facebook_36 youtube_36 twitter_36 indavideo_36 bloghu_36 linkedin_36 android_36 ios_36

Budapest: 6°C
HUF/EUR: 315.49
Hírek » Szakértői cikk » Részletek

Munkajogi és társadalombiztosítási konferencia


munkajogi-es-tarsadalombiztositasi-konferencia

Az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar (ELTE ÁJK) Munkajogi és Szociális Jogi Tanszéke 2017. október 13-án munkajogi konferenciát rendezett az ELTE ÁJK alapításának 350. évfordulója alkalmából, amelynek témája a hatályos munkajogi és társadalombiztosítási szabályozás volt.

A konferenciát a 2002-ben elhunyt Dr. Ádám Lóránt emlékének szentelték, aki életében meglehetősen gazdag és teljes szakmai utat futott be: volt az ELTE ÁJK Munkajogi Tanszékének adjunktusa, az ELTE Jogi Továbbképző Intézetének igazgatója, az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség első elnöke és a Legfelsőbb Bíróság Tanácselnök munkaügyi bírája is.

Az ELTE ÁJK Dísztermében Dr. Menyhárt Attila, az ELTE ÁJK dékánja köszöntötte az elsősorban munkajogászokból álló közönséget, akik között azért a társadalmi partnerek képviselői is megtalálhatóak voltak. A dékán úr a családbarát foglalkoztatás, a munkavállalót is védő munkajog szükségességéről beszélt, valamint kiemelte, hogy a jog csupán csak egy eszköz a társadalom megformálására. Hágelmayer Istvánné (nyugalmazott tanszékvezető egyetemi docens, ELTE ÁJK) a „Jogot tanítani!” című előadásában a tanítás szeretetéről, az oktatók folyamatos önképzéséről, a tanítványok iránti szeretetről osztotta meg gondolatait. A megnyitót Dr. Pethő Róbert (ügyvéd, korábbi adjunktus, ELTE ÁJK) Dr. Ádám Lórántra való személyes emlékezése zárta.


A szakmai előadások négy témakör köré szerveződtek. A délelőtt első részében a munkaviszony egyes aspektusain volt a hangsúly. Ezt a témakört vendégelőadó, Dr. Kártyás Gábor (adjunktus, PPKE ÁJK) „Pihenőidőben is online? – A munka- és pihenőidő határainak fellazulása a digitalizáció korában” című előadása nyitotta, amelyben a két terület összemosódásának és elkülöníthetőségének lehetőségeit fejtegette, valamint egy közelmúltban végzett kutatás eredményeit ismertette. Érdekes eredmény született, mert a megkérdezett 90 munkáltató nagy része tolerálta a munkaidőben végzett magánjellegű tevékenységet, mint például a telefonálás és a közösségi médiák használata. A másik oldalról megkérdezett 900 fő munkavállalók jelentős része szintén arról számolt be, hogy munkaidőn kívül is kellett alkalmanként munkával foglalkoznia, de ez egy részüket nem zavarta. Dr. Petrovics Zoltán (adjunktus, ELTE ÁJK) kollektív munkajogi megközelítésből beszélt a munkaviszony megszüntetésének egyes lehetőségeiről és annak feltételeiről. Megemlítette például, hogy tömeges létszámleépítés esetén, ha a munkáltatónál – akár jogszabály ellenére - sincs üzemi tanács, akkor nem kell a létszámleépítésről előzetesen tárgyalnia. Dr. Rácz Réka (tanársegéd, ELT ÁJK) a munkavállaló vétkes kötelezettségszegésének jogkövetkezményiről szólt részletesen, a jogtörténeti vonatkozásokba mélyedve. Mondandójának lényege volt, hogy a munkáltatónak van több eszköze is, ezek alkalmazását figyelembe lehet venni a döntések meghozatalakor. Ilyen a figyelmeztetés, fegyelmi felelősségre vonás a munkaviszony megtartása mellett, vagy a munkaviszony megszüntetése. A témazáró előadást Dr. Takács Gábor (PPKE) tartotta meg, „Outsource – insource és a munkajog: Atipikus foglalkoztatási formák az Mt. hatálya alatt és azon kívül” címmel. Előadásában az iskolaszövetkezeti és közérdekű nyugdíjas szövetkezeti tagi foglalkoztatást taglalta, illetve európai uniós ítéletet hozott fel példának arra, miszerint munkavállalónak minősül-e a szövetkezetben munkát végző foglalkoztatott? Ezek a formák azért érdekesek, mert alapvetően a civil jog alá tartoznak, de az Mt. egyes szabályai is vonatkoznak a munkavégzésre.

A második téma kapcsán az előadók a munkaügyi kapcsolatokat járták körül. Dr. Hungler Sára (adjunktus, ELTE ÁJK) a szakszervezeti jogok és a szolgáltatásnyújtás szabadságának összefüggéseit elemezte a közösségi jog szintjén, definiálta az idevonatkozó kifejezéseket, valamint azt fejtegette, milyen korlátozó tényezők létezhetnek egy tevékenység elvégzése, illetve szolgáltatás nyújtása (a szakszervezetek tevékenységét ide sorolta) esetén. Bővebben szólt többek között az engedélyhez-kötés, telephely bejelentési kötelezettség, szigorúbb szabályozás lehetőségeiről. Dr. Gyulavári Tamás (tanszékvezető, PPKE JÁK) a munkajogi reformokról beszélt, illetve arra kereste a választ, hogy a reformok ellenére miért lett mégis kevesebb a kollektív szerződések (KSz-ek) száma az elmúlt években. Kezdésnek ismertetett pár nemzetközi OECD és Eurofound kutatásból származó adatot. Ezek szerint Magyarország szakszervezeti szervezettségben sereghajtó, nem éri el a 10 %-ot országos szinten. Ez annyiból lényeges, hogy nemzetközi összehasonlításból látható, hogy a szervezettség és a KSz-ek száma nincs egyenes arányban, van olyan ország, ahol hasonlóan alacsony vagy még alacsonyabb ez az arány- ez Franciaország – mégis arányaiban jóval magasabb a KSz-ek száma. Itthon 2008 és 2013 között 30 százalékról 20 százalékra esett a KSz-ek által lefedett munkavállalók aránya. Hozzátette, hogy napjainkban nincsen megbízható adatforrás, ezért a pontos elemezhetőség nem lehetőség. Elmondta, hogy a Mt. kollektív jogokra vonatkozó része alapvetően javítani kívánta a kollektív szerződéskötési szabadságot, abszolút diszpozitivitást nyújt, gyengítette a szakszervezeti jogokat, némileg átrendezte a szakszervezetek és üzemi tanácsok jogait, hanyagolja az ágazati KSz lehetőségét és lehetőséget nyújt kollektív szerződés helyett üzemi megállapodás megkötésére. Tehát a KSz szabadon eltérhet az Mt. – től, azonban a munkaadók alapvetően a saját szempontjaik szerint elégedettek az Mt. rendelkezéseivel, attól eltérni nem kívánnak, ez az egyik oka a KSz-ek alacsony számának. Ahhoz, hogy több kollektív szerződés legyen Magyarországon, erős társadalmi partnerek és szándék, valamint megfelelő szabályozás kell. A témakört Dr. Bajnai Gábor oktató (ELTE ÁJK, ügyvéd) zárta, „Azonosságok és eltérések – A munkaügyi kapcsolatok szabályozása a nemzetközi egyezményekben, az EU normákban és a magyar jogban” előadásával.

A harmadik témában egy érdekes előadás hangzott el a közszolgálatokról. Dr. Horváth István egyetemi docens (ELTE ÁJK) a közszolgálatra régebben és jelenleg jellemző un. komparatív előnyöket vette górcső alá. A fizetés és kiszámítható előremenetel volt az, amely a századfordulón például előnyt jelentett a köztisztviselői pályát választóknak. A jelenlegi helyzet szerint viszont a hazai közszolgálat igencsak megosztott, a jogi státusz alapján több szabályozás is létezik és vonatkozik a közszférában foglalkoztatottakra, a közalkalmazottak pedig például, akik nem tartoznak egyik életpálya modellbe sem az egyik legrosszabban fizetett rétegnek számítanak. A kiszámítható előremenetelt pedig az gátolhatja, hogy osztályvezetői szinttől felfelé a kinevezés egyoldalúan módosítható. Szó esett még a bizalomvesztésről és a szakmai lojalitásról is.


A negyedik, utolsó kör a munkajoghoz fentebb nem taglalt, de szorosan kapcsolódó területeire fókuszált. Dr. Dudás Katalin oktató (ELTE ÁJK, ügyvéd) a „munkásvédelmet” és a biztonságos munkavégzéshez való jog érvényesülését taglalta. Szakmai hitvallása szerint a „munkásvédelem” ugyanolyan része a munkajognak, mint például a felmondás elleni védelem. Ő is történeti kitekintéssel kezdte mondanivalóját, így például már a 19 és 20. század fordulóján megjelent a gondolkodásban, hogy a „munkaerő konzerválása” az egész társadalom érdeke. Elmondta, hogy a munkavállaló azzal, hogy eladja idejét, szakértelmét, és ezekért cserébe munkabért kap, azzal nem vállalja magára a munkahelyi baleset kockázatát. Az a munkáltató feladata, hogy biztonságos munkahelyet teremtsen. Előadásában többek között kitért a munkavédelem és munkásvédelem különbségeire és röviden humánetológia, szociálpszichológiai és vallási megközelítésből is ismertette a témát. Molnárné Dr. Balogh Márta (oktató, ELTE ÁJK) előadásában a nyugdíjkorhatár közeli munkaviszony megszüntetéséről beszélt. Felhívta a figyelmet, hogy a szolgálati idő nem egyenlő a jogosultsági idővel, ez például fontos a „Nők 40” esetében is. A nyugdíjba vonulás időpontját jó esetben a munkavállaló tervezetten eldönti. Amennyiben a munkáltató valami oknál fogva meg szeretné szüntetni a munkavállaló munkaviszonyát a nyugdíjkorhatár környékén, akkor nagyon nem mindegy, hogy nyugdíjba vonulás időpontja előtt vagy utána akárcsak 1 nappal is teszi azt, mert ez utóbbi esetben minden lényeges következmény nélkül megteheti. A konferencia legutolsó, záró előadását Dr. Handó Tünde oktató (ELTE ÁJK), az Országos Bírósági Hivatal elnöke tartotta a munkaügyi igazságszolgáltatás jelenéről és jövőjéről.

Kelemen Melinda


Hozzászólások 0 hozzászólás


Szólj hozzá!

A számítógépednek az IP száma: 54.162.164.86 Név:

Hozzászólásokra vonatkozó szabályzatok »