Budapest: 19.34°
HUF/EUR: 327.96
szechenyi
Hírek » Részletek

A magánszektor és a privatizálás szerepe az európai egészségügyi rendszerekben (WHO)


WHO (Egészségügyi Világszervezet)
Európai Regionális Bizottság
52. ülésszak
Koppenhága, 2002. szeptember 16-19.

(Részletek, a cikkelyek számozása az eredetinek megfelelően)



 

2. Az egészségügyi és társadalombiztosítási rendszer finanszírozásának privatizálása tulajdonképpen az állami kiadások csökkentésének eszköze, hiszen az állam zsebe helyett az egyéni fogyasztó fog fizetni. A magán (vagy önkéntes) biztosítási rendszerek bevezetése, szerepük növelése, közvetlen (out-of-pocket) jellegű kifizetések és költségmegosztás (cost-sharing) növekvő mértékű alkalmazása, valamint az államilag finanszírozott szolgáltatások csomagjának csökkentése - valójában olyan intézkedések, amelyek a kereslet csökkentését célozzák, és új források bevonását az egészségügybe. Ezáltal a kormányoknak nem kell adót vagy a társadalombiztosítási befizetések összegét emelni. Az ellátás privatizálása részben ahhoz az általános hiedelemhez kötődik, hogy az állami szektor ügyintézése nem hatékony és nem reagál a problémákra, valamint hogy saját célkitűzéseit sokszor maga a rendszer hiúsítja meg. Ezért arra számítanak, hogy a bevezetendő piaci mechanizmusok növelni fogják a hatékonyságot általában, csökkentik a költségeket, jobb minőségű és magasabb színvonalú szolgáltatást biztosítanak.

17. Az országok különböznek abban, hogy milyen egészségügyi célokat kívánnak elérni, ahogy különbözik az is, hogy ezen célokhoz milyen prioritást rendelnek. Ez megkívánja, hogy az egészségügyi rendszerre vonatkozó stratégiát az adott ország sajátos kulturális és történelmi kontextusába ágyazottan határozzák meg, és a meghatározott társadalmi célok eléréséhez legcélravezetőbb módon tervezzék meg
Merre tovább?

53. A magánszektor egyre nagyobb tért hódít a tagállamokban, és jelentős dilemmákat okoz az egészségügyi irányelvek meghatározása terén. A WHO helyzeténél fogva rá tudja irányítani az egészségpolitika kidolgozóinak figyelmét azokra a kulcsfontosságú elemekre, amelyek döntőek annak megítélésében, hogy a magán és állami szolgáltatások alkalmazásának milyen aránya célravezető az egyes esetekben. Négy alapvető fontosságú pontban foglaljuk ezeket össze:

54. Először is, a döntéshozók ne önmagában, elkülönülten vizsgálják a magánszektor és a privatizálás szerepét, hanem abból a szempontból, hogy milyen hatással lesz majd a kitűzött társadalmi célok megvalósítására az a konkrét, majd működésbe lépő rendszer, amely a kérdéses egészségügyi területen az állami és magán elemeket meghatározott arányban vegyíti. Így a kérdés nemcsak az, hogy az egészségügy milyen területein legcélravezetőbb a tulajdonjog privatizálása, hanem az is, hogy milyen esetekben kell a magántulajdon-alapú szolgáltatásokat állami tulajdonba adni.

55. Másodszor, az egészségpolitikai irányelveket kidolgozóknak világosan kell érteniük, hogy mit jelent a magánszektor, mégpedig: az egészségügyi vagyon magántulajdonát, és elfogadni, hogy ez önmagában nem feltétlenül jelenti a verseny jelenlétét, és/vagy vállalkozói magatartás érvényesülését, sem nem növeli önmagában a hatékonyságot.

56. Harmadszor, a magán és állami szektor szerepéről folyó vita csak akkor lehet eredményes, ha világosan elkülönülnek az (egyébként szükséges) politikai megfontolásokban a társadalmi értékek, az ideológia és az előnyök-hátrányok mérlegelésének szempontjai. Módszeresen és következetesen meg kell azt is vizsgálni, hogy a magánszektort alkalmazó modellek milyen tényleges hatással vannak a kitűzött társadalmi célok elérésére. Olyan döntéshozatali keretrendszerre van szükség, amelyben mérlegelni lehet a tapasztalatokat és bizonyítékokat anélkül, hogy figyelmen kívül hagynánk az ideológia és az irányelvek döntően meghatározó szerepét e folyamatokban.

57. Negyedszer, miközben a tagállamok gyakorlatát és tapasztalatait áttekintő összefoglalók következtetései nem esnek következetesen egybe minden esetben – és ez rávilágít arra, hogy az egyes országok esetében a különböző adottságoknak megfelelően eltérő jellegű egészségügyi rendszerek működése célszerű – egy lényeges, kulcsfontosságú pont azonban mégis hangsúlyosan körvonalazódik. Az egészségügyi alapok privatizációja negatívan befolyásolja a szolidaritást, csökkenti a hátrányos helyzetűek hozzáférését és rontja az egészségügyi rendszer teljesítőképességét azáltal, ha önkéntes kiegészítő magánbiztosítói rendszert vezet be és/vagy növeli a zsebből történő vagy a csúszópénz jellegű kifizetéseket, valamint a költségmegosztás arányát.


Hozzászólások 0 hozzászólás


Szólj hozzá!

A számítógépednek az IP száma: 3.84.182.112 Név:

Hozzászólásokra vonatkozó szabályzatok »