Budapest: 15.87°
HUF/EUR: 334.30
szechenyi
Hírek » Részletek

Kérdőjelek és felkiáltójelek, azaz bianco-csekk a szocialista párt képviselőinek


A miniszterelnök-jelölt feladta a leckét a kormányzó párti frakció tagjainak, akik számára ezáltal megnyílik a nagy kérdés: „lenni, vagy nem lenni”, azaz aláírni, vagy kiírni (már, mint az új választásokat). Bajnai Gordon nem kevesebbet kér az őt ajánló párt katonáitól, mint, hogy zárkózzanak fel és kövessék. Ismerve az elmúlt időszak vajúdását ez teljes mértékben logikus, aki válságkezelést mond, vállalja ennek következményeit. Ez mind szép és helyes, de mit mondjunk mi (igaz a „békákkal” állítólag nem szokták megvitatni a mocsár lecsapolását).
Lássuk először is, mi van a csomagban!

1. „Magyarországnak nincs vesztegetnivaló ideje”
Ez jól hangzik, de nem mond semmit, sőt Bajnai a továbbiakban azt is elismeri, hogy e nyilatkozat nem a formálódó válságkezelő kormány teljes programját foglalja össze. Ezt látjuk mi is, műfajilag ettől bianco-csekk a nyilatkozat.
A válságkezelés mindezek ellenére elsősorban tartalmi kérdés, azaz nem egy gyorsasági futam. A hibás irányt nem kompenzálja a gyorsaság.

2. „Cél: megvédeni minél több magyarországi munkahelyet”
„Magyarország nehéz helyzetben van”. Ezt is hallottuk már számtalanszor, de ettől még jó döntések nem születnek automatikusan.
„Csak a foglalkoztatási rendszer egyben tartásával kerülhető el a tartós társadalmi kettészakadás, az, hogy a gazdasági válságból szociális válság alakuljon ki”. Teljesen egyetértünk ezzel, de nem látjuk egyelőre ennek jeleit, a korábbi eszközöket (adó- és járulékcsökkentés) továbbra sem támogatjuk.
„A válságkezelő program rövid távú lépései a hosszú távú célokat is szem előtt kell, hogy tartsák”. Nekem tetszik, a kérdés továbbra is csak az, hogy az irány és az ehhez szükséges eszközök jók-e. Mindenesetre először fogalmazódik meg az, hogy a válságkezelés és a kibontakozás nem értelmezhető egymással szemben, ez ugyanannak az érmének a két oldala.
A LIGA álláspontja e tekintetben az, hogy a válságkezelő programnak végső soron azt kell biztosítani, hogy növekedésnek induljon a magyar nemzetgazdaság. Bármilyen egyéb cél csak akkor lehet eredményes, ha képes a növekedés feltételeit megteremteni, és biztosítani azt, hogy munkahelyek jöjjenek létre, nőjön a foglalkoztatás. Amennyiben a válságkezelő program nem képes erről a befektetőket és a hazai lakosságot meggyőzni, akkor az erőfeszítések és az áldozatok eredményessége kétséges, ennek megfelelően a szükséges társadalmi támogatottság sem biztosítható.

3. A már bejelentett, az elsődleges egyensúly javítását célzó intézkedéscsomagon túl további kiadáscsökkentő lépéseket kell megtennünk. Nem csak 2010-re, hanem már az idei esztendőre vonatkozóan is.
Most jön a fekete leves. „A válság hatásainak enyhítése a közszférában dolgozóktól és a közigazgatási intézményrendszertől is áldozatokat követel”. Ennek már fele sem tréfa, jön a jól bevált recept: szoríts meg, fagyaszd be, vedd el, csökkentsd! Ehhez azonban nekünk is lesz egy-két szavunk.
 „Az idősödő társadalom, a rohamosan növekvő nyugdíjkiadások jelentik az egyik legnagyobb társadalmi kihívást”. Nem vitatjuk, azt azonban nem gondoljuk, hogy ez alapot ad arra, hogy kormányról-kormányra mindenki „belepiszkáljon” egy kicsit egy hosszú távú elosztórendszerbe napi érdekek mentén. Ezt is meg kellene beszélnünk. 
 „…az ország lehetőségeit meghaladó mértékű, az igazságosság elvét nem mindig érvényesítő szociális kiadások csökkentése érdekében szükség van - többek között - az alábbi intézkedésekre”: … Ettől a felsorolástól most eltekintünk különösen a „többek között” miatt. Ugyanakkor azt nagyítóval sem látjuk, hogy esetlegesen milyen „válságmérséklő” intézkedéseket tervez az új kormányfő.  Mit kíván tenni a társadalom kettészakítottsága ellen, az önhibájukon kívül bajba jutott családok, a devizacsapdába került adósok megsegítése érdekében.

A politikai nyilatkozat végezetül utal arra, hogy „a fenti kiadáscsökkentő intézkedések alapvető, elidegeníthetetlen részét képezik annak a válságkezelő programnak, amelyet a 2009. április 14-től hivatalba lépő új kormány gyors, de széleskörű érdekképviseleti (különös tekintettel az Országos Érdekegyeztető Tanácsra, mint kiemelt jelentőségű fórumra), szakértői és politikai egyeztetéseket követően kíván véglegesíteni. Az egyeztetések folyamán a csomag pontosítása, finomítása, a rászorultsági és igazságossági szempontok érvényesítése lehetséges és kívánatos, de a kiadáscsökkentés összesített értéke nem csökkenthető a pénzügyi stabilitás veszélyeztetése nélkül”.
Ez érdekes. Egyrészt ultimátumot ad a képviselőknek a programhoz, a konkrét intézkedésekhez, másrészt egyeztetni kíván. Érzünk ebben is némi ellentmondást. Miről is fogunk egyeztetni?

Úgy tűnik tehát, hogy most a szocialista képviselőkön a sor, hogy voksukat adják a válságkezelő programhoz.
Nem vak ez, csak bátor, ahogy a népi bölcselet mondja.

Dr. Szabó Imre



Hozzászólások 0 hozzászólás


Szólj hozzá!

A számítógépednek az IP száma: 3.88.156.58 Név:

Hozzászólásokra vonatkozó szabályzatok »