Részleges siker várható a fegyveresek tárgyalásain

Vajon a 25-30-35 évvel ezelőtt, valaminek az ismeretében és határozott ígérvényre vállalt és becsülettel letöltött szolgálat után politikai döntéssel kényszernyugdíjazott, azaz kirúgott emberektől elvett jogos járandóságot miért lehet sikernek nevezni. Ha csak nem a másik a nem érintettek oldaláról nézzük. Érdemes végigolvasni a parlamenti vita jegyzőkönyveit. Szerintem lesújtó. Vigadjunk. Nem a teljes nyugdíjamat és így az egész életemet és a családomét veszik el csak egy részét. Hurrá

igazad van könnyen döntenek azok akik maguk is több helyről vesznek fel pénzt

Dr. Répássy Róbert hozzászólás részlete az Alkotmány módosítás részletes vitájához: Ami pedig még egy megjegyzés, az persze politikai megjegyzésem a Jobbik számára. Én nem egészen értem, hogy önök miért védik azokat a szolgálati nyugdíjas rendőröket, katonákat, akiknek az én számításaim szerint minimum a nyolcvanas években kezdődött el a rendőri vagy a katonai karrierje. Azt hittem, hogy önök a rendszerváltás előtti állampárti időket még ilyen formában sem akarják támogatni (Dr. Gyüre Csaba közbeszól.), hogy olyan rendőröket támogassanak, akik 25 vagy 30 évvel ezelőtt kezdték el a munkájukat. Legalább ebben értsük már egymást, hogy azért nem kellene azt a munkát elismerni, amit egyébként a Kádár-rendszer szolgálatában végeztek, és azt úgy kellene tekinteni, mint szerzett jog, akkor, amikor a nyolcvanas években kezdték el a rendőri pályájukat, és szerzett jognak tekinteni most, a demokráciában.

Már csak abban bízom,- én aki jóval a rendszerváltás előtt születtem és szemét módon több kormányt és államformát is szolgáltam -, hogy Hortobágyon még nem építik a munkatábort és Recsken sem kezdődött nagyarányú felújítás.

Én az összefogást, összetartást hiányolom első perctől kezdve. Az első, nagy felháborodást szépen lefaragták az ügyeletes szeletelő és maradtak a rendvédelmiek , akik minden rossznak az okozói. Köpködnek is rájuk sokan. Látni kellene mindenkinek, hogy az alkotmány módosítás ettől szélesebb jogokat ad és miután a rendvédelmet lenyomták, jönnek a többiek.
A 70-es években léptem közszolgálatba. Akkor is az volt a dolgom, ami a rendszerváltás után. Fenntartani a rendet és kivonni a forgalomból a tekergőket. Így aztán nem teljesen értem Répássy úr hablatyolását. Milyen jogon minősít és ítél el pl.engem, akit nem ismer? Honnan ez a hatalmas élettapasztalat, amivel ilyen magabiztosan ítél meg másokat? Említenem kell lézer és szíj-ártó urakat is. Tele zsebbel könnyen osztja az észt az ember, de arra is kellene gondolni, hogy egyszer lent - egyszer fent. Többe kerülnek ők az országnak, mint a tejes rendvédelem.