Budapest: 19.35°
HUF/EUR: 329.19
szechenyi
Hírek » Részletek

Hűtőgépgyár forrón tálalva, avagy meleg munkakörülmények a munkavállalói érzet és a rideg számok tükrében


Az előzmények: ez év szeptemberében értesültem arról, hogy az Electrolux hűtőgépgyár egyik gyártó üzemében a meleg nyári hónapokban szinte kibírhatatlan munkakörülmények között foglalkoztatják a munkavállalókat. A meleg munkakörülmények miatti panasz eljut ugyan a vállalat-vezetőség bizonyos szintjéig, de a probléma kezelése úgyszólván eredménytelenséget mutatott eddig.

230-nyiregyhza_electrolux.JPGAz Electrolux hűtőgépgyárnak Nyíregyházán lévő üzemegysége döntően egy fémszerkezetű, egyterű csarnok, amelynek mesterséges szellőztető rendszere van, illetve nyitható tetőnyílászárókkal is rendelkezik. Klasszikus szerelőcsarnok-kialakítás, napjaink „divatirányzatának” megfelel. Tekintettel arra, hogy a nyári nappali órákban a fémcsarnok rendkívüli mértékben képes felmelegedni, valamint az üzem gépei is adnak le jelentős mennyiségű hőt, így együtt, a munkavállalók nemegyszer 36-39 Cº-os hőmérsékleti körülmények között kénytelenek dolgozni. Az éjszakás műszak sincs jobb helyzetben, mert a napos órák tűző napsütésében áthevült fémlemez-burkolat szinte ontja, sugározza a nappal elnyelt hőmennyiséget emlékeztetvén a dolgozókat a nappali kegyetlen forróságra.

230-nyiregyhza_electrolux_kpinfo.JPG

A munkavállalók több alkalommal tettek bejelentést a menedzsment felé, de intézkedés tulajdonképpen egyáltalán nem történt eddig. Az emberi szervezet nehezen bírja a túlzott hőmunkát, egy idő után a rosszulléteket újabb rosszullétek követték, volt akit a kollégája, de volt akit a mentő vitt el a munkahelyéről. Ígéretek viszont vannak, a légbefúvás korszerűsítésére, esetleg helyi ventillátorok felszerelésére, de a döntéshozók, mindezek ellenére úgy tűnt, nem mutatnak kellő empátiát a fennálló probléma iránt. Az is megtörtént eset, amikor az egyik munkavállaló ájulását követően, az orvosi javaslatára, egy héten át nem állhatott vissza a „szalag” mellé. A lehetetlen körülmények híre már a területileg illetékes Munkavédelmi Hatóság fülébe is eljutott, ahonnan aztán meg is jelent egy munkavédelmi felügyelő, de… valahogy mindent rendben talált és erről még „hivatalos papírt” is adott ki. Így állunk…

A meleg munkakörülményekről már korábban jelent meg cikk, de itt most röviden annyit, hogy amennyiben a rendkívüli munkakörülmények fennállnak, a munkavállalók részére óránként legalább 5, maximum 10 perces pihenőidőt és korlátlanul, de legalább félóránként ivóvizet kell biztosítani.

2013 november 14-én látogatást tettem az Electrolux hűtőgépgyár Nyíregyházi gyáregységében. Nyilván a meleg munkakörülmények ebben az időszakban már nehezen rekonstruálhatók, de az üzem adottsága viszont remekül megfigyelhető és esetleg felszínre kerülhet egyéb, a munkavédelmet érintő más szempont(ok) is. Sajnos nem volt egyszerű a bejutás, a helyi érdekképviselettel korábban legyeztetett időpontra valamiért nem kaptam belépési engedélyt, ellenben pár héttel később már igen!... A telefonon keresztül elhangzott indoklás tulajdonképpen elfogadható lehetett volna, de a személyes találkozás napján mellékesen szóba hozott kérdésre már merőben más választ kaptam. Az egyik magyarázat a vállalaton belüli átszervezésre, átstrukturálásra hivatkozott, a Munkavédelmi kollégák viszont éppen a tervezett napon érkezett magasrangú külföldi delegáció látogatására (ami nyilván napokon, sőt heteken keresztül is eltartott). Lehet, hogy látogatásom előtt nem ártott volna valamiféle egyeztetés, hogy legalább ugyanazt mondják…

… de nem ez a lényeg, hanem az, hogy bejutottam erre a szigorúan őrzött és védett területre.

A nyíregyházi telephely munkavédelmi mérnökei és munkavédelmi „felügyelői” együttesen fogadtak engem. Megtiszteltetés volt érezni, hogy a cég odafigyel az érdekképviseleti aktivitásra.

Az üzemcsarnok bejárása során az első benyomások azt támasztják alá, hogy ez egy korszerű, modern, minden igényt kielégítő munkahely. Rend van és tisztaság, a takarítógép fáradhatatlanul ott „köröz” a gépsorok között. Mindenki tudja a feladatát, átgondolt és koordinált mozdulatok, nincs kapkodás, sietség, ütemesen dolgozik mindenki. A védőeszközök sokfélék és minőségiek. Szinte a legnevesebb gyártók termékei lelhetők fel a munkavállalókon, néhány véleményt meghallgatva panasz nemigen hallik e tekintetben és lépten-nyomon méretes plakátok hívják fel a figyelmet a balesetmentes munkavégzésre. Az elsősegélynyújtással kapcsolatos infrastruktúra példás lehetőségeket nyújt. Jól felszerelt elsősegélynyújtó dobozok állnak rendelkezésre, tartalmukat tekintve még több is van bennük, mint az előírás. Viccesen szólva, a műtéteken kívül mindent vállalnak…

Továbbá azt ugyan nem tudni, hogy milyen régóta, de a vállalati Munkavédelem bevezette azt a rendkívül dicséretes eljárást, hogy bármely munkavédelmi-eszköz beszerzése előtt próbahasználatot hirdet meg. Néhány kiválasztott munkavállaló egy bizonyos ideig „kísérletileg” használhatja a munkaköréhez előírt védőkesztyűt, lábbelit stb… majd a kiadott szempontrendszer alapján értékeli is azt. Nagyon eredményes az eljárás, ennél közvetlenebb és megbízhatóbb módszer kevés van ahhoz, hogy eldöntsék, a védőeszköz jó-e, beválhat-e, vagy sem. A kérdés csak az, hogy a helyi érdekképviselet (vagy akár a munkavédelmi képviselő) erről miért nem tud és a teszteredmények miért nem publikusak?

Ami pedig a meleg munkakörülményeket illeti? Nos a kifejezetten nyári, forró időszakokban jól elosztott, legalább 10 mérési ponton, a csarnokban naponta akár többször is mérik a munkakörnyezeti hőmérsékleteket. Az értékeket előírásszerűen átlagolják, majd a hatályos jogszabály szerint a mért értékekből kiszerkesztik azt a bizonyos hőmérsékleti értéket, ahol már beavatkozni szükséges a munkafolyamatba és amelyet a jogszabály is említ a sorai között. Mérés, szerkesztés, gyors összehasonlítás és jöhet a döntés: meleg, vagy nem meleg? A munkabiztonságot látszik, hogy a munkaadó nem bízza a véletlenre. A munkavédelmi mérnökök büszkén mutatták be mindent-tudó hőmérséklet-mérő eszközüket, a korszerű üzemszervezést, gyártástechnológiákat és nem győzték hangsúlyozni a nyíregyházi gyáregység előkelő helyét, az összeurópai Electrolux üzemek munkabiztonsági versenyében. Az utolsó munkabaleset is közel négyszáz nappal ezelőtt volt, ez pedig valóban példás eredmény. Kissé rosszmájúan megjegyezhetnénk, hogy tulajdonképpen csak a menedzsment tudomására jutott munkabalesetekről lehet itt szó, mert –és ez nem csak Electrolux jelenség- a multicégeknél nem szerencsés balesetet szenvedni, a munkából tartósan kiesni. A betegállományra nemcsak a premizálásnál fognak emlékezni a munkaadók, hanem szélsőséges esetben akár meg is válhatnak a meggyengült egészségi állapotú munkavállalótól is...

Felmerül a kérdés, hogy miért az ellentmondás? Dolgozói panasz van, de a tények mást mutatnak? Mi van a háttérben?

Márpedig a Liga Szakszervezetekhez olyan megkeresés jutott el, amelyben a dolgozók a meleg munkakörülmények mellett szinte szünetek nélküli, oxigénhiányos környezetben kénytelenek dolgozni. Jelentős mennyiségű por is van, a védőcipő gombásodást okoz, a robbanásveszélyes munkakörökben egy ember teljesít szolgálatot, miközben legalább ketten kellenének, mint minden, nagyfokú kockázatnak kitett munkakörben stb…

Lássuk részleteiben a szemben helyezkedő állításokat. Kérésemre előkerül az a Munkavédelmi hatósági jegyzőkönyv, amely elvileg arról tanúskodik, hogy az Electrolux mint munkáltató maradéktalanul betartja a rendkívüli munkakörülményekre vonatkozó jogszabályi előírásokat, nevezetesen figyelemmel van a 3/2002. (II.8.) SzCsM-EüM együttes rendeletben foglaltakra.

Amennyiben a száraz-, a nedves hőmérséklet, a légmozgás sebessége és a hősugárzás együtteséből nomogrammok segítségével kiszerkesztett adat a 24 Cº (K) EH korrigált effektív hőmérsékletet értéket meghaladja, akkor bizony meleg van, alatta viszont hivatalosan nincs meleg! Ez van sajnos….

Ezt a módszert alkalmazva a munkaadó tulajdonképpen megtámadhatatlan, a munkavédelmi mérnökök, ebből a szempontból, előírásszerűen végezték a munkájukat.

A hatósági helyszíni jegyzőkönyv viszont, tartogatott még meglepetést számomra. (Egyébként az azért rendkívül furcsa, hogy maga a vizsgált cég, kérésemre nem tudott felmutatni a hatósági ellenőrzésről nyomtatott végzést, pedig láthatóan járt ott egy munkavédelmi felügyelő 2013 július 25-én.) Pár nappal később az egyik vállalati érdekképviseleti csoport közreműködésével eljutott hozzám a már olvasható(!) „Tájékoztató”, amelyben a következő állt:

„Az üzemben korábban történt hőmérséklet, páratartalom és légmozgás mérés alapján került meghatározásra a jogszabályi a 24 Cº-os (K) EH értékhez tartozó hőmérséklet, mely a 30 Cº-t meghaladó hőmérsékleti érték esetén írja elő a pihenőidők kötelező közbeiktatását.”

Magyarán azt írja a munkavédelmi felügyelő, hogy a 24 Cº (K) EH korrigált effektív hőmérséklethez a vállalat megfeleltetett egy 30 Cº-os közvetlenül mérhető léghőmérsékletet. Ez igen! Erről egyébként a Munkavédelem nem tettek említést! A levél szerint az üzemcsarnok páratartalmának és légsebességének figyelembevételével állapították meg korábban ezt a bizonyos „mágikus” 30 Cº-os hőmérsékleti határt. Amint ezt az értéket meghaladja a csarnok hőmérséklete akkor, de csak akkor, életbe léphetnek a munkaidő-korlátozások és az ivóvíz ellátást is sűrítik.

Nyilvánvaló tény, hogy a légsebesség, illetve a huzathatás mértéke akár percről percre is változhat, nem beszélve a páratartalomról. Véleményünk szerint azt nem lehet előre kijelenteni, hogy a különböző klímatényezők nyáron mindig ugyanakkora értéket vesznek fel! Talán egyszer, amikor az adott klímakörülmények úgy álltak együtt a tényezők, valóban megfelelhetett a 30 Cº-os léghőmérséklet a 24 Cº-os (K) EH korrigált effektív hőmérsékletnek, de ez nem minden esetben igaz. A fentiek szerint, mindaddig amíg a léghőmérséklet 30 Cº alatt van az üzemben, nem kell a meleg munkakörülményekre előírtakat alkalmazni, csak felette! Nos ez szemben áll a jogszabályban előírtakkal! A 30 Cº-ot lehet érezni egyszerűen melegnek, de lehet érezni akár fullasztónak is. 30 Cº-ban általában izzadunk, de van úgy, hogy hiába csurog a víz az emberről, mégsem érzi jobban magát ettől.

Jó lenne nyáron is bejutni az Electroluxhoz és csak remélem, hogy aktuálisan egyetlenegy „magasrangú külföldi delegáció sem fogja éppen áthelyezni a gyártósorokat”…

A pihenőhelyekről... Van klímatizált étkező, de az nincs mindig nyitva, csak ebédidőben. Van klímatizált büfé, de az ott időzés félreértésekre adhat okot (a „ráérő” munkavállaló nem jó látvány). A klímatizált csarnoki előterek pedig szintén ajánlott pihenőhelyek, csak éppen leülni nem lehet ott. Az üzemi bejárás alatt viszont a gyártósorok tőszomszédságában lépten nyomon láthattam tiszta padokat és asztalokat, amelyek könnyen elérhetők, közel is vannak, csakhogy teljesítik-e vajon a pihenésre vonatkozó kritériumokat? Valós kérdés, hogy az emberi szervezet miként tud pihenni, regenerálódni a gépekkel egy térben „hűsölve”?

A vállalati körséta legelején nekem feltűnt az állandó, monoton alapzaj. Nyilván ahol gépek működnek, ott zaj is van, ez nem kérdés. Gondoltam egyet és telefonommal végeztem egy gyors mérést és megközelítőleg 80-90 dB (A) közötti értékeket állapítottam meg. Hozzáteszem, nem hiteles, csupán tájékoztató jellegű mérést végeztem. Nagyon kérdőn nézhettem, mert a munkavédelemi kolléga azonnal kész volt a válasszal. 2010-ben az üzem végeztetett már zajmérést és ezt az állítást egy jegyzőkönyvvel is alá tudják támasztani.

A dokumentum tanúsága szerint a csarnokban mérhető alapzaj tulajdonképpen az egészségügyi határérték alatti, kivéve néhány konkrét munkaterületet. (A jegyzőkönyv végén olvashatóak voltak melyek voltak a mérés napján ezek a területek, munkahelyek.) Rendben van, nem zajos a munkahely, pontosabban 2010-ben nem volt az. Ugyanakkor mi a helyzet azzal a bizonyos néhány munkahellyel, ahol viszont napi 8 órában az egészségügyi határérték feletti zaj van? Ebben az esetben felmerül a kérdés miként lehet, hogy hallásvédő eszközt senkin sem láttam a látogatásom során, pedig azokat a kérdéses munkaterületeket is bejártuk. (egyébként visszatérve a mérési eredményre én azt is elfogadom, hogy a nem hitelesített eszközzel mért zajterhelési érték pontatlan lehet, de az azért elgondolkodtató, hogy a 66/2005 (XII.22.) a munkavállalókat érő zajexpozícióra vonatkozó minimális egészségi és biztonsági követelményekről szóló EüM rendelet 3. § szerinti „felső beavatkozási határérték”-et 85dB (A), még ha a csarnok üzemi zajterhelése ugyan nem érte el, de legalább a pihenőhelyeket miért nem különítik el jobban a gyártósoroktól. Láttam művezetői helyiségeket, eligazításra szolgáló helyiségeket stb... célszerűen leválasztott, elszeparált falakkal, tetőzettel amelyek ideálisnak tűnnek akár pihenési célra is… csakhogy azoknak sajnos nem az a funkciójuk. Érdekelne továbbá, hogy a foglalkozás-egészségügyi orvos rendszeresen vizsgálja-e a munkavállalók hallását és vajon, ha egy dolgozó kéri (márpedig kérheti) elvégzi-e rajta a hallásvizsgálatot?

Öltözőt, zuhanyzót stb… vagyonvédelmi okokból sajnálatos módon nem nézhettem meg, a munkavédelmi szabályzattal, egyéb előírással kapcsolatban (pl.: kockázatértékelés) pedig a vendéglátóim nem érezték feljogosítva magukat, hogy azokba betekinthessek. Ez természetes, hiszen nem vagyok én hatóság, hogy jövök én ahhoz…

Somlai Szilárd


Hozzászólások 0 hozzászólás


Szólj hozzá!

A számítógépednek az IP száma: 54.91.4.56 Név:

Hozzászólásokra vonatkozó szabályzatok »