Budapest: -1.29°
HUF/EUR: 338.38
szechenyi
Hírek » Részletek

Az egészségbiztosítási rendszer átalakításáról


az-egeszsegbiztositasi-rendszer-atalakitasarol

ÁLLÁSFOGLALÁS

Az Elnökség az elkövetkező időszak egyik kiemelt jelentőségű kérdésének tartja az egészségbiztosítási rendszerrel összefüggő változások figyelemmel kísérését.

Az egészségbiztosítási rendszer átalakításának lehetséges irányait illetően, úgy látja, hogy az alapelvek tekintetében társadalmi vitára lenne szükség, mely során különösen választ kellene kapni az alábbi kérdésekre

állampolgári, vagy biztosítási (társadalombiztosítás vagy üzleti biztosítás) elven működik-e a továbbiakban a rendszer
fennmarad-e a jövőben az alapvetően bérjárulékra épített finanszírozás
miként változik az állami felelősségvállalás és az öngondoskodás eddigi aránya
milyen szerepet szán a kormányzat a piaci viszonyoknak (liberalizáció, privatizáció, verseny) az egészségügyben
hogyan változik az alapellátások köre és mélysége

Ami az un. több-biztosítós modellt illeti, az Elnökség véleménye szerint csak a fenti kérdésekre adott egyértelmű válaszok ismeretében lehet felelősséggel állást foglalni.

Tekintettel azonban arra, hogy a kormányzat szándékai – a jelek szerint – e tekintetben is a gyors döntést vetítik elő, ezért a LIGA Szakszervezetek Elnöksége állást foglalt magában a több-biztosítós modell kérdésben is.

Az Elnökség úgy látja, hogy a több-biztosítós modell nemzetközi tapasztalatai nem biztosítják azt a gyakorlati megalapozottságot, mely alapján a hazai alkalmazás vállalható lenne. (a nemzetközi gyakorlat, azon túl, hogy országonként is változó, adott helyen még időben is gyakran módosul)

Az eddigi külföldi tapasztalatok szerint, az elkülönült kockázat-közösségek kialakítása (az eddigi össztársadalmi kockázat-közösséggel szemben), illetve a szolgáltatások meghatározása jelentős veszélyeket, konfliktusokat hordoz.

A versengő üzleti biztosítók érdekei, és a biztosítottak eltérő kockázatai miatt nagy valószínűséggel jelentős szórás lenne a különböző biztosítotti csoportok között. Ugyanakkor a szolidaritási elv érvényesülése a kisebb kockázatközösségekben nem biztosított.

A szolgáltatók, illetve a szolgáltatások közötti verseny helyett a biztosítók (finanszírozók) versenye jellemezné a rendszert, ami számos nem kívánt hatást okozhat.

A magyar egészségügy jelenlegi állapotában a LIGA Szakszervezetek Elnöksége véleménye szerint először inkább a konszolidációra lenne szükség, mint egy kellően végig nem gondolt, és jól működő nemzetközi tapasztalatokkal alá nem támasztott rendszer bevezetésére.

Budapest, 2007-03-12

HÁTTÉRANYAG
az egészségbiztosítási rendszer reformjának lehetséges irányairól, különböző modelljeiről

Napjaink egyik leginkább közérdeklődésre számot tartó kérdése az egészségügy átalakítása és az ehhez kapcsolódó egyéb változtatások ügye. Túl vagyunk a vizitdíj bevezetésén, közzétették a bezárásra ítélt kórházak listáját, az adott intézményhez tartozó aktív ágyak számát, de előttünk áll még az eddigiektől szigorúbb (és adott esetben az ellátottak számára költségesebb) betegirányítási rend bevezetése.

Az egészségügyi reform elindítói az alább alapfeltételezésekből indulnak ki:

  • A magyar egészségügyi rendszer ma is a szocializmusból megörökölt modell szerint működik.
  • A rendszer túl méretezett, nem hatékony és nem korszerű, az erőforrások szétaprózódottak, a lokális érdekeknek van alárendelve.
  • A befizetett járulékokból és hozzájárulásokból az egészségbiztosítási szolgáltatások teljes köre nem fedezhető, különös tekintettel a gyógyszerkiadások drasztikus és megállíthatatlan növekedésére.
  • A paraszolvencia még mindig az egészségügy egyik megkerülhetetlen tényezője Az átalakítás szükségessége az első olyan kérdés, melyben megoszlanak a vélemények.

A jelenlegi rendszer fenntartásában nyilvánvalóan vannak érdekeltek, mind az ellátók, mind az ellátottak részéről.  Az átalakítás ellenzői gyakran arra hivatkoznak, hogy az egészségügy nem üzlet és egyébként is, ha a szükséges forrásokat biztosítanák a finanszírozás oldaláról, a rendszer jól működne. A források megteremtését a fekete gazdaság visszaszorításából, a potyautasok kiszűréséből remélik. A paraszolvencia felszámolását az orvosi fizetések jelentős emelésében látják biztosítani.

A jelenlegi egészségügyi kormányzat elszánt a folyamatok véghezvitelében, a társadalom túlnyomó többségének látható ellenállása mellett is. A meggyőzés helyett a „sokkterápiára”, a gyorsaságra helyezik a hangsúlyt, bízva abban, hogy a folyamatok visszafordíthatatlanokká válnak.
A jelenlegi „reform kurzusnak” a társadalmi támogatottsága elenyésző.
A reformokkal szembeni ellenállás napról-napra fokozódik, az ellátók, érdekeiket legtöbbször az ellátottak érdekeként fogalmazzák meg, a politikai erők szövetségesként mindenütt színre léptek. Az önkormányzatok (RET) a kórházi ágy kapacitásokkal kapcsolatban felajánlott döntési jogkörükkel egyetlen esetben sem éltek, így a döntés joga visszaszállt a miniszterre

A finanszírozás elégtelensége összefügg a jelenlegi „biztosítási” rendszer fogyatékosságaival, továbbá az állami költségvetés elviselhetetlen hiányával.
Az alapvetően bérjárulékra épített finanszírozási rendszer ellenérdekeltté teszi a szereplőket, illetve potyautas viselkedésre ösztönöz. Az elmúlt időszakban a kormányzat erőfeszítéseket tett a rendszer „befoltozására” (járulékalap emelése, a járulék fizetők körének kiszélesítése, a járulékok mértékének növelése, a potyautasok kiszűrése), illetve megkezdődött az OEP igazi biztosítóként történő szerepvállalásának előkészítése (többek között az Egészségbiztosítási Felügyelet felállításával).
Felmerült ezzel összefüggésben annak kérdése is, hogy a bérjárulékok (helyett) mellett esetleg vagyoni-, illetve forgalmi adókra épüljön a finanszírozás.

A kormányzat reform víziója arra épül, hogy teremtődjön meg az egészségügy pénzügyi fenntarthatósága hosszú távon. Az ellátó rendszerrel szemben támasztott követelmény, hogy egyre inkább szolgáltatáselvű legyen, és megfelelő hatékonyságot biztosítson. Ezzel összefüggésben fokozatosan teret engedne a piaci mechanizmusoknak, lehetővé tenné a biztosítottaknak, hogy egyéni értékrendjük szerint dönthessenek az öngondoskodás mértékéről, választhassanak egyéni igényeikhez igazodó magasabb minőségű szolgáltatások között. A reform nem titkolt célja, hogy végső soron versenyt teremtődjön az egészségbiztosítók és az egészségügyi szolgáltatók között.

A fenti célkitűzéseket, továbbá a piaci viszonyok „ráengedését” az egészségügyre sokan az állam felelősségvállalásának csökkentéseként értékelik. Véleményük szerint a szolidaritás elvű társadalombiztosítási rendszert veszélyeztetné a biztosítási rendszer üzleti alapokra helyezése, sértené az esélyegyenlőséget. A betegellátás piacosítása azzal járna, hogy bekövetkezne a társadalom kettészakadása, szegény és gazdag betegellátás alakulna ki.
Az ellenérvek differenciátlanul, általában a tisztán - egymással versengő, és az egészségügy teljes vertikumára jellemző – több-biztosítós modell tagadásaként jelennek meg, holott az ilyen típusú rendszerek maguk is - térben és időben - különbözőek.

A lehetséges megoldások ezzel szemben többféle alternatívát is jelenthetnek.
Általában elmondható, hogy valamennyi elképzelésben közös az, hogy a társadalombiztosítás kötelező jellege továbbra is megmarad, és a fő irány a biztosítási jelleg erősítése. Ezzel együtt a rendszeren belül először az OEP átalakítására (részvénytársasággá) kerül sor, biztosítva ezzel azt, hogy a továbbiakban „igazi biztosítóként” működhessen.

Az un. több-biztosítós modellre az SZDSZ dolgozott ki egy elképzelést még a 2006-os országgyűlési választások előtt, ami valószínű, hogy a jelenlegi egészségügyi kormányzat elképzeléseivel is egybevág (a vezető kormánypárt politikusai ebben a kérdésben már jóval óvatosabbak).

Mindazon által korábban a szakmai körökben megjelentek egyéb elképzelések is, a biztosítási piac megnyitására (többek között regionális- és szakmai-ágazati biztosítók, kiegészítő biztosítások). A mérsékeltebb elképzelések között meg kell még említeni, továbbá azokat, melyek a piacnyitással szemben a biztosító (OEP) szolgáltatásvásárlási szerepének erősítését, illetőleg az irányított betegellátás továbbfejlesztését tekintik járható útnak.

A biztosítási elvre épülő modellek alapkérdései, részben a piaci szereplőkre, részben az ellátások körére vonatkozóan különböznek. Ami ez utóbbit illeti, mindenképpen megkerülhetetlen kérdés az un. alapellátások köre, ami több mint szakmai kérdés, és ennek megválaszolása társadalmi konszenzust követel.
A több-biztosítós modell jelenleg ismert változatának koncepciója arra épül, hogy teremtődjön versenyhelyzetet a finanszírozók között, de ez a verseny szigorúan szabályozott legyen. Egyetlen magyar állampolgár sem maradjon biztosítás nélkül és a csomag egy része tekintetében az állampolgárok, választhassanak a biztosítók között. A nem biztosítottak (18 év alattiak, GYES, GYED, munkanélküli ellátásban részesülők) esetén továbbra is a költségvetés feladata a járulékok finanszírozása.
A modell egy többszintű biztosításra épülne, némileg hasonlóan a jelenlegi vegyes finanszírozású nyugdíjrendszerhez. Ennek megfelelően a piaci viszonyok, a verseny csak részben jellemezné a rendszert.

A reform elképzelésekkel szemben a szakmai közvélemény elég kritikus, a kormányzati politika óvatos, míg az ellenzék egyértelműen elutasító.

A LIGA Szakszervezetek, legutóbbi elnökségi ülésén tárgyalta a kérdést, és elfogadott egy állásfoglalást.

Szabó Imre


Hozzászólások 0 hozzászólás


Szólj hozzá!

A számítógépednek az IP száma: 18.207.238.169 Név:

Hozzászólásokra vonatkozó szabályzatok »