Budapest: 22.81°
HUF/EUR: 329.54
szechenyi
Hírek » Részletek

A munkavállaló nem veszíti el a betegség miatt ki nem vett fizetett éves szabadsághoz való jogát


A Bíróság a C-350/06. és C-520/06. sz. egyesített ügyekben hozott ítéletében arra a következtetésre jut, hogy a fizetett éves szabadsághoz való jog a referencia-időszak és/vagy a szabadság átvitelére a nemzeti jog által meghatározott időszak végén nem szűnhet meg akkor, ha a munkavállaló a referencia-időszak egésze vagy annak egy része során betegszabadságon volt, és a munkaképtelensége a munkaviszonyának a megszűnéséig fennállt, ami miatt nem tudta gyakorolni a fizetett éves szabadsághoz való jogát.

Azaz: a munkavállalónak a ki nem vett éves szabadsága után pénzbeli megváltás jár.

Az Európai Közösségek Bírósága ez e napon kelt ítéletében a fizetett éves szabadsághoz való jogot értelmezi, amelyet a munkaidőről szóló irányelv ír elő.

Az értelmezést a Landesarbeitsgericht Düsseldorf (Németország) és a House of Lords (Egyesült Királyság) kérte olyan ügyek keretében, amelyek a betegszabadságon lévő munkavállalók fizetett éves szabadsághoz való jogát érintik.
A Landesarbeitsgerichtnek egy olyan munkavállaló pénzbeli megváltáshoz való jogát kell elbírálnia, aki a fizetett éves szabadsághoz való jogát nyugdíjazást eredményező munkaképtelenség miatt nem tudta gyakorolni. A releváns német rendelkezések értelmében a munkavállalónak a ki nem vett fizetett éves szabadságra vonatkozó jogosultsága az érintett naptári év lejártával, de legalábbis a szabadság átvitelére nyitva álló – kollektív szerződésnek a munkavállaló javára szóló eltérő rendelkezése hiányában három hónapos időtartamú – időszak elteltével megszűnik. Ha a munkavállaló a szabadság átvitelére nyitva álló ezen időszak végéig munkaképtelen volt, a ki nem vett fizetett éves szabadságokat a munkaviszony megszűnésekor nem kell pénzben megváltani.

A House of Lords-nak a brit jog által meghatározott referencia-időszak során ki nem vett fizetett éves szabadság pénzbeli megváltására vonatkozó hasonló kérdésen kívül egy olyam munkavállaló esetét kell megvizsgálnia, aki a határozatlan idejű betegszabadsága alatt azt kérte a munkáltatójától, hogy a kérelemtől számított két hónapon belül fizetett éves szabadságot vehessen ki.

A Bíróság az ítéletében emlékeztet arra, hogy a betegszabadsághoz való jogot, valamint az említett jog gyakorlásának a módozatait a közösségi jog nem szabályozza. A fizetett éves szabadságot illetően megállapítja, hogy e jog gyakorlásának a feltételeit a tagállamoknak kell meghatározniuk a belső joguk keretében azon konkrét körülmények előírásával, amelyek mellett a munkavállalók e jogukkal élhetnek, tartózkodva ugyanakkor attól, hogy e jog keletkezését bármely feltételnek alávetnék.

E körülmények között megállapítható hogy a munkaidőről szóló irányelvvel elvben nem ellentétes sem annak engedélyezése, hogy a munkavállaló a betegszabadság időtartamába tartozó időszak alatt fizetett éves szabadságot vegyen ki, sem ennek a megtiltása, feltéve azonban, hogy ez utóbbi esetben az érintett munkavállalónak lehetősége van arra, hogy az ezen irányelv által számára biztosított joggal egyéb időszak során éljen.

Bár a különböző tagállamokban a fizetett éves szabadsághoz való jog alkalmazási módozatairól a tagállamok határoznak, a ki nem vett szabadság átvitelének módozataira bizonyos korlátok vonatkoznak.

A Bíróság ezzel kapcsolatban megállapítja, hogy a megfelelően igazolt betegszabadságon lévő munkavállalók fizetett éves szabadsághoz való joga nem köthető olyan kötelezettséghez, hogy a munkavállalónak az említett tagállam által megállapított referencia-időszak során ténylegesen dolgoznia kellett. Következésképpen a tagállam a fizetett éves szabadsághoz való jognak a referencia-időszak vagy a szabadság átvitelére nyitva álló időszak végével történő megszűnését csak akkor írhatja elő, ha az érintett munkavállalónak ténylegesen megvolt a lehetősége arra, hogy az irányelv által a számára biztosított joggal éljen.

Márpedig a Bíróság megállapítja, hogy az olyan munkavállalónak, aki a referencia-időszak teljes tartama során, és a nemzeti jog által a szabadság átvitelére vonatkozóan megállapított határidőn túl is betegszabadságon van, nincs lehetősége a fizetett éves szabadsághoz való joga gyakorlására. Ez vonatkozik az olyan munkavállalóra is, aki a referencia-időszak egy része során, a betegszabadságra való kiírás előtt dolgozott.

A Bíróság arra a következtetésre jut, hogy a fizetett éves szabadsághoz való jog a referencia-időszak és/vagy a szabadság átvitelére a nemzeti jog által meghatározott időszak végén nem szűnhet meg akkor, ha a munkavállaló a referencia-időszak egésze vagy annak egy része során betegszabadságon volt, és a munkaképtelensége a munkaviszonyának a megszűnéséig fennállt, ami miatt nem tudta gyakorolni a fizetett éves szabadsághoz való jogát.

Az olyan fizetett éves szabadságnak a munkaviszony megszűnésekor való pénzbeli megváltását illetően, amelyet a munkavállaló nem tudott kivenni, a Bíróság megállapítja, hogy e pénzbeli megváltást oly módon kell kiszámítani, hogy a munkavállaló olyan helyzetbe kerüljön, mintha az említett jogot a munkaviszonyának tartama alatt gyakorolta volna. Ebből következően a munkavállaló rendes munkabére, amely a fizetett éves szabadságnak megfelelő pihenőidő alatt a részére fizetendő, szintén meghatározó a munkaviszony megszűnéséig ki nem vett éves szabadság pénzbeli megváltásának a kiszámítása szempontjából.

Az ítélet teljes szövege megtalálható a Bíróság honlapján.
http://curia.europa.eu/jurisp/cgi-bin/form.pl?lang=HU&Submit=rechercher&numaff=C-350/06


Letölthető állományok:

cp090004hu.pdf (207 kb)

Hozzászólások 0 hozzászólás


Szólj hozzá!

A számítógépednek az IP száma: 54.210.158.163 Név:

Hozzászólásokra vonatkozó szabályzatok »