Budapest: 33.67°
HUF/EUR: 332.56
szechenyi
Projektek » Szociális dialógus bővítése » Részletek

A párbeszédet fejleszteni kell


Monológ vagy dialóg? címmel rendezte meg a LIGA Szakszervezetek a norvég projekt félidős konferenciáját 2014. március 6-án és 7-én Budapesten. Az eseményen Tove Skarstein asszony Norvégia magyarországi nagykövete és Kai Krisstoffersen az EL and IT norvég szakszervezet képviselője is képviseltette magát.

A konferencia egyik célja az volt, hogy a projekt keretében végzett három kutatás eredményeit megvitassa. A tanulmányokat, amelyek olvashatók a www.szocialisdialogus.hu honlapon, a szerzők, Kissgyörgy Sándor és Pásztóy András, Dr. Kiss Mihály és Pásztor Miklós mutatták be.

Tardos János a Vállalkozók és munkáltatók Országos Szövetsége társelnöke, a munkavállalói oldal részéről elmondta, szeretnék, ha a versenyszféra területén olyan szerveződés jönne létre, amely a tényleges partnereket hozza össze. Ennek a kritériumnak nem felel meg a jelenlegi fórum, mert nincs döntési jogosultsága, az alapvető kérdésekben, mint például a minimálbér kérdése, nem tripartit vita végeredménye, hanem a kormány diktál. Ugyan a fórum a konzultációra alkalmas, de arra nem, hogy a szociális partnerek ténylegesen meghallgassák egymás véleményét. A jelenlegi Munka törvénykönyve kedvező a munkáltatóknak, de jobban szeretnék, ha ez kölcsönös egyetértésen alapuló jogszabály lenne. Végül elmondta, a munkáltatók nem azért hajtanak végre megszorításokat, mert ezt szeretnék, hanem azért, mert erre a nemzetközi gazdaság rákényszeríti őket.

Pataky Péter az MSZOSZ elnöke elmondta, az érdekegyeztetés erodálódálása már a korábbi kormányzati ciklusban elkezdődött, most viszont a hatalmat gyakorlók szerint nincs szükség párbeszédre. Vagy azért, mert számukra “fárasztó”, vagy azért mert a népet egyedül akarják boldogítani, tette hozzá. Pedig a párbeszéd révén - tanulmányok bizonyítják - sokkal hatékonyabb még egy vállalat vezetése is.

Az OKÉT formálisan nem változott, de tartalmilag ez az intézmény kiürült, és jellemző rá az érdemi párbeszéd hiánya. Önkritikusan hozzátette, a szakszervezeti oldalon is elmaradt a belső megújulás: és a szociális partnerek sem nem használták ki a párbeszédben rejlő lehetőségeket, és több esetben a kezdeményező szerepet is ráhagyták a kormányra. Majd elmondta, hisz a megállapodáson alapuló törvényi modellben, mert a törvények érdekeket sértenek, amelyeket ki lehet kerülni a tárgyalásokkal. Hozzá tette, Magyarországon csak akkor történnek megállapodások, ha a törvényi passzushoz oda van írva, hogy kötelező megállapodni.

A legutóbbi évek az érdekegyeztetés lerombolása történt. Eben fontos elem, hogy a hatalmat leginkább a nyilvánosság zavarta, főleg ezért szűntette meg a kormány az Országos Érdekegyeztető Tanácsot. Önmagában nem a párbeszéd, hanem annak nyilvánossága zavarta. A VKF tárgyalásokról nem születnek jegyzőkönyvek, még emlékeztetők sem. Minden egyes monitoring ülés után az államtitkár megkérdezi, “mit fogtok mondani a médiában?”. Például 2012 decemberében megszületett az első bérmegállapodás a Parlamentben, nagy nyilvánosságot kapott, mert az utcán tüntettek a diákok. Azonban a 2013-ban a LIGA Székházban megszületett következő bérmegállapodás már alig volt észrevehető.

Hozzátette, diszkriminatív, ha a Munka törvénykönyve a tulajdoni viszonyok szerint adja vagy nem adja a szakszervezeti jogosítványokat. Tripartit plusz fórumra szükség lehet, de nem tartható, hogy a kormány az NGTT-vel akarja bemutatni, hogy létezik a párbeszéd. A lehetséges résztvevőkről elmondta, véleménye szerint a kompetenciákat kell megnézni, kire vonatkoznak az előterjesztések, és az a szervezet üljön a fórumokon.

Palkovics Imre a MOSZ elnöke elmondta, az érdekegyeztetés az elmúlt 24 évben soha nem kapott komoly súlyt. A kerekasztal tárgyalásokon mind a kormány, mind az ellenzék igazi legitimitás nélkül tárgyaltak, de abban megegyeztek, hogy a szakszervezeteket nem kell közel engedni a hatalomhoz. Az sem vált világossá, milyen modellt képzelt el az elit, hogy a megtermelt javakat tisztességesen osszák el. Az azóta eltelt időben a politika szakszervezet barát volt vagy szakszervezet-ellenes, de a “barát”-kormányoknál sem volt a szakszervezeteknek sok szerencséjük. Csak a formális kötelezettségeiknek tettek eleget, míg a jelenleg hatalmon lévő politikai elit nyíltan kifejezte, a szakszervezeteket nem tekinti megkerülhetetlennek.

Aláhúzta, a munkáltatók a munkavállalókra költségelemként tekintenek, a globális gazdaság pedig átlépett a nemzeti kormányok feje fölött. A kormányok a munkáltatók igényeit komolyan veszik, és a neokonzervatív gondolkodásmódjuk szerint a munkavállalói jogok költségként és akadályként vannak jelen, amelyeket le kell építeni. Ezzel szemben hosszú távú befektetésként kell tekinteni a munkaügyi kapcsolatokra. Elmondta, egy rosszul működő gazdaságban, ahol a megélhetési problémák a fontosak, a morális értékekért kiállást nem lehet elvárni. Európában ott működik szociális párbeszéd, ahol a gazdaság is jól működik, ugyanakkor a közös gondolkodásnak van haszna és értelme.

Gál Rezső, a projekt menedzsere, egyben a LIGA Szakszervezetek társelnöke kiemelte, a demokráciák fokmérője, hogy milyen minőségű a szociális párbeszéd. Az aktuális kormányzat a társadalmi párbeszédet feleslegesnek tekinti, sőt felesleges rossznak tekinti, a Munka törvénykönyve módosítása a szociális párbeszéd mellőzésével történt meg. A LIGA felemelte a hangját, de az egész társadalomnak komolyabban kellett volna venni a kiállást. Az, hogy a jelenlegi konferenciára a kormányzat nem fogadta el a meghívást, jelzés, pedig helyre kellene állítani a (háromoldalú) szociális párbeszédet.

Gaskó István a LIGA Szakszervezetek elnöke elmondta, Magyarországon az elmúlt 3 évben a miniszterelnök magára vállalta a társadalom minden oldala képviseletének terheit, hiszen “ő képviseli a munkavállalókat és a munkaadókat is”, ezért szerinte a szakszervezeti és a munkaadói képviselőkre nincs is szükség. Magyarországon a szervezettség nagyon alacsony, 10 százalék alá csökkent. Azt javasolta, ha vége lesz a választási előkészületeknek akkor a munkáltatóknak és a munkavállalóknak le kell ülni a az új kormánnyal, és teljesen új megállapodást kell kötni, hogyan lehet fejleszteni a párbeszédet, hogy az ne az Ázsiában tapasztalható viszonyokra hasonlítson. Mert ha nincs párbeszéd, tette hozzá, a társadalomban felgyűlik a tehetetlenség; az emberek úgy érzik, hogy a fejük fölött döntenek. Persze lehet hamiskás nemzeti konzultációkat folytatni, melyeknek az a végeredménye, amit a tanácskozás kezdetekor kitűztek a konzultáció kezdeményezők, de ez nem tartható tovább, és ezért mindent el kell követni, hogy ez szignifikánsan megváltozzon.

A második nap kisebb csoportban folytatódott a munka. A jelenlévő ágazati és konföderációs képviselők elmondták, hogy ágazati szinten hogyan áll, halad vagy éppen hogyan rekedt meg a szociális dialógus, majd megpróbáltak a jövő szakszervezeti stratégiájáról közös véleményt megfogalmazni.

Kai Kristoffersen az EL and IT szervezet képviselője is részese volt a vitának. Kifejtette, kis célokat kell kitűzni, és megtalálni rövid és hosszú távon mit lehet elérni. Ha nem túl magas célokat tűzünk ki, akkor nem csalódunk. A norvég modell azért is működik, mert a felek között bizalom alakult ki, amely megteremtése hosszú időbe került. Norvégiában a hatóságok is úgy gondolják, az ország számára is jó a párbeszéd.

Norvégiában a jobboldali kormány együttműködik a szakszervezetekkel, hiszen történelmük során sokkal súlyosabb esetben is együttműködtek. A magyarországi helyzetről elmondta, ha először hallotta volna, sokkolta volna, a projekt során már sok előzetes információval rendelkezett. Elismeréssel szólt arról, hogy ezeket a bonyolult témákat és előadásokat a résztvevők milyen figyelemmel és érdeklődéssel hallgatták. Nem lehet összehasonlítani a norvég és magyar helyzetet, mondta, tudatosan elkerülve a csapdát, hogy összehasonlítsa a kettőt, hiszen a norvég szakszervezetek 200 év alatt jutottak el a jelenlegi szintre.

A taglétszám csökkenése Norvégiában is probléma. A jobboldali kormányt megválasztották az emberek, amely azt ígérte, csökkenti az alkohol, benzin adóját, az útdíjat, (a 70 útdíjból kettőt töröltek el), de valójában 80 millió koronával csökkentették a gazdagok adóját, de az adók nőttek. A jobboldal privatizálná az egészségügyi ellátást, és csökkentené az állami részvételt, ami a szakszervezeti pozíciók gyengüléséhez vezet. A fő kérdése ezért, hogy hogyan lehet tagokat toborozni, és a szakszervezetek mit tehetnének a tagokért. Emellett a munkáltatókkal és hatóságokkal is együtt kell működni, és meg kell szólítani a fiatalokat, korszerű eszközökkel pl. Youtube-videókkal, és korszerű szolgáltatásokkal.

Cimkék: Norvég szociális dialógus párbeszéd
Galéria

Hozzászólások 0 hozzászólás


Szólj hozzá!

A számítógépednek az IP száma: 3.227.235.71 Név:

Hozzászólásokra vonatkozó szabályzatok »