Budapest: 25.05°
HUF/EUR: 332.56
szechenyi
Hírek » Részletek

Szakszervezeti tapasztalatcsere az IMF tárgyalásokról


2012. április 27-én, Bécsben, az ÖBE székházában tapasztalatcserét tartottak azon közép-kelet-európai országok szakszervezetei, melyek a közelmúltban tárgyaltak, illetve a közeljövőben tárgyalni fognak a Nemzetközi Valutaalappal. A tréning előadói Peter Bakvis és Grigor Gradev voltak. A tréningen román, bolgár, cseh, szerb és magyar szakszervezeti konföderációk képviseltették magukat.

A találkozó első részében az előadók összefoglalták, hogy az IMF a 2007-2009-es gazdasági válság kirobbanása előtt ki milyen „gazdaságpolitikát" folytatott. Elmondható, hogy a Valutaalap „hibát hibára" halmozott. Az IMF gyakorlatilag elmulasztotta volt a válságot előre jelezni, később pedig az IMF-hez hitelért folyamodó országoknak irreálisan magas, teljesíthetetlen feltételek szabtak. Ilyen ország pl. Ukrajna, melynek a válság legmélyebb időszakában 0%-os deficitet kellett volna produkálnia a folyósítandó hitel feltételeként. Mikor kiderült, hogy ez teljesíthetetlen, az IMF 8,6%-os GDP arányos deficitet engedélyezett.

Az IMF hitelekkel a legnagyobb probléma az, hogy miközben a hitel folyósításának általában az valamilyen megszorítás a feltétele, az IMF nem kötelezi a kormányokat, hogy a megszorítás miatt nehéz helyzetbe kerülő lakosság részére a szociális védőhálót erősítse. Ennek az a következménye, hogy éppen, hogy a szociális háló gyengítésével (a szociális kiadások megvágásával) reagálnak a kormányok, így a lakosságra a válság negatív hatásaival és a gyengített szociális juttatásokkal együtt mintegy kettős teher hárul.

Az IMF-fel folytatott tárgyalások során az IMF részéről gyakran felmerül feltételként a munkaerő piaci folyamatok liberalizálása, rugalmasabbá tétele. Ezt az adott kormányok általában a munkavállalókat védő munkajogi szabályozás enyhítésével, gyengítésével érik el. A munkapiaci folyamatokba történő beavatkozás nem feltétlenül vezet eredményre. Az viszont nem teljesen megalapozott, és gazdasági hatásaiban nem is számszerűsített, hogy a munkaerőpiac működésébe történő beavatkozás (pl. munkajog munkáltatóknak kedvező átírása) bármely országban is értékelhető, pozitív eredményre vezetett volna.

A tréning második felében főleg az IMF-fel folytatandó tárgyalásokhoz szükséges gyakorlati tennivalókról volt szó.

Egyértelművé vált, hogy az IMF-fel nem csak a kormánynak, hanem a munkavállalói oldalnak is tárgyalnia kell. Ez viszont csak és kizárólag úgy valósítható meg, ha az adott ország szakszervezeti szövetségei közös álláspontban állapodnak meg, és ezt prezentálják az IMF részére. Gyakran előfordul ugyanis, hogy az IMF az egyes országokkal történő tárgyalásai során nincs ésszerű alternatívákkal szembesítve.

Arra azonban nincs garancia, hogy az IMF-nek felkínált alternatív programokat, javaslatokat meg is fogadják. Abban az esetben, ha a munkavállalói oldal véleményét teljes egészében figyelmen kívül hagyják, a munkavállalóknak a nyilvánosságot kell segítségül hívni. Jól használható fegyverek az interjúk, konferenciák, tüntetések, nyilvános viták stb. Az azonban elengedhetetlenül fontos, hogy a szakszervezetek az álláspontjukat meg is tudják védeni, vagyis, megfelelően alátámasztott, módszertanilag is támadhatatlan háttérszámításokkal és háttéradatokkal kell rendelkezniük. Azt is célszerű észben tartani, hogy nem szabad abból kiindulni, hogy az IMF az ellenség. Az IMF egyszerűen azt csinálja, amit jónak lát, de nem minden esetben visel „szemellenzőt". Sikeres példakánt Bulgáriát és Írországot hozhatjuk fel.

Nem szabad arról sem megfeledkezni, hogy az IMF csak vázolja a programot, illetve a hitel felvételéhez szükséges követelményeket, de valójában mindig a kormány az, aki az intézkedéseket – természetesen a saját szájíze szerint – végrehajtja.

Negatív példa sajnos Románia. Romániában széleskörű egyeztetések voltak a szakszervezetek, a kormány és az IMF között, de az IMF nem igazán vette figyelembe a szakszervezetek véleményét. Egyes vélemények szerint ezért nem is az IMF, hanem inkább az EU képviselői tehetők felelőssé (az IMF mellett az EU is megjelent hitelezőként). A szakszervezetek véleményét gyakorlatilag teljesen figyelmen kívül hagyták. Romániában ennek következtében szinte teljesen megszűnt a szociális konzultáció.

A jövőben az alábbi célokat, intézkedéseket szükséges elérni:

  • Minden IMF intézkedés stb. hatását el kell küldeni az ILO-nak ellenőrzésre
  • A CLS-nek meg kell felelni. Projekthiteleknél is.
  • 2013-ra el kell érni, hogy a különféle Világbank és IMF által nyújtott kölcsönök tiszteletben tartsák a FoA illetve az érdekegyeztetéssel, érdekvédelemmel kapcsolatos jogokat.

Végkövetkeztetésként megállapítható, hogy azoknak a szakszervezeteknek, melyeknek az anyaországa IMF megállapodás előtt áll, össze kell fogniuk, a tapasztalatokat folyamatosan meg kell egymással osztaniuk.


Hozzászólások 0 hozzászólás


Szólj hozzá!

A számítógépednek az IP száma: 35.175.200.4 Név:

Hozzászólásokra vonatkozó szabályzatok »