Budapest: 28.37°
HUF/EUR: 329.34
szechenyi
Hírek » Tagszervezeti » Részletek

Én bizakodó vagyok


en-bizakodo-vagyok

Gál Rezső, az MVM Társaságcsoporti Szakszervezeti Szövetség elnöke értékeli a 2018-as évet, a „rabszolgatörvényt” és a villamosenergia-ipari dolgozók bérhelyzetét.

Elnök Úr! Hogyan látja szakszervezeti szempontból a 2018-as esztendőt, ezen belül az MVM Társaságcsoport tevékenységét?

Úgy tűnt, nyugodt évnek nézünk elébe, de minden évben van valami váratlan, valami új kihívás. MVM csoportszinten a hároméves bér- és szociális megállapodásnak a második évébe léptünk, igazából csak finomítás, pontosítás volt a feladat. Az előző évben MVM Zrt-nél vezérigazgató váltás volt, Zsuga János úr lett az új vezető (akivel őszinte, korrekt együttműködésünk volt), bíztunk benne, hogy ő is marad. Aztán jött a választás, mely nem okozott politikai kurzusváltást, ezért is gondoltuk, nem lesz nagy felfordulás.

Aztán mégis lett.

Átalakult a kormányzati struktúra, megszűnt a közvetlen tulajdonosi jogokat gyakorló MNV Zrt. A közvetlen tulajdonosi jogokat a Nemzeti Vagyon Kezeléséért Felelős Tárca Nélküli Miniszteri Kabinet gyakorolja. Az átalakulás az MVM csoportban új vezetést és új feladatokat hozott.
Szerencsére az új elnök-vezérigazgatót, Kóbor György urat, illetve a HR vezérigazgató-helyettest, Fluck Benedek urat, már korábbról ismertük, s korrekt együttműködő partnerként tekintettünk rájuk. Meglehetősen nagy tervekkel érkeztek, újraépíteni az MVM csoportot, s kiemelt feladatként jelentkezett annak egyik leányvállalatával, az NKM-el való szoros együttműködés. Maga az NKM is átalakulóban van, tehát e feladat kettős; átformálni és összeilleszteni.

Ezek végrehajtása most is meghatározó, azon kívül, hogy az ország egyik legnagyobb gazdasági csoportjának hatékony működtetése továbbra is a célkereszt közepében van.

Új vezetők, új SZMSZ, új struktúra…, némi létszámleépítés.Ezzel párhuzamosan – derült égből villámcsapásként ért bennünket — érdemi tárgyalás és minden előkészület nélkül egy más típusú törvény, mintegy „saláta” részleteként a parlament módosította a béren kívüli juttatások adóját és körét. Az MVM TSZSZ segítségkérő levelet írt Bártfai-Mager Andrea nemzeti vagyon kezeléséért felelős tárca nélküli miniszter asszonynak annak céljából, hogy az új adókból fakadó konfliktust elkerülhessük. Sajnálatos módon erre válaszlevél nem érkezett. Ezt követően tüntetést szerveztünk, melyről korábban részletesen írtunk , ami elvezetett először a „lengyel” szimpátiatüntetéshez, majd a "doboljuk fel Pestet" tüntetéshez.

Hogy kezdődött a 2019-es év?

Elég hamar, január 3-án megindult az intenzív munka és jelenleg is ez a jelző aktuális. Szakértői tárgyalási fázisban van – munkáltatói kezdeményezésre – a teljesítményértékelési rendszer (TÉRKŐ) módosítása.

Szakértői tárgyalási szakaszban van a 2019. évi bér- és szociális megállapodás, melynek sarokszáma, a 8 % keresetszínvonal növekedés adott, s magunk részéről ezt tiszteletben tartjuk. A korrektség és a kiszámíthatóság azt mondja, az aláírt megállapodást tisztelni kell mindkét félnek. Ugyanakkor a lecke fel lett adva azáltal, hogy a béren kívüli juttatásokra (önkéntes nyugdíjpénztár, egészség- és önsegélyező pénztár) az új – a nyáron elfogadott – törvény adót vetett ki.

Ezt az adót kinek kell megfizetni?

Válasszuk ketté. Korábban is volt a munkáltatónak adóterhe, ezt a törvény csökkentette. Új és fájó elem viszont, hogy 2019. január 1-től a munkáltató által adott pénztári tagdíj befizetések (melyek ágazati, csoportszintű, illetve helyi KSZ-ben vannak szabályozva) után a MUNKAVÁLLALÓRA vetnek ki adó és járulék terheket!

Ezáltal 33,5 százalékkal csökken a pénztáraknak átutalt összeg?

Igen. S ha ez a tárgyalások végén is így marad, milliárdos nagyságrendű az az összeg, amely a munkavállalók vesztesége lesz. Ezt mi, szakszervezetek nem hagyhatjuk! Az az elképzelésünk, hogy ezt a veszteséget fizesse meg a munkáltató. Remélem így lesz, bizakodó vagyok!

Mivel érvelnek a tárgyaláson?

Mint mondtam, még csak a szakértői szinten vagyunk, de több érvünk van. Azt is tudni kell, hogy az általunk kezdeményezett 2018. szeptember 20-i és november 6-i tüntetéseknek azért volt eredménye, a törvényt a tüntetések után megváltoztatták, a munkavállaló adójában már visszakérheti a munkáltató által adott pénztári tagdíj hozzájárulás 20 százalékát. Ez tehát a 33,5 %-os veszteséget csökkenti. Az igaz, hogy ez majd csak 2020-ban, az adóbevallás során forgatható vissza a pénztárba, de azért tény, hogy a pénz visszajön. Az is igaz, hogy ennek van felső határa, maximum 150 ezer forint, de azért a nagy többséget érinti. A vita most már arról szól, ki nyeli le a különbözetet, a 13,5%-ot.
Két komoly ütőkártyánk van. Az egyik a KSZ-ek, a másik a kormányzati elköteleződések. Ez utóbbiból kettőt emelnék ki.
Orbán Viktor miniszterelnök egy parlamenti interpellációra válaszolva 2018. június 6-án a következőt mondta: „A béren kívüli juttatást senki sem veszi el az emberektől, mennyisége nem változik. Egyetlen forinttal sem vehetnek igénybe kevesebbet az emberek a következő évben, mint ahogy az idén tehetik.” Ez tehát azt jelenti, hogy a 13,5 % -ot valaki másnak ki kell fizetni, s nem marad más, mint a munkáltató.

Ennél még fontosabb azonban hogy 2018. december 30-án Varga Mihály pénzügyminiszter úr által a kormány nevében aláírt megállapodás 4. sz pontja a következőt tartalmazza:

„A munkavállalók jövedelmi pozícióinak megőrzése, illetve javítása érdekében a munkavállalók éljenek a béren kívüli juttatások alkalmazásának lehetőségeivel is.”

A kormányzati elköteleződés tehát egyértelmű. A béren kívüli juttatások alkalmazása során a jövedelmi pozíciót megőrizni, illetve javítani szükséges, nem pedig a 13,5 %-os adóteherrel csökkenteni. Hogy konkrét legyek: az MVM csoportban eddig – kollektív szerződés szerint – a munkáltató havonta az önkéntes nyugdíjpénztári tagsággal rendelkező munkavállaló havi tagdíjából a tag bruttó keresete minimum 5,4 százalékát, valamint 500 forintnak megfelelő tagdíjrészt átvállalt.

A pozíció megőrzése azt jelenti, hogy a jövőben ez a százalékarányos nettó pénz továbbra is megérkezik. Ez csak úgy biztosítható, ha – a csoportszintű kollektív szerződésben rögzített módon – a nyugdíjpénztári befizetés megemelkedik 6,9 %-ra. Ugyan ezzel a "nettó logikával" az egészség és segélypénztári befizetéseket is meg akarjuk emeltetni.

Értem. De mi van akkor, ha a munkáltató mégsem akarja megemelni a pénztári befizetéseket? Önök akkor mit lépnek?

Ha a munkáltatói tárgyalások zátonyra futnak, a szakszervezeti testületeknek mind csoport szinten, mind munkahelyi szinten döntenünk kell, lenyeljük-e a békát.

Az eredeti, nyári változathoz képest – a tüntetésünk hatására – változtatott a kormány is, valamennyi pluszt rátett a munkáltató is, de személy szerint úgy gondolom, még nem érkeztünk meg. Még mindig lenne veszteségünk, kb. a bérünk 0,7 százaléka.

Ne felejtsük el azt sem, kihívtunk tüntetőket az utcára azzal a követeléssel, hogy nem akarunk nettó veszteséget. Meg kell kérdezni a munkavállalókat, az Ő döntésük lesz a mérvadó. Ha lesz tüntetés, oda megyünk, ahol azt ígérték, nem fog csökkeni ez a juttatás. Aki ígér valamit a médiában, gondoskodjon róla, hogy az be is legyen tartva…

A bértárgyalásokon felül mi az, ami terítéken van?

Mint mondtam, a TÉRKŐ szabályozás. Ennek részletei most még csak körvonalazódnak, térjünk rá vissza legközelebb.
Az EVDSZ-ben betöltött szerepünk jelentős. Ott közösen egy sor döntést hoztunk, mely az országos munkaügyi problémákkal, azok megoldásaival, valamint a várható nyomásgyakorló eszközökkel kapcsolatos. Sok lezáratlan téma van. Korkedvezményes, korengedményes nyugdíj, sztrájktörvény, Mt módosítás… A legfontosabb a bér.

Ön szerint ma Magyarországon a villamosenergia-iparban a bérek a helyükön vannak? A munkáltató azt mondja, már most sok...

Persze, a munkáltató minden évben ezt mondja. Ha viszont szomszéd országok villamosenergia-ipari béreihez hasonlítunk, egyre inkább lemaradunk. Szlovének, osztrákok, szlovákok, csehek, lengyelek hasonló munkakörökben jobban keresnek, mint mi. Folyamatosan látjuk a TV-ben, az ország jobban teljesít... ugyanakkor egyre jobban leszakadunk a környező országokhoz képest. Országos bérviszonylatban Európában az utolsó előtti hely a mienk, s a bolgárok vannak a végén. S egyre jobban nő a szakadék a szegények és a gazdagok között. A magyar milliárdosok száma pedig növekszik, növekszik...

Mi a véleményük a „rabszolga törvényről”?

Magam részéről az osztrák sajtóban használt kifejezést találóbbnak tartom: Kósa féle BMW törvény. A média főleg ennek a túlóra szegmensét emlegeti, pedig szerintem a három éves munkaidő keret a legneccesebb, valamint az egyenlőtlen munkarendben a pihenőidő kiadásának új szabályai. Arcátlan. Ami a túlóra részét illeti, legyünk reálisak; régen is előfordult, hogy üzemzavarok, komoly problémák megoldása során egyes munkavállalók dolgoztak plusz 400 órát. De a különleges helyzetekből nem illik általános szabályt készíteni. Szóval, nem akarjuk a Kósa féle BMW törvényt, s kezdeményeztük csoport szinten az MVM vezetésénél, ne alkalmazza.

Ez a kérdés is napirendre kerül a február elején várható ÉKF ülésen.

Köszönöm az interjút!

forrás: mvmtszsz.hu.


Hozzászólások 0 hozzászólás


Szólj hozzá!

A számítógépednek az IP száma: 18.215.161.19 Név:

Hozzászólásokra vonatkozó szabályzatok »