Demográfia és munkaerőpiac
Konföderációnk szakértői szinten képviseltették magukat az ETUC által szervezett „demográfia és munkaerőpiac” témában megrendezett záró konferencián Brüsszelben 2007. július 3-4-én.
A konferenciát Maria Helena André az ETUC főtitkárhelyettese, illetve az Európai Bizottság képviseletében a Foglalkoztatási és Szociális Főigazgatóság munkatársa Maryse Huet nyitotta meg. Előadásaikban elsősorban annak fontosságát hangsúlyozták, hogy az európai általános demográfiai trendek elkerülhetetlenné teszik, hogy a Liszabonni Stratégiának megfelelő foglalkoztatási színvonal emelése érdekében a tagállamok erőfeszítéseket tegyenek két kiemelt területen, így a fiatalok elhelyezkedésének elősegítésére, illetve az időskorúak munkaerőpiacon tartása érdekében.
A szeminárium keretében sor került egy olyan országonkénti összehasonlítás bemutatására, mely a tagállamokban bemutatja a jelenlegi tendenciákat, kiemelve azokat az azonosságokat, amikből megfelelő következtetések is levonhatók. Ez utóbbiak közül feltétlenül megemlítendők az alábbiak:
• A fiatalok első munkába állása – az elért kor tekintetében- általában országonként nagyon hasonló
• Kimondottan a fiatalokra vonatkozó minimálbér az országok harmadában került bevezetésre, egyéb – elsősorban pénzügyi - ösztönzőket, pedig a legtöbb államban alkalmaznak, hogy a munkáltatók számára ösztönözzék a fiatalok alkalmazását
• A tagállamok közel a felében létezik speciális – kimondottan a fiatalokra alkalmazható – munkaszerződés, ezek elterjedtsége egyébként növekvő tendenciát mutat
• A kormányzati intézkedések közül kiemelendő (tovább/át)képzésének, illetve az olyan speciális tréningeknek a támogatása, mely növeli a fiatalok munkába állásának esélyét
• Összességében megfigyelhető, hogy azok az eszközök, amik azt segítik elő, hogy a pályakezdők a lehető legnagyobb mértékben vállalhassanak munkát, igen változatosak, így az említetteken kívül még számos olyan egyedi megoldások is előfordulnak (kvóták, speciális munkaközvetítők, gyakornoki munka, karrier tanácsadás stb.), amik a gyakorlatban eredményesnek bizonyultak
• A hivatalos nyugdíjkorhatár általában 63 év, az effektív korhatár, azonban ennél alacsonyabb (átlagban 60 év, míg Magyarországon ez 57 év)
• Szinte minden országban van korengedményes nyugdíj, azonban ez mindenütt visszaszorulóban van, illetve folyamatosan szigorodnak ennek feltételei
• A legtöbb tagállamban alkalmaznak pénzügyi ösztönzőket, hogy a nyugdíjkorhatárt elérőket a munka világában tartsák
• Kevésbé alkalmaznak a munkaidőre vonatkozó külön rendelkezéseket az időskorúakra, gyakoribb ezzel szemben, hogy törekednek arra, hogy kimondottan ennek a korosztálynak alkalmas munkahelyeket hozzanak létre
• A belső mobilitás elősegítése érdekében viszonylag ritka, hogy kormányzati intézkedések lennének, mindamellett a munkájukat elvesztő idősebb munkavállalók újra elhelyezkedésének, (tovább/át)képzésének elősegítése a legtöbb tagállamban meglévő gyakorlat
• Hasonlóan ahhoz, ami a pályakezdők esetében megfigyelhető, az időskorúak esetében is kiterjedt azon eszközök köre, amit ennek a korosztálynak a munkaerőpiacon tartása érdekében alkalmaznak (elsősorban pénzügyi ösztönzők, melyek mind a munkavállalókat, mind a munkáltatókat ösztönzik, de egyre növekvő mértékben fordul elő az is, hogy kimondottan büntetik azokat a munkaadókat, akik az idősebb korúak munkaviszonyát megszüntetik)
Ami a tagállamok gyakorlatában alkalmazott eszközrendszer hatékonyságát illeti, az a gyakorlatban eléggé vegyes képet mutat. Általában kevésbé eredményesek (mindkét korcsoport esetén) azok az intézkedések, amik a pénzügyi ösztönzők, illetve a speciális munkaszerződések alkalmazásához kötődnek. Ez utóbbi alól azonban kivétel a munkaidőre vonatkozó szabályozás (rövidebb és rugalmasabb munkaidő), ami mind a fiatalok (különösen azoknál, akik még munka mellett tanulnak), mind az idősebbek esetében megoldást jelenthet a foglalkoztatási szintemelésére.
A legsikeresebbek azonban egyértelműen azok az intézkedések, amik a képzéssel (beleértve a speciális tréningeket) függnek össze. Jól látható, hogy a képzési rendszer hiányosságainak (akár utólagos) javításával, az átképzések növelésével, az egész életen át tartó tanulással érhetők el leginkább eredmények a munka világában.
A konferencia további részében az alábbi kérdésekre kerestek választ a résztvevők.
• Mit és hogyan kell tenni annak érdekében, hogy az általános demográfiai folyamatok negatív hatásait, egyfajta lehetőségként kezeljék a tagállamok?
• Miként lehet a fiatalok és az időskorúak foglalkoztatási szintjét emelni?
• Hogyan értékelhető a különböző intézkedések végrehajtása, milyen mértékben képesek ezek javítani a jelenlegi helyzeten?
A kérdések között természetesen a két korcsoport helyzetének javítására vonatkozó konkrétumok kapták a legtöbb figyelmet (bár külön témaként olyan általános foglalkoztatási kérdések is terítékre kerültek, mint pl. az ún. bizonytalan munkaszerződéssel rendelkezők helyzetének javítása, továbbá kormány, a szociális partnerek és a különböző hatóságok szerepe).
Kiemelt figyelmet kaptak a képzési rendszer problémái (hogyan lehetne az iskolarendszert, a képzési struktúrákat, de elsősorban az elsajátított ismereteket és képességeket a munkaerőpiaci szükségleteknek megfeleltetni), a nyudíjkorhatár kérdése, illetve a kedvezményes nyugdíjba vonulási lehetőségek újragondolására.
Külön elemezték a munkacsoportok azoknak a helyzetét, akik ideiglenesen szorultak ki a munkaerőpiacról, így elsősorban a gyermeküket nevelő nőket (ezen belül is kiemelten a szülési és gyermeknevelési szabadsággal összefüggő kérdéseket), illetve a munkanélkülieket. Az ő esetükben arra kellett választ találni, hogy miként lehet őket visszavezetni a munka világába, milyen intézményi, infrastrukturális, (szociális intézmények) feltételei vannak, illetve milyen egyéb intézkedések lennének szükségesek az újrafoglalkoztatásukhoz.
Ami a számunkra fontos tanulságokat, illetve megállapításokat illeti, azok az alábbiak:
1. az egységes piac létrejöttével szükségessé vált, hogy közösségi szinten is megfelelő válaszok szülessenek a jelenlegi demográfiai és munkaerőpiaci változásokra, kihívásokra, megfogalmazva ugyanakkor egyben ezek korlátait is (pl. egységes európai uniós minimálbér, -nyugdíj)
2. a hazai foglalkoztatási szint jelentősen elmarad az európai uniós átlagtól
3. az európai demográfiai trendeknek megfelelően az újonnan csatlakozóknak, köztük Magyarországnak is ugyanazokkal a problémákkal kell szembenéznünk, amivel a régi tagállamok, így konkrétan az alábbiakkal
• a társadalom elöregedési folyamat nyilvánvaló és – egyelőre úgy tűnik – megállíthatatlan folyamat
• a várható élettartam meghosszabbodása következően nő az inaktívak aránya, és ezzel együtt nő azok száma, akik még munkára képes állapotban vannak, de – részben a nyugdíjrendszer, részben a munkaerőpiaci helyzet miatt – nem állnak munkaviszonyban.
• a foglalkoztatási szint abszolút és relatív mértékben is alacsony
• különösen nagy a munkanélküliek között a fiatalok és a gyermeküket nevelő nők aránya
• a foglalkoztatáspolitika elégtelensége, az intézményrendszer hiányosságai miatt a munkát keresők nagy része nem vagy nehezen talál munkát
• a képzés nem felel meg a munkaerőpiaci igényeknek
• nagyok a területi különbségek, ugyanakkor a mobilitási képességek és készségek ezt nem képesek ellensúlyozni
• a társadalmi kohézió elégtelensége miatt nem képesek sem a szociális partnerek, sem a kormányok megfelelő választ adni a kihívásokra, így elsősorban a demográfiai változásokra (szociális és generációs ellentétek fokozódása)
4. a nálunk fejlettebb országok már évekkel ezelőtt lépéseket tettek ezeknek a problémáknak a kezelésére, ezek a tapasztalatok megismerhetők és használhatók (aktív foglalkoztatáspolitika, intézményrendszer, oktatás-képzés, szociális párbeszéd stb.)
5. új jelenség a munkaerőpiacok megnyílásával a fiatal és képzett munkaerő -határokon is átívelő - elvándorlása a fejletlenebb régiókból a fejlettebbekbe, ezáltal tovább fokozva a demográfiai folyamatok amúgy is meg lévő negatív hatásait
6. az elmúlt évek hazai gyakorlata sok tekintetben ellentétes az európai trendekkel, különös tekintettel a fiatalok és az idős munkavállalókra (az oktatási rendszer hiányosságai, a korai és preferált nyugdíjazási dömping, a nyugdíjrendszer általános problémái, a szociális ellátások rendszere stb.), ennek megfelelően szükséges (részben már meg is történt), a további helyzetértékelés, illetve a szükséges korrekciók megtétele
7. a szociális partnereknek aktívabb szerepet kell vállalniuk a helyzet kezelésében, mindezt a jelenleginél differenciáltabb és strukturáltabb megközelítés mellett (pl. decentralizált pénzügyi alapok létrehozása, szerepük növelése regionális szinten, elsősorban a képzésben és a foglalkoztatási eszközök felhasználásában)
Dr. Szabó Imre
Hozzászólások 0 hozzászólás
