Budapest: 4.02°
HUF/EUR: 336.65
szechenyi
Hírek » Szakértői cikk » Részletek

Mi van a kollektív szerződésekben?


Vajon hány kollektív szerződés lehet a világon? – tette fel a kérdést Paulien Osse, egy nemzetközi béreket, kollektív szerződéseket összegyűjtő alapítvány vezetője 2019. október 9-én, az úgynevezett COLBAR projekt projektindító ülésén Pozsonyban.

Az őszinte válasz az, hogy nem tudjuk. A Wageindicator vagyis „Bérjelző” honlapon mindenesetre szorgalmasan gyűjti őket az ezzel foglalkozó alapítvány. Érdekesség, hogy nem csak európai és amerikai, de ázsiai, afrikai kollektív szerződéseket, béradatokat is találhatunk a honlapon. Az alapítvány küldetése, hogy összehasonlítható adatokat gyűjtsön a világ országaiból és információkat szolgáltasson munkavállalóknak, önfoglalkoztatóknak, az álláskeresőknek, munkanélküliek, és szakembereknek szerte a világban ahhoz, hogy tájékozottan tudjanak a bérekről tárgyalni, ismerjék a törvények és a szerződések által biztosított jogaikat.

Paulien Osse (képünkön), a COLBAR projekt vezetője (a név a kollektív szerződések angol megnevezésének szóösszetétele) elmondta, ők gyűjtötték össze a legnagyobb, kollektív szerződésekkel foglalkozó adatbázist. Ezt az adatbázist egy projekt keretében, az amszterdami egyetem, spanyol, pozsonyi intézmények és kutatók részvételével szeretnék tovább bővíteni, és erre a nyitó találkozóra meghívták a visegrádi országok szakértőit is. A projekt célja az EU 28 országai és 5 tagjelölt ország kollektív szerződéseinek összegyűjtése, megértése, és összehasonlítása. Ezzel segíteni is szeretnének a munkavállalóknak és szakszervezeteknek, akik a projekt megállapításaihoz ingyen juthatnak hozzá.

Szudi Gábor adatelemző hozzátette, eddig 1081 szerződést gyűjtöttek össze 61 országból. Több tucat témát azonosítottak benne. A projekt néhány ágazatot különös figyelemmel kísér, például a kereskedelmet, hiszen tanulságos megfigyelni, hogy az egyazon multinacionális áruházláncnál dolgozók különböző területekre vonatkozó kollektív szerződései miben hasonlítanak és miben térnek el egymástól.

Természetesen ez már a kollektív szerződések összehasonlításának kérdése, folytatta az előadó, amelyhez a projekt keretében ki kell dolgozni egy standardizációs módszert. Szudi bemutatta a visegrádi országok adatbázisát elemző eddigi megállapításokat, és részletesen kitért arra, mit tartalmaznak a kollektív szerződések. A szerződések 89 százaléka rendelkezik a bérekről, és egyre kisebb százalékban a munkaidőről, képzésekről, egészségről. Hozzátette, nagyon kevés szerződésben találhatunk a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó vagy a szociális biztonságra vonatkozó kitételeket.

Ezt követően Monika Martiskova a szlovák, Borbély Szilvia pedig a magyar kollektív szerződésekről és a bérekről adott elő. Paul Schwab, ÖGB-Verlag részéről egy már működő, és a résztvevők számára példaértékű osztrák kollektív szerződéseket gyűjtő adatbázist mutatott be. Matthias Rasche, Eurofound adatgyűjtéssel foglalkozó munkatársa pedig az Eurofound adatbázisát ismertette meg a hallgatókkal.

Az előadásukat követően a résztvevők kötetlen beszélgetést folytattak a kollektív szerződések összegyűjtésének és felhasználásának problémáiról a visegrádi országoknál. Elhangzott, sok vállalat úgy gondolja, hogy a kollektív szerződés magánügy, és a köznek nincs joga azokat részleteiben megismerni. Sok szakértő panaszolta el, hogy nehéz megszerezni az adatokat. Elhangzottak pozitív példák is, Lengyelországban például összegyűjtötték az ott is jelen lévő multinacionális cégek anyaországi szerződéseit, hogy hivatkozási alap lehessen a tárgyalások során a multinacionális vállalat vezetősége felé. Azért, hogy ha a bérekben nem is, de munkafeltételekben egyenlő lehetőségeket harcoljanak ki a hazai munkavállalók számára.

kl

További információk: https://wageindicator.org/Wageindicatorfoundation/projects/colbar


Hozzászólások 0 hozzászólás


Szólj hozzá!

A számítógépednek az IP száma: 18.207.255.49 Név:

Hozzászólásokra vonatkozó szabályzatok »