Budapest: 13.15°
HUF/EUR: 341.32
szechenyi
Hírek » Részletek

A munkaügyi vita szabályai az új Munka törvénykönyvében


A törvény Negyedik Része a munkaügyi vita szabályait tartalmazza. Ezen belül a XXIII. fejezet rendelkezik a munkajogi igény érvényesítéséről, míg a XXIV. fejezet a kollektív munkaügyi vitáról.

A munkajogi igény érvényesítése

E fejezet hasonló szabályokat tartalmaz, mint a régi Mt. munkaügyi jogvitáról szóló fejezete.

Munkajogi igényt a munkavállaló és a munkáltató, valamint a szakszervezet és az üzemi tanács érvényesíthet. Az igény a munkavállaló és a munkáltató esetében származhat a munkaviszonyból vagy a törvényből, míg a szakszervezet és az üzemi tanács esetében a törvényből, kollektív szerződésből vagy üzemi megállapodásból.

A munkajogi igény a bíróság előtt érvényesíthető. A munkáltató a munkavállalóval szemben a munkaviszonnyal összefüggő igényét fizetési felszólítással is érvényesítheti. Erre akkor van lehetőség, ha az igény a kötelező legkisebb munkabér háromszorosát nem haladja meg. A fizetési felszólítást írásba kell foglalni.

Nem változott az a szabály, hogy a munkáltató mérlegelési jogkörében hozott döntésével szemben igény csak akkor érvényesíthető, ha a munkáltató a döntésének kialakítására irányadó szabályokat megsértette (ilyen például a jutalom vagy prémium megállapítása, amely tipikusan a munkáltató mérlegelési jogkörébe tartozik, de megtámadható, ha a döntés diszkriminatív; megtámadható például a munkavállaló vétkes kötelezettségszegése esetén alkalmazható jogkövetkezmény, ha nem áll arányban a kötelezettségszegés súlyával stb.).

Szintén nincs változás az elévülési idő szabályaiban: A munkajogi igény három év alatt évül el. A bűncselekménnyel okozott kár megtérítésére irányuló igény öt év, ha a büntethetőség elévülési ideje ennél hosszabb, ennek megfelelő idő alatt évül el.

A törvény 287. §-a írja elő, hogy az általános elévülési időtől eltérően mely esetekben rövidebb, harmincnapos a keresetindítási határidő. Így a keresetlevelet a munkáltatói jognyilatkozat közlésétől számított harminc napon belül kell előterjeszteni

  • az egyoldalú munkaszerződés-módosítással,
  • a munkaviszony megszüntetésének jogellenességével,
  • a munkavállaló kötelezettségszegése miatt alkalmazott jogkövetkezménnyel (a keresetlevél benyújtásának halasztó hatálya van),
  • a fizetési felszólítással (a keresetlevél benyújtásának halasztó hatálya van), továbbá
  • a 81. § (2) bekezdésében meghatározottakkal (az értékelés valótlan ténymegállapításának megsemmisítésére vagy módosítására irányuló kereset)
  • kapcsolatos igény érvényesítése iránt.

Ugyancsak harminc napon belül lehet a keresetlevelet előterjeszteni a

  • a 78. §-ban foglaltak szerinti, a munkavállaló által közölt azonnali hatályú felmondással, valamint
  • a munkavállaló jogellenes munkaviszony megszüntetésével kapcsolatos igény érvényesítése iránt.

A munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetésére vonatkozó megállapodás megtámadása esetén a keresetlevelet a megtámadás eredménytelenségének megállapításától számított harminc napon belül lehet előterjeszteni. A megtámadás eredménytelen, ha a másik fél annak közlésétől számított tizenöt napon belül nem válaszol, vagy azt nem fogadja el.

A keresetlevél beadására megállapított határidőt megtartottnak kell tekinteni, ha a keresetlevelet legkésőbb a határidő utolsó napján postára adták. Az igényt érvényesítő igazolással élhet, ha a keresetlevél beadására megállapított határidőt elmulasztja. Az igény hat hónap elteltével nem érvényesíthető.

Ha a kollektív szerződés vagy a felek megállapodása a jogvita feloldása érdekében békéltetés lefolytatását rendeli, az a keresetindítási határidőt nem érinti, a harminc napot ez esetben is a jognyilatkozat közlésétől számítjuk.

Itt szabályozza a törvény a munkáltató, az üzemi tanács, illetve a szakszervezet bírósághoz fordulási jogát a tájékoztatásra vagy a konzultációra vonatkozó szabály megszegése miatt. (Ennek részletes szabályait a kollektív munkajogi részben fejtettük ki.)

Kollektív szerződés meghatározhatja az igény érvényesítésének eltérő szabályait, ez esetben annak jogcímét is szabályozni kell a kollektív szerződésben.

A kollektív munkaügyi vita

A törvény ugyan adós marad a kollektív munkaügyi vita fogalmának meghatározásával, a 291. § (1) bekezdés a munkáltató és az üzemi tanács vagy a szakszervezet közt felmerült vitákat említi, így valószínűsíthető, hogy a jogalkotó szerint a kollektív munkaügyi vita egyik résztvevője a munkáltató, míg a másik a nála működő üzemi tanács vagy a szakszervezet. Mivel a munkajogi igény érvényesítésére az előző fejezet irányadó, kollektív munkaügyi vita csak olyan vita lehet, amely nem minősül jogvitának, érdekvita.

Az érdekvita feloldására a törvény két intézményes megoldást határoz meg: az egyeztető bizottságot és a döntőbíró igénybevételét.

Az egyeztető bizottságot a munkáltató és az üzemi tanács vagy a munkáltató és a szakszervezet közösen alakíthatják meg. Az üzemi megállapodás vagy a kollektív szerződés állandó bizottság megalakításáról is rendelkezhet. A bizottságba a munkáltató és az üzemi tanács vagy a szakszervezet azonos számban delegál tagot, és megállapodik egy független elnök személyéről. Az elnök köteles a két fél által delegált tagokkal folyamatosan konzultálni, a tagok álláspontját, az egyeztetés eredményét az egyeztetés befejezésekor írásban összefoglalni. A bizottság eljárásával kapcsolatban felmerült indokolt költségek a munkáltatót terhelik.

A felek előzetesen írásban megállapodhatnak, hogy a bizottság döntésének magukat alávetik. Ebben az esetben a bizottság határozata kötelező. Szavazategyenlőség esetén az elnök szavazata dönt. A törvény 13. §-a alapján a bizottság határozata munkaviszonyra vonatkozó szabálynak tekintendő.

Döntőbírót kell igénybe venni a 236. § (4) bekezdésében és a 263. §-ban foglaltakkal kapcsolatban felmerült vitában. Előbbi az üzemi tanács választásával és működésével kapcsolatos indokolt költségek viseléséről, míg az utóbbi a munkáltató és az üzemi tanács együttdöntési jogáról rendelkezik. Döntőbíró dönt tehát, ha a munkáltató és az üzemi tanács nem tud megállapodni a költségekről (az indokolt költségeket a munkáltató viseli) vagy a jóléti célú pénzeszközök felhasználásáról. A döntőbíró döntése a felekre kötelező. A felek megállapodásának hiányában a döntőbírót a felek jelöltjei közül sorsolással kell kiválasztani.

Sem az egyeztető bizottság, sem a döntőbíró eljárásának tartama alatt a felek nem tanúsíthatnak olyan magatartást, amely a megállapodást vagy a döntés végrehajtását meghiúsítaná.

Cimkék: Mt. Munka törvénykönyve munkaügyi vita munkajogi igény

Kapcsolódó cikkek:


Hozzászólások 0 hozzászólás


Szólj hozzá!

A számítógépednek az IP száma: 35.175.120.174 Név:

Hozzászólásokra vonatkozó szabályzatok »