Budapest: 5°
HUF/EUR: 327.55
szechenyi
Hírek » Részletek

Cser Ágnes interjú a Magyar Nemzetben


Rendszerváltásra van szükség a szakszervezeti mozgalomban, mivel a vezetők nyolcvan százaléka a pártállami időből van itt, és mint régen, ma is a párt mondja meg nekik, hogy mit tegyenek - mondta a Magyar Nemzetnek adott interjújában Cser Ágnes. Az egyik legnagyobb ágazati szakszervezet, az Egészségügyben és Szociális Ágazatban Dolgozók Demokratikus Szakszervezete (EDDSZ) elnöke erősen kritizálja anyakonföderációjukat, a mintegy hétszázezer közszolgát képviselő Szakszervezetek Együttműködési Fórumát (SZEF). Szerinte Varga László, a szervezet elnöke összeférhetetlen, mivel testvére, Varga Zoltán önkormányzati miniszter. Az EDDSZ sem jogos ingatlanjait, sem az állami támogatásokat nem kapja meg a SZEF-től - állítja Cser Ágnes.

A többi szakszervezettől eltérően Önök a nyilvánosság elé vitték belső konfliktusukat a SZEF-fel. Ennek konzekvenciájaként azt mondják, hogy rendszerváltásra van szükség a szakszervezeti mozgalomban. Mire alapozzák ezt?
-1999 novemberében „ejtőernyősként" lettem szakszervezeti elnök, nem vettem részt a pártállami szakszervezeti mozgalomban. A mostani vezetőkkel nagyon érdekes volt találkozni, hiszen nyolcvan százalékuk a pártállami időből van itt. ők már régen elszakadtak a tényleges munkavégzéstől, az utóbbi tizenkilenc évben lezajlott kétmilliós álláshelyvesztést saját tapasztalatból nem ismerik. Fogalmuk sincs a valóságról, hiszen nem a tűzvonalban dolgoznak, nem élik át nap mint nap a szorító munkahelyzeteket. Jellemző, hogy sok olyan szakszervezeti elnök van, aki mögött néhány tucat tag van, de még mindig vezető. A rendszerváltást az is indokolja, hogy az Európai Unió huszonhét tagországa közül Magyarországon a legrosszabbak a munkaerő-piaci és a foglalkoztatási mutatók, ez nem-következett volna be felkészült, hatékony szakszervezeti vezetőkkel.
- Nem végeznek valódi érdekképviseletet?
- Sommásan nem lehet megítélni Őket. A pártállami szakszervezeti kulturális háttér ma is érződik, úgy mint a pártállamban, többségüknek ma is a párt mondja meg, mit és hogyan tegyenek a szakszervezet élén. Legutóbbi példa az újabb bércsökkenésről szóló „megállapodás", amelyről a SZEF vezetői elmagyarázták nekünk, hogy harmincmilliárdot „megmentettek", ha nem mentek volna bele a csökkentésbe, akkor ezt is elvesztettük volna. Honnan veszik, hogy harmincmilliárdot „megmentettek", ha ezt előre nem beszélték volna meg velük? Más példa: 2003 és 2007 között a SZEF-nek a 2003-as kongresszusi döntése szerint el kellett volna érnie az egységes közszolgálati jogviszonyt, de menet közben kiszálltak belőle a köztisztviselők. Egy demokráciában elképzelhetetlen, hogy kongresszusi döntéssel nyíltan szembemennek a tagszervezetekkel.
A 2007-es kongresszuson, ahol Szabó Endre leköszönt és Varga László lett az elnök, javasoltuk: a SZEF támogassa, hogy a közszférában ne kelljen fizetni vizitdíjat, napidíjat, hiszen mi rendesen fizetjük a járulékokat. Elutasították. Kértük, támogassanak minket abban, hogy az egészségügyben ne legyen kiszervezés. Ezt is leszavazták. Kértük, hogy a SZEF lépjen a társadalombiztosítási, az egészségbiztosítási, a privatizációs kérdésekben. Nem történt semmi. Csöndben lapítottak. Ezek bizonyítékok arra, hogy a SZEF nem volt hajlandó az EDDSZ-hez tartozó ágazatok érdekeit képviselni. Be van iktatva közénk és a kormány közé egy konföderáció, amelynek tárgyalnia kellene a kormánnyal a mi érdekünkben, ehelyett ez a konföderáció nem mellettünk, hanem ellenünk dolgozik.
- De a jelenlegi vezetők évek óta állnak a szervezetek élén, és nyilván a tagság választja meg őket. Mégis hogyan tudják feléjük eredményesnek feltüntetni ezt az „anti-tevékenységet”?
- Számomra is megdöbbentő, hogy vannak olyan ágazati szakszervezetek a SZEF-en belül, ahol a tagság információs szintje elképesztően alacsony. Ez nem csoda, mert nemcsak a szakszervezeti vezetők, hanem a közszolgálati média sem tett hét éve semmit azért, hogy tájékoztasson a munkaerőpiac, a bérek, a szakszervezetek valós helyzetéről, a bérhelyzetről, a szakszervezetekről. Most hallottam egy kollégától, hogy nemrég egyedülálló módon a világ két meghatározó szakszervezeti vezetője egyidejűleg Magyarországon tartózkodott, és az Európai Szakszervezeti Szövetség párizsi nyilatkozatáról egyeztettek. A SZEF honlapján említés sincs erről a találkozóról, amiről semmilyen tájékoztatást sem előtte, sem azóta nem kaptunk. Másrészről pedig a félelem miatt csökken a dolgozók aktivitása. A közszolgák családtagjai közül sokan munkanélküliek, gyakorlatilag ők a családfenntartók, és emiatt rettegnek, hogy a munkahelyüket ne veszítsék el, így lázadni sem mernek még a törvénytelen munkáltatói intézkedéssel szemben sem. A mai Magyarország hajlik egy rabszolgatartó társadalom irányába, a munkáltatók kegyetlenül visszaélnek azzal, hogy több a munkavállaló, mint a lehetséges munkahely.
- Erősen kritizálják Varga László elnök szerepét is. Önök szerint le kellene mondania. Miért?
- Varga Zoltán önkormányzati miniszter bátyja Varga Lászlónak, aki a SZEF működési szabályzata szerint az országos bérpolitikáért felel. Ez a köztisztviselői és a munka törvénykönyve szerint összeférhetetlenség, a pártatlan magatartás kizárt. Ezt magának a köztisztviselőnek kellene jeleznie. Kár, hogy Varga László azt gondolja, ha egy tárgyaláson csak ott ül, és nem Ő, hanem az alelnök beszél, akkor nem áll fönn az összeférhetetlenség. Ez általános kulturális hiányosság, amiről az utóbbi tizenkilenc év médiaüzenetei is gondoskodtak. Nálunk közerkölcsről, politikai kultúráról az emberek vajmi keveset hallottak. Nálunk soha senki nem mondott le azért, mert hibát követett el, vagy magáncélra költötte a közpénzt, vagy összeférhetetlen módon a családtagjának kedvezett, vagy csak családtagként pozíciókban van.
- Ezek szerint Varga László sincs birtokában az erkölcsiségnek?
- Nem akarok pert akasztani a nyakamba, Varga László levélben írta le, miért nem áll fenn az összeférhetetlenség, és hogy erről szavaztak az ügyvivő testületben. Azt hiszik, erről szavazással dönteni lehet, és itt van a vége a SZEF erkölcsi szintjének. Varga László úgy érzi, őt ezzel támadják, ami ugyancsak a politikai kultúra elégtelensége. A másik példa dr. Szabó Endre, aki a SZEF-en belül a testületekben szavazati joggal rendelkező tiszteletbeli elnök, illetve a kormányzattal való kapcsolattartás felelőse volt. Mégis, ő sem érezte összeférhetetlennek, hogy aláírjon egy megbízási szerződést a kormánnyal tanácsadásra. Ekkor a pedagógusok levelet írtak neki, döntse el, a kormányzati tanácsadást vagy a SZEF tiszteletbeli elnöki tisztségét választja-e. 0 a kormányzati megbízatást választotta, és lemondott a tiszteletbeli elnöki posztjáról. Ha önök nem írják meg, soha senki nem szerzett volna erről tudomást.
- Az összeférhetetlenségen és az erkölcsi kérdéseken túl meglehetősen materiális ügyekben, a szakszervezeti vagyon, a pénzek elosztásáról is komoly vitáik vannak.
- Amikor a konföderációk között 1991-ben szétosztották a SZOT-vagyont, arról született döntés, hogy a SZEF alapító szakszervezetei taglétszámarányosan részesülnek tulajdoni hányadban a SZEF-nek juttatott vagyonból. Ezt a szövetségi tanácsi döntést nem hajtották végre, nem adták oda a tagszervezeteknek a tulajdont, hanem csak a SZEF-et jegyezték be. Közben elkezdték eladni az ingatlanokat, az ezekről szóló szerződéseket hiába kértük, sohasem láttuk. Az EDDSZ beperelte a SZEF-et, hogy az EDDSZ megkapja a több mint 22 százalékos részesedését. A közeljövő vizsgálatai segítenek, hogy megtudjuk, hová tűnt el a szakszervezetek vagyona, és mennyiért. Tavaly a pécsi szakszervezeti székházat adta el a hat konföderáció, illetve Békéscsaba sétálóutcájában az EDDSZ határozott tiltakozása ellenére a SZEF belement az irodaház értékesítésébe. Ingatlan-forgalmi szakvéleményt is beszereztem, lényegesen magasabb értékű az ingadan, mint amennyiért eladták. Erre a válaszuk: „a mi szakértőnk nem ért hozzá". Vitánk van a támogatások elosztásáról is. Kilencszázmillió forintot kap az idén a Munkaerő-piaci Alaptól a hat konföderáció, és ebből a taglétszám alapján az EDDSZ-re eső rész minimum hetvenkétmillió forint. A pedagógusok mellett gyakorlatilag mi adjuk a SZEF bevételeinek gerincét. Varga elnök úr mégis azt közölte, az EDDSZ idén sem fog kapni egy fillért sem, mert nem pályáztunk. Tavaly sem kaptunk, még mindig nem értik, na évek óta jogfenntartással elszámolási igényünk van, akkor ezt nem lehet elnöki szóval elutasítani.
- Ilyen körülmények között miért tagja még az EDDSZ a SZEF-nek? A korábbi hírek szerint fontolgatták, hogy a Ligához igazolnak át. Mikorra várható ez?
- Tavaly nyáron a népszavazás után ajánlatot kaptunk a Liga Szakszervezetek-tói. Gyakorlatilag egy éve figyelünk egymásra, a közszférával kapcsolatos javaslatainkat megvitatják, esetenként támogatják. A Liga és a Munkástanácsok felismerte, hogy a népszavazás során a közszférából egyedül az EDDSZ volt az, amely éllovasként minden segítséget megadott a sikeres referendumhoz. Mára egyre erősebben felmerül a tagságban a kérdés, hogy mit keres az EDDSZ egy olyan konföderációban, ami csak hallgatni tud. Erről belátható időn belül dönteni fogunk.

Forrás: Magyar Nemzet, Bakonyi Ádám


Hozzászólások 0 hozzászólás


Szólj hozzá!

A számítógépednek az IP száma: 54.172.221.7 Név:

Hozzászólásokra vonatkozó szabályzatok »