facebook_36 youtube_36 twitter_36 indavideo_36 bloghu_36 linkedin_36 android_36 ios_36

Budapest: 3.05°
HUF/EUR: 338.08
szechenyi
Hírek » Érdekegyeztetés » NGTT » Részletek

Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanács: mégis milyen minta alapján?


Őry Csaba, EP-képviselő (Fidesz) tájékoztatása szerint a Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanácsról (NGTT) szóló törvényjavaslat előkészítésénél a kormány a „latin" modellt – különösen pedig a portugál modellt - vette figyelembe. A Szakszervezetek.hu utánajárt a portugál, spanyol, olasz modellnek, valamint a képviselő által még latin modellként aposztrofált és a törvényjavaslathoz kapcsolódva hivatkozott bolgár modellnek. Megpróbáltuk megtalálni az NGTT és a négy ország gyakorlata közötti párhuzamokat. Előrebocsátjuk: kevés sikerrel.

A négy vizsgált ország mindegyikében működik a tripartit érdekegyeztetés. Három országban formális fórumok keretében, Olaszországban pedig konkrét megállapodásokhoz kötött egyeztetések keretében. A négy ország egyikében sem helyettesíti a tripartit, a munka világához kapcsolódó érdekegyeztetést olyan fórum, amelyben a szociális partnereken és a kormányon kívül részt vennének tudósok, papok és közelebbről nem definiált, ún. nemzetpolitikával foglalkozó, esetleg nem is az adott országban tevékenykedő civilek. A kormány a vizsgált országok egyikében sem határozza meg a minimálbért a szociális partnerekkel való konzultáció nélkül.

A Szakszervezetek.hu szakértője négy ország érdekegyeztetési rendszerének rövid összefoglalását a European Industrial Relations Observatory (EIRO) honlapján közzétett adatok alapján készítette el. Az EIRO 1997 óta gyűjti, analizálja és teszi közzé az európai munkaügyi kapcsolatok fejlődésére vonatkozó friss és megbízható információit.

Portugáliában 2004-ben a konzervatív kormány alkotta meg a Munka Törvénykönyvét. A munkáltatók szempontjából „rugalmatlannak" tartott, 1980-as évekbeli munkajogi szabályozáshoz képest az új portugál Mt. több szempontból is „rugalmasította" a foglalkoztatást, megkönnyítette a munkáltatók számára a kollektív szerződés felmondását.

A szakszervezeti szervezettség csökkent az elmúlt években, de a magyarnál még így is magasabb. Két jelentős szakszervezeti konföderáció vesz részt az országos szintű érdekegyeztetésben: a CGTP és az UGTP. Munkáltatói oldalon a munkáltatói érdekképviseletben való tagságnál fel sem merül, hogy egy tagszervezet ne rendelkezzen rá nézve kötőerejű kollektív szerződéssel. Az országos tripartit egyeztetésben négy munkáltatói érdekképviseleti szövetség vesz részt.

A kollektív szerződéses lefedettség kiemelkedően magas Portugáliában, a magánszektorban a munkavállalók 94 százalékának bér és munkaidejét szabályozzák ágazati kollektív szerződések, a többi munkavállalóra pedig egy-, illetve többmunkáltatós kollektív szerződések vonatkoznak. Országos szintű bérmegállapodást utoljára 1997-ben kötöttek, azóta a bértárgyalások koordinációja az országos szervezetek feladata. Az elmúlt években a kollektív szerződések új témakörökkel is bővültek: képzés, élethosszig tartó tanulás, nemek közötti egyenlőség.

A tripartit érdekegyeztetés fóruma az Érdekegyeztetés Állandó Bizottsága (CPCS) 1984 óta működik. Tagjai a kormányon kívül a fentiekben felsorolt munkáltatói és munkavállalói érdekképviseletek. A bizottság az első években a jövedelempolitikához kapcsolódó kérdésekkel foglalkozott. Az 1990-ben kötött Gazdasági és Társadalmi Megállapodás lehetővé tette, hogy a CPCS új témakörökkel (egészség és biztonság, nyugdíj, szakképzés és képzés) is foglalkozzon és 2001-ben, 2006-ban, valamint 2007-ben megállapodásokat kössön ezekben a témákban. 2006-ban a CPCS oldalai megállapodást kötöttek a nemzeti minimálbérről és a Munka Törvénykönyve felülvizsgálatáról.

A CPCS formálisan, az Őry Csaba által hivatkozott Gazdasági és Szociális Tanács (CES) része, melyet a CPCS megalakulása után több évvel hoztak létre és mely egy konzultatív testület a kormány és a civil szervezetek között, ám ahogyan az EIRO leszögezi: „a gyakorlatban a CPCS egy teljesen autonóm intézmény".

A CES összetételében a magyar NGTT-től teljesen eltérő testület. Egyrészt tagjai nem alkotnak oldalakat, a tagokat az általuk képviselt érdekek szerint lehet csoportosítani: munkavállalók, munkáltatók, kormány, helyi és regionális önkormányzatok, különböző érdekeket képviselő csoportok (környezetvédők, fogyasztóvédők, nagycsaládosok stb.), nagy megbecsültségnek örvendő személyiségek. A tanácsnak nem tagjai az egyházak és a nemzetpolitika fogalmát sem ismerik. A portugál Alkotmány 92. cikke két hatáskörrel ruházza fel a CES-t: konzultációval és a tripartit érdekegyeztetéssel, de ahogyan az előbb azt jeleztük, az utóbbi feladatot a CPCS autonómiával rendelkező háromoldalú, elkülönülten működő intézményként látja el. Szó sincs tehát arról, hogy a tripartit érdekegyeztetésben a kormányon, a munkavállalói és munkáltatói érdekképviseleteken kívül más szereplők is részt vennének Portugáliában.

Spanyolországban a szakszervezeti szervezettség az egyik legalacsonyabb az EU régi tagállamai között. A két legfontosabb szakszervezeti konföderáció a Confederación Sindical de Comisiones Obreras (CCOO) és az Unión General de Trabajadores (UGT). Spanyol sajátosság, hogy a két konföderáció tagjai, mint a „legreprezentatívabb" konföderációk tagjai, saját szintjükön automatikusan jogosultak kollektív tárgyalások folytatására. Munkáltatói oldalon szintén két „legreprezentatívabb szövetség" létezik, a CEUE és a CEPYME. Tagjaik azonban csak azok a szervezetek lehetnek, melyek a saját szintjükön a munkavállalóknak legalább 10 százalékát foglalkoztatják.

A kollektív alku meghatározó szintje a mezoszint. A tartományi ágazati kollektív szerződések a munkavállalók mintegy felét, a nemzeti szintűek egynegyedét, a munkahelyi szintűek pedig körülbelül 10 százalékát fedik le. 2002 óta az évente megújított, ún. Kollektív Alku Multiszektorális Megállapodásban (AINC) fektetik le a kollektív alku szabályait, a bérek felülvizsgálatának kritériumait és az ajánlásokat. Az elmúlt években a kollektív alku kibővült a nemek közötti egyenlőség, a toborzás, a foglalkozási ártalmak megelőzése témaköreivel. A bérmegállapodásoknál a kormányzat inflációs előrejelzését veszik alapul, de a szerződések többsége tartalmaz olyan záradékot is, mely lehetővé teszi a magasabb béremelést is, ha a gazdasági körülmények a vártnál kedvezőbben alakulnak. A minimálbért a kormány határozza meg a legreprezentatívabb érdekképviseletekkel való konzultáció eredménye alapján.

Spanyolországban is létezik háromoldalú érdekegyeztetés, sőt annak szerepe az elmúlt években egyre hangsúlyosabbá és fontosabbá vált. Az országos szintű szociális párbeszéd témakörei is kibővültek számos gazdasági, munkavilágához kapcsolódó és szociális témakörrel. A párbeszéd célja a fenntartható gazdasági modell erősítése, a versenyképesség és termelékenység növelése, a foglalkoztatás előmozdítása. Az elmúlt években a munkaerő-piac és a szociális ellátórendszer funkcionalitásának növelése érdekében több megállapodás is született a tripartit párbeszéd keretében.

Olaszországban a munkaügyi kapcsolatokra hagyományosan az ún. önkéntességen alapuló megközelítés jellemző, amely azt jelenti, hogy jogszabályok nemigen szabályozzák a területet, a munkaügyi kapcsolatok szereplői jelentős autonómiával rendelkeznek. Jogszabályok a sztrájkjog, az egyéni munkavállalói jogok és a szakszervezeti jogok gyakorlását szabályozzák. Ugyanakkor a munkaügyi kapcsolatok terén jelentős szabályzó erővel bír az 1993-ban kötött tripartit megállapodás, mely megteremtette a jövedelempolitika új intézményrendszerét, átszabta a kollektív alku eljárási szabályait, módosította a munkahelyi szakszervezeti képviselet formáit.

Az olasz szakszervezeti szervezettség jóval az EU-átlag feletti. A három jelentős szakszervezeti konföderáció a Cgil, Cisl és az Uil pártokhoz kötődve, politikai irányultság alapján szerveződik. A munkáltatói érdekképviseletek többsége szintén pártokhoz kötődik.

A kollektív alkurendszer kétszintű: a domináns szintet az ágazati szint jelenti, az utóbbi időben növekedett a decentralizált szintű alku szerepe. A szektorális kollektív szerződések határozzák meg a munkavállalók minimálbérét, a munkahelyi szintű megállapodások általában teljesítményfüggő bérelemeket tartalmaznak. Nem létezik kiterjesztési mechanizmus, ám a bírói gyakorlat egyéni jogvitáknál az egyéni bér megfelelőségét, amennyiben az adott vállalatra nem vonatkozik kollektív szerződés, a hasonló területen működő, más vállalatoknál hatályos kollektív szerződésben meghatározott összeg alapján vizsgálja. A fentiekből következik, hogy nem létezik jogszabály alapján megállapított minimálbér.

Olaszországban a sztrájkaktivitás jóval magasabb, mint az EU27 átlaga. 2007-ben ezer munkavállalóra 47,3 nap kiesett munkanap jutott, míg az EU27 átlaga 37,5 nap volt.

Nem létezik formalizált, intézményesített országos szintű érdekegyeztetési fórum, ugyanakkor az elmúlt két évtizedben meghatározó jelentőségűek voltak az országos tripartit – a kormány, szakszervezeti konföderációk és az országos munkáltatói érdekképviseletek által kötött – megállapodások, paktumok. Az 1990-es években megállapodásokban szabályoztak számos, a nyugdíj- és munkaerő-piaci reformra vonatkozó, valamint a gazdasági növekedéssel összefüggő kérdést. A 2002-ben kötött Olasz Paktum legfontosabb elemei a jövedelempolitikára, a munkaerő-piac reformjára, az adókedvezményekre, foglalkoztatásra vonatkoztak, a kormányzat kötelezettséget vállalt a munkanélküliek segélyezésének megreformálására. 2007-ben a jóléti rendszer fundamentális területeit érintő ajánlást fogadtak el. 2009-ben a kormány és a szociális partnerek megállapodást kötöttek a kollektív alkurendszer kísérleti reformjáról. A tripartit érdekegyeztetés – formális intézményrendszer nélkül is – igen fontos szerepet tölt be Olaszországban.

Bulgáriában a szociális párbeszédre és a kollektív tárgyalásokra vonatkozó szabályokat a Munka Törvénykönyve tartalmazza. Az 1986-os jogszabályt a rendszerváltás után a szociális partnerek bevonásával az egymást követő kormányok többször módosították, az érdekegyeztetés rendszerét szintén a szociális partnerekkel folytatott konzultációkkal alakították ki.

A szakszervezeti szervezettség a rendszerváltás óta – ahogyan több más volt szocialista országban is – folyamatosan csökken, a szakszervezeti mozgalom megosztott. A legjelentősebb szakszervezeti konföderáció a CITUB és a Podkrepa CL.

A munkáltatói érdekképviseleteket is a fragmentáltság jellemzi. A bolgár munkáltatók 95 százaléka 10, vagy annál kevesebb munkavállalót alkalmaz. A munkáltatói érdekképviseletekben a tagsági feltételek tisztázatlanok, így gyakori a több szervezetben való egyidejű tagság, mely a reprezentativitás szempontjából legitimációs problémákat vet fel. „Ez az országos szintű szociális párbeszéd rendszer kiegyensúlyozatlanságát és instabilitását eredményezi és nem segíti elő a kollektív alku centralizáltabb formáinak elterjedését" – állapítja meg az EIRO.

A magyarországi helyzethez hasonlóan a kollektív alku domináns szintje a vállalati szint, alacsony az ágazati kollektív szerződések száma. Bár a jogszabályok lehetővé teszik a kollektív szerződések kiterjesztését, kiterjesztésre eddig nem került sor.

Az országos szintű érdekegyeztetés fóruma az 1993 óta működő háromoldalú fórum, a Tripartit Együttműködés Nemzeti Tanácsa (NCTC). A kormány, valamint az országos szinten reprezentatív munkáltatói és munkavállalói érdekképviseletekből álló tanács egyik fontos jogosítványa, hogy konzultál a minimálbérről a Minisztertanáccsal. A szocialista berendezkedés maradványa, hogy 1988 óta a Minisztertanács jogosítványa a minimálbér megállapítása, ám a minimálbér megállapítása előtt konzultálnia kell az NCTC-vel. A szociális partnerek ágazati, vállalatcsoporti, vállalati szinten a Minisztertanács által megállapított minimálbérnél magasabb összegű minimálbérben is megállapodhatnak.

Az országos szintű tripartit együttműködés az elmúlt években új területekre is kiterjedt. A szociális partnerek részt vesznek a bolgár parlament Munkaügyi és Szociális Bizottsága tanácsadó testületének munkájában, munkacsoportokat alkotva készítik elő a munkaügy és szociális terület jogszabályait. Tripartit nemzeti tanácsok működnek a szakképzés, foglalkoztatás, élethosszig tartó tanulás, egészség és biztonság, esélyegyenlőség területén. 2006-ban a szociális partnerek és a kormány megkötötték az első, három évre szóló Nemzetgazdasági és Társadalmi Megállapodást.

A bolgár érdekegyeztetési rendszer az Eiro honlapján elérhető információk alapján tehát inkább a megváltoztatni kívánt magyar rendszerhez hasonlít és nem az NGTT-vel létrehozni kívánt új rendszerhez. A munka világához kapcsolódó országos érdekegyeztetés egy OÉT-hez hasonló háromoldalú fórum keretében zajlik és a rendszer gyengeségei – a mezoszintű kollektív alku korlátozott volta – is a magyar helyzettel mutat párhuzamot. Nem tudunk olyan bolgár törekvésről, mely a rendszer reformját a magyar kormány által kidolgozott javaslathoz hasonló módon képzelné el.

A bolgár ortodox egyház papjai azonban akár példaként is szolgálhatnak a magyar klérus számára, ugyanis tavaly decemberben késve érkező fizetésük, valamint társadalom- és nyugdíjbiztosításuk hiánya miatt a sekrestyésekkel és gyertyakészítőkkel összefogva szakszervezetbe tömörültek és a Podkrepa Szakszervezeti Konföderációhoz csatlakoztak.

A négy vizsgált ország mindegyikében tehát működik a tripartit érdekegyeztetés. Három országban formális fórumok keretében, Olaszországban pedig konkrét megállapodásokhoz kötött egyeztetések keretében. A négy ország egyikében sem helyettesíti a tripartit, a munka világához kapcsolódó érdekegyeztetést olyan fórum, amelyben a szociális partnereken és a kormányon kívül részt vennének tudósok, papok és közelebbről nem definiált, ún. nemzetpolitikával foglalkozó, esetleg nem is az adott országban tevékenykedő civilek. A kormány a vizsgált országok egyikében sem határozza meg a minimálbért a szociális partnerekkel való konzultáció nélkül.

Forrás: Szakszervezetek.hu


Kapcsolódó cikkek:


Hozzászólások 0 hozzászólás


Szólj hozzá!

A számítógépednek az IP száma: 3.215.182.36 Név:

Hozzászólásokra vonatkozó szabályzatok »