Budapest: 12.95°
HUF/EUR: 333.07
szechenyi
Hírek » Részletek

Nem fenyegetünk sztrájkkal, de lehet, hogy élünk vele


nem-fenyegetunk-sztrajkkal-de-lehet-hogy-elunk-vele

A szavazásra jogosultak közel háromnegyede gondolta úgy, hogy a Liga Szakszervezetek új elnöke Mészáros Melinda legyen. Az új elnök azt mondja, ami jó, azon nem változtat, sztrájkkal pedig nem fog fenyegetni. Igaz, azt is mondja, ha szükség lesz rá, alkalmazni fogja. Az Origo interjúja.

- A szavazásra jogosultak 72 százaléka gondolta úgy, hogy ön a legalkalmasabb a Liga Szakszervezetek vezetésére. Ez egy olyan arányú győzelem, ami megnyugtatja?

- Mindenkinek megnyugtató egy ilyen arányú győzelem. Én már korábban is úgy gondoltam, hogy ezt a pozíciót úgy tudom elvállalni, ha mögötte ott állnak a tagszervezetek, van mögötte valós tagszervezeti támogatás. Nekünk minden tekintetben együtt kell dolgozni. Ez nem egy egyszemélyes vállalkozás, itt száz fölötti tagszervezettel kell együtt dolgozni nap mint nap, támogatás hiányában az én erőm és akaratom nagyon kevés.

- Azt mondja, ha meglett volna a megfelelő számú szavazat, de a győzelem nem lett volna ilyen meggyőző, el sem vállalja, hogy elnök legyen?

- Jó szívvel csak így tudtam elvállalni. Így érezhető volt, hogy van egy erős akarat, egy erős támogatás. Az a feladatom, hogy ez a jövőben is megmaradjon, vagy nőjön. Nyilván 50%+1 szavazattal is meg lehet nyerni egy választást, de az már elgondolkodtató, hogy azokat, akik nem erre az elgondolásra szavaztak, hogyan lehet magunk mellé állítani. Most nem azokat az időket éljük, amikor belső ügyekkel kellene foglalkoznunk, sokkal fontosabb dolgaink vannak. Ezért is örülök annak, hogy ez az összefogás ilyen módon valósulhatott meg a tagszervezetek részéről. Ebből látszik, hogy mindenki megpróbál a tényleges feladataira koncentrálni.

- Mielőtt a Liga Szakszervezetek elnökének választották, a Honvédszakszervezet jogsegélyszolgálatát vezette, és a szervezet alelnöke volt. Mi az, amiben a két pozíció különbözik, illetve mik azok a tapasztalatok, amiket át lehet ültetni?

- Amikor a Honvédszakszervezethez kerültem, akkor az egy nagyon komoly létszámú szervezet volt, közel 12 ezer taggal. Ekkora taglétszámmal működő szervezet alelnökének lenni, főleg abban az időszakban, nagyon nagy kihívás volt, és rengeteg tapasztalatot tudtam szerezni. A 2010–12-es időszakban, amikor a korhatár előtti ellátás rendszerét kezdték megváltoztatni, a hivatásos állomány szolgálati nyugdíját pedig ezáltal megszüntették, demonstrációk sorozatát vittük véghez.
Ezt követően a Liga Szakszervezetek főtitkára volt. Abból adódóan, hogy a szervezetet évek óta belülről látja, milyen előnyei származhatnak? Vannak dolgok, amiket megtart a korábbi vezetés által kitűzött célokból, vagy mindent teljesen átalakít?
Azokat az értékeket, amelyeket a Liga megszerzett az elmúlt 25 évben, tiszteletben kell tartani. Nem lehet mindent lesöpörni az asztalról, és egy pillanat alatt felforgatni a világot, az soha nem vezet jóra. Mi az értékek teremtése és megőrzése mellett tettük le a voksunkat. Ami jó volt a működésben, azt megpróbáljuk megtartani és szinten tartani, de más szemlélettel, más elgondolással működtetjük a szervezetet. Ezt kértem a kollégáktól is. Nem látom, hogy eltérő akarat lenne bennük. Úgy érzem, hogy mindenki örült annak, hogy ez a szemlélet elindulhatott.


- 2017-ig választották meg elnöknek. Mi az, amit ez alatt az időszak alatt mindenképpen meg akar valósítani?

- Azért választottak meg 2017-ig, mert a Liga Szakszervezetek alapszabálya úgy szól, hogy nincsenek ciklusokon átívelő lehetőségek, gyakorlatilag a tört időszakra történik meg a tisztségviselők megválasztása és pótlása. Vagyis ha valakit a négyéves cikluson belül választanak meg – és ez nem csak az elnökre vonatkozik, hanem minden tisztségviselőre – akkor az a ciklus végéig maradhat. 2017-ben az alapszabályunk értelmében teljes tisztújításra kerül sor. Lényeges kérdés a folyamatban lévő bértárgyalások helyzete 2017. évre és az általunk tervezett kétéves bérfelzárkóztatási program is, amely éppen a napokban készült el szakértői szinten. Foglakoznunk kell a korhatár előtti ellátások kérdéskörével, a Munka törvénykönyve módosításával, és nem kerülhető meg a sztrájktörvény további tárgyalása sem. Tagjaink részéről – ezt többen is jelezték még a napokban is – komoly igényként mutatkozik meg a cafeteriarendszer 2017. évre vonatkozó szabályozásának átgondolása, esetlegesen a szükséges korrekciók elvégzése. Ezt az igényt megfogalmaztuk a kormányzat felé, feltehetőleg ősszel ez is „terítékre” kerülhet.


- Mi az, amit a Liga Szakszervezetek elfogadhatónak tart a bértárgyalásokkal kapcsolatban?

- A munkavállalói oldal egységes álláspontot kíván ebben a kérdésben képviselni. Ez is egy fontos új elem, hogy együtt dolgoznak a konföderációk. Létrehoztunk egy közös szakértői bizottságot. Célként tűztük ki – ami régi elképzelésünk –, hogy a nettó létminimumra kívánjuk felzárkóztatni a nettó minimálbér értékét 2018-ra. De a ciklus végéig alapvető célunk, hogy a folyamatban lévő tárgyalásaink során nagyon komoly eredményeket érjünk el. Ez vonatkozik a Munka törvénykönyve tervezett módosítására, és vonatkozik egy új típusú korhatár előtti ellátási forma bevezetésére is. Ez egy nagyon fontos és lényeges kérdés, hiszen a munkahelyi egészségügyi ártalomnak, kockázatnak kitett munkavállalók esetében észszerű igény mutatkozik, mind a munkavállalói, mind a munkaadói oldalról a helyzet kezelésére.

- Mondana konkrét szakmákat?

- Szakmacsoportokat lehetne esetlegesen mondani, de nem célszerű, hiszen ez egy teljesen új típusú rendszerfelépítést jelentene. A mostanitól teljes mértékben eltérő, alapvetően újra értékelné az egyes munkaköröket. Azért is nehéz szakmacsoportokat kiemelni, mert egyes munkáltatóknál, azonos munkakörben dolgozók helyzete is teljesen eltérő képet mutat a gyakorlatban. A fokozott egészségügyi ártalomnak kitett munkaköröket újra kellene vizsgálni, minden egyes munkáltatónál a kockázatértékelésre sor kell, hogy kerüljön. Előfordulhat az is, hogy két azonos megnevezésű munkakört betöltő, azonos szakmát gyakorló munkavállaló esetében az egyik munkáltatónál beleesik a kockázatértékelés alapján az érintetti körbe, a másik pedig az ott biztosított feltételek alapján már nem. De, hogy mondjak konkrét példákat is: a gépipar, villamosenergia-ipar, vegyipar, közlekedés, egészségügy egyes területei és még sorolhatnám a teljesség igénye nélkül, ahol veszélyes, egészségre bizonyítottan ártalmas anyagokkal dolgoznak a munkavállalók, illetve komoly pszichés terhelésnek vannak kitéve. Ezeken a területeken mindenképpen indokolt, hogy az egész rendszert újraértékeljük. A korábbi rendszer kapcsán számos olyan terület volt – ilyen jellemzően a vegyipar például, ahol nem részesültek korkedvezményben. Pedig mindenki tudta, hogy olyan eszközökkel és anyagokkal dolgoznak, amelyek egészségkárosítóak. Éppen ezért az új rendszer, amit szeretnék bevezetni, felbontaná a régi statikus rendszert, és egy sokkal áttekinthetőbb, a mai élethelyzetre és foglalkoztatási formákra szabott helyzetet eredményezne.

- Végzettsége szerint jogász, illetve pedagógus. A Liga Szakszervezetek elnökeként melyikre van inkább szüksége?

- Mindegyikre szükség van. Nyilván a napi munkámban az, hogy munkajogász vagyok, nagyon sokat segít. De miután nap mint nap emberekkel dolgozom együtt, problémákat kezelek, a pedagógusvéna nem árt. Ráadásul a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete is a mi tagszervezetünk, és nagyon jó együtt dolgozni a pedagógus kollégákkal. Azt hiszem, az ő szemükben is sokat jelent, hogy kollégák vagyunk, hogy ismerem a területet, dolgoztam is pedagógusként. Más azért a személyes élményekből leszűrni a tapasztalatokat, mint „tankönyvből”.

- Nőként mennyire nehéz a szervezetet vezetni? Találkozik olyan hangokkal, hogy „egy erős kezű férfi jobb lenne”?

- Még nem hangzott el ilyen, ennek persze lehet, hogy az is az oka, hogy én elég határozott vagyok. Nem tapasztaltam semmilyen hátrányos megkülönböztetést. Nagyon jó a kapcsolatom a konföderációk vezetőivel – nem csak a megválasztásom óta, hanem korábban is az volt – de nem tapasztaltam a kormányzat tárgyalói oldaláról sem ezt a megkülönböztetést, vagy furcsa érzést, hogy változás történt, és már nem egy férfi vezeti a szakszervezetet. Lehet, hogy az együttműködésnek a pozitív hozadéka az, hogy ilyen típusú változás történt, és a sok férfi közé bekerült egy nő is. Hát istenem, van ilyen.

- Gaskó István húsz évig volt a Liga Szakszervezetek elnöke. Az, hogy az elődje ilyen hosszú ideig vezette a szervezetet, mennyire nehezíti meg a dolgát?

- Bizonyos mértékben nyilván megnehezíti, de ez máshol is igaz, ahol egy személy hosszú ideig töltött be egy pozíciót. Kialakult egy rendszer, kialakultak szokások, szemléletmód, ami nem feltétlenül biztos, hogy az enyémmel egyenértékű. A változásokat idő, amíg a rendszeren át tudjuk vezetni. A megszokás is egy tényező, amivel szembesülni kell – és akkor visszautalnék az előző kérdésére –, persze a partnerek is hozzászoktak egy adott személyhez, egyfajta tárgyalási stílushoz.

- Főtitkárként sokszor hallhatta az előző elnököt tárgyalni. Miben térnek el a leginkább az ön tárgyalási módszerei?

- Abban, hogy bennem van egy elég határozott szakmaiság, amit, azt gondolom, hogy az ember ebben a helyzetben sem tud háttérbe szorítani, vagy levetkőzni. Lehet, hogy ebben nekem kell változnom, a mindennapokban az elsődleges szakmai énemet egy picit háttérbe kell szorítani, a konkrét szervezeti igényeket kell előtérbe helyezni, és azokat képviselni. Ezt a kettőt – vagyis a szakmai énemet és a szervezeti igényeket – ötvöznöm kell. Ebből kerekedhet ki valami jó. Jó megoldásokat keresünk, olyat, ami a legtöbbeknek megfelel. A legfontosabb a kompromisszumkészség. De azt nagyon fontos kiemelni, hogy nagyon sokszor – helytelenül – a kompromisszumkészséget összekeverik a megalkuvással. Az én véleményem szerint ez a kettő nem ugyanaz. Én nem vagyok megalkuvó, nem is leszek az, viszont a munkavállalók érdekében egy tisztességes kompromisszumot, úgy gondolom, hogy nem szabad elszalasztani, és lehetőség szerint minden esetben a tárgyalóasztalnál kell megegyezésre jutni. Mi korábban is azt mondtuk – és nekünk ez egy jól bevált tárgyalási technikánk volt –, hogy megpróbálunk alternatív javaslatokat letenni a tárgyalópartnerünk asztalára. Nem úgy indulunk neki a tárgyalásoknak, hogy kizárólag nekünk lehet igazunk, és csakis a mi egyetlen javaslatunk az elfogadható, és ha abban nincs előrelépés, akkor felállunk, és távozunk. Persze, mondhatják sokan, ehhez korrekt tárgyalópartner is kell. Igazuk van, ezt kell elérni.

- Márpedig ez a fajta hozzáállás az előző vezetésre jellemző volt, illetve ebből adódóan a sztrájkkal való fenyegetés.


- Úgy gondolom, hogy önmagában a fenyegetés nem fogja meghatni a tárgyalópartnereinket.

- De azzal egyetért, hogy a sztrájkkal való fenyegetés az elmúlt húsz évben jellemző volt?

- Ez egy eszköz a sok közül, ami ráadásul a végső eszköz. A tárgyalások során soha nem hallottam azt, hogy elhangzott volna fenyegetésként, hogy ha és amennyiben a mi javaslatunkat nem fogadják el, akkor márpedig sztrájkba lépnek az érintett szervezetek. Lehetőségként, végső állomásként persze, elhangzik, elhangozhatott. A lehetősége adott, és van olyan helyzet, amikor élni is kell vele. Azonban mindenki nagyon jól tudja, hogy nem szabad hozzányúlni ehhez az eszközhöz, amíg bármi más lehetőség a tárházunkban szerepel. És nem szabad azt mondani egy tárgyalás során, hogy ha ez a javaslatunk nem valósul meg, akkor felállunk az asztaltól, és sztrájkba lépünk. A sarokba szorított, fenyegetett ember sokszor még inkább rossz lépésekre szánja el magát. Tisztességgel meg kell hallgatni a másik fél érvrendszerét, és mindkét félnek át kell gondolnia a másik fél javaslatait, ha kell, új javaslatokat kell kidolgozni.Én teljesen más típusú tárgyalásban gondolkodom, a lebegtetett fenyegetést nem érzem valós eszköznek. Ha arra szükség van, mert hozzá kell nyúlni a végső eszközhöz, akkor meg kell tenni ezeket a lépéseket, nem fenyegetőzni kell.


- Az embereket az érinti a legjobban, hogy lesz-e sztrájk. Van-e olyan terület, ahol ezt tervezik? A pedagógusok például ezt többször is kilátásba helyezték az elmúlt időszakban.


- Voltak sztrájkok korábban is, amelyek valamiért kevésbé kerültek a sajtónyilvánosság középpontjába. Gondolok itt elsősorban a húsiparra, ahol bizony komoly hatásai voltak a munkabeszüntetésnek. Jelentős bérfejlesztés került megvalósításra és tisztességes kollektív szerződés került megkötésre. Sztrájkhelyzet alakult ki a vasút vonatkozásában is az elmúlt időszakban, a Mérnökök és Technikusok Szakszervezete ilyenformán jelezte, hogy amennyiben nem születik olyan bérmegállapodás a munkáltatóval, ahol az eredményeket el tudják fogadni, kénytelenek lesznek a megrekedt egyeztetések után a végső eszközhöz nyúlni. De az autóiparban is voltak előjelei annak, hogy adott esetben sztrájkra is sor kerülhet. Nem csak a nagy foglalkoztatóknál, adott esetben a kisebb vállalkozásoknál is sor kerülhet rá, ezt mindig a helyzet érleli ki.

- Gaskó István – ahogy ön is említette – a ciklus közepén távozott, az után, hogy bizonyos pénzekkel nem tudott elszámolni. Mostanában pont emiatt rendszeresen jelenik meg a Liga Szakszervezetek székházában a NAV, illetve a rendőrség. Hogy áll most a nyomozás?

- A rendszerest azért erős túlzásnak érzem a tények ismeretében. Nem csupán a Liga Szakszervezetekhez jöttek a hatóságok, hanem a VDSZSZ Szolidaritáshoz, amely szervezet a székházunk társtulajdonosa is egyben, valamint a VDSZSZ Szövetséghez. Ismeretlen tettes ellen tett feljelentés után indult a nyomozás a rendőrségen, amely a VDSZSZ Szövetség és a VDSZSZ Szolidaritás költéseit, valamint a pénzügyi mozgásokat érintheti. Gaskó István mind a három szervezetnek egyszerre volt az elnöke, a VDSZSZ Szövetségnek, a VDSZSZ Szolidaritásnak és a Liga Szakszervezeteknek. Ebben az egy esetben történt, hogy mindhárom szervezet vonatkozásában meghatározott pénzügyi dokumentumokat bekértek a nyomozók, és elszállították. Ettől eltérően egy másik alkalommal – ami szintén a VDSZSZ Szolidaritás által tett feljelentése alapján indult eljárás ismeretlen tettes ellen – a NAV bűnügyi nyomozói jártak a közös székházban, és kértek be a szervezetünktől olyan iratokat, amelyek egyébként a közreműködő szervek vagy a minisztérium részéről nem álltak rendelkezésre. Utóbbi esetre vonatkozóan hangsúlyoznom kell, hogy az érintett projektek záró ellenőrzése korábban már lezajlott. Látszik tehát, hogy a „rendszeres megjelenés” valóban túlzás.

- Egy másfél milliárd forintos európai uniós pályázatról van szó.

- Az egyik pályázatban igen, ekkora összeg szerepel, de ennek a szabályos felhasználása és annak záró ellenőrzése is megtörtént. Az ellenőrzés semmilyen hibát vagy hiányosságot nem tárt fel. Ennek a projektnek – amely az úgynevezett Munkáért „C” projekt – konzorciumban volt a főpályázója a Liga Szakszervezetek.

- Korábban többször is szerepelt a médiában a korábbi elnök, Gaskó István azzal, hogy céges autóként egy luxuskocsit használt, illetve, hogy a szervezet pénzét saját célokra költötte, vagyis nem kerülték el korábban a botrányok a Liga Szakszervezeteket. Mit tud tenni új elnökként, hogy a szervezet visszaszerezze a jó hírnevét?

- Jól fogalmazott, nem kerülték el a botrányok a Liga Szakszervezeteket annak ellenére, hogy ezekhez a sajtóban megjelent költésekhez az ég egy adta világon semmi köze nem volt. A Liga Szakszervezeteknek soha nem volt a tulajdonában egyetlen autó sem, és most sincs. Nekem sincs szolgálati autóm, ami – országos szervezetről lévén szó – viszont nem könnyíti meg a munkánkat. A jó hírnevünk megtartása – engedje meg, hogy én inkább így fogalmazzak – a valós tevékenységünk által biztosítható, ha látják és személyükben is tapasztalják a tagjaink, hogy értük teszünk nap mint nap.

- Gaskó Istvánnak viszont volt, ha azt nem is a Liga Szakszervezetektől, hanem a VDSZSZ-től kapta. Ha jól emlékszem egy luxus Volvo volt.


- Legutóbb egy Audi A6-os, de korábban valóban egy Volvo volt, de még egyszer mondom, azt nem a Liga Szakszervezetektől kapta, hanem a VDSZSZ Szövetségtől. Tudom, hogy ez sokaknak részletkérdésnek tűnik, de a Liga megítélése szempontjából igenis lényeges kérdés. Számos dologban – így ebben is – túl sok félreértés, félremagyarázás látott már napvilágot. A vitatott költségek – amik szintén a sajtóban jelentek meg – a két említett vasutasszervezethez köthetők. A szomorú tény az, hogy a Liga Szakszervezetek gyakorlatilag önhibáján kívül – csak azért, mert ennek a szervezetnek is Gaskó István volt az elnöke – belekeveredett. És nyilván a konföderáció neve sokkal jobban is csengett a hírszerkesztők előtt, aminek tulajdonképpen örülni kellene, ha nem ilyen kérdésekről lenne szó. Nehéz ezt kibogozni, de azt fájlalom, hogy ezzel kell foglalkoznunk, és nem az érdemi feladatainkkal. Szeretném, ha a jövőben azokról esne több szó, még akkor is, ha Audi nem fog szerepelni benne, legfeljebb csak mint egy foglalkoztató, munkáltató.

Mágó Károly

Foto: MTI Kovács Tamás


Hozzászólások 0 hozzászólás


Szólj hozzá!

A számítógépednek az IP száma: 3.84.139.101 Név:

Hozzászólásokra vonatkozó szabályzatok »