Budapest: 5°
HUF/EUR: 324.92
szechenyi
Hírek » Szakértői cikk » Részletek

Átalakulhat az ESZA


Megkezdődtek az egyeztetések arról, hogyan lehet majd felhasználni az Európai Szociális Alapot a 2020 utáni költségvetési ciklusban. A szociális partnereket néhány tagállamban még mindig nem vonják be a fejlesztési programokba, pedig az EU részéről egyre erősebb az elvárás.

2018. április 19-én rendezték az Európai Szociális Alap (ESZA) soros ülését Brüsszelben. A résztvevők a plenáris ülés előtti tájékoztatóból megtudhatták, a jövőben az Európai Szociális Alap felhasználásakor nagyobb súlyt kap az integráció, nagyobb hangsúlyt kapnak az európai prioritások. Például a tervek szerint az ESZA költségvetésének 30 százalékát a migrációval összefüggő munkaerőpiaci képzésekre és intézkedésekre lehet majd fordítani. A második jellegzetesség, hogy a jövőben a támogatások előfeltétele az EU céljaihoz kötöttség teljesülése lenne, tehát a tagállami célok súlya csökkenhetne. A harmadik kérdés, ami a szakértőket és a politikusokat foglalkoztatja, hogy meg kell oldani a Brexit miatt kiesett összeg pótlását is, ami felveti a tagállami támogatások, befizetések növelésének kérdését.

A kiemelt célok lennének továbbra is a külső határok védelme, az állampolgárok védelme, a kohézió, a szolidaritás. De a környezetvédelmi célok is fontosak lesznek, a szabályozást olyanra tervezik, hogy legyen következménye a klímaváltozásért okolható karbon-kibocsátásnak. Elhangzott, az ESZA-ba plusz-forrásokat kellene betenni, ki kellene egészíteni tagállami forrásokkal. Az még nem világos, hogy az ESZA-nak milyen viszonya lesz más alapokkal (például az Európai Átalakítási Alap, Európai Globalizáiós Alap), mindenesetre nemsokára EPSCO találkozóra kerül sor Szófiában (Az EPSCO Tanácsot az uniós tagállamok foglalkoztatási, szociális, egészségügyi és fogyasztóvédelmi miniszterei alkotják), itt konkretizálhatók az ESZA-ra vonatkozó döntések.

Újdonság lehet, hogy a Bizottság javasolni fog szociális indikátorokat, pénzügyi indikátorokat, és további kiegészítő indikátorokat is a meghirdetett projektekhez.

A plenáris ülést levezető elnök is megerősítette, az Európai Szociális Alap szabályozása változni fog, de az alap fő célját továbbra is a „befektetés az emberekbe” szlogennel lehet leírni. Az előadó remélte, hogy koherens törvényhozási csomagot hoznak létre az állam és kormányfők, amely a kohéziós politikát mentesíti a korábbi túlszabályozástól. Bulgáriai lesz a következő soros elnökség. Az előadó elmondta, a jelen plenáris ülés napirendi pontjai közé az Ifjúsági Garanciával kapcsolatok kérdéseket is bevették.

Először az Alapok éves mérlegének első becsléséről adott elő Loris di Pietrantonio a Bizottság részéről. Majd elhangzott, a Bizottság a jövőben egységes humánfejlesztési alapot szeretne létrehozni, és elképzelhető, hogy a szociális pillérben megfogalmazott célok teljesüléséhez vagy az országspecifikus ajánlások végrehajtásához kötnék a forrásfelhasználást.

Ezt követően előadás hangzott el az Európai integrációs partnerség megvalósulásáról, amelyben elhangzott, nem csak az AMIF (Menekült, Migráns és Integrációs Alap), de az ESZA forrásai is használhatóak a migráns munkavállalók munkaerő-piaci integrációjára. Az ETUC részéről például a görög kollégák nehezményezték, hogy a szakszervezeteket nem vonják be az integrációs folyamatba.

Fontos lenne, hogy az integráció minél nagyobb hatásfokkal valósuljon meg, azonban ma nincs olyan generális vízió, hogy hogyan vihető mindez végbe. Elhangzott, nincsenek olyan munkahelyi integrációs programok, amelyek munkahelyi és közösségi szintű programokat is magukban foglalnák. Márpedig a partnerség kulcskérdése a többoldalú kapcsolatrendszerek kiépítése és a partnerek bevonása a különböző programokba.

A fogadástól a munkáig címmel Vania Nedeltecheva adott elő a menekültek kezeléséről. A görögországi szakszervezetek ruhát, élelmet gyűjtöttek a menekülteknek. Migráns pontokat alakítottak ki, és előadásokat tartottak a munkavállalói jogokról. Mivel kulturálisan így volt megoldható, külön előadásokat tartottak a nőknek, akik általában háztartásbeliek.
Integrációs Európai Partnerség keretén belül az Afgán kézműves nőknek, akik vállalkozást szerettek volna indítani az Európai Unióban oktatást tartottak.

Ezt követően az olasz szakszervezetek osztották meg a tapasztalataikat arról, hogy az olasz cégek hogyan tudják a menekülteket foglalkoztatni, majd finn előadás következett. Ebben az információs és tanácsadási programokat ismertették, amelyeket Finnországban online formában is biztosítottak a menekültek számára.

Ezt követően Michael Horgana az OECD szakképzettségi stratégiájáról adott elő ismertetést. Ez a stratégia a jobb készségek, jobb munkahelyek és jobb életkörülmények előmozdítása érdekében született meg. Célja az országok képzési rendszereinek erősítése a képességek koherens fejlesztése és hatékony felhasználása révén a gazdasági jólét és a társadalmi kohézió előmozdításáért. Mindez nagy hangsúlyt fektet az élethosszig tartó foglalkoztathatóságra.

Az OECD számos országgal együttműködik a hatékonyabb nemzeti készségstratégiák kiépítse érdekében. Eddig együttműködés az európai országok közül Ausztriában, Olaszországban, Hollandiában, Norvégiában, Portugáliában, Szlovéniában és Spanyolországban történt. Minden nemzeti készségstratégia használja az OECD összehasonlító adatait és a szakpolitikai elemzését, és segíti az együttműködést a minisztériumok és a kormányzati szintek között. Továbbá bevonja az érdekelt feleket - a munkaadókat, a szakszervezeteket és a civil társadalmi szervezeteket.

A beavatkozás első eleme a diagnosztikai fázis. Fontos felmérni a szükségleteket és mindez nem történhet anélkül, hogy az összes érdekelt felet bevonják a folyamatba. Ezek az érintett minisztériumok, és a nemzeti és/vagy regionális érintettek. Ezt követi a cselekvési fázis, a reform voltaképpeni megvalósítása. Ez a szakasz munkaértekezleteket foglal magába, amelyek a diagnosztikai fázisban feltárt készségek kihívásainak kezelésére irányulnak. A projekt tevékenységek célja, hogy támogassák és hozzájáruljanak az ország saját készségpolitikai menetrendjének előmozdításához. A cselekvési fázis olyan cselekvési javaslatok sorozatát állítja elő, amelyek hozzájárulhatnak az ország készségrendszerének javítását célzó cselekvési terv kidolgozásához. A teljes nemzeti készségfejlesztési stratégia országos projekt, amely egy diagnosztikai fázist és egy cselekvési fázist tartalmaz, jellemzően 18-24 hónapos időszak alatt kerül végrehajtásra.

Alisson Crabb ezt követően az OECD adatok, grafikák felhasználásával előadást tartott arról, az európai országok milyen eredményeket értek el a PISA tesztek, a munkanélküliség, a képzések, iskolaelhagyás stb. vonatkozásaiban, de olyan ábrát is közölt, amely azt próbálta meg előrevetíteni, hogy az automatizáció mennyi-, és milyen munkahelyeket szüntethet meg a közeljövőben.

A programban nem volt benne, de a kéréseknek megfelelően a résztvevők előadást hallgattak meg az ifjúsági Garancia helyzetéről az Európai Bizottság 2017 decemberében publikált megállapításai alapján. Ebből kiderült, 2014 óta 5 millió fiatal regisztrált az Ifjúsági Garancia programokba, 3,5 millió a program négyféle kínálatból (gyakornoki program, állás, képzés, bértámogatás) legalább egyet választott. Végrehajtás megvalósításáról a dokumentum hangsúlyozta, a fiatalok 25 százaléka 4 hónap után, 41 százaléka 4 hónapon belül kapott állást vagy képzési ajánlatot a helyi munkaügyi központtól vagy projektirodától. A jövőbeli tervek között szerepel, hogy a Bizottság újabb vizsgálatokat végez, rendezvényeket tart, kísérleti projekteket szervez, illetve országspecifikus konklúziókat von le a megvalósítás tapasztalataiból.

Ezt követen Inga Pavlovaite tartott ismertetőt az Európai Szociális Alapról végzett kutatásról. Először is leszögezte, a szociális partnereknek feladatait a Római Szerződés 152., 154., és 155. cikkelye írja elő. Felhívta a figyelmet, hogy 2015. március 5-én magas szintű találkozó zajlott le a szociális dialógus új kezdete címmel. A Bizottság erősen ösztönözte, hogy a szociális partnereket jobban vonják be a törvények előkészítésébe és véleményezésébe, kérdezzék meg a véleményüket a gazdasági kérdésekről, gazdasági stratégiákról, és az úgynevezett európai szemeszter folyamatába, a voltaképpeni gazdasági kormányzásba és nem mellékesen, a kapacitásépítésüket is segíteni kell.

A felmérésben az előadó és dr. Tina Weber a szociális partnerség megvalósulásáról 31 kérdőívet dolgoztak fel. A szóbeli benyomások megvitatása érdekében pedig Rómában és Prágában két munkacsoport találkozót tartottak. Megkérdezték a résztvevőket, hogy a Partnerségi irányelvek (Conduct of Partnership) mennyire valósultak meg. A válaszadók 29 százaléka szerint teljesen, 56 százalék szerint valamilyen mértékben, 11 százalékuk viszont azt mondta, egyáltalán nem tapasztalja, hogy megvalósultak volna.

Ha egy tagállam arról számolt be, hogy pozitív változások történtek a szociális partnerek bevonása terén, akkor annak a tagállamnak már korábban is fejlett párbeszéd-kultúrája volt, és ehhez jöttek azok a kezdeményezések (előzetes találkozók egy-egy kérdés megvitatására, a szociális partnerek számára albizottságok és munkacsoportok felállítása, és az intézményrendszer napi működésének a szociális párbeszédhez igazítása), amelyek a szerepüket kiteljesítették.

A megkérdezett szociális partnerek 61 százaléka érezte úgy, hogy figyelembe veszik a javaslatait, 26 százalék, hogy néha, viszont 13 százalék úgy érzi, sohasem. Sokan panaszolták, hogy a szociális partnereket ugyanolyan szereplőnek tekintik, mint bárki mást, például egy civil szervezetet, és a szociális partnerség csak vitrin, a szociális partnerségnek nincs valódi tartalma. Összességében, ha a nemzeti kultúra része a partnerség, akkor a szabályozás többletet hozott, de pl. Lengyelországban a jogi szabályozás szűkítette a szociális partnerek lehetőségeit.

A felmérés fő megállapítása az volt, hogy túl kismértékű a szociális partnerek bevonása, hiányzanak a kifejezetten nekik címzett támogatások. Az, hogy mire akarják a szociális partnerek használni az alapokat, az nagymértékben függ a nemzeti kontextustól, de általában a kapacitásépítés egyre sürgetőbb számukra. A szakszervezetek hiányolják az információk megosztását is, mert a gazdasági és szociális kormányzáshoz, és információkat kellene kapniuk az országos és az európai szinttől egyaránt. Ugyanakkor kérdés, hogy ha az Európai Szociális Alap a munkaerőpiacon való megjelenést támogatja, akkor ezek a szervezetek, amelyek önmagukban a nem a munkaerőpiacon jelennek meg, milyen munkaerőpiaci és foglalkoztatási pénzekre pályázhatnak? Mindehhez az adott tagállami Irányító Hatóságnak el kellene ismernie azt a hozzáadott értéket, amelyet a programok megvalósításához a szociális partnerek bevonása ad.

Kozák László


Hozzászólások 0 hozzászólás


Szólj hozzá!

A számítógépednek az IP száma: 34.203.245.76 Név:

Hozzászólásokra vonatkozó szabályzatok »