facebook_36 youtube_36 twitter_36 indavideo_36 bloghu_36 linkedin_36 android_36 ios_36

Budapest: -1°C
HUF/EUR: 318.25
szechenyi
Hírek » Részletek

A közös képzés jobb képzés


2017. október 4-e és 6-a között a fenti címmel zajlott le az Európai Szakszervezeti Intézet oktatási részlegének éves konferenciája Gif-sur-Yvette-ben, a francia CGT konföderáció oktatási központjában.

(Képünkön Vera dos Santos Costa, az Európai Szakszervezeti Intézet oktatási igazgatója)

Elsőként a házigazda szervezet, a CGT oktatási felelőse, Philippe Martinez köszöntötte a résztvevőket, és bemutatta a rendezvény helyszínéül szolgáló oktatási központot. Elmondta, az intézmény 70 éves, és 2500 hallgatót fogad évente, és Benoit Franchon nevét vette fel. Benoit Franchon 1945 és 1967 között a CGT főtitkára volt, és aktívan hozzájárult a kollektív szerződések, a 40 órás munkaidő, és az 1 hét fizetett szabadság bevezetéséhez. A CGT oktatásainak célja, hogy a szakszervezeti aktivistákban erősödjön a felelősségérzet, képesek legyenek a helyzetet megítélni, értékelni, dönteni és cselekedni a munkavállalók érdekében. A holnap munkavállalóiért kell tevékenykedni, azért, hogy a munkakörülményeik javuljanak – bár, tette hozzá az előadó - a politika, ami átjárja Franciaországot, nem ebbe az irányba mutat.

Ezt követően Philippe Pochet az Európai Szakszervezeti Intézet igazgatója bemutatta Vera dos Santos Costa új oktatási igazgatót, majd összefoglalót adott a szociális jogok fejlődéséről. Elmondta, már az alapító Római Szerződésben is szerepeltek szociális kitételek, de csak 1973-tól lett külön szociális programja volt a Közösségnek. A kétezres években megszületett az Alapvető Jogok Kártája, és novemberben az állam és a kormányfők a Szociális Pillérről tárgyalnak. Elmondta, a Szociális Pillérről szóló tárgyalásokat nem előzték meg szakszervezeti javaslatok, nem voltak nagy baloldali megmozdulások. Elmondta, az Európai Parlamenti választásokon a szocialisták rosszul szerepeltek, szinte eltűnőben vannak, így a szociális javaslatok elfogadásának csökkentek az esélyei. Véleménye szerint az Európai Szakszervezeti Szövetségnek középtávú terveket kell megfogalmazni, javaslatokat kell tennie, milyen szabályozásokat vezessen be az EU, és a javaslatok középpontjában a szakszervezetekkel való tárgyalásoknak kell állniuk.

Az utóbbi években az Európai Szakszervezeti Szövetség a szociális dömping ellen folytatott kampányt. Például harmadáron készülnek el a Cseh Köztársaságban vagy a Magyarországon az autók. Ezért is nagy Közép- és Kelet-Európában az elvándorlás, van olyan ország, ahol a munkaerő 25 százaléka is eltűnt. Véleménye szerint ezen a helyzeten csak a munkabérek és a minimálbérek emelése segíthet. Végül is, miért ne közelítsenek a bérek azoknál a multinacionális vállalatoknál, akik ugyanazt a terméket gyártják.

Ezt követően az oktatási részleg munkatársai bemutatták azt a 6 prioritást, amely mentén az európai szintű oktatás a 2018-2019-es évben szerveződik. Az első prioritás az Politikák és eszközök Európa jövőjéért nevet viseli, a munkavállalói és szociális jogok, a részvétel és a bérkérdések tartoznak ide. A második a Munkavállalói részvétel és ipari kapcsolatok. Ide tartoznak az Európai Üzemi Tanáccsal, a felügyelőbizottsági tagokkal, a fenntartható fejlődés és az ipari politikák, a digitalizáció, az energia és iparpolitika. A következő prioritás a Fenntartható fejlődés. Ide tartoznak a környezetvédelemmel és energiapolitikával kapcsolatos tanfolyamok. A Munkafeltételek és a munka minősége prioritáshoz az aktív időskor, a családi és a munkaidő összeegyeztethetősége, az erőszak-ellenesség oktatása tartozik. Ezt követi a Szakszervezeti megújulás prioritás, amelynek a fő iránya a tagszervezés. Mindez két részben valósul meg, a szakszervezeteken belül a fiatalok képzése, a szervezeten kívül pedig a különböző foglalkoztatási csoportok szervezése a cél. Zárójelben, eddig 250 résztvevőt képeztek ki európai szinten. A Kapacitásépítés a hatodik prioritás. Ide tartoznak a nyelvi, a kommunikációs vagy a képzők képzése kurzusok (Eurotrainer).

Peter Scherrer az Európai Szakszervezeti Szövetség titkára beszédében rávilágított, az ESZSZ olyan erős, mint a tagjai. Néhány országban gyengébb a mozgalom, mint európai szinten. Az, ami Spanyolországban történt, nem segíti azt, amit a szakszervezetek el szeretnének érni. Európai szinten a legfontosabb a szociális védelemhez való jog. A Bizottság direktívát adott elő, a megoldás része, hogy tárgyalásokat folytassanak a szervezetek, és a nemzeti szociális dialógushoz az EU szintű rendelkezések legyenek csatolva. A szakszervezetek sokszor szembesülnek a munkáltatók közönyével, akik még az Európai Bizottság javaslataira is azt mondják, a Bizottság a szakszervezetek bizottsága… Az előadó ezt követően a november 18-i szociális csúcstalálkozóról beszélt, és arról, hogy 2019-ben új választások lesznek, és félő, hogy az új parlamenti képviselők nem lesznek szakszervezet-barátok.

Ulisses Garrido az Európai Szakszervezetei Intézet leköszönő oktatási igazgatója számot vetett az intézet eddigi eredményeivel. Elmondta, sok tekintetben megújult a képzés, a program legalább felét az oktatási bizottság közreműködésével lett kifejlesztve. Fontosnak tartotta megjegyezni, hogy sok különböző hatás színesebbé és jobbá tette az eredményeket. Jellemző volt a kritikai gondolkodás, az új célok és pontosabb profilok kijelölése. Az intézet sokat invesztált a fiatalok-, az európai üzemi tanácsok- és az eurotrénerek képzésébe. Az intézet aktív tanulási módszereket használ, felhasználja a résztvevők tapasztalatait a képzéseken. Kifejezte meggyőződését, hogy az aktivistáknak szükségük van az élethosszúságú tanulásra, szükségük van „tanulási utakra”, 2 - 4 évre előre. Fontos tudatosítani, hogy az oktatás nem Brüsszelre, hanem Európára fókuszál. Továbbá fontos átalakítani a politikai döntéseket pedagógiai célokká. Majd bemutatta a szervezet 2018-2019-es évi programját, és hangsúlyozta, a szakszervezeti oktatás jelmondata az „Oktatás a tettekért”, mert az oktatás célja, hogy cselekvő tagokat képezzenek ki a szakszervezetek.

Ezt követően Gabriela Portela az európai képzők képzéséről beszélt. A résztvevők államilag elismert diplomát kaptak a Lille-i egyetemtől. Heten kapták meg, akik személyesen is elmondták a tapasztalataikat, miután a résztvevők egy kisfilmet láthattak a képzés részleteiről. Gabriela Portela elmondta, 2012-ben merült fel az igény, hogy akkreditált képzést biztosítsunk tagjainknak, és mára vált valósággá. A képzés következtében új ötletek, modernebb hozzáállás kérdései merültek fel, és annak a hangsúlyozása, hogy a módszereket mindig a tartalomhoz kell igazítani.

Délután előadás következett a CFDT Beszéljünk a munkáról! - kampányáról, amely 2016. szeptember 20-tól december 31-ig tartott. A kampány során több mint 200 ezer választ gyűjtöttek be. A kérdésekről a résztvevők is szavaztak, érdekességként néhányat közreadunk: Mennyire talál érdekességet a munkájában? Káros-e a munkája az egészségére? Úgy érzi, túl van terhelve a munkájában? Szülőként hátrány, előny éri a munkahelyén vagy mindez mellékes? Van-e ideje korrekt módon intézni a munkáját? Dolgoznának-e kevesebbet, hogy mindenkinek legyen munkája? Szokott-e unatkozni munkavégzés közben? Mennyire tudja a saját ötleteit megvalósítani? Mitől tart a legjobban? (elbocsátás, új főnök érkezik, új technológiák, beiskolázás, a célok változtatása). A kampánynak fontos szerepe volt a szakszervezet megismertetésében és a politikai választásokra is reflektált.

Mario Correira szociológus következett, aki a szakszervezeti tagság egyéni mozgatórugóit elemezte. Elmondta, a szakszervezeti tagság fokozatosan visszaszorul a képzettség növekedésével, illetve a kisvállalkozásokban nagyon alacsony. Véleménye szerint 1968-tól eredetezhető az individualizmus térhódítása, a korabeli „Tilos tiltani” szlogenben az is benne van, hogy a társadalom semmit sem tilthat meg az egyénnek, mert az egyén dönt. Elemezte a szolidaritás típusait, a felosztása szerint van állandó, mechanikus, és organikus. Mindenesetre az egyén kötelékei a kollektíva felé meggyengültek. Correira a szakszervezeti tagság lényegét a társadalmi igazságtalanság érzésében találta meg, és abban a meggyőződésben, hogy ez ellen tehet az egyén. Ma azokat az értékeket, amelyeket az egyén oszt, nem osztják mások. Régen az egyének alapból bíztak a képviselőikben, elfogadták a képviseleti elvet, és a politikai elkötelezettséget. Ma visszautasítják a kialakult pozíciókat, nem kis részben azért, mert a saját megítélés is állandóan változhat. Az egyén visszautasítja, hogy egy kalap alá vegyék másokkal, és inkább mozgalmakban kötelezi el magát, mint a politikában. Az is tetézi a problémát, hogy ahogy újra és újra helyet kérnek maguknak a generációk, elutasítják a korábbi generációk döntéseit és értékválasztását.

A szakszervezetei elköteleződés: igazságtalanság érzése és szociális létezés. E mellett szakszervezetei elköteleződést adhat a szakmai fejlődés, a karrier igénye is: több funkciót vállalni, vagy az autonómiát erősíteni is cél, és jellemző az is, ha az egyén nem elégedett a pozíciójával. Ma az élet egyre nagyobb része nem kötődik a munkavégzéshez. A munkahelyi kollégák mások, mint az a társaság, amibe a fiatalok járnak. Ugyan fontosnak tartják a munkát, de a kollektíva nem képez csoportképző erőt. A szervezet számára mindez azt jelenti, hogy át kell alakítani a tagokat aktivistákká, el kell látni őket a legfontosabb kompetenciákkal, valamint a szociális elkötelezettségüket kell növelni. (A cikk frissül)

Kozák László

Galéria

Hozzászólások 0 hozzászólás


Szólj hozzá!

A számítógépednek az IP száma: 54.82.79.109 Név:

Hozzászólásokra vonatkozó szabályzatok »