy olasz munkás bérének és ezt teljesen legálisan megteheti a munkaadó. A szakszervezetek próbálnak együttműködni, vannak is sikeres projektek. Gyakran előfordul, hogy Hollandiában nem az A1-keretében, nem is munkaszerződés birtokában, hanem egyszerűen két kereskedelmi cég között létrejött polgárjogi szerződés alapján kerülnek ki külföldre munkavállalók, ami egyenes út a jogokkal való visszaéléshez. Az ellenőrzés rendszere sem hatékony, az országos munkafelügyelet elégtelenül működik, ezen kellene változtatni. A román munkafelügyelet részéről is megszólalt egy előadó. Véleménye szerint jogszabályi változtatásokra van ahhoz szükség, hogy hatékonyabban működjön a rendszer.

A konferencia délután munkacsoportokban folytatódott. A résztvevők négy csoport valamelyikét választhatták. Az angol nyelvű munkacsoport a háztartási alkalmazottak szervezéséről szólt. Rebecca Pabon az FNV háztartási alkalmazottakért felelős szervezője azt a folyamatot ismertette, amely során létrejött a háztartási alkalmazottak nemzetközi szakszervezeti szövetsége. Az alulról építkező szervezet stratégiája eredményre vezetett. Első lépésként 2-3 évig csak szerveztek (templomokban, parkokban, kihasználva az egyéni kapcsolati hálókat), majd amikor már elegendő tagságuk volt, akkor politikai lobbyerőkkel, nagykövetségekkel vették fel a kapcsolatot, majd nyilvánosság elé is kiléptek figyelemfelhívó kampányokkal (pl. kollektív utcai takarítás). A tagdíjakat szervezőkön keresztül, készpénzben, egy évre előre szedik be (Hollandiában ez az összeg évi 100 EUR), cserébe érdekképviseletet, fényképes tagkártyát (sok migráns hátterű munkavállalónak ez az egyetlen fényképes igazolványa), közösséget, jogsegélyt kaptak. Miután a politikai figyelmet is sikerült magukra terelni, megsokszorozódtak a források képzésre, oktatásra, kutatásra. Az ILO a mozgalom hatására alkotta meg a 189-es számú egyezményét. Június 16-a a háztartási alkalmazottak világnapja.

A munkacsoportok után kerekasztal beszélgetésre került sor. A beszélgetést Anja Nalevig moderálta az FNV-től. A kerekasztal résztvevői Mijke Houwerzijl, munkajogász, Werner Buelen, az Építőipari és Faipari Dolgozók Európai Szövetségének politikai titkára, Catelene Passchier, az ESZSZ-től és Paul Ulenberg, a holland parlament tagja voltak. A résztvevők egyetértettek azzal, hogy a jelenlegi rendszer rossz és meg kellene változtatni. Részletkérdésként merült fel, hogy hogyan kellene a migrációt kezelni, és hogyan lehetne a szabályozást javítani (pl. a szabályozást a munkavégzés helyére alkalmazni). A munkavégzés helye és a lakóhely kettősége is mindig érdekes kérdés. A társadalombiztosítás lehet európai probléma, az adózás viszont nemzeti – tagállami - kompetencia. A nyugdíjkérdés is égető – a vendégmunkásoknak jogot kellene adni arra, hogy ha társadalombiztosítást fizetnek, nyugdíjat is kaphassanak az adott országban. A szabályozás módosítása kapcsán az Európai Parlamenttel is együtt kell működni. Zárszóként annyi hangzott el, hogy munkavállaló és munkavállaló között egyetlen különbség elfogadható, márpedig ez annak a ténye, hogy szakszervezeti tag-e vagy sem az adott dolgozó.

Kelemen Melinda

Galéria

Hozzászólások 0 hozzászólás


Szólj hozzá!

A számítógépednek az IP száma: 54.227.31.145 Név:

Hozzászólásokra vonatkozó szabályzatok »