Budapest: 7.93°
HUF/EUR: 320.60
szechenyi
Hírek » Részletek

Ingatlanadó - a jó úton a rossz irányban


Lendületben a Kormány. Úgy tűnik rövid időn belül a törvényhozás elé kerülnek a 2010. évi adótörvények. „Nem vak ez a ló csak bátor”, mondta az egyszeri ember.  Azaz különösebb előkészítés, hatástanulmányok, és társadalmi egyeztetések nélkül a válságkezelő Kormány elhatározta, hogy a jövő évtől bevezeti az ingatlanadót. (Mikor a miniszterelnök a közelmúltban az IMF-nél járt, állítólag megkérdezték tőle: van maguknál ingatlanadó. Nincs, de lenne rá igény, válaszolta Bajnai Gordon.)

Az adózáshoz értők (nem kevesen vannak kis hazánkban) mindazon által már egy ideje azt az álláspontot képviselik, hogy indokolt lenne a foglalkoztatást terhelő közterheket csökkenteni, ugyanakkor a vagyoni típusú adók arányát növelni (bár ez a trend Európában éppen megfordulni látszik az elmúlt években, igaz a kiindulópont más).
A munkavállalói érdekekkel tehát önmagában nem lenne ellentétes egy ilyen irányú fordulat. Kívánatos lenne, hogy a munkabérek nettó jövedelemtartalma érezhetően emelkedjen, ugyanakkor ennek kompenzálására és a gazdaság kifehérítésére is alkalmas eszköz lehetne a vagyontárgyak erőteljesebb adóztatása. Nyilvánvaló ugyanakkor, hogy az ingatlanok (különösen a lakás célú ingatlanok) adóztatása nem ezt jelenti a mi olvasatunkban. Szerintünk a vagyonok adóztatása és az ingatlanadó – ráadásul ennek a jelenleg ismert változata – nem ugyanaz. Érthetetlen az is, hogy egy átmeneti kormány miért vállalkozik egy átfogó rendszer ötletszerű és ad hoc átalakítására. Ennek megfelelően teljes mértékben elutasítjuk a kormány erre vonatkozó elképzeléseit. Álláspontunk ebben a kérdésben az alábbi:

  • A közteherviselés rendszerének átalakítása nem eredményezheti a munkavállalók terheinek fokozását
  • Elfogadhatatlan, hogy a lakosság lakhatást szolgáló ingatlanvagyona egy sarc típusú adótárgy legyen, ugyanakkor az egyéb vagyontárgyak (befektetések, nagy értékű luxustárgyak stb.) adóztatása szóba sem kerül
  • Érthetetlen, hogy a jelenlegi válságban, a családok amúgy is igen magas – a lakhatáshoz kapcsolódó – költségei az adózás által elviselhetetlen teherré váljanak
  • A magyar társadalom felhalmozási hagyományai, a magántulajdonú lakásállomány  rendkívül magas aránya és egyéb más okok miatt (többek között az ingatlanok eltérő fekvése miatti nagyon jelentős értékkülönbségek) egy ilyen és azonnali bevezetéssel járó adó társadalmi feszültségekhez vezetne, sok családot ellehetetlenítene
  • Az ingatlanadó bevezetése rendkívül jelentős adminisztrációs költséggel járna (a Gazdasági Versenyképességi Kerekasztal emiatt el is vetette ezt a megoldást), nem csak az önkormányzatokra és az államra, hanem – az ellenbizonyítással járó nem csekély értékbecslési díjjal – az érintettek részére is, nem beszélve a várhatóan megnyíló „kiskapukkal”, kedvezményekkel
  • Elfogadhatatlan az is, hogy a tervezett rendszer „köszönő viszonyban” sincs a személyi jövedelemadóval, sem visszamenőleg, sem a jövőt illetően (korábban voltak olyan elképzelések, hogy az ingatlanadó levonhatóvá válna az szja-ból)

Nyilván a felsorolás nem teljes, további számos érv szól a Kormány elképzelései ellen. Az azonban nem kérdés, hogy egy ilyen „puccsszerű” bevezetés önmagában megfelelő alap arra, hogy elutasítsuk ezeket az „ötleteket”.
Nyilvánvaló, hogy a mai közteherviselés rendszere megérett a megújításra, az is természetes, hogy a vagyontárgyak is adótárggyá váljanak. Az is elvárás, hogy mind az adózók köre, mind az adózás bázisa bővüljön. Ennek azonban rendszerbe illeszkedő, fenntartható módon kell működni, mindamellett, hogy a biztosítani kell a társadalmi szolidaritást, és a méltányos adóztatás feltételeit.
Ehhez azonban felelős kormányzás és szakmai, társadalmi párbeszéd szükséges.

Dr. Szabó Imre



Hozzászólások 0 hozzászólás


Szólj hozzá!

A számítógépednek az IP száma: 54.196.208.187 Név:

Hozzászólásokra vonatkozó szabályzatok »