Budapest: 25.82°
HUF/EUR: 339.15
szechenyi
Hírek » Részletek

A liberális demokrácia alappillérei


A LIGA Szakszervezetek Elnöksége határozatban foglalt állást a 25. Bálványosi Nyári Szabadegyetemen elhangzott miniszterelnöki beszéddel kapcsolatban. A LIGA Szakszervezetek nem ért egyet azzal a megállapítással, mely szerint a liberális államszervezési modell válságban van: álláspontunk szerint a hazánkban a rendszerváltást követően kialakult politikai rendszer van folyamatos, hosszú évek óta tartó krízishelyzetben.

Egy politikai válság időszaka mindig jó alkalmat kínál arra, hogy visszataláljunk az igazságos társadalom alapelveihez: az emberi méltóság tiszteletéhez, a gyengékkel való szolidaritáshoz, a szubszidiaritáshoz, a szilárd jogrend alapelveihez. Az „illiberális demokrácia” preferálása valójában magát a demokratikus társadalom alapját képező alapelveket kérdőjelezi meg.

A liberalizmus, mint filozófiai-eszmei irányzat álláspontunk szerint sem azonos a liberális demokráciával, mint politikai rendszerrel. A liberalizmus eszméi gyakorlati megvalósulásainak mégoly jogos bírálata sem jelentheti a liberális politikai rendszer elutasítását: a két fogalomkör összemosása nem eredményez tisztánlátást a kérdésben. A liberális demokrácia alapvető célkitűzései továbbra is helyesek, hiszen azok biztosítják a polgárok számára a politikai döntésekben való részvétel jogát és lehetőségét, a vezetők választásának, ellenőrzésének és leváltásának módját, a hatalmi ágak elválasztását, mint az önkényuralom megakadályozásának biztosítékát, a jog uralmát, a politikai vezetők szabad választását és a politikai pluralizmust. A liberális demokráciában a jog uralkodik a hatalmon lévők felett, amely magában foglalja a törvény előtti egyenlőség elvét, ide értve a kisebbséghez tartozókat is.

Demokratikus államban a döntéseket szabad választásokon választott képviselők hozzák, többségi alapon, azzal a kötelezettséggel, hogy a közjót nem csak a többség által meghatározott álláspont képviseli, hanem a döntésnek a civil társadalom minden tagjának a javára kell szolgálnia, ide értve a kisebbségi helyzetben lévőket is: minél nagyobb a többség, annál erősebb védelemre szorulnak a kisebbségben lévők. Az állam feladata a közjó védelme és előmozdítása a jogon keresztül, amelynek révén az egyes ember is kiteljesedhet. Ilyenformán tehát az állam szolgálja a (civil) társadalmat és nem fordítva. Végső soron a közjót az egyes személyek valósítják meg másokkal való kooperációban, nem pedig a hivatásos politikusok (az állam). Az állam és a társadalom feladata az, hogy előmozdítsa az egyes ember képességeinek és szabadságának teljes kibontakozását (a közjót) az emberi személy elidegeníthetetlen méltóságának elismerése révén, amely egyetemes, minden emberi személyt egyenlő mértékben illet meg.

A civil társadalom szervezetei a polgárok önszerveződésének olyan intézményei, amelyek megléte, sokszínűsége, szabad szerveződése a demokrácia egyik fundamentumát képezik. Az általuk artikulált érdekek és értékek az állam és a piac által fel nem vállalt társadalmi igényekből táplálkoznak, nélkülözhetetlen közvetítő szerepet játszva a társadalom és az állam intézményei között. Az állam (politikai pártok) igénye a civil társadalom intézményei feletti befolyás kiterjesztésére a saját szempontjából érthető törekvés, ám nem tolerálható. Mint ahogy az sem, amikor az állami befolyásszerzési igényeket elutasító civil szerveződéseket a kormányzat kommunikációja nemes egyszerűséggel idegen hatalmak ügynökének minősít.

A munka az emberi méltóság szolgálatában áll: az önmegvalósítás eszköze, általa az egyes ember önmagát is tökéletesíti, tanul, képességeit fejleszti, önmaga fölé emelkedik. A munkának egy igazságosságra törekvő társadalomban növelnie kell az ember méltóságát, amelynek elválaszthatatlan része a munkához való jog: amikor az állam előmozdítja a közjót a maga eszközeivel, kötelessége törekedni arra, hogy az emberi méltósággal összeegyeztethető munkaalkalmat biztosítson.

Álláspontunk szerint a jóléti állam válságáról szóló megállapítások nem alaposak: a World Economic Forum legújabb versenyképességi felmérése szerint jóléti állam-modell képviselői végeztek a rangsor élén: Finnország, Svédország, Hollandia, Dánia és Németország. Magyarország a vizsgált 28 ország közül a 25. helyen végzett. A jóléti állam modellje a gazdasági világválság kihívásaira a leginkább adekvát válaszokat tudta adni, ahogy az a felmérésből is kiderül.
A kormány modernizációs kísérlete nem lehet sikeres az oktatás leépítésével, a források folyamatos kivonásával: az oktatási rendszer finanszírozására a GDP 4%-át fordítjuk, ezzel az utolsó helyen vagyunk az EU-ban. A Kína és India által bemutatott extenzív fejlődést nyilvánvaló okok miatt nem tudjuk reprodukálni, viszont mindkét ország felismerte a humán tőkébe való befektetés fontosságát, s ma már a hozzáadott érték, a termelékenység növelésének útjára lépett. Nagy kérdése a kormányzat modernizációs politikájának, hogy a felépíteni kívánt munkaalapú társadalom (az adófizetők arányának növelése) miként építhető fel az oktatásból való folytatódó kivonulással: képzetlen vagy nem megfelelően képzett munkaerővel hogyan valósítható meg a munkahelyteremtés a globális versenyben. Képzett munkaerő híján a termelékenység továbbra is stagnálni fog, ezzel együtt a bérek is, amelynek egyenes következménye lesz a kormányzati politika legitimitásának fokozatos megkérdőjeleződése. A korábban máshol megvalósult jobboldali modernizációs kísérletek az alapjogok korlátozásáért cserébe emelni tudták a társadalom életszínvonalát, ezáltal megteremtve saját legitimációjukat. Nyilvánvaló, hogy az oktatásba való befektetés rendkívül tőke-és időigényes, ezért a négyéves ciklusokban gondolkodó magyar politikusok rövid távú érdekeivel nem áll összhangban.

Innen el is jutunk a rendszerváltozás utáni magyar politikai rendszer legnagyobb problémájához: az egymással versengő politikai irányzatok (pártok) között nincsen megegyezés a társadalmi modernizáció alapvető kérdéseit illetően: politikai kurzusoktól függően változtathatók a közjogi intézményrendszer alapvető normái, az alapjogok törvényi garanciái, a társadalompolitika, a gazdaságpolitika fundamentumai, a társadalom működési keretét meghatározó intézmények. A magyar fejlődésnek ez a legfőbb akadálya.

A Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája a rendszerváltozás hajnalán, a kibontakozó politikai pluralizmus kezdetekor alakult meg, állampárti elődszervezet nélkül. Mint a korlátozások alól mentesülő induló civil társadalom szülötte, továbbra is valljuk azon értékeket, amelyeket a polgárok önszerveződő közösségei, mint a liberális demokrácia alappillérei magukban hordoznak. Hisszük, hogy a magyar társadalom többsége nem kíván eltávolodni ezen értékektől és hisszük, hogy az állam feladata csupán a működésüket, fejlődésüket elősegítő keretfeltételek biztosítása.

Hivatkozás: http://tusvanyos.ro/?o=608

Hozzászólások 1 hozzászólás

Téglás József
&#8222

Szólj hozzá!

A számítógépednek az IP száma: 3.226.243.130 Név:

Hozzászólásokra vonatkozó szabályzatok »