Budapest: 3°
HUF/EUR: 330.82
szechenyi
Hírek » Nemzetközi » Részletek

Miért nem dolgoznak?


miert-nem-dolgoznak

És hogyan lehetne őket munkába állítani? 2017. március 30-án az Eurofound Munkaerőpiaci Változások Tanácsadó Bizottságának ülése a foglalkoztatás bővítésének akadályait feltáró kutatásokkal is foglalkozott. 

Az Eurofound Munkaerőpiaci Változások (korábbi nevén: Foglalkoztatás és Változás) Tanácsadó Bizottságának első félévi ülésén Dublinban Erika Mezger, az Eurofound igazgatóhelyettese egyben az ülés levezető elnöke üdvözölte a résztvevőket, majd a jelenlevők bemutatkozása után Irene Mandl-nek, kutatási osztályvezetőnek adta át a szót, aki ismertette az Eurofound új szervezeti felállását és a következő négy évre (2017-2020) szóló munkaprogramját. A program szerinti főbb kutatási stratégiai területek: munkahelyi feltételek és fenntartható munka, munkaminőség és közszolgáltatások, munkaügyi kapcsolatok, valamint munkaerő-piaci változások, ez utóbbihoz értve a digitális korszak kihívásai által előidézett változásokat is. 2017-től a korábbi négy kutatási főosztály helyett már csak három működik, ezért a tanácsadó bizottságok száma is lecsökkent négyről háromra. A Munkaerő-piaci Változások Tanácsadó Bizottságának feladata a „B” kutatási osztály munkájának és eredményeinek figyelemmel kísérése lesz, amely elsősorban foglalkoztatással összefüggő kérdések kutatására fókuszál a jövőben.

Ezt követően Fiachra Ó Marcaigh vezető szerkesztő, a publikációkért felelős munkatárs vette át a szót, aki prezentációjában hangsúlyozta, hogy nem elég kutatási eredményekkel rendelkezni, azokat publikálni is tudni kell, illetve meg kell találni azokat a csatornákat, amelyek eljuttatják az eredményeket a megfelelő és legszélesebb felhasználói körbe.


Ez első kutatási beszámolót John Hurley és Valentina Patrini az Eurofound kutatási menedzserei tartották, amely a munkaerő-piaci „potenciál” becsült mértékéről szólt, vagyis hányan és miért vannak a munkaerőpiacon kívül azok, akik dolgozhatnának, de mégsem teszik. A kutatási projekt az Eurofound munkaerő-adatbázis (LFS) adataiból indult ki és igyekezett túllépni a klasszikus foglalkoztatott-munkanélküli és inaktív kategóriákon. Érdekes adatok hangzottak el, összefoglalásként a lényeg, hogy a munkaerő-piaci potenciálnak a felmérésére a munkanélküliség vizsgálata önmagában nem elég. A munkanélkülieken kívül Európában összesen kb. 15 millióan vannak, akik a potenciális munkaerőpiachoz tartoznak. A válság óta ugyan a foglalkoztatási ráták minden korcsoportban nőnek, ugyanakkor a munkaerő-piaci aktivitási ráta a munkaképes korú férfiaknál csökkent, ami a férfiak rossz egészségi állapotából vagy kapacitáshiányából származó, munkavállalástól elkedvetlenedetés magyaráz.

Szintén John Hurley valamint Enrique Fernández-Macias ismertette a következő kutatási eredményeket, amelyet az Európai Állások Monitora (EJM) adatainak vizsgálata alapozott meg. A főbb megállapítások az alábbiak voltak:
- Európában 8 millióval többen dolgoztak 2013-ban mint 2008-ban,
- a megnövekvő foglalkoztatottság háromnegyede a szolgáltatásban dolgozók számából adódott, de a gyártásban is hozzávetőlegesen 1,5 millió volt a növekedés, ami általában véve jól fizetett munkákat jelentett,
- megnőtt jelentősen az idősebb munkavállalók aránya a teljes foglalkoztatottságon belül.


A kutatók az adatbázist felhasználva szintén közöltek trendeket a munkabér és a szakmák tekintetében. Elmondták, hogy az adatok alapján a szakma valamilyen szinten strukturálja a bérek szerkezetét, és határozott kapcsolat van a munkavállaló neme és kora valamint a bér és szakmák között egyes országokban. Ugyanakkor bár az országokban eltérő a bérezés, vagy a bérmegállapodások rendszere, egyes szakmák hasonló mintákat mutatnak minden országban (kivétel az Egyesült Királyság és Franciaország). A bérek egyenlőtlenségének növekedését illetően a szakmákat vizsgálva, azok nem játszottak jelentős szerepet a krízist követően.

Ehhez kapcsolódó volt részben a következő kutatás, amely a bevételi egyenlőtlenségeket és foglalkoztatási mintákat vetette össze Európai szinten, erről Carlos Vacas-Soriano és Enrique Fernandes Macias kutatásmenedzserek beszéltek bővebben. Összefoglalóan elmondható, hogy a válságot megelőzően a háztartások bevételeit illetően volt némi közeledés az európai országok között, ami nagyban annak volt köszönhető, hogy a kelet-európai országokban a fizetések csekély mértékben ugyan, de közeledtek a nyugat-európai szinthez. Ezt a trendet törte meg a válság, egyrészt mivel a bevételek nem közeledtek egymáshoz a továbbiakban, másrészt a bevételek mértéke is egyre egyenlőtlenül nőtt az országok között. A középréteg mintegy az országok háromnegyedében szűkült, többen kerültek az alsóbb, rosszabb bevételi helyzetű országokba. Mindenesetre az Eurofound kutatói az adatok alapján azt javasolták, hogy a növekvő egyenlőtlenséget elsősorban nem európai szinten kell kezelni, hanem az az országos szociálpolitikai feladata lenne.

Az ebédszünetet követően Massimiliano Mascherini a tartósan munkanélküli fiatalok jellemzőiről és a helyzetük javítását célzó szakpolitikai kezdeményezésekről beszélt szintén Európai kontextusban. Ha egy fiatal hosszabb távon nem dolgozik – legalább egy évig - annak sajnos messzire mutató következményei vannak: kevesebb lesz a bevétele, hosszabb távon is kevesebbet tud megtakarítani, alacsonyabb elégedettségi és boldogsági „mutatókkal” bír, alacsonyabb önértékeléssel küzd, jobban rászorul az állami ellátásokra, negatív hatással van az egészségi állapotára és összességében véve kevésbé lesz a munkáival megelégedve az élete során. A kutatók 10 országban gyűjtöttek információkat a helyzet javítását célzó intézkedésekről (Magyarország nem volt közöttük), és azt is vizsgálták, hogy azok összhangban voltak-e az Európai Tanács ajánlásaival. Azt találták, hogy az intézkedések általában nagy változatosságot mutattak. Az Európai Szociális Alap fontos finanszírozó tényező volt, és hatékonyabbak voltak azok a programok, amelyekben a munkaügyi hivatalokban a regisztráció kötelező volt. Sokat számított, ha a munkáltatókat is bevonták a folyamatba, illetve elköteleződtek az ügy irányába. A kutatók ezért azt javasolják, hogy a programok hatékonysága növelhető a munkaügyi hivatali regisztrációval, az egyéni igények mélyebb vizsgálatával, a fiatalok számára a programhoz való hozzáférés megkönnyítésével, az egyszerűsített segítségnyújtással.


Végül Enrique Fernandez-Macias, Vincenzo Maccarrone és Martima Bisello adott elő a foglalkozások közötti mozgásokról és a foglalkoztatási átmenetekről Európában. Bár a kutatás eredményei nem nevezhetőek reprezentatívnak vagy mindenre kiterjedőnek, mivel összesen hat ország került vizsgálatra, azért így is értékelhetőek az eredmények. Alapvetően a kutatás arra fókuszált, hogy a különböző munkakörökben (rossz munkától a jó munkáig 5 kategóriát felállatva, elsősorban a fizetés alapján, illetve munkanélküli és inaktív státuszt véve összesen 7 csoportban), hogyan mozogtak az emberek egy éven belül. Az eredmények azt mutatták, hogy a nők sokkal inkább ki vannak téve a munkanélküliségnek, vagyis a munkájuk elvesztésének, mint a férfiak (kivéve Svédországot, de ott is inkább a magasabb bérű munka felől az alacsonyabb bérezésű kategóriába mozdulnak). A magasabb iskolai végzettség minden országban védettséget nyújt a munkanélküliség ellen, azonban nem túl erős ez a korreláció. A fiatalok – 30 éve alattiak - minden országban mobilabban mozognak a különböző kategóriákban, különösen Angliában és Svédországban, de nagyobb eséllyel mozdulnak el az alacsonyabb bérkategóriájú pozíciók felé, mint a középkorú munkavállalók. Rosszabbak az esélyeik a részmunkaidős és határozott időtartalomra foglalkoztatottabbaknak is, ez fokozottan igaz a rosszul és a közepesen fizető állásokban. Összességében véve elmondható, hogy az is sokat számít, melyik országban élünk. Spanyolországban és Franciaországban a közepesen fizető állások megszűnését követően nem alacsonyabb fizetésű munkakörökbe kerülnek az emberek, hanem munkanélkülivé válnak, míg Svédországban és Angliában inkább átkerülnek rosszabb fizetésű munkakörökbe a dolgozók. (Lengyelországban és Olaszországban nem egyértelműek a folyamatok.)
A tanácsadó bizottság következő ülésére szeptemberben, Brüsszelben kerül sor.

Kelemen Melinda


Hozzászólások 0 hozzászólás


Szólj hozzá!

A számítógépednek az IP száma: 54.227.31.145 Név:

Hozzászólásokra vonatkozó szabályzatok »