Budapest: 21.81°
HUF/EUR: 330.92
szechenyi
Hírek » Részletek

Egy hajóban


Az újonnan csatlakozott tagállamokat a globális gazdasági válság a vártnál sokkal jobban érintette. A korábbi várakozások ugyanis még arról szóltak, hogy ez a krízis elsősorban a fejlett pénzügyi rendszerrel rendelkező országokat fogja sújtani.
A közelmúltban a Nemzetközi Szakszervezeti Szövetség Pán-Európai Regionális Tanácsa (PERC) Vilniusba invitálta az érintett országok szakszervezeti szakértőit. A szeminárium – bár elsősorban a Balti államok voltak a „terítéken” – alkalmas volt néhány általános tanulság megfogalmazására is.

Az Európai Unióban az elmúlt években a gazdasági növekedés hajtóerejévé lényegében a bővítés vált. Az újonnan csatlakozott országokban jelentős gazdasági fellendülés következett be (az egyetlen kivétel Magyarország, ahol a gazdasági növekedés megtorpant).

A folyamat nyertesei ugyanakkor elsősorban a régi tagállamokban működő vállalkozások lettek, akik a belső piac határainak kiterjedésével tevékenységüket jelentősen tudták bővíteni.
Az új tagállamokban működő hazai vállalkozások mindeközben jelentős tőkehiánnyal és a külső finanszírozás krónikus elégtelenségével küzdöttek, a bővülés előnyeit, elsősorban, mint beszállítók csak részben élvezték.
A gazdaságpolitika szinte valamennyi országban szinte kizárólag a külföldi tőke letelepítésében látta a felzárkózás útját, ennek érdekében különböző nyílt és burkolt támogatásban részesítették a letelepedő vállalatokat, miközben a hazai vállalkozások folyamatos és növekvő versenyhátrányba kerültek. A hazai adottságok fejlesztése háttérbe szorult, mindenütt a – külföldi tőke megnyerése érdekében – a versenyképesség növelése lett a jelszó. Ennek érdekében több országban átalakították az adórendszert és egykulcsos (flat tax) adózásra tértek át, illetve egyéb reformokat (pl. a társadalombiztosítás magánosítása) is elindítottak. Ennek a folyamatnak élharcosai mindenek előtt a Balti országok lettek (majd ezt követte Szlovákia és Bulgária).

Rövidesen jelentkeztek azonban a növekedéssel együtt járó „mellékhatások” (fizetési mérleg hiányok, növekvő infláció) és a társadalmi feszültségek. Ezek az összefüggések leghamarabb és leginkább a Balti államok esetében jelentkeztek, ezek az országok az életminőséget tükröző mutatók (várható élettartam kilátások, egészségügy, szociális ellátórendszer stb.), és a társadalmi egyenlőtlenségek tekintetében európai összehasonlításban szinte minden területen az utolsók.
Megállapítható tehát, hogy a növekedés önmagában nem biztosítja egy gazdaság egészséges fejlődését, sőt az újonnan csatlakozott országok esetében még az is jól látszik, hogy a foglalkoztatás növekedése is jelentősen elmarad a GDP növekedési ütemétől (szemben a régi tagállamban tapasztalttal).

Az elmúlt években az újonnan csatlakozottak olyan mértékben integrálódtak a régi tagállamok gazdaságához, hogy a kibontakozó gazdasági recesszió sokkal mélyebben érintette őket, mint azt eredetileg látni lehetett. Ez a GDP változásában jól tetten érhető:

A válság okait és hatásait illetően a kelet-európai EU tagállamokat illetően kísértetiesen sok a hasonlóság, amik az alábbiakban foglalhatók össze:

  • Magas külső finanszírozási igény, állandósult magas folyó fizetési mérleg hiány (egyes országok esetében ez párosul a magas eladósodottsággal)
  • Makroszintű egyensúlyhiányok, krónikus függés a külső finanszírozástól
  • A korábbi növekedés fenntarthatatlansága
  • A hazai fizetőeszköz jelentős reál felértékelődése
  • Nagyfokú gazdasági és kereskedelmi integráció a nyugati gazdaságokhoz, miközben mindez a szociális és politikai integráció terén nem mondható el
  • A nyugati bankok az elmúlt időszakban kiemelkedő profitot realizáltak a feltörekvő gazdaságok piacain, és további expanziót vártak (a bankok 80%-a külföldi anyabankok leányvállalata, fióktelepe)
  • A háztartások egyre gyorsuló eladósodottsága, sok esetben, külső devizában
  • Függő pozíció minden szinten (a meghatározó vállalatok jelentős része külföldi multinacionális konszernek tulajdonában van, a stratégiai döntések is ott születnek), ezen belül nagy függőség a külső kereslettől (pl. Németországtól)

Jól látható tehát, hogy az újonnan csatlakozó kelet-európai országok gazdaságpolitikája ugyanazon kényszerpályán mozog, a kérdés mindezek után az, hogy ki ismeri fel előbb ennek a pályának a fenntarthatatlanságát.
A hazai viszonyokat figyelembe véve úgy tűnik ez a felismerés várat magára, hiszen a magyar kormány legújabb intézkedései e tekintetben a „következetesség” elrettentő példáit jelentik.

Dr. Szabó Imre


Galéria

Hozzászólások 0 hozzászólás


Szólj hozzá!

A számítógépednek az IP száma: 184.72.212.254 Név:

Hozzászólásokra vonatkozó szabályzatok »