Budapest: 13.03°
HUF/EUR: 334.30
szechenyi
Hírek » Részletek

Egy jelentés margójára


A TUAC  múlt heti plenáris ülésén Jean-Paul Fitoussi professzor tartott előadást az ún. Stiglitz  jelentésről.
2008 februárjában, a francia köztársasági elnök, Nicholas Sarkozy elégedetlenségét fejezte ki a gazdaságra és a társadalomra vonatkozó statisztikai tájékoztatással, és felkérte Joseph Stiglitz-et, Amartya Sen-t és Jean-Paul Fitoussi-t, hogy alakítsák meg a Gazdasági Teljesítmény és a Társadalmi Haladás Mérésével foglalkozó Bizottságot (CMEPSP). A Bizottság célja, hogy meghatározza a GDP-nek, mint a gazdasági teljesítmény és a társadalmi haladás mutatójának a korlátait, beleértve a GDP mérésével kapcsolatos problémákat; áttekintsék, hogy milyen további információkra lehet szükség a társadalmi haladást jobban jellemző indikátorok kialakításához; értékeléseket végezzenek az alternatív mérési módszerekről, és megvitassák, hogy milyen módon lehet megfelelő módon ismertetni a statisztikai információkat.

A közgazdasági sajtó az elmúlt időszakban részletesen beszámolt a jelentésről, ennek főbb megállapításairól. Ezek lényege, hogy a GDP a társadalom jólétének időbeli mérésére különösen ennek gazdasági, környezeti és szociális dimenziójában, azaz a fenntarthatóságra nem alkalmazható. Sokan egyenesen úgy vélik, hogy a gazdasági krízis azért lépett fel olyan váratlanul, mert nem álltak rendelkezésre megfelelő mérési módszerek.
A bizottság tagjainak egyöntetű véleménye is az, hogy jobb mérőszámokra van szükség, és ezek révén könnyebben ki lehet jutni a világot sújtó válságból.

A jelentés kulcsfontosságú üzenete, hogy a megfelelő értékelő rendszer kialakításához a gazdasági termelésről a lakosság jólétére (a jövedelmekre és a fogyasztásra) kell helyezni a hangsúlyt, és ezt a fenntarthatóság tükrében kell vizsgálni.
Említésre méltó további megállapítása a jelentésnek, hogy nagyobb figyelmet kell fordítani a jövedelem-eloszlás kérdésére, hiszen a jelenlegi globális válságot előidéző egyik legfontosabb tényező a (világ)gazdaság egyenlőtlen fejlődése.
Az elmúlt időszakban - különösen a gyorsan növekedő kelet-európai gazdaságokban - figyelhető meg az, hogy a látványos GDP emelkedés milyen társadalmi feszültségeket hoz létre. A társadalmi egyenlőtlenségek fokozódása azonban a fenntartható fejlődés egyik legnagyobb akadálya (ez leginkább a Balti államokban érhető tetten).
Éppen ezért az átlagos jövedelem, fogyasztás nem nyújt átfogó képet az életszínvonalról sem.

Ugyanilyen figyelemre méltó megállapítása a jelentésnek, hogy ki kell terjeszteni a jövedelemmel kapcsolatos méréseket azokra a tevékenységekre, melyek nem piac-orientáltak. Sok olyan tevékenységet, melyek révén a háztartások termékeket állítanak elő, nem számítják bele a jövedelemre és a termelésre vonatkozó hivatalos mérésekbe, jóllehet ezek jelentős gazdasági tevékenységet jelentenek. Ennek függvényében már nem meglepő az sem, hogy világ szerte a közszolgáltatások leépülése, visszafejlesztése figyelhető meg.

A Stiglitz-bizottság jelentése azért is figyelemre méltó, mert az elmúlt napokban egyre több gazdaságkutató intézet jutott arra a megállapításra, hogy a válság véget ért, és megkezdődött a fellendülés. Teszik ezeket a megállapításokat éppen a GDP mutatók alakulására alapozva. Ennek függvényében azonban különösen szakszervezeti megközelítésben kell óvatosnak lennünk., hiszen a számunkra legfontosabb mutatók, a munkanélküliség és a foglalkoztatottság, még mindig katasztrofális képet mutatnak, sőt még várhatóan a további romlást is el kell szenvednünk.

Ennek tükrében, de különösen a jelentés legfőbb mondanivalóit megszívlelve, sajnos azt kell megállapítanunk, hogy a válság még nem ért véget.

dr. Szabó Imre


1  A TUAC- ot 1948-ban hozták létre, mint az Európai Újjáépítési Program (Marshall Terv) egyik szervezetét. Amikor 1962-ben az OECD, - mint nemzetközi kormányok közötti politikai szervezet - elnyerte mai struktúráját, a TUAC küldetése a munkavállaló érdekek közvetítése lett. Az OECD szerepe az elmúlt időszakban megnőtt, a világgazdaság legjelentősebb politika fóruma lett, így maga a TUAC is egyre inkább felértékelődött. Legfőbb feladata a globális piaci mechanizmusok, és a szociális szempontok közötti egyensúly megteremtése. Felelős ennek megfelelően, hogy a szakszervezeti vélemények megjelenjenek valamennyi OECD dokumentumban, de különösen az évente megrendezett G8 csúcsokon (ez a világ legfejlettebb országai kormányfőinek szokásos évente megrendezésre kerülő találkozója). A TUAC 30 OECD tagállamban, 58 szakszervezeti taggal büszkélkedhet, ami mintegy 66 millió munkavállaló képviseletét jelenti. Szoros együttműködés jellemzi tevékenységét mindenek előtt a nemzetközi szakszervezeti szövetségekkel, továbbá az ILO-val.

2  Joseph Stiglitz, Nobel-díjas közgazdász


Hozzászólások 0 hozzászólás


Szólj hozzá!

A számítógépednek az IP száma: 52.23.234.7 Név:

Hozzászólásokra vonatkozó szabályzatok »