Budapest: 6°
HUF/EUR: 327.55
szechenyi
Hírek » Részletek

OÉT: Munkaügyi perek és Munka törvénykönyve módosítások


A mai Országos Érdekegyeztető Fórum plenáris ülésén a következő két napirendi pontról tárgyaltak a szociális partnerek:
A munkaügyi perek tárgyi költségmentességének megszüntetéséből eredő helyzet kezeléséről és a rendezett munkaügyi kapcsolatok követelményét érintő törvények módosításáról és egyéb, munkaügyi szempontból szükséges intézkedésekről.

Ezen kívül Rolek Ferenc bejelentette, hogy a múlt heti OÉT-en elhangzott miniszterelnöki kérésre reagálva, a munkaadói oldal hétfő reggel megküldi a szociális partnereknek válságkezelő csomag tervezetét.



Az első napirendi pont kapcsán a munkavállalói oldal szóvivője elmondta, hogy az oldal egységes és tömör álláspontja az, hogy a tárgyi költségmentességet vissza kell állítani. A Kormány látszat értetlenségére reagálva hangsúlyozta, hogy nem a visszaállításon van a hangsúly, hanem azon, hogy ezt eleve nem lett volna szabad megvonni a munkavállalóktól, pláne nem egy ún. salátatörvényben, „feltűnés nélkül”.

A munkáltatói oldal véleménye szerint az egykor történelmileg így alakult helyzetnek a megváltozása nem okoz problémát, a munkaügyi és más jellegű perköltségek megkülönböztetése nem indokolt, ezért nem támogatják az eredeti állapot visszaállítását.

A kormány előterjesztése, miszerint év közepére esetleg kidolgoznak egy újabb javaslatot, a munkavállalói oldalon komoly felindulást keltett. A kormány és a munkavállalói oldal között ugyanis már többször arra a megállapításra jutottak, hogy nem a tárgyi költségmentességet kell megszünteti, hanem a feleslegesen indított perek számát csökkenteni. Ehhez pedig pert megelőző folyamatokat kellene kidolgozni. A kormány jelenlegi hozzáállása azonban egyrészt visszatáncolás az eddigiektől, másrészt elfogadhatatlan, hogy egy egy évvel ezelőtt, az OÉT megkerülésével módosított szabályt most újabb fél évig bürokratikus tologatással kívánnak elnyújtva életben tartani.

Horváth Lajos, a LIGA Szakszervezetek ügyvezető alelnöke elmondta, hogy a válságra tekintettel a kormánynak sokkal nagyobb felelőssége van a munkavállalókért, és ez nem egyeztethető össze azzal, hogy egy fontos jogtól megfossza őket. A perek feleslegességéről és a munkavállalók perindítási készségéről szólva hozzátette, hogy ma a bírósági ítéletek nagyon ellentmondásosak, azaz sok ügyben gyakorlatilag nem megjósolható még a legjártasabb munkajogászok számára sem, hogy mi lesz a végső bírósági ítélet.
Befejezőül értetlenségét fejezte ki, hogy a megküldött napirendi pontban foglaltakról végül miért nem tud az OÉT érdemben tárgyalni.

A második napirendi pontot két részben tárgyalta az OÉT, külön választva a rendezett munkaügyi kapcsolatokat és az egyéb Mt.-t érintő kérdéseket.

A kormány röviden összegezte, hogy mik volnának a pozitívumai a törvény megváltoztatásának, amellyel a munkáltatói oldal többnyire egyetértett, sőt sürgette a törvény kihirdetését.

Horváth Lajos összegezve elmondta, a munkavállalói oldal nem érti, miért most került elő és miért ilyen a szabályozási javaslat. Mindezt azért nem, mert az előterjesztett anyagban a jogkövetésről van szó, míg a munkavállalói oldalról nézve ez a jogszabály a munkaügyi szabálysértéseket elkövető munkáltatókról kellene, hogy szóljon. Márpedig olyan módon, hogy a jogsértéseket szankcionálni kell. Megismételte, hogy a válságban lévő gazdaság miatt épp megint a munkavállalók kerültek a legérzékenyebb és legsérülékenyebb helyzetbe, akiknek védelme a kormány kiemelt feladata kellene, hogy legyen. Sem ez a javaslat, sem az előző nem ezt tükrözi. Sőt, inkább könnyítéseket jelent a szabálysértő munkáltatók számára.
Más oldalról közelítve, a kormány által említett szempont sem érvényesül, miszerint a gazdasági válság által sújtott munkáltatókat segítené meg a változtatás, hiszen a törvény – ha meg is születik ilyen formában – semmiképp nem lehet visszamenőleges hatályú, azaz az állami forrásoktól munkaügyi szabálysértések miatt elesett vállalatok amúgy sem juthatnának már támogatáshoz.

A szakszervezetek soha nem tagadták ugyanakkor, hogy vannak olyan munkaügyi jogsértések, amelyek nem okoznak olyan lényegi mértékű kárt a munkavállalóknak, amelyek a legsúlyosabb mértékű szankciókat kellene, hogy maguk után vonjanak.
Az előterjesztett anyag viszont nem ilyen elvek szerint készült, hiszen a legsúlyosabb kategóriába nem esnek bele olyan alapvető munkavállalói – egyben emberi – jogok sem, mint például a szabad szervezkedés joga. Az előterjesztés nem védi továbbá a kölcsönzött munkaerőt, aki amúgy is sajnos másodrendűnek számít a legtöbb munkahelyen.
Az anyag tehát mértéktelen aránytalanságokat tartalmaz, amelyek kapcsán a munkavállalói oldal ugyan kész tárgyalni, de csak komoly átrendeződések után tudná elfogadni.

Rolek Ferenc válaszában nem sokat tudott mondani azon kívül, hogy szerinte is aránytalanságok vannak a törvényben, amely szerinte azonban túl sok túl súlyos büntetést tartalmaz, továbbá tulajdonképpen az egész törvény igazságtalan. Példájából az derült ki, hogy ha igazán komolyan vennék a törvényt, nagyon sok cég esne ki a közbeszerzések és állami támogatások köréből. Erre válaszul a munkavállalói sorokból jött egy olyan nem hivatalos beszólás, hogy igen, de végül ki is tisztulna a munka világa. Mire Rolek Ferenc válasza rövid és tömör volt: de most nem ez a cél.

Horváth Lajos javasolta, hogy ne az OÉT plenáris ülésén vitassák meg a javaslat részleteit, hanem haladéktalanul üljön össze a szakbizottság és az ott született döntést terjesszék újra az OÉT elé. A helyzet sürgősségét tekintve elmondta, ez a törvénymódosítás stratégiai célú, azaz nem a jelenlegi válsághelyzet megoldásáról szól, tehát nem indokolja semmi az azonnali életbe léptetést. Csizmár Gábor hozzászólására reagálva elmondta, hogy nem arról van szó, hogy a szakszervezetek ne tartanák fontosnak a munkahelyek megőrzését, de a válság okozta kiélezett versenyhelyzetben azokat a munkaadókat kell előnyösebb helyzetbe juttatni, akik versenytársaikkal szemben jogszerűen és korrektül foglalkoztatták alkalmazottaikat. A kormány álláspontjára, miszerint a rendszer bevezetését technikailag és adminisztráció szempontjából is megkönnyítené a már folyamatban lévő ügyeknek az új törvényszöveg szerinti szankcionálása, Horváth Lajos azt mondta, ez gyakorlatilag egy amnesztiát jelentene és kifejezetten rossz üzenet volna a tisztességes munkáltatók felé. Rolek Ferenc ugyanezt a problémakört úgy látja, hogy akár egy teljes amnesztia is kívánatos volna. Elmondta azt is, hogy a bizottsági szintű tárgyalást elfogadhatónak tartja, de csak úgy, ha pár napon belül sor kerül rá, és ha születik ott megállapodás, ha nem, a kormány viszi tovább a törvényjavaslatot.
Csizmár Gábor azt a menetrendet javasolta, hogy jövő héten tárgyalja a szakbizottság, a következő OÉT-en tájékoztatás jelleggel foglalkozzon vele a plenáris ülés, de ne tárgyalja. Majd akár az országgyűlési vita szakaszában is tárgyalhatja tovább az OÉT a javaslatot.

A második napirendi pont második részében a Munka törvénykönyve tervezett módosításairól egyeztetett az OÉT.
Ugyan Csizmár Gábor  hosszasan részletezte a tervezett változtatásokat, a munkavállalói oldal már ismert álláspontja nem változott. Fő kifogásként az merült fel a kiküldött anyaggal kapcsolatban, hogy míg a kormány optimistán tekint a jövőbe, azaz egy éven belül a gazdasági helyzet komolyabb javulását prognosztizálják, addig az anyag egy másik részében azt javasolja, hogy a 2009-ben nem elrendelt túlmunkát a következő évekre át lehessen vinni. Ennek a munkavállalói oldal szerint két furcsa olvasata is van. Egyrészt ha valóban ilyen jól alakul majd a gazdasági helyzet, hogy ilyen sok túlmunkára lesz szükség, akkor miért a megmaradt alkalmazottakat akarják túlhajtani, amikor végre új munkahelyek válnának ehelyett elérhetővé, másrészt a hivatkozott törvény neve „rendkívüli munkavégzés”, azaz rendkívüli helyzetekben alkalmazandó, nem pedig egy munkavállaló normál munkaidején felül szabadon felhasználható keret.
A gazdasági helyzetre való tekintettel a kormány és a munkáltatók erősen faragni szeretnének a munkavállalók jogaiból, de ez nem elfogadható a szakszervezeti oldal számára, hiszen ahogy az már többször elhangzott a mai ülésen is, a helyzet inkább a munkavállalók jogainak erősítését kívánná.
A munkavállalói oldal javaslata tehát összegezve az, hogy a törvénymódosító csomag ne kerüljön az országgyűlés elé.

Nem meglepő módon a munkáltatói oldal a javaslatok és a kormány védelmére kelt, míg a kormány azt ismételgette, hogy az egészet csak azért terjesztették elő, hogy a szakszervezetek és a munkavállalók igényeinek eleget tegyenek és munkahelyeket őrizzenek meg.
A munkavállalói oldal szóvivője válaszában ismét csak értetlenségét fejezte ki, hogy egy olyan helyzetben, ahol épp hogy csak munkát tudnak adni a munkáltatók és egyre több helyen egyre rövidebb a munkavégzés ideje, miért segítség a munkahelyek megőrzéséhez a túlmunka törvényes lehetőségeinek széleskörű tágítása. Ha nincs munka, minek szélesíteni a túlmunka lehetőségeit? A kormány feladata inkább az volna – és ezt várják a szakszervezetek és a munkavállalók – hogy a csökkentett munkaidő mellett is támogassa a munkahelyek megőrzését, és ne csökkentse a kollektív munkaügyi tárgyalás erejét, hanem épp erősítse azt.

Az egyeztető felek álláspontja tehát elég messze esett egymástól, ezért végül abban maradtak, hogy a jövő hét elején szakbizottsági szinten egyeztetnek tovább.


Letölthető állományok:

rendezett_munkaugyi_kapcsolat.doc (247 kb)
munkaugyi_perek_2009__februar.doc (53 kb)

Hozzászólások 0 hozzászólás


Szólj hozzá!

A számítógépednek az IP száma: 54.172.221.7 Név:

Hozzászólásokra vonatkozó szabályzatok »