Budapest: 13.77°
HUF/EUR: 333.53
szechenyi
Hírek » Részletek

Szakszervezetek a szélsőjobb ellen


2015. november 11-12 én került sor a Friedrich Ebert Stiftung képzésére Bonnban, amely a szélsőjobb és a szakszervezetek kapcsolatát vizsgálta. A képzés címe: "A szakszervezetek szerepe a jobboldali szélsőségesség és a jobboldali populizmus ellen - kihívások, lehetőségek, eszközök". A sors fintora, hogy a magyar delegáció számára a képzés végül csak egynaposra sikeredett a Lufthansa munkavállalóinak sztrájkja miatt.

A második napon Richard Stöss professzor elmondta, a német szakszervezetek programját és önképét a második világháború után jobboldali irányzatok és szervezetek ellenfélként való azonosítása jellemezte, és ez ma sem változott. A szakszervezetek antifasiszták, az Unió gyakorlatának megfelelően. Ugyanakkor a nyolcvanas évekig a szakszervezeti tagok immunisak voltak a szélsőséges jobboldali szlogenekkel szemben; ez megváltozott. Az alapszabály szerint a szakszervezeti tagságnak nem akadálya az akár jobboldali párttagság, így megjelentek a szakszervezetekben a jobboldali szavazók.  Nem kis részben annak köszönhetően, hogy a szélsőjobboldali pártok felismerték, ki kell építeniük a tömegbázisukat – és ezt elsősorban a nagyvárosokban és az ipari agglomerációkban, a szakszervezetek bázisain tették. 

Mindez összhangban állt az európai jobboldali pártok térhódításával és megerősödésével, és a nyolcvanas évek problémáival, mint az alacsony gazdasági növekedés, a magas munkanélküliség, a szociális kiadások megnyirbálása, a megváltozó értékek, és a politikai és társadalmi megrázkódtatások Kelet-Európában, a migráció, a növekvő társadalmi egyenlőtlenség vagy a társadalom széttöredezettsége.

A jobboldali pártok a védelem szükségességét hangsúlyozták a vélt vagy valós külső és belső fenyegetések ellen, mint a bevándorlás, a társadalmi visszaélések, a bűncselekmények, a világpiac és a globalizáció. Nyugat-Európában a nyolcvanas évek végén újra megjelentek a jobboldali ideológiák és pártok. Ausztriában a Szabadság Párt (FPÖ), amelynek elnöke Jörg Haider volt a nyolcvanas évek közepén. Svájcban a Néppárt (SVP) tolódott jobbra. 1990 elején kezdődött a norvég Haladás Párt (FRP) és a Dán Néppárt (DF) megerősödése. Ugyan a francia Nemzeti Front (FN,) 1972-ben alakult, de csak a nyolcvanas évek óta ért el választási sikereket. Meg lehet említeni még a belgiumi Flamand Blokkot (VB, 1979) vagy az Észak-olaszországi Északi Ligát (LN, 1991) is.

Érdekesség, hogy némelyek közülük kezdetben inkább neoliberális pártok voltak, akik szociális kérdések és a növekvő rablókapitalizmus, vagy a globalizáció ellen léptek fel, majd később radikalizálódtak. Ennek függvényében a kérdés az, hogy vajon a szakszervezetekben a szélsőjobb iránti igény leképezi-e a társadalmat, vagy önállóan is tekintetbe vehető, sajátos mintázatot alkot. Egy 2003-as felmérésre hivatkozott, amely a szakszervezetek megbízásából jött létre, és a fő kérdése, hogy eszmeileg a szakszervezetek mennyire tükörképei a társadalomnak. 

Az alacsony társadalmi rétegeket vizsgálva a szakszervezeti tagok 28, míg a nem tagok 33 százaléka bizonyult jobboldali beállítottságúnak. A felső osztályban a tagok 6 illetve a nem tagok 8, viszont a középosztályban jelentősen nagyobb a jobboldaliság a szakszervezetek körében. 13 helyett 19 százalék! A professzor elemezte az okokat, ezek között üzemi tanácsok lehetőségeinek csökkenését azonosította – a bértarifán fölüli béremelés lehetősége megszűnt, a nacionalista, populista eszmék térhódítását és a társadalmi félelmek erősödését. A középosztály érzését, hogy ők szociális és politikai lúzerek. Elmondta, a legnagyobb veszély, ha a szakszervezetek nem nyújtanak alternatívát.

Egyre inkább jellemzőek a bizonytalan foglalkoztatási formák, és a neoliberális tendenciák. A legnagyobb baj, hogy a szakszervezetek nem alkottak koncepciót a neoliberalizmushoz való hozzáállásról.

Ma növekszik a szakszervezeti taglétszám, viszont a jobboldali ideológia terjed a szakszervezeti tagok között is. Ugyanakkor a szakszervezeti tagokban nem nő a szimpátia a szélsőjobb iránt. Sőt, Németországban sokkal jobb a helyzet, mint Európa többi részén. Akik saját maguk szervezik az életüket, a munkahelyen, a sportban, azok között nincs tere a szélsőjobbnak, ezért azt vélelmezte, hogy a szélsőjobb eszméi valamilyen pótlékot nyújtanak a lecsúszó, vagy egyéb fenyegetett társadalmi csoportoknak.

Azóta az iszlám probléma térnyerésével egy új, minőségi rasszizmus alakult ki. Kialakult a "keresztény nyugat" megvédésének eszméje a muszlimok állítólagos támadása ellen. Hirtelen negatív érték lett a tekintélyelvűség, a homofóbia, és fontosak lettek a női jogok.  Új minőség jött létre, a jobboldal most a demokratikus értékeket védi, és úgy tesz, mintha harcolna azok betartásáért. Ennek következtében az antimuzulmán rasszizmus visszhangra talált a lakosság körében.

Ezt követően Kordás László, az MSZSZ elnöke beszélt a magyar helyzetről, és részletesen elemezte az orbáni politika lépéseit, amellyel szűkítette a demokratikus intézményrendszer és a szakszervezetek lehetőségeit.

A délután folyamán a résztvevők saját tapasztalataikat osztották meg egymással – különböző technikákkal. A kiscsoportos beszélgetések során kiemelték, fontos a kommunikáció, azért, hogy szakszervezet és ne csak védekező pozíciót, de az egyeduralkodó politikai eszmék elleni harcot is vállaljon fel. Elhangzott, a szakszervezeti képzés fontos elem, a tagok tudjanak érvelni a rasszizmus, az idegengyűlölt ellen, és képesek legyenek a rasszista véleményeket visszaverni.

Az is elhangzott, a félelmeket kell kezelni, pozitívan kell a szakszervezeti tevékenységet bemutatni. Hangsúlyt kell helyezni az ifjúsági munkára, és ha lehetséges, a szakszervezetek a munkáltatói szövetségekkel közösen foglaljanak állást a szélsőjobb ellen.

További hozzászólás volt, hogy „Problématelefont” kell létrehozni, amelyet mindenki hívhat, továbbá beszélgetni kell az emberekkel. Szintúgy, a szakszervezeteknek példakép-funkciót kellene vállalnia és együtt kellene működnie minden demokratikus csoporttal.

Elhangzott még, hogy a szakszervezetek a demokrácia őrei. Einstein nem beszélhetett az egyetemen a származása miatt ezért egy szakszervezet épületében tartotta meg az amerikai emigráció előtti utolsó beszédét. A szakszervezetek a demokráciát képviselik. Egy hozzászóló az 1984-es angliai bányászsztrájk egyik üzenetét elemezte, miszerint a szakszervezetek a szociális igazságosságosságért dolgoznak, úgymond „ha mi nem érjük el ezt, akkor ki tegye meg helyettünk?”

Német szakszervezetek azt is elmondták, a munkanélkülieknek is oktatásokat szerveznek, így remélik, hogy megmaradnak a tagjaik.

Kozák László 


Hozzászólások 0 hozzászólás


Szólj hozzá!

A számítógépednek az IP száma: 54.146.98.143 Név:

Hozzászólásokra vonatkozó szabályzatok »