Budapest: 14.37°
HUF/EUR: 339.71
szechenyi
Hírek » Részletek

Kiküldött munkavállalók - olaszországi helyzet


A RIDE projekt római rendezvénye döntően az olasz szabályozás és jogalkalmazás bemutatására, annak vitatható elemeire összpontosított, igen sok szakszervezeti és hatósági meghívott bevonásával. Ezért sokkal kisebb szerep jutott a szlovén, a román és a magyar jogi környezettel való összevetésnek.

Az EU kiküldött munkavállalókra vonatkozó szabályozása (96/71/EK irányelv) önmagában is számos vitakérdést rejt, mivel szektorálisan további garanciákra van szükség a munkavállalókat védelmező és egyben a fogadó országot a bérdömpingtől megóvó „kemény szabályozási mag” alkalmazhatóságához. Például azért, mert hivatalosan nincs olaszországi minimálbér, a kollektív alku rendszere decentralizált, 2013 óta, és azt már a 20 főnél többet alkalmazó cégekre is kiterjesztették, továbbá nem csak a régiók, járások de a helyi szintű partnerek is részt vesznek az egyeztetésben. Ez megnehezíti annak áttekintését, hogy a fogadó ország jogszabályait miként érvényesítik a minimálbér, a kollektív szerződéses rendszer és még további öt garanciális szabályozási elemre a nők, fiatal munkavállalók érdekében és az egyenlő bánásmód terén. Új nehézség, hogy a hatékonyabb jogérvényesítésre most elfogadott irányelvet (2014/67/EU) csak 2016 júniusáig kell átültetni, tehát még nincs ténybeli alap az elemzéshez.

Az olasz statisztikai adatok elsősorban a kiküldő ország társadalombiztosítása által kiadott A1 (E101) nyomtatvány számából tud következtetni a kiküldött uniós munkavállalók számára, ezért munkaerő migrációs kutatási adatokat is, kiegészítő jelleggel, figyelembe kell venni. Ezek alapján a projektben együttműködő négy államból Olaszországban a legjelentősebb a migráns, és ezen belül a kiküldött munkavállalók munkaerő-piaci szerepe (10%). A többi országban marginális (1-2%), illetve szezonálisan válik csak érzékelhetővé. A közúti szállítmányozás, közlekedés, turizmus és vendéglátás, valamint az építőipar a legfőbb érintett e munkaerő-mozgásban, és éppen a szektorális külön szabályok léte nehezíti az általános megállapítások megfogalmazását.

A másik markáns gond, hogy a magánjogi szerződések és közbeszerzési eljárásban gyakran vállalkozói láncolatot működtetnek, és az alvállalkozói felelősségi szabályok következetes alkalmazását sokkal nehezebb számon kérni. Továbbá, a csak névleg működő és formális, nem pedig valódi gazdasági tevékenységet végző cégek – e hálózaton belül - is élnek a kiküldött munkavállalókra vonatkozó kivételes szabályokkal. Bár nem hívtak meg cégbírósági szakértőt, a munkaügyi ellenőrzés keretében feltárt ügyek közt akad bőven ilyen jellegű visszaélés. Másfelől nehéz ellenőrizni, hogy a legfeljebb két évre szóló kiküldetési időt betartják-e.

Nyilvánvalóan az olasz partnerek nagy reményeket fűznek az új irányelvhez, amely az igazgatási szervek közti együttműködést erősíti, konkretizálja, alapvetően a társadalombiztosítás és a munkaügyi ellenőrzés adataira támaszkodva. Ugyanakkor nem világos, hogyan oldható fel, ha egy-egy tagállamban az adott állami funkciót nem közigazgatási szerv látja el (például egy kiküldő vagy fogadó cég valódi gazdasági tevékenységének előtörténetére lenne szükség, de azt Magyarországon csak a cégbíróság ismeri, esetleg az adóhatóság, ám az adótitok miatt vagy mert igazságszolgáltatási szerv, a közigazgatási megkeresésre egyik sem köteles válaszolni, míg más tagállamban a gazdasági kamara vagy egy regionális szerv ismeri csak a választ). Az olasz minisztérium a hatóság jóhiszemű eljárásának elvére hivatkozna ilyen esetben. Továbbá bízik a számukra különösen fontos építőipari, közúti szállítási, közlekedési és turisztikai ágazatokon belüli szorosabb, napi és eljárási szintű együttműködés, adatcsere sikerében.

A román partner rövid előadásából kitűnt, hogy a Munka törvénykönyve legutóbbi novellája komoly munkavállalói és szakszervezeti jogok (pl. reprezentativitási küszöb felemelésével) súlyos elvonását eredményezte. Ezért a kollektív alkura és a szervezkedési jogra vonatkozó ILO egyezmények (1948., 1949.) sérelme is fennáll, bár a módosításokért a kormány vállalta a felelősséget, nem pedig a törvényhozás.

A szlovén szabályozás igen differenciált, a Munka törvénykönyvén túl még két törvény szabályozza a kollektív alkukra és szakszervezeti jogokra és bérezésre vonatkozó szabályokat, túl a kiküldetésre vonatkozó rendelkezéseken. Ugyanakkor gondot okoz nekik a statisztikai adatok hiánya bel-és külföldön, mivel igen kicsi munkavállalói létszámról van eleve szó.

A magyar szabályozás is fragmentált, és bár az új Mtv. a kemény magot szövegszerűen átvette az irányelvből, akárcsak az alvállalkozói felelősség szabályát, az érdekegyeztetési rendszer átalakítása, a munkaügyi felügyelet megyei kormányhivatali rendszerbe integrálása és főigazgatósággá alakítása számos új nehézséget okoz a munkavállalói jogok és az érintett munkavállalók számának figyelemmel kísérésében. Mivel alacsony a munkaügyi felügyeleti éves ellenőrzési index (3%, az uniós ajánlott 10%-hoz képest) kevés a feltárt jogsértés az ide kiküldött, átlagosan évi tízezer munkavállaló között. Érdekünk ezért is a jobb igazgatási és jogvédelmi együttműködés az innen kiküldött, évi átlagosan hatvanezer dolgozó védelmében.

A projekt új honlapja (http://www.posting-work.eu) lehetőséget nyújt majd, annak fokozatos feltöltésével, a négy ország szabályozásának megismerésére és a jogvédelmi együttműködés kialakítására. Gondot jelenthet, hogy magyarul nem lesz azon anyag, így a szakszervezeti és munkavállalói tájékozódás növelését – ha kell, külön fordítási kiadásokkal – biztosítani kellene. Másfelől nem egyértelmű, hogy a honlap fenntarthatóságát a projekt után miként lehet garantálni.

Tóth Judit

Hivatkozás: http://www.posting-work.eu
Galéria

Hozzászólások 0 hozzászólás


Szólj hozzá!

A számítógépednek az IP száma: 18.204.2.53 Név:

Hozzászólásokra vonatkozó szabályzatok »