Budapest: 6°
HUF/EUR: 327.55
szechenyi
Hírek » Részletek

Pataky Péter, az MSZOSZ és Gaskó István, a Liga elnökének vitája


A kormány válságkezelő terveit valamennyi szakszervezet elutasítja. Erről egyformán gondolkodnak, a szakszervezeti létről, illetve az eszközeikről már nem. A Liga rendszeressé tette az utcai tiltakozást, az MSZOSZ inkább a tárgyalásokat preferálja. Gaskó Istvánt és Pataky Pétert, a két konföderáció elnökét arra kértük, ütköztessék érveiket. Az érdekvédők egy asztalhoz ültek, de csak "semleges területen" - egy étteremben. 2 IN 1 vasárnapi nagyinterjú!

- Rendre azt hangoztatják, hogy a szakszervezeteknek közösen kell erőt mutatniuk a munkavállalók védelmében. De még a munka ünnepén sem voltak képesek közös programra: míg a közszférában szerveződő szövetségek és az MSZOSZ majálist szervezett, a Liga az utcára vitte híveit.


Pataky Péter: - A céljainkban meg tudunk állapodni, a módszereinkben vannak különbségek. Mást gondolunk viszont május elsejéről. Az MSZOSZ-ben - nem teljesen függetlenül a mostani helyzettől - úgy tartjuk, hogy május elseje a legrosszabb körülmények közt is ünnep. Tagszervezeteink úgy döntöttek, nem törjük meg a hagyományt, így idén is felépítettük a sátrainkat. A szakszervezeti vitáknak, a hangoskodásnak, a különböző nyomásgyakorló eszközök bevetésének megvan a maguk szerepe, helye és ideje. Ebben van különbség köztünk. A döntésünket erősítette, hogy elég sokan ki akarják sajátítani ezt az ünnepet. A majálisokat helyi kulturális rendezvényekkel igyekeznek felváltani, a mondanivaló háttérbe szorult. De üzenjük, hogy ez még mindig a mi ünnepünk!

Gaskó István: - Május elseje nem szimpla ünnep, hanem olyan alkalom, ahol a munkavállalók napi gondjairól, a dolgozókat feszítő kérdésekről lehet beszélni. Minket nem kötelez a 33 éves hagyomány, hiszen a Liga a rendszerváltozás idején alakult. Persze, korábban mi is részt vettünk a városligeti fórumokon, majálisokon, de a 2006-os választások után sorozatosan bejelentett megszorító intézkedések arra késztettek minket, hagyjuk az ünneplést, a koccintást a miniszterelnökkel, inkább próbáljuk felhívni az ország figyelmét arra, hogy a válságkezelés programja nem jó irány. Szerintünk a Bajnai-csomag a válságot elmélyíti.

- Mindezt elmondhatta volna a majálison a miniszterelnöknek is. Miért nem élt ezzel a lehetőséggel?


G. I.: - Vettünk már részt ilyen találkozón, de úgy ítéltük meg, a fehérasztalos diskurzus semmi eredményt nem hozott. Egy tüntetésen az ország tudtára adhatjuk, hogy milyen veszélyek leselkednek ránk.

- A Liga tovább megy, hiszen bejelentették, május 8-ára országos sztrájkot szerveznek.


G. I.: - Nem elég megállapítani egy intézkedéscsomagról, hogy az nem megfelelő, hogy ellentétben áll a munkavállalók jogaival, érdekeivel. Vannak törvényes eszközeink, amelyekkel kifejezhetjük ellenvéleményünket, és nyomást gyakorolhatunk a döntéshozókra. A 2007-es egészségbiztosítási privatizációs törvényt mind a hat szakszervezeti konföderáció elítélte. De csak eddig jutottak, a megakadályozásának eszközeiben nagyon eltérő volt a véleményük. A társszövetségek megelégedtek egy demonstrációval, a Liga viszont több tüntetést és több sztrájkot is szervezett, végül népszavazást kezdeményeztünk, s mindez megtette a hatását. Ebből is látszik, hogy érdemes volt végigcsinálni.

P. P.: - Ennél összetettebb a helyzet. Valóban tragédia lett volna, ha az eredeti törvényt hatályba léptetik. Mi nem sztrájkoltunk, hanem más eszközöket vetettünk be. Az egyénileg választott kormánypárti képviselőket citáltuk a tisztségviselők elé, magyarázzák már meg, miért akarják ezt végigvinni. Szerintem ennek is szerepe volt abban, hogy az Országgyűlés visszavonta a törvényt. A sztrájkok az alaphangulatot teremtették meg az aláírásgyűjtéshez.


G. I.: - Ez csak később derült ki...

- A közvéleményben mindazonáltal az a kép alakult ki, míg a Liga rendszeresen a sztrájk eszközéhez nyúlt, az MSZOSZ nem.


P. P.: - A sztrájk nem mindenben hatásos eszköz. Erről komoly vita van közöttünk most is. A szerveződési területeinkből, a struktúránkból is adódik, hogy mennyire lehet eredményes sztrájkot hirdetni olyan ügyben, ami nem a közvetlen munkáltatói intézkedés, hanem egy körvonalazódó kormányprogram hátrányos elemei ellen irányul. Az MSZOSZ-hez tartozó tagszervezetek bevonásával többféle forgatókönyvet állítottunk össze, hogy mi legyen a válaszunk. Kiderült, arra még hajlandók, hogy eljöjjennek a Kossuth térre demonstrálni a megszorítások ellen, de a munkaadókat érintő károkozást elvetették. Ehhez ugyanis mindenkinek egyenként kell vállalnia a fellépést, az arcukat, vagyis a harcot egy esetleges munkabeszüntetéshez. Úgy ítéltük meg, ma nincs ilyen helyzet. Mindenki morog, de nem tartanak ott, hogy vállalják a sztrájkot.

G. I.: - A sztrájk munkavállalói jog, de nem korlátozódik a munkahelyre. Félreértés, hogy kormányzati intézkedések ellen nem lehet a munkahelyen megjeleníteni a konfliktust. A sztrájktörvény ismeri ezt a helyzetet, hiszen kimondja, hogy ha nem a munkáltató hatókörébe tartozó dologról van szó, akkor a kormányt kell felkérni a tárgyalások megkezdésére, s kötelessége kijelölni a tárgyalódelegációját. Az pedig kérdés, hogy munkáltatók valóban vétlenek-e. A Bajnai-kormány a Reformszövetség programját karolta fel, amelyben a jó érdekérvényesítő munkaadói szervezetek javaslatai jelennek meg. Bár a kormánnyal van konfliktusunk, de szerintünk a munkaadói oldal húzódik meg a háttérben. Így a tiltakozás a munkáltatónak is szól, a sztrájkfellépés nem túlzó. S ha már felvetette, hogy Pataky Péternek nem jut eszébe sztrájkot szervezni, emlékeztetném arra, hogy az MSZOSZ utoljára még Nagy Sándorral az élén szervezett munkabeszüntetést, a húsáremelés ellen. Azóta volt Bokros-csomag, nagyon kemény fideszes megszorítás, konvergencia-program. Most pedig itt állunk a válságkezelésre hivatott intézkedések előtt.

- Mindezt szakszervezeti hovatartozás nélkül is tudják az emberek. A válaszok, fellépések tekintetében mitől, mennyiben más a Liga tagsága, mint az MSZOSZ-é?


G. I.: - Ha a szakszervezeti tisztségviselők, a bizalmiak nem magyarázzák el az embereknek, hogy mi vár rájuk, akkor valószínűleg a könnyebb megoldást választják. Hátradőlnek és várják, hogy valami majd történik.

- Tehát inkább a radikális Liga tud mozgósítani, az MSZOSZ meg a könnyebb megoldást kínálja?


G. I.: - Nem gondolom, hogy a Liga vagy bármelyik szervezete radikalizálódna, ez túlzás. Nagyon sok konferenciát, testületi ülést tartunk, ahol a munkavállalók képbe kerülhetnek. Ha a tisztségviselő mond valamit, akkor elhiszik neki, mert bíznak benne. Ez nagyon fontos. Nyilvánvalóan nem mindenki érti meg a közgazdasági folyamatokat, a jogi kérdéseket, de ha van egy bizalmi emberük, aki megmondja, hogy mi a várható következmény, akkor azt elfogadják akkor is, ha nem is értik meg minden elemét. A Ligában ilyenek a tisztségviselők.

P. P.: - Tévedés, én nem türelemre intek. Kérdezek. Mégpedig azoktól a tisztségviselőktől, akikben a kollégák megbíznak. Mi is rendszeresen tartunk testületi üléseket, s szakértők segítségével igyekszünk több oldalról megvilágítani a dolgokat. Ezt tettük a most is. Elismerem, nálunk nem teljes a kormányprogram elutasítása, inkább a válság hatásainak enyhítése mellett voksoltak a tisztségviselők. A tagjaink jelentős része nemzetközi vállalatoknál dolgozik, ahol sokkal kiszolgáltatottabb a helyzetük. Erre tekintettel kell lennünk. Egyébként azt gondolom, a bizalom nem minden, a tisztségviselők felelőssége is, hogy mihez adják a nevüket. Ebben a munkavállalói csoportok és a területek közt is különbségek vannak. Egy sztrájk eredménytelensége visszaüt arra, aki szervezi. Fontos, hogy milyen a szerveződési terület, kik aktivizálhatók a munkabeszüntetésre. A közszolgáltatás kitüntetett hely ebből a szempontból. Egy vasutassztrájkot úgy lehet megszervezni, hogy nem kell hozzá minden dolgozó. Ugyanez a feldolgozóiparban vagy a kereskedelemben - amely főleg az MSZOSZ területe - már nem igaz. Természetesen nem zárom ki, hogy nem lesz olyan helyzet, amikor mi is ehhez a nyomásgyakorló eszközhöz nyúlunk. Tévhit, hogy az MSZOSZ eleve elzárkózik ettől az eszköztől. De most nem ilyen a helyzet.

G. I.: - Visszatérve a kérdéshez. Úgy gondolom, szakszervezeti elnökként nekünk van a legtöbb információnk. Így a mi felelősségünk nagyobb egy-egy döntés meghozatalakor. Én vehemensen szoktam érvelni akár a sztrájk mellett, akár ellene. A befolyásomat csak az érveimmel tudom érvényesíteni. A Ligában sok más vezető is úgy gondolkodik, hogy nem alternatívát tárok a testület elé, hanem muníciót is adok a döntéshez.

P. P.: - A vezető felelősségében nincs közöttünk vita, de vannak stílusbeli különbségek. Én a megfontoltabb mérlegelés híve vagyok. Másként látjuk, hogy mikor melyik eszközt kell választani, s melyiknek milyen eredménye lehet. Azt elismerem, hogy önmagában a tárgyalás nem mindig elég. Ezért demonstrációt szerveztünk a Kossuth térre. De továbbra is azt gondolom, hogy a sztrájk nagyon súlyos, felelős eszköz. Ismétlem: ennek most nincs itt az ideje.

G. I.: - A különbséget közöttünk az is jelzi, hogy míg mi 250-an elmentünk az MSZOSZ által szervezett tüntetésre, ők nem jöttek a május elsejei demonstrációnkra. Pedig annak gesztusértéke lett volna. Ráadásul épp a Népszabadságban nyilatkoztad, hogy a Liga által kezdeményezett sztrájk politikai indíttatású akció, ezért sem csatlakoztok.

P. P.: - A politikai sztrájk szerintem műfaji megjelölés, s nem azt fedi, hogy politikai indíttatású.

G. I.: - Szerintem a cél minősíti a sztrájkot. A miénk gazdasági és szociális érdekekért van meghirdetve. Nem a kormányváltás a célja. Nem lehet politikainak minősíteni azt a követelést, hogy ne csökkentsék a táppénzt, a családi pótlékot, s ne emeljék 65 évre a nyugdíjkorhatárt.

- Az MSZOSZ nyíltan vállalja kötődését a szocialista párthoz, Gaskó Istvánról viszont sokan azt gondolják, hogy a Fidesz támogatását tudja maga mögött, csak ezt nem hajlandó elismerni. Mi ebben a vállalhatatlan?

P. P.: - Az MSZOSZ vállalja, hogy mindig kiállt egyfajta értékrend mellett. Az MSZP előző két miniszterelnökével is együttműködési nyilatkozatot írtunk alá a választások előtt. De nem az elnök, hanem a 39-ből 37 tagszervezet. Ez azonban nem zárja ki, hogy ne legyünk állandó vitában az adott kormány tervezett intézkedései miatt. Mielőtt megkérdezné, én nemet mondanék bármilyen állami tisztségre, ha esetleg kapnék ilyen felkérést.

G. I.: - Csak ismételni tudom, hogy nincs politikai, különösen nincs fideszes hátterem. A Liga soha nem szorgalmazott előrehozott választást. Azt viszont igen, hogy döntésképes kormánynak kell irányítania az országot. Ez nagyon nagy különbség.

P. P.: - Szerintünk alkotmányos kormánya van az országnak. A realitás az, hogy ez a kormány készíti a válságkezelő programot. Ezt kell elfogadhatóvá alakíttatnunk, s ha nem megy, akkor tiltakoznunk.

G. I.: - A legfőbb probléma pedig az, hogy a mostani helyzetben sem tudunk közösen fellépni. Ez lehet a munkavállalók veszte.

P. P.: - Szerintem az előttünk álló tárgyalásokon közösen fogunk részt venni, vitatkozni, érvelni és javaslatokat tenni a korrupció, a fekete gazdaság elleni fellépés, a legnehezebb helyzetben lévők védelme érdekében.

 

Kun J. Erzsébet
www.nol.hu 2009.03.04.
http://nol.hu/belfold/ez_lehet_a_munkavallalok_veszte_-_sztrajk_vagy_targyalas__


Hozzászólások 0 hozzászólás


Szólj hozzá!

A számítógépednek az IP száma: 54.172.221.7 Név:

Hozzászólásokra vonatkozó szabályzatok »