Budapest: 2.38°
HUF/EUR: 336.54
szechenyi
Hírek » Részletek

Munkaidő: nem engedett az EP a 48-ból


Ragaszkodik a 12 hónap átlagában legfeljebb heti 48 órás munkaidőhöz az EP. Az irányelv hatályba lépését követő három éven belül a képviselők megszüntetnék a tagállami kivétel lehetőségét. Az ügyelet teljes időtartama munkaidőnek számítania, tehát abba beleértenék a nem aktívan töltött munkaórákat is.

Az EP december 17-én, második olvasatban megszavazta a munkaidő szervezéséről szóló 1993-as irányelv módosítását. A plenáris ülés nem változtatott a szakbizottsági szinten korábban már támogatott szövegen. A következő lépés - hacsak a tagállami kormányok nem fogadják el a parlamenti változatot - a Tanács és az EP közötti egyeztetési eljárás lesz. Ha ez nem vezetne eredményre, a tervezetből nem lesz hatályos jogszabály.
 
A parlamenti témafelelős, Alejandro Cercas (szocialista, spanyol) a szavazást követően azt mondta, a jelentés elfogadása „győzelem az egész EP számára, és győzelem az Európai Unióban élő kétmillió orvos és egymillió orvostanhallgató számára”. Cercas szerint az egyeztetési eljárás jó alkalom lesz a Tanács számára, hogy a polgárok érdekeire koncentráljon.
 
Legfeljebb heti 48 óra munka
 
Az EP az első olvasat után most második olvasatban is 48 órára korlátozná a heti kötelező munkaidőt. „A 60–65 órás munkahét túl hosszú”, és „tekintettel arra, hogy ez egy három hónapos periódus átlaga, 79 órás hetek is előfordulhatnak” - áll a jelentésben.
 
Az EP 421 igen, 273 nem szavazattal és 11 tartózkodás mellett szavazta meg azt, hogy három évvel a módosított irányelv hatályba lépését követően egyetlen tagállam se térhessen el a legfeljebb 48 órás munkahét szabályától. A jelenlegi irányelv alapján ugyanis ha a dolgozó több órát szeretne dolgozni, a tagállamok élhetnek az opt-out (eltérés) lehetőségével.
 
A Tanács álláspontja szerint az opt-out lehetőségét meg kell tartani, azzal a feltétellel, hogy a maximális heti munkaidő három hónap átlagában legfeljebb 60 óra lehetne, ha ezt nem tiltja kollektív szerződés vagy a szociális partnerek közötti megállapodás. A 60 órát a Tanács szerint tovább lehetne emelni 65 órára is, abban az esetben, ha a kollektív szerződés nem rendelkezik másként, valamint ha az ügyeleti idő inaktív része munkaidőnek számít.
 
A teljes ügyeleti idő legyen munkaidő!
 
Az EP szerint az ügyeleti idő teljes időtartama munkaidőnek minősül, beleértve a nem aktív munkával töltött munkaórákat is. A képviselők 576 igen, 122 nem szavazattal és 13 tartózkodással fogadták el az erről szóló módosítást. Ugyanakkor a képviselők megengednék, hogy „az ügyeleti idő inaktív részét egyedi módon számítsák be a munkaidőbe az előírt maximális heti átlagos munkaidőnek történő megfelelés érdekében”.
 
A Tanács álláspontja szerint az ügyeleti időt aktív és inaktív periódusra kell felosztani. Ebből az inaktív időszak - amikor a munkavállaló rendelkezésre áll, de nem kell bemennie a munkahelyére - nem minősülne munkaidőnek, kivéve, ha a nemzeti jog, kollektív szerződés vagy a szociális partnerek közötti megállapodás másként rendelkezik.
 
A munkaidő kiszámítása
 
Az EP már első olvasatban (2005-ben) javasolta, hogy a heti munkaidő kiszámításakor a munkaadók négy helyett 12 hónapos referenciaidőszakot vegyenek figyelembe a munkavállalók védelme, a munkaszervezés rugalmassága, illetve a számos derogációt is megengedő irányelv leegyszerűsítése érdekében. A Tanács elfogadta a javaslatot, de azon tagállamok számára, amelyek nem választják az opt-out lehetőségét, hathónapos referenciaidőszakot írna elő. Az EP viszont minden tagállam esetében 12 hónapos alapon számolna.
 
Kötelező pihenő
 
Amennyiben a munkavállalónak nincs lehetősége pihenőidőre, az irányelv úgynevezett kompenzációs pihenőidőt biztosít. A Tanács szerint a tagállamok határozhatnák meg, hogy a munkával töltött időszak után mikor kaphat a munkavállaló pihenőidőt. Az EP viszont „az érintett munkaidőt követő időpontokban” biztosítaná a pihenőt.
 
Családbarát munkaidő
 
Az 1993-as irányelv nem szól a családi élet és a munkaidő összeegyeztetésének fontosságáról. Az EP első olvasatban már elérte, hogy az új irányelv alapján a munkaadóknak kellő időben, előre kelljen tájékoztatniuk a munkavállalókat a munkaidő bármilyen változásáról. Most azt is kéri, hogy a munkavállalók maguk kérhessék a munkaidő átszervezését. „A munkáltatónak kötelessége az ilyen kéréseket tisztességesen elbírálni”, és „csak abban az esetben utasíthatja el a kérést, ha az átszervezésből adódó hátrányok aránytalanul nagy mértékűek a munkavállaló előnyeihez képest” - vélik az EP-képviselők.
 
48 óra fejenként, nem szerződésenként

 
Az EP emellett védené azokat a munkavállalókat, akik több munkaszerződéssel is rendelkeznek, ezért azt kéri, hogy „a munkaidőt személyenként számítsák ki, ne szerződésenként”, és „a munkavállaló munkaideje az összes szerződés alapján ledolgozott munkaidő összessége legyen”.
 
Kivéve a vezetőket
 
A vezérigazgatókra, illetve a hasonló tisztséget viselőkre, valamint a nekik közvetlenül alárendelt ügyvezetőkre és az igazgatótanács által kinevezett személyekre az irányelvet nem alkalmazná a testület.
 
Eddig
 
Az EP 2005 májusában, első olvasatban már véleményt nyilvánított a munkaidő szervezéséről szóló 1993-as irányelv módosításáról. A tervezet azonban három évre megrekedt a Tanácsnál. A tagállami kormányok idén júniusban végül megállapodásra jutottak, bár Magyarország, valamint Belgium, Ciprus, Görögország és Spanyolország nem támogatta a közös álláspontot.
 
Plenáris vita a munkaidőről
 
A parlamenti témafelelős, Alejandro Cercas (szocialista, spanyol) a vitában azt mondta, a tanácsi álláspont „nem rugalmasabb szabályokat jelent”, hanem a „munkavállalók jogainak megsértését,” és „a száz évvel ezelőtti normákhoz való visszatérést”. Az irányelv Tanács által tervezett módosítása még rosszabb helyzetbe sodorja majd a legszegényebbeket, különösen a nőket, és az ügyeleti idő és pihenő idő terén rendkívül hátrányos az egészségügyi dolgozók számára - vélte.
 
Valérie Létard, a szolidaritással kapcsolatos ügyekért felelős francia államtitkár a Tanács képviseletében azt mondta, „egy olyan dokumentum megfogalmazása a cél, amely mindenki számára elfogadható.” „A Tanács célja az ügyeleti idővel kapcsolatban nem a visszalépés, hanem az egyensúly megőrzése a tagállamokban, és egy olyan rendszer kialakítása, amely a munkaidőbe beleveszi az inaktív időt” - tette hozzá. Létard szerint az opt-out (az a tagállamok lehetősége a szabályozástól való eltérésre - a szerk.) ügyében nincsenek se győztesek, se vesztesek, mivel a szabályozást hat év múltán felül lehet vizsgálni, „ezért valójában minden nyitva áll még” - fogalmazott Létard.
 
Az Európai Bizottságot képviselő Vladimír ?pidla, foglalkoztatásért felelős biztos szerint „az irányelv átdolgozása fontos és halaszthatatlan”, különösen a készenléti idő szempontjából, mivel a jogi bizonytalanság negatív hatással van a kórházi ellátás színvonalára és szervezésére, illetve a fogyatékkal élőket támogató intézmények munkaszervezésére. „Tudjuk, hogy az EP és a Tanács álláspontjának közelítése nem lesz könnyű” - fogalmazott, - „de úgy gondolom, az EU polgárai nehezen fogják megérteni, hogy az őket védeni hivatott intézmények miért nem tudnak végre egy számukra előnyös szabályozást elfogadni”.
 
José Albino Silva Peneda (portugál) a néppárti frakció vezérszónokaként azt mondta, az EP célja, hogy megegyezzen a Tanáccsal, de az eddig nem volt hajlandó tárgyalni a parlamenttel, ezért erre valószínűleg már csak az egyeztetési eljárásban lesz lehetőség. Az opt-outtal kapcsolatban meg kell vizsgálni, hogy azt milyen indokok miatt kellene megtartani - mondta. „A kérdés az összes európai orvost érinti, ezért tüntet most az ő nevükben négyszáz orvos” - tette hozzá.
 
A szocialisták vezérszónoka, Jan Andersson (svéd) szerint a munkaidő inaktívan eltöltött részének is aktív munkaidőnek kell számítania, mivel „az embernek el kell jönnie otthonról, és be kell mennie a munkahelyére”. A képviselő úgy vélte, szükség van az irányelvre, „hiszen közös piacot hoztunk létre, ezért közös szabályok kellenek az egészségvédelem és a biztonság érdekében”.
 
Elizabeth Lynne (brit) a liberálisok képviseletében azt mondta, fontos, hogy a munkavállalók túlórázhassanak, ha azt szeretnék. „Mindig is támogattam az opt-out megtartását” - mondta, - „és attól tartok, ha elveszítjük ennek a lehetőségét, még több embert kényszerítünk a szürkegazdaságba, ahol nincs társadalombiztosítás és szociális ellátás”.
 
A zöldeket képviselő Elisabeth Schroedter (német) szerint szükség van egy olyan irányelvre, amely megengedi, hogy mindenki egyénileg állapodjon meg, de a jogalkotó feladata, hogy őrt álljon a munkavállalók egészségének védelme érdekében. „Ha túl sokat dolgozunk, az nemcsak bennünket veszélyeztet, hanem a környezetünket is - gondoljunk például egy kifáradt orvosra, vagy egy túl régóta ügyeleti időben lévő sofőrre” - tette hozzá.
 
A Nemzetek Európájáért Unió nevében felszólaló Roberta Angelilli (olasz) szerint az opt-out kérdése „olyan, mintha egyfajta zsarolás lenne, ugyanis, ha a közös álláspont elbukik, a jelenlegi szabályok, azaz a korlátlan opt-out lehetősége marad érvényben”. „A felülvizsgálat hasznos és szükséges, de jó szabályozással kell felváltani” - mondta.
 
A GUE/NGL-t képviselő Dimitriosz Moulisz (görög) szerint a Tanács álláspontja munkavállaló-ellenességet mutat. „A szociális jogok megtagadásáról van szó, a jogalkotóknak a tüntetők hangját kellene meghallaniuk, nem pedig a munkaadókét” - mondta.
 
Derek Roland Clark (brit) az IND/DEM képviseletében úgy fogalmazott, „időpocsékolás a munkaidő szervezéséről szóló irányelvvel foglalkozni”. Az elmúlt két évben elnöksége idején minden tagállam a következő soros elnökre hárította a feladatot - mondta, majd hozzátette: „ezért kövessük a franciákat, és temessük el az irányelvet mindörökre”.
 
A független Irena Belohorská (szlovák) szerint, akik készenléti időben dolgoznak, nem szervezhetik szabadon az idejüket. A képviselő úgy vélte, az a szabályozás, amely az orvosok inaktív idejét nem veszi figyelembe, visszaél a munkavállalók munkaidejével, a szakma degradálásához vezet, a végén pedig a betegek járnak rosszul. „Ha javítani akarjuk a családi élet és a munkaidő egyensúlyát, nem szabad elfogadni egy felelőtlen szabályozást” - mondta.
 
A parlamenti vitában felszólaló Őry Csaba (néppárti) szerint „úgy teszünk, mintha a munkavállalók és a munkaadók egyenlőek lennének, de ez valójában nincs így”. A munkajog feladata, hogy korrigálja ezt az egyenlőtlenséget - vélte. „Ha egy könyvesboltba vagy egy ruhaüzletbe egy vásárló sem tér be a délelőtt folyamán, akkor az addig eltelt munkaidő is inaktívnak számít?” - tette fel a kérdést Őry. Hozzátette, ha valaki nem rendelkezik a szabadidejével, hanem be kell mennie a munkahelyére, az már munkaidőnek számít.

Forrás: Európai Parlament


Hozzászólások 0 hozzászólás


Szólj hozzá!

A számítógépednek az IP száma: 3.214.184.124 Név:

Hozzászólásokra vonatkozó szabályzatok »