Budapest: 0.29°
HUF/EUR: 321.62
szechenyi
Hírek » Részletek

Tudomásul kell venni, hogy aki mogyoróval fizet, az majmot kap! - RFKB konferencia Pécsett


2009. június 26-án tartották Pécsett az RFKB kutatásokkal foglalkozó második regionális fórumot, amelynek fókuszában a pécsi kistérség szakképzési kérdései, ezen belül pedig kiemelten a közszolgáltatások álltak.

„a szakképzés fejlesztése érdekében indokolt lenne az is, hogy a fenntartók korlátozzák a gimnáziumi helyek számát.”
Dr. Szabó Imre megnyitója után gyors egymásutánban következtek a régió kiemelkedő szakembereinek előadásai, melyek közül az elsőt Szőke István, a Dél-dunántúli Regionális Munkaügyi Központ szakmai igazgatja tartotta meg.
„Az emberek gyakran gondolják, hogy a Dél-Dunántúlon van ipar, van minden, akkor nincs is akkor gond. Nos a Dunántúl egyes részein lehet, hogy így van, azonban ebben a régióban kicsit más a helyzet.” És valóban: a nyilvántartott álláskeresők gazdaságilag aktív népességhez viszonyított aránya 18,5%. Ez a szám megközelíti az Észak-magyarországi régiók munkaügyi mutatóit.

Ezt a nyomasztó helyzetet tovább rontja, hogy az álláskeresők közel 40%-a mindössze a 8 általánost fejezte be, vagyis semmiféle értékelhető szakképesítése nincs.

Emellett a nyolc általánost el nem végzettek száma minden évben nő. Azt már nem is érdemes boncolgatni, hogy ezen álláskeresők milyen hatást gyakorolnak a piacra.
A munkaügyi központ több programmal igyekszik segíteni a munkakeresőket, ilyen például a „Mi a pálya” c. program, amely segítséget nyújt a fiatalok pályaválasztásában, különös figyelmet fordítva a régió hiányszakmáira. (Pl: ács, autószerelő, kőműves, villanyszerelő)
 

„A kistérségre jellemző, hogy a feldolgozóipar a legnagyobb foglalkoztató, akárcsak az ország más részein is, azonban az oktatás foglalkoztatási adatai meglepően jók a régióban.”
Az előadások sorában a KSH képviseletében, Takács Mihály osztályvezető beszélt a pécsi kistérségekről, a számok tükrében.
A tömör, azonban rendkívül sok adatot felsorakoztató előadásban számos kimutatást, összefoglaló-táblázatokat láthattak a meghívottak a pécsi kistérség szakképzési sajátosságairól.


„Egyre több önkormányzat gondolja úgy, hogy nagyon fontos, hogy minden település a maga szintjén élhetőbb legyen. Ennek nagyon fontos eleme a közterület-felügyelet.”
A  Közterület-felügyelet  fejlődése a szakképzés  területén címmel tartott bemutatót Schranz Richárd, közterület-felügyeleti vezető, a Közterület-felügyelők és Felügyeletek Országos Szövetségének (KFOSZ) az elnöke.
Az előadás kicsit rendhagyó volt, országos szinten kevés ilyen jellegű prezentáció lát ugyanis napvilágot. Ez a terület ugyanis a harmadik szektorhoz tartozik, némiképp kiegyensúlyozó szerepet tölt be a szakképzés területén.
Jelenleg 220 településen, mintegy 1600 fővel működik országosan a közterület-felügyelet.
A KFOSZ-nak az elmúlt években sikerült kiharcolni azt a jogot és lehetőséget, hogy képviseltessék magukat minisztériumi bizottságokban. A szakma fejlődését jól mutatja, hogy az elmúlt években számos olyan szabályozás született, amelyeknek célja, hogy a közterület-felügyelők képzése sokkal alaposabb, magasabb színvonalú legyen.
„Az oktatás, nevelés, szakképzés nélkül nincs fejlődés, nincs előrelépés” – hangoztatta az előadó. Magyarán a közterület-felügyelőknek is folyamatosan képezniük kell magukat, hogy megfelelően végezzék egyre sokrétűbb feladataikat. (Külön szakértelmet kíván például a kerékbilincs felhelyezése, vagy a térfigyelő kamerarendszer üzemeltetése.)
„Élhetőbb, kulturáltabb települések lesznek, ha mi jól végezzük a munkánkat.” – ezzel a gondolattal zárta előadását Schranz Richárd.


„Az autóbusz-vezetői képzés lehetősége továbbra is az autósiskolák kezében maradt.”
A nagyjából húsz percesre szabott előadások sorát Tarnay Zoltánné, a Pécsi Közlekedési Zrt. HR-koordinátorra folytatta. A Zrt. rövid ismertetése után, képet alkothattunk a cég jelenlegi felépítéséről. Az előadásból kiderült, hogy az autóbusz-vezetői képesítés megszerzése a nem-szakrendszerű képzéseken zajlik, magyarán az autóiskolák végzik ezt. Ez azért jelent problémát, mert ily módon sokkal nehezebb állami támogatáshoz juttatni az olyan álláskeresőket, akik habár alkalmasak lennének a munkakör betöltésére, sosem kerülnek abba az anyagi helyzetbe, hogy kifizessenek egy 350.000 forintos tanfolyamot.


„Számtalan bizonytalansági tényező van. Ha feltenném magamnak a kérdést: ha 5 évvel ezelőtt kellett volna ilyen körben beszélnem a szakképzés jövője Pécsett, akkor, amit mondtam volna, az biztosan nem következik be.”
A szünet után Pécs Megyei Jogú Város Önkormányzatának Főosztályvezetője,  Póla József,  A szakképzés jelene, jövője Pécsett címmel tartott ismertetőt.
Pécsett jelenleg 50% felett van a gimnáziumi végzettségűek aránya. Ez a tipikus városi probléma-tünet csak egy a számos összehangolatlan fejlesztési és oktatási elgondolás közül. A szerény eredménnyel végző gimnazisták azonban vagy csak hígítják a felsőoktatás színvonalát, vagy növelik a szakképzelten munkaerő mennyiségét.
A szakképzés finanszírozása miatt elemi érdeke, hogy forrásokat szerezzen, azonban az összehangolatlan források meglehetősen kis hatásfokkal esnek majd latba. Mindazonáltal a szakiskolai képzésbe jelentkezők száma is évről évre csökken – lassan kezd érződni a gyerekszám csökkenése – azonban a képzésben eltöltött idő megnőtt. „Mára már alig van 4 éves gimnáziumi képzés, szinte mindenhol 5 éves képzés van a nyelvi elkészítő osztályok miatt, de a szakiskolai képzések is 3-4 évesek lassan.”
Végszóként felmerült az az alapgondolat, hogy a szakképzési társulásoknak változniuk kell. Több együttműködés kell, több kisebb, helyi érdekű képzési intézményt kellene elhelyezni a városon kívül is. Még akkor is, ha ennek nem érződik rögvest a hatása, csak 3-4 éven belül.


„Meggyőződésem, hogy a középiskolában elsősorban művészetekkel kellene foglalkozniuk a diákoknak, a tanárok fő feladata pedig az erkölcsi érzelmi nevelés kellene hogy legyen. Irodalmi színpadon, kerámiaszakkörön, énekkarokban, zene-karokban kellene kibontakoztatni a gyerekek képességeit, így fejlesztve érzelemvilágukat, erkölcsi érzéküket. A befogadás művészetét is meg kellene tanítani nekik, mert ez folyosót nyit a külvilág és agyuk között, s ezen a folyosón közlekedik a kreativitás is, csak ellenkező irányban.”
Freund Tamás agykutató, neurobilógus szavaival kezdte meg ismertető előadását a Pécsi Művészeti Gimnázium és Szakközépiskola közismereti igazgató helyettese Rajnai Richárd.
„A kultúra és a művészet igenis bevételt fog termelni a városnak. Fontos innovációkat tudnak ugyanis végrehajtani a művészeti iskolát végzett diákok, akik a gimnázium elvégzése után például az építőiparban helyezkednek el.”
Ján Figelt is idézte az előadó, akinek megállapítása szerint: „A kulturális szektor a kreativitás motorja, ami viszont a társadalmi és gazdasági fejlődés, a több és jobb munkahely megteremtésének hajtóereje lehet.”
A jó minőségű művészeti iskolákból ugyanis a munkaerőpiacra magasan kvalifikált szakemberek kerülnek ki, akik az adott művészeti területnek megfelelő munkakörben helyezkednek el: színházi táncosok, alkalmazott grafikusok, stb, lesznek.
Mások, akik a továbbtanulást választják valamely szakirányú egyetemen lehetőséget kapnak a további szakosodásra, ismereteik bővítésére. (pl.: formatervező-, divattervező-, tervezőgrafikus iparművészek; hangszeres előadóművészek; táncpedagógusok)
Végezetül, akik a nem szakirányú továbbtanulás útjára lépnek, azok is hasznosítják majd a kreativitást a mérnöki-, pedagógiai-, vagy akár az agrárpályákon.
Mindezeket összegezve elmondható, hogy igen alacsony lemorzsolódás, kevés pályaelhagyó azok között, akik művészeti szakképző iskolát végeznek.

 


Bocsor István, szakszervezet által delegált tag az RFKB-ben. Saját szavaival élve:
„Mi töltjük be a civilkontrollt az RFKB-ben, kicsit távolabbról, más szemmel nézzük a problémákat.”
„Szűrésnek lennie kell, még a szakképző intézményekbe is!” – hangoztatta a fórum zárógondolataként.
„Sok olyan információ elhangzott, amit fel tudok használni, amit képviselni fogok.”


 

„Meglátásom szerint, az iskola munkájának eredményességét legelsősorban a bemenő gyerekek minősége határozza meg.”
A szakképző intézmények helyzete az átalakulás időszakában címmel tartotta meg előadását Metzger Tibor, a Pécsi Kereskedelmi, Idegenforgalmi és Vendéglátóipari Szakközépiskola és Szakiskola igazgatója.
„Nincs az az ember, aki képes lenne elérni, hogy egy társadalomnak egy adott pillanatban más nevelési rendszere legyen, mint ami a struktúrájából következik.” – idézi Émile Dürkheimet a Pécs egyik legnagyobb oktatási intézményének az igazgatója. Vagyis az iskolarendszer a társadalom tükre, a szakképzés ilyenformán pedig a gazdaság tükre is.
Kulcsfontosságú tehát, hogy alapvetően kell megváltoztatni a oktatási „inputot”. Ugyanis nem elvárható, hogy kiváló szakemberek kerüljenek ki olyan iskolákból, ahová a leggyengébb képességű gyerekek kerülnek.
Ezzel párosul a tanárok motiválatlansága, mind anyagi, mind szakmai téren.


„Arról volt szó, hogy a válságkezelő intézkedések a szakképzést teszi egyik fő szempontjává. Ennek ellenére születnek olyan törvényjavaslatok, amik gyakorlatilag ellehetetlenítik a szakképzés gyakorlati részét.”
Gyánti Istvánné, a Mecsek Füszért  oktatási vezetője,  a PBKIK Szakképzési kamarai tanácsosa Szakképzés – gyakorlati képzés című előadásában mutatta be cégét és céget érintő szakképzési kérdéseket.
A előadó kiválóan szemléltette a Füszért látócsövén keresztül, hogy a szakképzést szinte mindenoldalról szorítják az önellentmondó  szabályozások. Szintén rávilágított arra is, hogy a szakképzés terén is vissza kéne állítani a felvételi rendszert, mert másként nem kerülhető el a szakma leromlása.

A tervezett előadások után szót kért Vadas Gyula, aki prezentációjában bemutatta, hogy milyen mértékben nőtt meg a szakiskolákban a nehezen kezelhető, gyengébb képességű tanulók száma.


Hozzászólások 0 hozzászólás


Szólj hozzá!

A számítógépednek az IP száma: 18.206.168.65 Név:

Hozzászólásokra vonatkozó szabályzatok »