Budapest: 7°
HUF/EUR: 329.07
szechenyi
Hírek » Részletek

Melegben veszélyben a munkabiztonság


A meleg munkakörnyezetben történő munkavégzés, a fülledt időjárás kedvezőtlenül hat a munkabiztonságra. De milyen feladatai vannak ilyenkor a munkáltatónak? Mit mond a jogszabály? Szakértői cikk.

A meleg munkakörnyezet jobban igénybe veszi az emberi szervezetet, a figyelem koncentrációja csökkenhet, a rossz közérzet, az esetleges rosszullétek bekövetkezésének valószínűsége, további balesetveszélyes helyzetet teremthet. A munkavállalók munkakörülményeikhez való alkalmazkodóképességét döntően befolyásolja életkoruk, egyéni adottságaik, tűrőképességük. Az éves baleseti statisztikák szerint a munkabaleseti számok a meleg nyári hónapokban általában magasabbak mint az elmúlt évek egyéb időszakaiban. (Az is igaz viszont, hogy jelentősen magasak a munkabaleseti statisztikák a leghidegebb hónapokban is, ezért a meleg munkakörnyezetre kizárólagosan nem fogható a munkabalesetek bekövetkezésének nagyobb valószínűsége. Az viszont tény, hogy a szabadságolások időszakában a munkavállalók átmeneti leterheltsége megnövekedhet, amely szintén baleseti kockázatot jelent).

A folyadékveszteség a meleg munkakörnyezetben nyilván megnő. Az emberi szervezet, hőháztartásának szinten tartása érdekében, párologtat ezért a folyadékveszteség pótlására különös figyelmet kell fordítani. A tartós szomjúságérzet később szédüléshez, émelygéshez, szívritmus-zavarhoz, vagy akár eszméletvesztéshez is vezethet.

A 3/2002. (II. 8.) „A munkahelyek munkavédelmi követelményeinek minimális szintjéről” szóló SZCSM–EüM együttes rendelet 7. §-ának (10) bekezdésében, és a 23. §-ának (2) bekezdésében foglalt előírások alapján a munkáltatónak:

(2) Vízvezetékes ivóvíz hiányában ivóvízről ivóvíztartály felszerelésével vagy egyéb módon kell gondoskodni…

(10) Ha a munkahelyi klíma zárttéri és szabadtéri munkahelyen a 24 °C (K) EH értéket meghaladja, a munkavállalók részére igény szerint, de legalább félóránként védőitalt kell biztosítani.

A 24 °C (K) EH érték közvetlenül nem mérhető, emiatt nem összetévesztendő a közvetlenül mérhető léghőmérséklettel. A (K) EH érték elnevezése szerint a „Korrigált effektív hőmérséklet”. Ez az érték a munkahelyi levegőkörnyezet olyan komplex mutatószáma, amely az adott hely léghőmérsékletét, a levegő relatív nedvességtartalmát és a légsebességet veszi egyszerre figyelembe úgy, hogy még a hősugárzással is számol. Méregdrága műszerekkel közvetlenül, illetve azok hiányában, csak nomogrammok alapján határozható meg a konkrét (K) EH érték. Mértékegysége: a Celsius fok.

Miután sajnos a melegnek minősülő munkahely nehezen definiálható egyszerű hőmérővel, nomogrammokat pedig nem hord mindenki a zsebében, ezért a gyakorlatban a munkáltató belátására van bízva, mikor tekinti az adott munkakörnyezetet melegnek. A jogszabály módosítására korábban voltak kísérletek, elsősorban az előírások könnyebb értelmezhetősége és betartása érdekében, de erre még sajnos várnunk kell.

A meleg munkakörnyezetben történő munkavégzésre vonatkozóan, kiemelten az alábbiak érvényesek:

- a védőital (14-16 OC hőmérsékletű ivóvíz vagy ásványvíz) igény szerint, de legalább félóránként történő biztosítása,

- az óránkénti 5-10 perces pihenőidők biztosítása,

- a figyelemkoncentráció csökkenése miatt a veszélyes munkafolyamatok fokozott ellenőrzése,

- munkaszervezési intézkedésekkel javasoljuk a nagy melegben és a szabadtéri munkahelyeken a tűző napon történő munkavégzés időpontjainak lehetséges módosítását. Elkerülhetetlen esetben a munkavállalók részére a könnyű ruházatot javasolunk a fej védelmére kiegészítve (pl. szalmakalap vagy fehér sapka) és a fedetlen testrészek védelmére az UV fényvédő krémek biztosítása,

- az esetlegesen szükségessé váló elsősegélynyújtás tárgyi és személyi feltételeinek biztosítása,

- a tartós hőhatás miatt a műszaki berendezések állapotának, fokozott ellenőrzése, valamint szükség esetén az üzemeltetésben korlátozó intézkedések megtétele,

- a tűzveszély fokozódása miatt az érintett munkavállalók figyelmeztetése.

„A folyadékveszteséget elsősorban 14–16 °C hőmérsékletű ivóvízzel kell pótolni. E célra alkalmas az azonos hőmérsékletű ízesített, alkoholmentes ital is, amelynek cukortartalma az ital 4 súlyszázalékát nem haladja meg, vagy amely mesterséges édesítőszerrel ízesített.” Ezt mondja ki a jogszabály, amely a gyakorlatban annyit jelent, hogy akinek olyan munkahelye van, ahol van iható minőségű vezetékes ivóvíz szolgáltatás, ott csak a munkáltató „jóindulatán” múlik, ha a munkavállalóknak külön ásványvizet bocsát rendelkezésére. Miután az ivóvizet, a szabadtéri munkahelyeken, a higiénés követelmények betartásával (személyenként és egyéni használatra kiadott ivópoharak, víztároló ballonok fertőtlenítése, stb.) kell biztosítani, ezért számos esetben a munkáltatók előszeretettel „nyúlnak” az ásványvízhez, mert az egyszerűbb. (korábban már szóltunk az ásványvíz-kiválasztás szempontjairól).

Szabadban történő munkavégzés esetén, a munkavállalók pihenésére a környezeti hőmérséklettől elszigetelt, lehetőség szerint klímatizált helyiséget javasolt rendelkezésre bocsátani. Ez lehet, akár az adott „brigád” kiszállítását végző jármű utastere is. A lényeg, hogy a munkavállaló ülő helyzetben tudjon regenerálódni, pihenni. Hozzáteszem, hogy nem javasolt a túlzott légkondicionálás, mert az könnyen megfázáshoz, meghűléshez vezethet, továbbá kiválthat akár izületi bántalmakat is, amelyek csak évek múltán „jelzik jelenlétüket”. A nagy hőmérséklet-különbség rendkívüli mértékben igénybe veszi még az egészséges emberi szervezetet is, ezért ökölszabályként maximum 10 Celsius fokos hőmérséklet-különbség az ajánlott a külső és a belső légtér között, ennél több lehetőleg ne legyen.

Zárttéri munkahelyeken, ahol nincs légkondícionálás, szellőztetéssel kell megpróbálni a kedvezőtlenül magas léghőmérséklet káros hatásait csökkenteni. Ahogy a lakásoknál (is) ajánlatos az éjszakai, illetve a hajnali órák lehűlt kinti levegőjét beengedni a belső terekbe, ugyanúgy javasolt eljárni a zártterű munkahelyeken is.

Klímatizált munkahelyeken, illetve a mesterséges szellőztető-berendezést, különösen azok befúvó nyílásait, a levegő beáramlását úgy kell beállítani, hogy azok működése során a levegő áramlási sebessége ne okozzon kellemetlen, egészségre káros légmozgást (huzathatást). Jogszabály szerint 0,1 és 1,5 m/s értékek között javasolt a levegő belső téri áramlási sebessége, (az elvégzett munka természetétől, pl.: könnyű-közepes-nehéz fizikai munkától függően), de az egyén huzattűrő képessége nagyban befolyásolhatja ezt az értéket.

Munkaszervezési intézkedésekkel az egy munkavállalóra háruló figyelem-koncentrálás kényszerűség, illetve a fizikai erőkifejtés, továbbá az adott esetben kötelezően viselt egyéni védőeszközből adódó többletterhelés is megosztható a munkavállalók között. Érdemes az egyéni védőeszköz forgalmazójánál, illetve a foglalkozás-egészségügyi szolgáltatónál érdeklődni az adott egyéni védőeszköz viselésével kapcsolatos korlátozásokról.

Az egyén leterheltsége jelentősen csökkenthető azzal, hogy tevékenységét egy idő után átadhatja munkatársának. A „rotáció” elvét követve valamennyi, a feladatban érintett, munkavállaló figyelemkoncentrációja egységesen, közel azonos szinten tartható, ezáltal a hibázási valószínűség csökken. Összességében a teljesítőképesség is fokozható, annak ellenére, hogy több munkavállaló végzi ugyanazt a tevékenységet.

A gyúlékony, robbanásveszélyes környezetben, pl. a cseppfolyós szén-hidrogén származékok párolgási sebessége a környezeti hőmérséklettől is jelentősen függ. Ismeretes, hogy a meleg munkakörnyezetben intenzívebb a párolgás, a szén-hidrogén gőzök könnyen keverednek a levegőben és hamar kialakul a robbanásveszélyes koncentráció (alsó robbanási határérték - felső robbanási határérték). Ehhez a kedvezőtlen körülményhez adódik még az ilyen anyagokat belélegzése amelyek bódultságot, szédülést, hányingert, rosszullétet okozhatnak. A kielégítő szellőzés (természetes, mesterséges, vagy ezek kombinációja) ilyen esetben elengedhetetlen.

A hőségriadó esetére pedig nincs külön jogszabályi előírás, az elvárt munkáltatói magatartás végrehajtási módjáról az ÁNTSZ esetenkénti rendelkezései szerint kell eljárni. A hőségriadó amúgy is elsősorban a lakosságnak, illetve a kórházaknak szól. Az előbbieknek azért, hogy víz nélkül ne induljanak útnak, illetve egyáltalán ne induljanak el, az utóbbiaknak pedig azért, hogy a megfelelő számú kórházi fekhellyel álljanak készenlétben, ha az elsősegélyre szorulók száma túlságosan megugrana. Na és a munkáltatók és a meghirdetett hőségriadó egymással milyen viszonyban kell legyenek? Sajnos, ma már nincs olyan jogszabály ami erre az esetre iránymutatást, rendelkezést adna… Talán nem véletlen, pedig… a 25/1996. (VIII. 28.) NM rendelet anno még azt is meghatározta, hogy mennyi legyen a munkaidő/pihenőidő aránya az adott hőmérsékleti határok között… Csakhogy az már a múlt és a hasonlóan közérthető és gyakorlatban is használható jogszabályra sajnos még várni kell. A rendkívüli munkakörülmények nem tilthatják a munkavégzést, de mi sem ezt szándékozzuk érzékeltetni, csupán azt kérjük, hogy a munkaadók, klímatizált irodáiban ücsörgő és gyöngyöző oldalú poharakból szürcsölgető menedzsmentjei legyenek belátással munkavállalóikra.

Somlai Szilárd


Hozzászólások 0 hozzászólás


Szólj hozzá!

A számítógépednek az IP száma: 54.144.82.216 Név:

Hozzászólásokra vonatkozó szabályzatok »