Budapest: 1°
HUF/EUR: 328.42
szechenyi
Hírek » Részletek

Hova kötődnek a konföderációk és mennyiért?


Egyes szakszervezeti szövetségekről tudjuk, hogy hova kötődnek, egyesekről csak sejtjük. Míg az egyik konföderáció formálisan együttműködik az aktuális kormánnyal, addig mások csak informálisan teszik ezt, mondjuk úgy, kölcsönös előnyökön alapuló "nem piszkáljuk egymást" egyezményeket kötnek. Ez persze önmagában nem lenne baj, ha mindezt a szakszervezetek a tagságuk és általában minden magyar munkavállaló érdekében - és hasznára - tennék. De ez nem így van. Többek között ezért is tartja magát a LIGA Szakszervezetek - társaságából egyedüliként - ahhoz, hogy senkivel nem közösködik, azaz pártsemleges marad: elkerülve ezzel a soha véget nem érő szívesség-adósság spirálba való bekerülést.

A napokban ismét fény derült egy - már említett - informális kapcsolatra. Szabó Endre, a SZEF tiszteletbeli elnöke súlyos milliókért ad tanácsot Gyurcsány Ferenc kormányának. Vajon hogy került ebbe a kétes értékű pozícióba, és vajon milyen tanács az, ami milliókat ér, és mégis itt tart az ország? Félreértés ne essék, nem a gazdasági válságra gondolok, hanem az érdekegyeztetés évek óta tartó megcsúfolására, az oly sokat emlegetett társadalmi párbeszédre, amely az elmúlt négy év igazán fontos döntései előtt rendre elmaradt.
Miért van az, hogy a szakszervezeti konföderációk közül alig akadt, aki érdemben felemelte volna a hangját a magyar munkavállalók érdekében, a társadalom érdekében? Hol voltak az - egyébként elvi egyetértésüket adó - szakszervezeti konföderációk például az egészségbiztosítás privatizálását megakadályozó tüntetések, sztrájkok aláírásgyűjtések során?

Ha körülnézünk, a legtöbb - magát igazán nagynak mondó - konföderáció bizalmasai ma kellemes bársonyszékekben ülnek, csinos kis tiszteletdíjakért, nagy tapasszal a szájukon. És ez látszik is szervezetük valódi érdekérvényesítő képességén.
A legnagyobb baj az, hogy ezeket a pozíciókat már nem csak a kormány osztogatja, hanem az egyszer a holdudvarba került szakszervezeti vezetők egymást is marják már a helyekért, és olyan helyekről is kiszorítják a munkavállalók érdekeit képviselő többi szakszervezetet, amelyekben pedig joguk volna ott lenni, és ellenőrizni a mindenkori hatalom ténykedéseit. Példának erre elég csak az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány kuratóriumi tagjaira egy pillantást vetni, és emlékezni, hogy mandátumuk lejárta után, az Autonómok és az MSZOSZ annyira ragaszkodtak székeikhez, hogy puccsszerűen kiszorították a soron következő szervezetek delegáltjait.

Hát, így megy ez, formálisan vagy informálisan, de legtöbbjük megalkudott már. Ezért mondható el nyugodtan, hogy a LIGA Szakszerveztek pártsemleges politikája a helyes út, és ezért vállalhatja fel a LIGA Szakszervezetek egyedüliként büszkén és nyilvánosan egyre növekvő taglétszámát.

Hasonló témával foglalkozik egyébként a mai Magyar Nemzetben Bakonyi Ádám újságíró is a 3. oldalon, illetve egy korábbi cikk is, amelyeket érdemes elolvasni:
http://www.mno.hu/portal/281526


Hozzászólások 0 hozzászólás


Szólj hozzá!

A számítógépednek az IP száma: 107.21.16.70 Név:

Hozzászólásokra vonatkozó szabályzatok »