Budapest: 3.05°
HUF/EUR: 338.08
szechenyi
Projektek » Szociális dialógus bővítése » Részletek

Az együttműködés versenyelőny


A dolgok állása (State of play) címmel került sor a LIGA Szakszervezetek „a szociális dialógus kibővítése különböző szinteken” című norvég projektének záró konferenciájára 2014. november 6-7-én, Budapesten.

A programot Gál Rezső LIGA Szakszervezetek társelnöke nyitotta meg. A társelnök felolvasta a LIGA Szakszervezetek közleményét, amelyben értékeli a norvég alapok segítségnyújtását a szociális partnerség magyarországi fejlesztéséhez. 

Ezt követően Arild Moberg Sande, a Norvég Nagykövetség képviseletvezető-helyettese köszöntötte a megjelenteket. Beszédében elmondta, Norvégia a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 1990-ben útnak indított stratégiájához tartja magát, amely elismeri, milyen szerepet játszik a munka az ember életében, és hogy a munkavégzés szorosan összefügg az emberi méltósággal  és a foglalkoztatással. Biztosítani kell minden munkavállaló számra a szaktudás megszerzését és a vállalkozás indításának lehetőségét. Továbbá a fontos tényező a szociális védelem, és a szociális párbeszéd lehetősége. Ezért fontos azokat a normákat betartani, amelyek mindenki számára tisztességes munkát tesznek lehetővé. Norvégia ezért indította el a tisztességes munka alprogramját, és támogatta a szakszervezeteket projektjeik megvalósításában.

390-DSC_1220.JPGKozák László projektmunkatárs elmondta, rendkívül kedvezőtlen légkörben került sor a projekt megrendezésére. Az országos dialógus kiürülésével kapcsolatban vázolta a Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanács, és más, országos szintű párbeszéd fő színterein zajló tanácskozások keretrendszerét. Felhívta a figyelmet, hogy az Európai Unió több területen pontosan megszabja a párbeszéd, a tájékoztatás és a konzultáció módját. Az európai programokkal kapcsolatban European Code of Conduct on Partnership direktíva szerint „a regionális és helyi hatóságokat, gazdasági és szociális partnereket, és mindazokat a civil szervezeteket, amelyek a társadalmat képviselik aktívan és szorosan be kell vonni az egész program ciklus alatt az előkészítésbe, a végrehajtásba, a programok monitorozásába és az értékelésébe. Ugyanígy, mondta, az Európai Üzemi tanácsokról szóló 2009-es direktíva konkretizálja, mit jelent a szociális partnerség, a szociális párbeszéd. Megszabja, hogy kellő időben kell informálni a szociális partnereket, hogy lehetőséget adjunk számukra a kérdés tanulmányozására, a véleményük kifejtésére: „a konzultációnak lehetővé kell tennie a munkavállalók képviselői számára, hogy tárgyalhassanak a központi vezetéssel, valamint írásban, indoklással ellátott választ kaphassanak bármely általuk kibocsátott véleményre és észrevételre.”

Azonban Magyarországon ma nem a szociális párbeszéd, hanem a „munkaalapú társadalom” a vezérelv, amely homályos fogalom elemei a szociális és munkanélküli ellátások megkurtítása, a közmunka térnyerése, a szakszervezetek meggyengítése, a munkavállalók karokba és kamarákba szervezése, és a különféle társadalmi felelősségek szakszervezetektől és munkáltatóktól való kiszervezése. Aggasztó, hogy a Munka Törvénykönyve a Polgári Törvénykönyvhöz közelít, mintha egyenrangú felek megállapodása lenne a munkaviszony, és aggasztó a Civil törvénynek az a passzusa, amely szerint a szervezet vezetője saját vagyonával felel a károkozásért. Felmerül a kérdés, hogy mi fog történni, ha a bíróság jogszerűtlennek ítél majd egy sztrájkot a jövőben?

Elmondta, a projekt lehetőséget adott arra, hogy a norvég partnerektől sokat tanuljanak a partner szervezetek. Először is azt, hogy Norvégiában hosszú távú megállapodások rendezik a gazdasági és társadalmi életet, mivel létezik az Öt éves Társadalmi Gazdasági Megállapodások rendszere. Azt, hogy a szociális dialógust a kormányzat elismeri és támogatja, valamint betartja a tripartitizmus elvét. Azt, hogy rendszeres a jogalkotásról a konzultáció, és hogy a politikai pártok partnernek tekintik a szakszervezeteket.

Pozitív elem, hogy Norvégiában a megállapodások országos szinten köttetnek, így a kollektív szerződések szintjén csak a bérmegállapodásra kell koncentrálni, és általában pozitív elem, hogy helyben kedvezőbb szabályozást lehet csak hozni. A munkabékére törekvés fontos elem, amit a két éves bérmegállapodások rendszere mutat.

Norvégiában a szakszervezetek által kínált szolgáltatások magas színvonalúak: biztosítási csomagok, lakás, életbiztosítás, ennek megfelelően a szakszervezetek társadalmi megítélése jó. (Megjegyzendő a szakszervezetek társadalmi megítélése Magyarországon is javult, 2013-ban az intézmények és közszereplők iránti bizalom-skálán a 10 fokú skálán 3,8-ról 4,14 százalékra léptek előre a szakszervezetek.) A szakszervezetek ellenőrzési szerepe erős a munkahelyeken, és nagyon nagy hangsúlyt helyeznek a fiatalok megszólítására, szervezésére. Minderről hosszú távú befektetésként gondolkodnak a szakszervezetek.

Végül az előadó arról beszélt, hogy a főpályázó LIGA Szakszervezetek mire hívta fel a figyelmet a tanfolyamain, milyen üzeneteket kommunikált a munkáltatókkal közös szemináriumokon, és az infopontosok milyen munkát végeztek helyben a munkavállalók tájékoztatás és segítése terén.

390-DSC_1229.JPGÁrkovics István, a LIGA gazdasági alelnöke bemutatta a projekt részletes eredményeit és tevékenységeit. A legnagyobb értéknek azt nevezte, hogy a projekt eseményei közös munkát tettek lehetővé különböző konföderációhoz tartozó szervezetek számára, és elmélyítették a munkáltatókkal a kapcsolatot (VOSZ), így a szociális párbeszédet nagymértékben segítették.

Elmondta, 180 vállalkozás közel 300 képviselője vett részt a közös, munkáltató-munkavállaló szemináriumokon, másfél évig 7 infopontos tájékoztató szolgálat működött az ország több pontján az energetikai ágazatban, és ez a szolgáltatás folytatódni fog.

A főpályázó LIGA Szakszervezetek 4 kiadványt adott ki a projekt keretében, egyet a munkáltatóknak a szociális dialógus előnyeiről, valamint három tanulmányt a norvég dialógusról, az országos-, valamint az ágazati dialógusról, amely kiadványok a projekt weblapján olvashatóak. A projekt kertében közel 300 energetikai ágazatban dolgozó munkavállaló vett részt a képzéseken a 9 ágazati szeminárium során. Ennek (is) köszönhetően az ágazatoknál megerősödött a párbeszéd, több konkrét Norvégiában megismert módszert ültettek át a magyar szakszervezetek a gyakorlatba. Két konferencia és két norvég tanulmányút zajlott le a projekt keretében.   

A főpályázó az együttműködés erősödését részben megkötött megállapodásokkal is alá tudja támasztani, a legfontosabb az országos szintű bérajánlás és minimálbérről való megállapodás aláírása volt országos szinten, de ágazati megállapodások születtek a vizes ágazatban és a villamosenergia iparban is. A főpályázó a projektet megelőzően kötött együttműködési megállapodásokat valamennyi munkáltatói szövetséggel; a projekt alatt jó kapcsolatokat alakított ki civil szervezetekkel, amelyekből egy fogyasztóvédelmi szervezettel megállapodást is kötött. S bár a projektnek nem volt része, a partnerek a kommunikáció megerősítésére, részben angol hírekkel, weboldalt hoztak létre.

Az ezt követő panelvitában Tardos János, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége (VOSZ) társelnöke  úgy értékelte, az országos érdekegyeztetésben nincsenek érdemi tárgyalások, ezért a munkáltatói szövetség a LIGA Szakszervezetekkel együtt erőteljes hangú levelet fogalmazott meg a kormány felé, hogy az tárgyaljon a Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fórumának (VKF) keretein belül. Kritizálta azt a kormányzati magatartást, amely „a gaz munkaadók profitját megcsapoljuk” hozzáállásban merül ki, és ehelyett kérte, hogy a jogszabályok, adók, vállalatokat közvetlenül érintő jogszabálytervezetek megtárgyalásába vonja be a kormány a szociális partnereket. A kafetéria megadóztatásáról elmondta, a juttatásnak van társadalompolitikai eleme, és gazdasági eleme. Meggyőződése szerint, mivel a bérek túladóztatása a jellemző, a béren kívüli juttatások rendszerének fenn kell maradnia.

Pásztóy András, az MSZOSZ és az MSZSZ képviselője kifejtette, az országos szociális párbeszéd helyzete a szervezetük szerint rendkívül kedvezőtlen. A tárgyalt témák szűkültek, a konzultáció minősége romlott. A kormány bár nem tagja, meghatározza az NGTT elé kerülő témákat, ugyanakkor érdemi tárgyalásra nem nyitott. A VKF alkalmas fórum lenne, de ritkán ülésezik, és csak a minimálbér és a kormány által adott témák kerülnek sorra. Véleménye szerint a párbeszéd értékére fel kell hívni a kormányzat figyelmét. Tudatosítani kell, hogy a párbeszéd nem ellenükre van, hanem hozzájárulhat a kormányzati célok eléréséhez, például a foglalkoztatás bővítéséhez.

Pásztor Miklós, a Munkástanácsok képviselője a helyzetet úgy látta, van párbeszéd, csak kérdés, kivel tárgyal a kormány. Pl. az Iparkamarával, s bár bizonyos dolgokban szóba áll LIGA Szakszervezetekkel és a Munkástanácsokkal, de ez nem az a párbeszéd, amelyet a szociális partnerek szeretnének. A kormány a legtöbbször egy járadékvadász kisiparral tárgyal, amely állami pénzből vagy Európai Uniós pénzekből akar bizniszt csinálni, ahelyett, hogy beilleszkedne a piacgazdaságba. Elemzése szerint Norvégiában úgy jött létre s szociális párbeszéd, hogy a munkások, és a kisipar, a kisvállalkozások szövetséget kötöttek egymással. A szociáldemokrácia önmagában soha nem ért el 50 százalékot, csak a munkáltatókkal együtt. Ez a szövetség teremtette meg azt a politikai hátteret, ami máig lehetővé teszi a párbeszédet. Úgy látja a kormány a személyi jövedelemadót erősen csökkentette, ezért nem maradt más eszköze, mint a kisadók emelése. Így sem magának, se a partnereknek nem hagyott mozgásteret.

390-DSC_1274.JPGGaskó István, a LIGA Szakszervezetek elnöke, egy tízpontos skálán kettes osztályzatot adott a magyarországi szociális párbeszédnek. A közelmúlt történéseire utalva elmondta, a kormány csak akkor érti meg, ha nem jó egy intézkedése, ha beverik a pártszékház ablakát. De akkor sem ül le, hogy tárgyaljon róla, hanem egyszerűen visszavonja. Néha eljut egy kormányjavaslat a szociális partnerekhez, hogy mondjanak rá valamit, de az igazi vita a kormányon vagy a frakción belül folyik. A kormány magának enged, magával vitatkozik. Mindebben a szakszervezetek felelősségét is felvetette, mert azok nem elég határozottak. A konzultáció formális, „nemzeti konzultációt” akar a kormány, amely gyakorlatilag egy kérdőív kiküldése. Magyarországon nincs kultúrája a párbeszédnek, de a szakszervezeteknek nem szabadna ismerni azt a szót, hogy félünk. Projektekkel vagy anélkül, meg kell valósítaniuk a valódi párbeszédet.

A panelvitát követő vitában felszólaltak az ágazati vezetők, és többek között felvetették, ha a civil szervezetek képesek néhány napon belül tízezres tüntetést szervezni, akkor a szakszervezeteknek is határozottabb lépéseket kell tenniük. El kell fogadniuk a kormányzattal szemben egy minimumprogramot. Az a kritika is hangsúlyos elem volt a vitában, hogy a munkáltatói szervezetek saját szerepüket inkább lobby-szervezetként fogják fel, és a szakszervezetekkel való együttműködést másodlagosként kezelik. A munkáltatói részről elhangzott, a munkáltatók is látják a feszültséget, hogy a minimálbér Magyarországon kisebb, mint a létminimum. Ugyanakkor, ha a nettó 66 ezer körüli összeget 90 ezerre kell felemelni, abba néhány iparág, pl, a vendéglátóipar és mezőgazdaság tönkre mehet.

Ezt követően Hans Nielsen (LO) tartott előadást a norvég LO szövetségről. Elmondta, az LO 1899 óta a munkavállalók érdekszövetsége. 65 000 tisztségviselő dolgozik benne, és 900 ezres a taglétszám. A tagok közül 197 ezren felsőfokú végzettséggel rendelkeznek. Vázolta, Norvégia milyen eredményeket ért el a tisztességes munka megvalósítása terén. 2009-ben a kormány 7 pontos tervet dolgozott ki a tisztességes munka megvalósítása érdekében, és ebben első volt az európai országok között.

Tavaly új kormány került a hatalomba, kék kormány a konzervatív és a radikális párt lépett koalícióra. Norvégia politikáját szerették volna megváltoztatni, kísérlet volt a munkavállalói jogok csorbítására. De a szakszervezet az aláírt tisztességes munka megvalósításának menetrendjéről szóló megállapodásra hivatkozva határozott hangot adott annak, hogy a kormánynak, az előző kormányokhoz hasonlóan, követni kell az abban megfogalmazott menetrendet.

Ezt követően a norvég előadó gazdasági adatokat ismertetett, elmondta, 3,3 tized a munkanélküliség, 52 százalékos a szervezettségi ráta. Nincs minimálbér, ezt a szakszervezetek sem szeretnék, mert úgy gondolják, ha lenne, ezzel a norvég szakszervezetek meg lennének fosztva a legfontosabb szervezési eszközüktől. A foglalkoztatási ráta 70 százalék fölötti, a viszonylag magas ráta magyarázata, hogy sok nő dolgozik, számos, esélyegyenlőségi intézkedés került bevezetésre, csak Izland és Finnország előzi meg az egyenlő munkáért egyenlő bérezés betartásában, (érdekesség, hogy ezen a listán Magyarország a 93.)

A norvég szakszervezetek úgy érzik, megoldást nem barikádok és sztrájkok hozhatnak, hanem a tarifamegállapodások (kollektív szerződések). A szakszervezeti mozgalom szerepéről elmondta, megfelelő taglétszám nélkül nehéz fenntartani a nyomásgyakorlást. Ugyanakkor az északi modell a magas foglalkoztatottság, jólét, jól szervezett munka világa, amely lehetővé teszi a képzést, a döntéshozatalban való részvételt, a gazdasági élet fejlődését. A norvég modellt adókból finanszírozott jóléti állam jellemzi, ahol a munka világának résztvevői között szoros az együttműködés. A bizalom és biztonság fontos alapelvei a jóléti modellnek, a magukat biztonságban érző emberek többet adnak a köznek.

Kifejtette, a tripartit együttműködés versenyelőnyt jelent. Az együttműködés számos kis lépésből áll, hosszú időbe telik a bizalom kiépítése, és mindezért dolgozni kell.

Kai Kristoffersen (EL and IT) örömét fejezte ki, hogy norvég szakszervezetetek megtudhatták, mivel küszködnek a magyar társszakszervezetek. A kormányváltással kapcsolatban elmondta, a szakszervezetek figyelmeztették a munkavállalókat a kormányváltással kapcsolatban, elmondták, a norvég Munka Törvénykönyv szigorodik. Önkritikusan elmondta, ha a szakszervezet egyértelműbben fogalmaz, vagy más csoportokat is elér, talán más lett volna az eredmény, ugyanakkor ma a munkáltatói és munkavállalói szervezetek jobban együttműködnek. Most a munkavállalók és munkáltatók küzdenek a kormánnyal. Például fogyatékkal élőkkel beszélgetett az előadó a választások előtt, akik a kormánypártokra szavaztak, mert azt gondolták, hogy a kormány csak másoktól fogja megvonni a segélyt, de nem így történt.

A munkanélküliség, igaz, kis mértékben, de nő, és a határozott szerződések térnyerése miatt a szakszervezeti tisztségviselőknek egyre nehezebb a munkájuk. A munkavállalók nem mernek munkáltatót váltani. A kormány népszerűsége zuhan, mert sok mindent tönkretesz: a gazdagok könnyítéseket kaptak, a szegényeknek nehezebb. Egyre nő az igény arra, hogy sztrájkot szervezzen a szakszervezet, de a Mt. megváltoztatása elképzelhető.

Ezt követően panelbeszélgetésre került sor a projektben részt vevő ágazati vezetők között. A résztvevők, vázolták a szociális párbeszéd helyzetét az ágazatukban.

Juhász Attila, Magyar Olaj és Gázipari Bányász Szakszervezet alapszervezeti elnöke elmondta, a vállalattal példa értékű kapcsolatot építettek ki azokban a kérdésekben amelyek a munkavállalói jogokat általánosságban érintette, és meg tudták őrizni a korábbi vívmányokat a tulajdonosváltások során. Voltak kiszervezések, de az iparág lefedett kollektív szerződésekkel rendelkezik, és rendezettek a munkaügyi viszonyok. Ugyanakkor a küszöbön álló újraállamosítással veszni látszik a párbeszédes kultúra.

Fürjes József, a Vízügyi Közszolgáltatási Dolgozók Szakszervezeti Szövetségének elnöke elmondta, az állami szerepvállalás növekedése szerepváltást eredményezett, a változás a munkahelyeket érinti. Államkapitalizmus épül Magyarországon, így a tulajdonosi helyzet meghatározza, milyen a párbeszéd. Az ágazatban a törvények nem teszik lehetővé, hogy sztrájkra sor kerülhessen, mégis, többmunkáltatós kollektív szerződést sikerült kötni. Ez nagyon fontos lépés, mivel a jövőben a meghatározó döntési szint az ágazati lesz, nem a munkahelyi szint.

Szilágyi József az EVDSZ elnöke elmondta, a villamosenergia ipar jó helyzetben van, tárgyalások folynak a Villamosipari Társaságok Munkáltatói Szövetségével az Ágazati Párbeszéd Bizottságokon (ÁPB) belül. 1995 óta létezik ágazati kollektív szerződés, amely nem csak általánosságokat, garanciális szabályokat is megfogalmaz. Ugyanakkor a köztulajdonban lévő vállalatokra vonatkozó rendelkezések annyira korlátozók, hogy a szakszervezetek működése ellehetetlenülhet.

Rabi Ferenc, a Bánya- Energetika és Ipari Dolgozók Szövetsége elnöke elmondta, 25 éve működik a szociális párbeszéd az ágazatban, amely jogszabályi hátterét az ÁPB törvény biztosítja. A szakszervezet a  Magyar Bányászati Szövetséggel tárgyal, Bár reprezentatív több ágazatban a szövetség, egyre nehezebb megállapodásokat kötni, mert nehéz a munkáltatókat rákényszeríteni arra, hogy valós megállapodásokat kössenek.

Ledács-Kis Miklós a Gázipari Szakszervezeti Szövetségen belül a Fővárosi Gázművek Szakszervezetének elnöke elmondta, az ágazatban a Gázipari Ágazati Párbeszéd Bizottságot újra kell éleszteni, mert a tripartit megállapodások megszűntek. A munkáltatókkal sem lehet olyan párbeszédet folytatni, amelyeket korábban. 2006-ban ágazati kollektív szerződést írtak alá a 6 nagy szolgáltatóval, de 2007-ben szolgáltatókra és kereskedőkre választották szét a vállalatokat. Ma a Magyar Fejlesztési Bank a Főgáz tulajdonosa.

Kovács Géza, az Ágazati Részvételt Megállapító Bizottság elnöke elmondta, megszűnőbben a Párbeszéd Központ Magyarországon, a költségvetése jelenleg 120 millió forint. Mindebből 21 ÁPB-t kell működtetni. Nem látni, hogy a közeljövőben a kormány ezt a feladatot milyen szervezeti háttérrel kívánja majd működtetni.

Kérdésre válaszolva, miszerint, ha az állam egy holdingba szervezi majd az összes szolgáltatót, elképzelhető-e, hogy az energiaiparban is egy gigaszakszervezet jöjjön létre, a részvevők pozitívan nyilatkoztak: elmondták, az ágazatok együttműködésére szükség lesz, és a LIGA Szakszervezeteken keresztül jelezték a kormánynak, hogy a holding megalakulása előtt igénylik a párbeszédet. Ugyanakkor utaltak rá, hogy véleményük szerint a gyakorlat igazolni fogja, hogy a tervezett rendszer működésképtelen. Továbbá a résztvevők problémának értékelték a magyar ágazati besorolási rendszert, mert ha egy több telephelyes vállalat dolgozóinak egy részre vegyiparhoz, másik az energiaiparhoz, a harmadik a bányászathoz kerül, lehetetlen az ágazati kollektív megállapodások rendszerét kialakítani. Elmondták egyre nagyobb méreteket ölt a dolgozói szegénység, így több szervezetnél a szakszervezeti költségvetés legnagyobb tétele a segélyezés.

Másnap a projekt keretében létrehozott Információs pontokon dolgozó kollégák számoltak be a projekt keretében végzett munkájukról.

Pincés Ernő, a Kelet Magyarország Villamosenergia EON multinacionális cég infopontosa elmondta, a munkavállalói megkeresések folyamatosak voltak. A norvég kollégáktól átvett tapasztaltok szerint személyesen kell megkeresni a munkavállalókat. A közelmúltban 15 „road-show-t” tartottak, munkavédelmi oktatásokat, szakmai előadásokat, hét végi főzéseket a családtagokkal, hogy a szakszervezet vonzóvá váljon. Fontosnak nevezte a fiatalok felé történő nyitást. Elmondta, a projekt nagy előrelépés volt, mert korábban ilyen intenzitással nem voltak oktatások és tapasztalatcserék. Továbbá működik az infopontosok között a hálózat. Elmondta, szakszervezeti kezdeményezésre a Medicover magán egészségügyi rendszer került bevezetésre az EON-nál, és ennek pozitívak a tapasztalatai.

Németh Adrienn a Mátrai Erőműben látta el az infopontos munkát, a Bánya- Energia és Ipari Szakszervezeteknél, havi beszámolókban jelezte, milyen munka folyt az elmúlt időben, amelyet alátámaszt, hogy 89 százalékos a vállalatnál a szervezettség. Folyamatosan érkeztek, napi szinten a munkavállalói panaszok, legtöbbször az elégtelen létszámmal kapcsolatos problémák, de a bányásznyugdíj megszüntetése is fájó pont a munkavállalóknak. A kollektív szerződés tárgyalások fontosak, mivel a rezsicsökkentés miatt feszült helyzet alakult ki az ágazatban.

Ledács-Kis Miklós Fővárosi Gázműveknél látott el tájékoztató szolgálatot, elmondta, a projekt együttműködési kötelezettséget támogatott a szervezetek között, és ez megvalósult. A vállalatnál a szervezettség 50 százalék körüli, de nem tagok is számos egyéni és közösségi problémával keresték fel az Infopont szolgáltatást. A Fővárosi Gázművek az új Munka törvénykönyv szerint köztulajdonú vállalat, amely a szabad megállapodásnak az elvét korlátozza. A projekt vívmánya, hogy ágazatokat tudott összehozni egy helyre, a vezetői szinten nem csak párbeszéd, de közösség is kialakult.

Téglás József (EVDSZ) úgy határozta meg a szerepét, hogy a munkavállalók irányába közvetíteni, mi történik a vállalati és az ágazati párbeszéd szintjén. Konkrét példaként elmondta, hogy napi feladatai mellett a munkája eredményeképpen Oroszlányban hulladék-szervező munkások alakítottak szakszervezetet. Problémának érzékelte, hogy kevés az információs anyag az interneten, így személyesen kell a munkavállalókat felvilágosítani a a helyi és az ágazati párbeszéd létéről és eredményeiről.

Halassy Károly, a vizes ágazat részéről mindezt úgy pontosította, hogy fontos a tagszervezetek és munkavállalók tájékoztatása, felkészítése, továbbá egyfajta koordinációs szerep felvállalása. Elmondta, a Norvég projekt híre mindenhová eljutott az ágazatban, nagy érték, hogy a projekt valóban közelebb hozta az ágazatokat egymáshoz, aki közösen gondolkoztak az érdekegyeztetés megújításáról. Infopontos ügyelet, hetenként több alkalommal adott, többször volt téma az új Mt és módosításának igénye, mert a jelenlegi diszkriminatív, nem lehet kedvezőbb irányba eltérni benne. A változások a bérkérdést is érintik, ugyanakkor sikerült elérni, hogy a munkáltatók kijelentsék, az ágazati átalakulás nem mehet a foglalkoztatás rovására. A rendezvényeinken a norvég tapasztalatokat megosztották.

Hegedűs Andrea az olajipar, és energiaipar részéről elmondta, a projekt olyan információs tevékenységekre is lehetőséget adott, amelyek korábban nem voltak elérhetők. Sok a probléma az iparágban, a MOL menedzsment a hatékonyság kérdését tartja szem előtt, ugyanakkor kevesebb üzemanyag fogy. A szakszervezet partner az olajipari kollektív tárgyalásokban, és ezt kommunikálja a tagság és a munkavállalók felé is. 

A vitában a norvég partner részéről Kai Kristoffersen elmondta, érdekes hallani a hasonló problémákat, sok kihívás a szervezetek számára azonos. A fiatalok, frissen végzettek nagyon individuális személyiségek szeretnének lenni. Norvégiában dolgoznak egy olyan projekten, amely segíteni szeretne azon a tényen, hogy a munkahelyi balesetek 50 százaléka a fiatal szakmunkástanulók, vagy kezdő szakmunkásoknál következik be. Ugyanakkor nehéz a szakmunkástanulók beszervezése, türelemmel kell viseltetnie a szakszervezeteknek, sok tag azért lépett be, mert iskolákban tartottak előadásokat, és információs anyagokat osztottak szét. Ezért is tudják növelni a taglétszámot.

Végül dr. Kiss Mihály foglalta össze a program tanulságait. Az első, hogy a szakszervezetek számra a projektek segítséget jelentenek, de ez nem menti fel őket attól, hogy megharcolják saját harcaikat. Abban a környezetben is, amit az Mt. változása, és a munkaidő-kedvezmény beszűkülése jelentett. A második, hogy a program igazi sikereket az ágazati együttműködés megalapozásában hozott, a harmadik, hogy nagyon sok ismeretet sikerült a projektnek átadnia a résztvevők számára. Végül kiemelte, hogy példás együttműködés alakult ki az energetikai ágazat szakszervezetei között.

A zárszavában Gál Rezső konkrét példát mondott a projekt járulékos hatásaira. Az egyik norvég tanfolyami oktatás után egy fiatal mérnök jelentkezett, hogy új távközlési cég alakult, majd néhány hónapon belül a 150 fős cégnél 70 taggal új szakszervezetet alakított.

Galéria

Hozzászólások 0 hozzászólás


Szólj hozzá!

A számítógépednek az IP száma: 3.215.182.36 Név:

Hozzászólásokra vonatkozó szabályzatok »