Budapest: 4.64°
HUF/EUR: 321.30
szechenyi
Hírek » Részletek

Rugalmas és jól képzett munkaerő?


Különleges időpontban került sor Lengyelországban a „Szakképzési minősítés és oktatás – a munkaerőpiac és a szociális dialógus új kihívásai” konferenciára Varsóban, 2015. október 8-án és 9-én. A lengyel országos szintű szociális dialógus, majdnem két éves szünet után, szeptemberben újraindult. A konferencia résztvevői három témát részleteztek. Az első az ifjúsági garancia program a második a szakképzések és duális képzés témaköre, míg a harmadik a szociális dialógus volt.

A közel kéttucat felszólaló, és a 80 résztvevő a társadalom legkülönbözőbb csoportjait képviselte. Nonprofit állásközvetítő cég, amely hátrányos helyzetű nőknek közvetít állásajánlatokat éppúgy megtalálható volt közöttük, mint jó nevű lengyel vállalatok, patinás egyetemek és kutatóintézetek – és természetesen a szakszervezetek képviselői. Az eseményt a konferenciát patronáló Friedrich Ebert Alapítvány regionális projektjének igazgatója, Valeska Hesse és Władysław Kosiniak-Kamysz munkaügyi és a társadalompolitikai miniszter nyitotta meg. Ez utóbbi büszkén mutatott rá, a munkanélküliségi adatok Lengyelországban a legutóbbi mérések szerint 9.9 százalékot mutatnak, amely majdnem egy százalékkal kedvezőbb az európai országok átlagánál. A miniszter azt is megemlítette, hogy bizakodással tekint a szociális dialógus új szakasza elő, amely elősegítése érdekében a kormány a korábbi összeg kétszeresét költi erre a célra. A szociális partnerek a kormány által elfogadott új törvényben garanciákat kaptak arra, hogy a szociális dialógusra helyi, regionális és országos szinten is lesz lehetőség a jövőben.

Az ifjúsági garancia programról szólva Adam Kadziela a Lewiatan munkáltatói szervezet ifjúsági szövetségének képviselője elmondta, a fiatalok motivációját letörte a válság, magas az ifjúsági munkanélküliség Lengyelországban, ezért jobban be kell vonni őket a vállalati ösztöndíj és szakmai gyakorlat programokba. Jacek Mecina, a Varsói Egyetem professzora vezette rámutatott, Lengyelországban jelenleg 20,3% az ifjúsági munkanélküliségi ráta, átlagos időtartama 5-6 hónap, ami alacsonyabb az Európai Unió átlagánál, illetve az ifjúsági munkanélküliség természete is más, inkább szezonális munkanélküliségről beszélhetünk.

A Lengyel Fiatalok Ifjúsági Szervezeteinek Tanácsa képviselője, Melania Raczek a szociális partnerek és az ifjúsági szervezetek közötti dialógus fontosságáról beszélt. Jan Czarzasty a Varsói Egyetem professzora elmondta, Lengyelországban a fiatal munkavállalók nem 25, hanem 29. betöltött életkorukig jogosultak az ifjúsági Garancia programjaiban részt venni. A programba partnerként 300 ezer mikro vállalkozás lépett be. A korábbi rendszer három hetes szakmai gyakorlatai kevésnek bizonyultak, nagyobb mértékben szeretnének a munkáltatókra építeni a faitalok kiképzése során. A további hozzászólásokban a lengyel ifjúsági garancia program részleteit osztották meg az előadók a hallgatósággal, például azt, hogy a program nem csak képzési, de vállalkozásindítási támogatást is biztosít, valamint, hogy a programból milyen arányban részesülhetnek mikro-, és közepes vállalatok. A program 2014-ben mintegy 10 000 fiatal munkavállaló számára fejenként 1764 zloty támogatást nyújtott. Elhangzott még, hogy a jól megválasztott szakmai gyakorlati képzőhelyek nagymértékben növelik a szakmai karrier sikerének esélyét, de az is, hogy a rosszul értelmezett szakmai gyakorlat programok – például ha a fiatalokkal csak kávét főzetnek a vállalatnál – nem segítik elő a valódi képzettség megszerzését. A programokban a munkaügyi központok irodáinak kiemelt szerepe van. A rendszer ún. „kuponokra” épül. Ezeket a „mobilitási” kuponokat a fiatal álláskereső a munkaügyi központnál történő regisztrációját követően kapja meg, s ezek által juthat ő, vagy a jövőbeli munkáltatója különböző kedvezményekhez.

Tom Vrijens, az Európai Szakszervezeti Szövetség Ifjúsági Bizottságának elnöke a munkáltatók és a kormányok is felelősségét emelte ki. Elmondta, az Ifjúsági Garancia csak egy eszköz, amely nem nélkülözheti a valódi munkahelyteremtést, és a beruházási terveket. Felhívta a figyelmet az atipikus foglalkoztatási formák és a fizetetlen gyakornoki programok terjedésének problémájára is, amely a dolgozó fiatalok egy részét a „dolgozó szegények” kategóriába taszít. Ugyanakkor, rendkívül fontos a minőségi munkahelyek kérdése is, hiszen nem mindegy, milyen munkahelyek jönnek létre az egyes támogatások segítségével. A szociális dömping ellen harcolni kell, a szociális biztonság garanciáját pedig minden munkavállalóknak biztosítani kell.

A szakképzési blokkban nagy hangsúlyt kapott a duális képzés előnyeinek, árnyoldalainak, és bevezetésének kérdése. Mieczyslaw Kabaj a Munkaügyi és Szociális Intézet munkatársa professzor a duális képzési rendszer előnyeit, és elmondta Lengyelországban jelenleg 1,55 millió regisztrált munkanélkülit tartanak számon, amelyből félmillió már nem keres állást. Ha ebbe a számba belevesszük a 2,32 millió kivándorolt, és félmillió külföldön dolgozó lengyel munkavállalót is, akkor elmondhatjuk, hogy a 24 millió munkaképes korú lengyelből mintegy 5 millió nem Lengyelországban dolgozik. Lengyelország is azzal a problémával szembesül, mint Magyarország, a szakképzésben túl kevesen, míg felsőoktatásban túl sokan vesznek részt. Ez az arány a duális képzésben résztvevőknél jelentősen javul, hiszen 50-60%-uk a gyakorlati képzését biztosító vállalatnál helyezkedhet el.

Wolfgang Müller, a német Szövetségi Munkaügyi Hivatal Európai Képviseletének munkatársa a német duális képzési rendszerről adott elő. Szerinte a jól működő duális képzés azt jelenti, hogy a vállalatok oktatási funkciót vállalnak és a való életre nevelik a diákokat versenyképes környezetben. A német Szövetségi Munkaügyi Hivatalok rendszere egészen az önkormányzati szintig elosztja a feladatokat. Ezek a hivatalok felelősek a munkanélküliségi támogatásért (amely a munkanélkülivé válást követő első évben jár); a minimum jövedelemért (ami a munkanélküliségi támogatás lejáratát követően jár); a karrier-tanácsadásért; illetve a munkaerő piaci statisztikákért is. Mintegy 100 ezren dolgoznak náluk, függetlenek a Munkaügyi Minisztériumtól, olyannyira, hogy a Munkaügyi Hivatal vezetőjét még a miniszter sem válthatja le. A 77 milliárd eurós költségvetést tripartit testület, az Igazgatótanács osztja be. A szervezethez tartoznak a segélyek is, de fő feladatuk, hogy összepárosítsák a munkaerőpiac keresleti és kínálati oldalát. Minden iskolai oktatásból kilépőt regisztrálnak – e nélkül nem jár támogatás sem – és állásokat, képzéseket közvetítetnek feléjük.

Magyar részről e sorok írója ismertette a magyar duális rendszer bevezetésének lépéseit, a kompetencia alapú moduláris képzés 2007-es bevezetésétől, a regionális alapú decentralizált döntési rendszer megvalósításától a 2010-ben kezdődött centralizációig. Elmondta, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara kapott szerepet a szakmai és vizsgakövetelmények kialakításában, és abban, hogy a képzéseket a szakképző központoktól a vállalatokhoz terelje. Sajnos a párbeszéd alig működik a területen, például Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Tanács, amelytől a kormány elvonta a döntési jogot, egyre ritkábban kerül összehívásra, a törvényben előírt 6 ülés helyett tavaly négyszer idén nyárig pedig egyszer sem ülésezett, így nem tudta megtárgyalni – pedig ez törvényben foglalt kötelessége lett volna – a szakképzési törvény tavaszi módosítását sem.

Ezt követően Juraj Vantuch, a Szlovák Nemzeti Szakoktatási és Szakképzési Intézet munkatársa a szlovák szakképzési rendszerről és annak kihívásairól beszélt. Kiemelte, a munkáltatók nehezen vesznek részt a képzésben, inkább a már kiképzett, kész munkaerőt keresik és preferálják. Justyna Orzeł, a Carrefour Lengyelország munkatársa pedig bemutatott egy, a vállalatánál sikerrel alkalmazott karrierprogramot.

Juliusz Gardawski a Varsói Gazdasági Egyetem professzora beszámolójában hangsúlyozta, a gazdasági válság alatt más országok is nagy konfliktusokat éltek át a szociális dialógussal fenntartásával kapcsolatban, amely konfliktusok a szakszervezetek tiltakozásához vezettek. Előadásában a piac diktatúráját emelte ki, amely a munkaerőpiacot flexibilissé tette. Elmondta, fel kell mérni, mi történet a válság előtt, a kormányok milyen válságellenes csomagokat fogadtattak el a társadalommal. Ugyanakkor ezek a kormányok most, amikor a válságnak vége, vonakodnak visszavonni a megszorításokat. 2013-ban a lengyel pénzügyminiszter nem ratifikálta a minimálbér megállapodásáról szóló megállapodást, valamint a kormány egyoldalú nyugdíj korhatár-emelési javaslatot fogadott el. A szakszervezetek nem vitatták, hogy a nyugdíjkorhatár emelése elkerülhetetlen, de ezt nem lehetett volna a társadalmi partnerekkel történő egyeztetés nélkül elfogadtatni. A szakszervezetek is kidolgoztak erre egy javaslatot, ám ezt a kormány nem vette figyelembe. Ezután a szakszervezetek kivonultak. Ezt követően a szakszervezetek a történetük legnagyobb felvonulását tartották, de a kormány mégsem ült le a tárgyalóasztalhoz.

A válság már 2007-ban kezdődött, mondta Zbigniew Zurek a munkáltatókat tömörítő Business Centers Club képviselője. Ekkor már látszott, hogy nem úgy mennek a dolgok, mint korábban.  A szociális dialógusról szóló törvény a szociális partnerek egy csoportja dolgozta ki. 2013-ban a nyugdíjkorhatár felemelése, a munkaidőkeret kérdése vezetett a szakszervezetek kivonulásához. Ez utóbbi a jelenleg érvényes törvény szerint heti 48 órában maximálja a ledolgozható órák számát (de négy hónapos elszámolási ciklusokban lehetővé teszi, hogy ha a termelés megkívánja, akár 6 napot is lehessen dolgozni, míg másik időszakban 4 napot.) A szakszervezetek ezt meg akarták változtatni, a munkáltatók nem, így  a szakszervezetek otthagyták a tárgyalásokat. Radikálisan tiltakoztak a szociális dialógus lopakodó tönkremenetele ellen. Minden kezdeményezésük ellaposodott. és formálissá vált a dialógus. Az volt a véleményük, hogy a kormány nem tárgyal, csak úgy tesz, mintha tárgyalna.

Anna Grabowska A Trade Union Forum hozzátette: nem csak a munkáltatók, de a kormány sem akart a szakszervezetekkel tárgyalni, viszont a szakszervezetek nem hajlottak semmilyen kompromisszumra. A 2015 márciusban született egyezmény alapján a konszenzusnak fontos szerepe lesz a tárgyalások során. Az új testület újra tárgyal majd a minimálbér kérdéséről, a nyugdíjakról, a külföldre szakadt lengyelek visszacsábításáról és az oktatási kérdésekről is.

Edyta Doboszynska munkáltatói Lengyel Kézműves Szövetség részről hangsúlyozta, a háromoldalú dialógus jelentése nem csak az, hogy hárman vesznek részt, hanem, hogy a munkaügyi kapcsolatok minden szereplőjét bevonják a párbeszédbe. Az Európai Unió világosan megmondta, hogy új érát szeretne a szociális dialógus terén megvalósítani. Erre a tagállamoknak az Európai Szemeszternek nevezett önkéntes egyeztetési folyamat is lehetőséget nyújt.

Piotr Szumlewicz az OPZZ képviselője nem értett egyet a 65 éves nyugdíjkorhatárral, mert álláspontja szerint a lengyel egészségügyi rendszer elégtelen védelmet nyújt, mert a lengyel halálozási mutatók magasak, és a korhatár-emelés csak a munkanélküliséget növeli. Véleménye szerint a válság elleni csomag csak irritálja a szakszervezeteket és a szegénységet növeli. A legfontosabb, hogy a dialógusnak vissza kell szerezni a bizalmat, mert ez hiányzik Lengyelországból. Például a szakmai gyakorlatok során sok munkáltató nem fizet túlórát. Végezetül aláhúzta, fontos lenne, ha a szakszervezeteknek lenne befolyásuk a munkaügyi ellenőrzésre, így kívánatos lenne, hogy ők irányítsák a munkaügyi ellenőrző szervezetet.

Nagy Viktória a SZEF küldöttje a magyarországi munkaügyi kapcsolatokról és az országos szociális dialógusról beszélt. Kiemelte a közszféra szakszervezeti között sincs összhang, amelyet tovább rontanak a szférán belüli egyenlőtlenségek. Némely közalkalmazotti csoportnak életpályamodellt nyújtott a kormány, míg mások beszorultak a közalkalmazotti bértábla emeléséről szóló több éves és mindmáig megoldatlan viták közé. Ugyanakkor a már bevezetett, ill. bevezetés alatt álló életpálya modellek is sok feszültséget szülnek, mert nem rendezik az adott szakterületen az összes dolgozó helyzetét, például az oktatásban a pedagógus életpálya bevezetése után továbbra is rendezetlen az iskolai technikai dolgozók bére.

Mateusz Szymanski a Szolidaritás képviselője kiemelte, erőteljesen romlott a társadalomi egyenlőtlenségi mutató, és nagy probléma a kivándorlás. Mindezek ellen a jobb munkafeltételek biztosításával és különböző szintű oktatási programokkal lehet harcolni.

Kozák László


Hozzászólások 0 hozzászólás


Szólj hozzá!

A számítógépednek az IP száma: 54.243.17.113 Név:

Hozzászólásokra vonatkozó szabályzatok »