Budapest: 1°
HUF/EUR: 330.82
szechenyi
Hírek » Nemzetközi » Részletek

Több mint 11 millióan nem a hazájukban dolgoznak


Egyelőre távol áll a tökéletestől a más országokban dolgozó európai munkavállalók helyzete - derült ki Munkavállalók Szabad Mozgásának Tanácsadó Bizottsága 2017. április 28-i, brüsszeli ülésén.

A Munkavállalók Szabad Mozgásának Tanácsadó Bizottsága az Európai Bizottság állandó bizottsága, tagjait az Európai Unió országaiból országonként 2-2 fő kormányoldali, munkaadói és munkavállalói képviselők alkotják, valamint a megfigyelői státuszban lévő tagok. A Bizottság évente kétszer ülésezik. Lina Carr az Európai Szakszervezeti Szövetség részéről napirend előtti felszólalásában felhívta a figyelmet a munkabalesetben megsérültek és elhunytakról való megemlékezésre, aminek a napja minden évben április 28-a.


Az ezt követő első három napirendi pont adminisztratív jellegű volt (levezető elnök köszöntője, a napirendi pontok és a korábbi találkozó beszámolójának elfogadása). Megemlítésre került, hogy 2017. április 26-án az Európai Bizottság publikálta a szociális jogok európai pillérjének dokumentumait.


A negyedik napirendi pont keretében a Bizottság ismertette a munkavállalók szabad mozgásával kapcsolatos fejleményeket. A belgiumi szakszervezeti képviselők felhívták a figyelmet, hogy a migráns munkavállalók jogai nincsenek biztosítva az országukban, mivel ha elvesztik a munkájukat, akkor nagy eséllyel az állandó tartózkodási engedélyük is elvész. Ekkor előáll az a helyzet, hogy hiába fizettek korábban munkavállalóként a társadalombiztosítási kasszába, nem jutnak hozzá a munkanélküli ellátáshoz. A finnországi helyzet is hasonló. Az Európai Bizottság válasza annyi volt, hogy minden egyes munkavállaló védve lesz az általa foglalkoztatott országban a helyi munkajog által a Szociális Pillér keretében, akár EU-tagországból, akár harmadik országból származik az egyén.


Az 5. napirendi pont keretében az Európai Bizottság Foglalkoztatási Főosztályának képviseletében az előadó a 2014/54/EU számú irányelv a munkavállalók szabad mozgásával összefüggésben a munkavállalóknak biztosított jogok gyakorlását megkönnyítő intézkedésekről beszélt. A nyugdíjhoz való alapvetőjog az egyik olyan kérdés, aminek gyakorlati megvalósítása akadályokba ütközik a mobil munkavállaló esetében. A nyugdíjrendszerek a különböző országokban eltérnek, más a befizetés rendszere, mások a befektetések és megtérülések arányai és a maximálisan kapható összegek is eltérőek. Ezzel kapcsolatosan az előadó elmondta, hogy a Bizottság egy nem hivatalos dokumentum formájában (un. „non-paper”) kiad egy segédanyagot („iránytűt”) annak érdekében, hogy a tagállamokban segítse az irányelv implementációját. Hangsúlyozta, hogy a szociális partnereknek nagy szerepe van az irányelv megfelelő átvételében. Az irányelv csak a tagállamok között költözködő munkavállalókra érvényes (és azok családtagjaira), de nem vonatkozik például önfoglalkoztatókra. Az egyik hozzászóló szerint fontos figyelembe venni azt, hogy a mobil munkavállalók valóban mobilak, sokat költöznek a tagállamok között a lehetőségek tükrében, és nem feltétlenül maradnak 3 évig egy adott országban.


A 6. napirendi pontban az Európai Bizottság képviselője a 2016. évi jelentését mutatta be az Európán belüli mobilitásról. A jelentés 2015-ös adatokra alapozva az EU munkavállalók EU-n belüli mozgását vizsgálja, az idei kiemelt témák a visszatérők arányának és az idősebb – nyugdíjas- korosztály mobilitásának vizsgálata volt. 2015-ben 11,3 millió 20 és 64 év közötti európai munkavállaló élt és dolgozott az állampolgárságától eltérő országban. Ebből kb. 2 millió fő kihelyezett munkavállaló volt. Életkortól függetlenül, de már nyugdíjas korosztály száma, akik állampolgárságuktól eltérő országban élnek: 1,4 millió volt. A „legnépszerűbb” befogadó országok változatlanul: Németország, Anglia, Spanyolország, Olaszország, Franciaország és Svájc (a sorrend eltérő, ha az ország teljes lakosságához mérjük a munkavállalók számát). Az országok ahol a legmobilabb a munkaerő: Németország, Olaszország, Lengyelország, Románia és Portugália. Viszonylag új fejlemény, hogy a keleti és déli irányból megerősödött a vándorlás az északi irányba (klasszikusan keletről –nyugatra mennek az emberek). Szintén új jelenség, hogy megerősödött a magyarországi és a szlovákiai elvándorlás. 2014-ben a mobil munkavállalók mindösszesen 6 %-a tért vissza a nemzetisége szerinti hazájába, de ez nem feltétlenül végleges döntés, mivel a munkavállalók már kevésbé hajlamosak egy országban maradni hosszabban, mint korábban.


A 7. napirendi pont a „legális” mobilitásról szólt. Az Európai Bizottság Migrációs és Belügyi Főosztályának előadója a harmadik országból származó munkavállalók helyzetével kapcsolatos fejleményekről számolt be. Az európai munkavállalók számára a szabad mozgás és munkavállalás joga adott, de a harmadik országból származó munkavállalók korlátozottan gyakorolhatják ugyanazokat a jogokat. 2017 tavaszán egy mindenki számára nyilvános konzultációra került sor a témában, illetve célirányosan is megkérdezésre kerülnek a közeljövőben a nagyobb szereplők. Az Európai Bizottság kérdései a tanácsadó bizottság tagjai felé a következők voltak: a harmadik országbeli munkavállalók számára adott legyen-e az EU-n belüli szabad mozgás joga, ha igen és ezáltal könnyebbé válna a helyzetük, abból profitálna-e az Európai Unió és könnyebbé kellene-e tenni a munkavállalást számukra vagy jó –e a jelenlegi helyzet? A hallgatóság részéről felmerült a kérdés, hogy ugyan vannak a különböző kiemelt csoportokra – akadémikusok, sportolók stb. – szabályozások, a legalacsonyabb képzettségűek esetében az ilyen jellegű szabályozások vagy a helyzet szabályozására irányuló erőfeszítések hiányoznak.


A 8. napirendi pont az Európai Parlament és a Tanács 2014/50/EU (2014. április 16.) számú, a munkavállalók mobilitásának a kiegészítő nyugdíjjogosultságok megszerzésének és megtartásának javításával történő növelésére vonatkozó minimumkövetelményekről szóló irányelvvel kapcsolatos új információkat osztotta meg az Európai Bizottság Foglalkoztatási Főosztályának munkatársa. Három újabb ország készítette elő az irányelv nemzeti jogba való implementációját, amit sikerként könyvelt el a Bizottság (már csak 7 ország maradt ki), ugyanakkor a gyakorlati implementáció általában véve nehézkesen megy, több szakmai bizottság és intézmény együttműködésére van szükség nemzeti szinten, és az egyik legnagyobb probléma az egymás közötti információátadás akadozása vagy egyes intézmények gyakorlati implementációban való jártasságának hiánya. Az Európai Bizottság Unió folyamatosan keresi a megoldást, elsősorban az érintett szervezetek közötti koordinációt próbálja segíteni. A résztvevők javasolták, hogy a szociális partnereket is erőteljesebben kellene bevonni, mert például a szakszervezeteknek van egy erős migrációval foglalkozó hálózata („migrantnet”), de egyelőre nem kaptak meghívásokat a Bizottság által szervezett találkozókra.


A 9. napirendi pontban a Bizottság előadója a legfrissebb vonatkozó európai jogi eseteket és a Kúria döntését mutatta be:
- C-238/15 számú Do Céo Branganca Linares Verruga vs Felsőoktatási és Kutatási Minisztérium, Luxemburg

http://curia.europa.eu/juris/document/document.jsf?text=&docid=186224&pageIndex=0&doclang=HU&mode=lst&dir=&occ=first&part=1&cid=587109
- közös C-401 / 15 - től a C-403 /15-ös ügyet (Depesme and Kerrou, Kaufmann and Lefort):

http://curia.europa.eu/juris/document/document.jsf?text=&docid=187755&pageIndex=0&doclang=HU&mode=req&dir=&occ=first&part=1&cid=586703
- C-496/15 Alphonse Eschenbrenner V. Bundesagentur Für Arbeit:


http://curia.europa.eu/juris/document/document.jsf?text=&docid=188528&pageIndex=0&doclang=HU&mode=lst&dir=&occ=first&part=1&cid=586915

A következő ülésre 2017. november 17-én kerül sor.

Kelemen Melinda


Hozzászólások 0 hozzászólás


Szólj hozzá!

A számítógépednek az IP száma: 54.227.31.145 Név:

Hozzászólásokra vonatkozó szabályzatok »