Budapest: 4.69°
HUF/EUR: 338.08
szechenyi
Hírek » Részletek

Demográfia és munkaerőpiac


Konföderációnk szakértői szinten képviseltették magukat az ETUC által szervezett „demográfia és munkaerőpiac” témában megrendezett záró konferencián Brüsszelben 2007. július 3-4-én.

A konferenciát Maria Helena André az ETUC főtitkárhelyettese, illetve az Európai Bizottság képviseletében a Foglalkoztatási és Szociális Főigazgatóság munkatársa Maryse Huet nyitotta meg. Előadásaikban elsősorban annak fontosságát hangsúlyozták, hogy az európai általános demográfiai trendek elkerülhetetlenné teszik, hogy a Liszabonni Stratégiának megfelelő foglalkoztatási színvonal emelése érdekében a tagállamok erőfeszítéseket tegyenek két kiemelt területen, így a fiatalok elhelyezkedésének elősegítésére, illetve az időskorúak munkaerőpiacon tartása érdekében.

A szeminárium keretében sor került egy olyan országonkénti összehasonlítás bemutatására, mely a tagállamokban bemutatja a jelenlegi tendenciákat, kiemelve azokat az azonosságokat, amikből megfelelő következtetések is levonhatók. Ez utóbbiak közül feltétlenül megemlítendők az alábbiak:
•    A fiatalok első munkába állása – az elért kor tekintetében- általában országonként nagyon hasonló
•    Kimondottan a fiatalokra vonatkozó minimálbér az országok harmadában került bevezetésre, egyéb – elsősorban pénzügyi - ösztönzőket, pedig a legtöbb államban alkalmaznak, hogy a munkáltatók számára ösztönözzék a fiatalok alkalmazását
•    A tagállamok közel a felében létezik speciális – kimondottan a fiatalokra alkalmazható – munkaszerződés, ezek elterjedtsége egyébként növekvő tendenciát mutat
•    A kormányzati intézkedések közül kiemelendő (tovább/át)képzésének, illetve az olyan speciális tréningeknek a támogatása, mely növeli a fiatalok munkába állásának esélyét
•    Összességében megfigyelhető, hogy azok az eszközök, amik azt segítik elő, hogy a pályakezdők a lehető legnagyobb mértékben vállalhassanak munkát, igen változatosak, így az említetteken kívül még számos olyan egyedi megoldások is előfordulnak (kvóták, speciális munkaközvetítők, gyakornoki munka, karrier tanácsadás stb.), amik a gyakorlatban eredményesnek bizonyultak
•    A hivatalos nyugdíjkorhatár általában 63 év, az effektív korhatár, azonban ennél alacsonyabb (átlagban 60 év, míg Magyarországon ez 57 év)
•    Szinte minden országban van korengedményes nyugdíj, azonban ez mindenütt visszaszorulóban van, illetve folyamatosan szigorodnak ennek feltételei
•    A legtöbb tagállamban alkalmaznak pénzügyi ösztönzőket, hogy a nyugdíjkorhatárt elérőket a munka világában tartsák
•    Kevésbé alkalmaznak a munkaidőre vonatkozó külön rendelkezéseket az időskorúakra, gyakoribb ezzel szemben, hogy törekednek arra, hogy kimondottan ennek a korosztálynak alkalmas munkahelyeket hozzanak létre
•    A belső mobilitás elősegítése érdekében viszonylag ritka, hogy kormányzati intézkedések lennének, mindamellett a munkájukat elvesztő idősebb munkavállalók újra elhelyezkedésének, (tovább/át)képzésének elősegítése a legtöbb tagállamban meglévő gyakorlat
•    Hasonlóan ahhoz, ami a pályakezdők esetében megfigyelhető, az időskorúak esetében is kiterjedt azon eszközök köre, amit ennek a korosztálynak a munkaerőpiacon tartása érdekében alkalmaznak (elsősorban pénzügyi ösztönzők, melyek mind a munkavállalókat, mind a munkáltatókat ösztönzik, de egyre növekvő mértékben fordul elő az is, hogy kimondottan büntetik azokat a munkaadókat, akik az idősebb korúak munkaviszonyát megszüntetik)

Ami a tagállamok gyakorlatában alkalmazott eszközrendszer hatékonyságát illeti, az a gyakorlatban eléggé vegyes képet mutat. Általában kevésbé eredményesek (mindkét korcsoport esetén) azok az intézkedések, amik a pénzügyi ösztönzők, illetve a speciális munkaszerződések alkalmazásához kötődnek. Ez utóbbi alól azonban kivétel a munkaidőre vonatkozó szabályozás (rövidebb és rugalmasabb munkaidő), ami mind a fiatalok (különösen azoknál, akik még munka mellett tanulnak), mind az idősebbek esetében megoldást jelenthet a foglalkoztatási szintemelésére.
A legsikeresebbek azonban egyértelműen azok az intézkedések, amik a képzéssel (beleértve a speciális tréningeket) függnek össze. Jól látható, hogy a képzési rendszer hiányosságainak (akár utólagos) javításával, az átképzések növelésével, az egész életen át tartó tanulással érhetők el leginkább eredmények a munka világában.

A konferencia további részében az alábbi kérdésekre kerestek választ a résztvevők.
•    Mit és hogyan kell tenni annak érdekében, hogy az általános demográfiai folyamatok negatív hatásait, egyfajta lehetőségként kezeljék a tagállamok?
•    Miként lehet a fiatalok és az időskorúak foglalkoztatási szintjét emelni?
•    Hogyan értékelhető a különböző intézkedések végrehajtása, milyen mértékben képesek ezek javítani a jelenlegi helyzeten?

A kérdések között természetesen a két korcsoport helyzetének javítására vonatkozó konkrétumok kapták a legtöbb figyelmet (bár külön témaként olyan általános foglalkoztatási kérdések is terítékre kerültek, mint pl. az ún. bizonytalan munkaszerződéssel rendelkezők helyzetének javítása, továbbá kormány, a szociális partnerek és a különböző hatóságok szerepe).
Kiemelt figyelmet kaptak a képzési rendszer problémái (hogyan lehetne az iskolarendszert, a képzési struktúrákat, de elsősorban az elsajátított ismereteket és képességeket a munkaerőpiaci szükségleteknek megfeleltetni), a nyudíjkorhatár kérdése, illetve a kedvezményes nyugdíjba vonulási lehetőségek újragondolására.

Külön elemezték a munkacsoportok azoknak a helyzetét, akik ideiglenesen szorultak ki a munkaerőpiacról, így elsősorban a gyermeküket nevelő nőket (ezen belül is kiemelten a szülési és gyermeknevelési szabadsággal összefüggő kérdéseket), illetve a munkanélkülieket. Az ő esetükben arra kellett választ találni, hogy miként lehet őket visszavezetni a munka világába, milyen intézményi, infrastrukturális, (szociális intézmények) feltételei vannak, illetve milyen egyéb intézkedések lennének szükségesek az újrafoglalkoztatásukhoz.

Ami a számunkra fontos tanulságokat, illetve megállapításokat illeti, azok az alábbiak:
1.    az egységes piac létrejöttével szükségessé vált, hogy közösségi szinten is megfelelő válaszok szülessenek a jelenlegi demográfiai és munkaerőpiaci változásokra, kihívásokra, megfogalmazva ugyanakkor egyben ezek korlátait is (pl. egységes európai uniós minimálbér, -nyugdíj)
2.    a hazai foglalkoztatási szint jelentősen elmarad az európai uniós átlagtól
3.    az európai demográfiai trendeknek megfelelően az újonnan csatlakozóknak, köztük Magyarországnak is ugyanazokkal a problémákkal kell szembenéznünk, amivel a régi tagállamok, így konkrétan az alábbiakkal
•    a társadalom elöregedési folyamat nyilvánvaló és – egyelőre úgy tűnik – megállíthatatlan folyamat
•    a várható élettartam meghosszabbodása következően nő az inaktívak aránya, és ezzel együtt nő azok száma, akik még munkára képes állapotban vannak, de – részben a nyugdíjrendszer, részben a munkaerőpiaci helyzet miatt – nem állnak munkaviszonyban.
•    a foglalkoztatási szint abszolút és relatív mértékben is alacsony
•    különösen nagy a munkanélküliek között a fiatalok és a gyermeküket nevelő nők aránya
•    a foglalkoztatáspolitika elégtelensége, az intézményrendszer hiányosságai miatt a munkát keresők nagy része nem vagy nehezen talál munkát
•    a képzés nem felel meg a munkaerőpiaci igényeknek
•    nagyok a területi különbségek, ugyanakkor a mobilitási képességek és készségek ezt nem képesek ellensúlyozni
•    a társadalmi kohézió elégtelensége miatt nem képesek sem a szociális partnerek, sem a kormányok megfelelő választ adni a kihívásokra, így elsősorban a demográfiai változásokra (szociális és generációs ellentétek fokozódása)  
4.    a nálunk fejlettebb országok már évekkel ezelőtt lépéseket tettek ezeknek a problémáknak a kezelésére, ezek a tapasztalatok megismerhetők és használhatók (aktív foglalkoztatáspolitika, intézményrendszer, oktatás-képzés, szociális párbeszéd stb.)
5.    új jelenség a munkaerőpiacok megnyílásával a fiatal és képzett munkaerő -határokon is átívelő - elvándorlása a fejletlenebb régiókból a fejlettebbekbe, ezáltal tovább fokozva a demográfiai folyamatok amúgy is meg lévő negatív hatásait
6.    az elmúlt évek hazai gyakorlata sok tekintetben ellentétes az európai trendekkel, különös tekintettel a fiatalok és az idős munkavállalókra (az oktatási rendszer hiányosságai, a korai és preferált nyugdíjazási dömping, a nyugdíjrendszer általános problémái, a szociális ellátások rendszere stb.), ennek megfelelően szükséges (részben már meg is történt), a további helyzetértékelés, illetve a szükséges korrekciók megtétele
7.    a szociális partnereknek aktívabb szerepet kell vállalniuk a helyzet kezelésében, mindezt a jelenleginél differenciáltabb és strukturáltabb megközelítés mellett (pl. decentralizált pénzügyi alapok létrehozása, szerepük növelése regionális szinten, elsősorban a képzésben és a foglalkoztatási eszközök felhasználásában)

Dr. Szabó Imre 



Hozzászólások 0 hozzászólás


Szólj hozzá!

A számítógépednek az IP száma: 3.214.184.124 Név:

Hozzászólásokra vonatkozó szabályzatok »