Budapest: 7.11°
HUF/EUR: 326.53
szechenyi
Hírek » Részletek

A foglalkoztatottság növelésének lehetőségei, különös tekintettel az alacsony képzettségűekre konferencia


A válság legnagyobb terhet jelentő hozadéka a foglakoztatás területén volt érzékelhető, mivel a negatív gazdasági változás hazánkban is sok ezer ember életét nehezítette meg azzal, hogy tömegek veszítették el állásukat az utóbbi években. Mivel a Liga Szakszervezetek folyamatos tájékoztatást kíván nyújtani tagjainak a problémakörre vonatkozóan, így alkalmat teremtett arra, hogy az esedékes Liga Tanáccsal összekötve egy konferenciát is megszervezzen „A foglalkoztatottság növelésének lehetőségei,  különös tekintettel az alacsony képzettségűekre” címmel. A konferencia keretében a Magyar Tudományos Akadémia neves kutatói tartották meg előadásukat a gazdasági válság következményeinek bemutatásával, valamint a kiút lehetőségeinek felvázolásával összefüggésben. Az akadémiai meghívottak mellett dr. Szabó Imre a Liga szakértője is megtartotta prezentációját, melyben egy speciális példát bemutatva egyféle megoldási lehetőséget vázolt a fekete foglalkoztatás legalitásba történő terelésével kapcsolatosan.

A június 15-ei konferencia első felszólalója Fazekas Károly az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének igazgatója volt, aki elmondta hogy a Magyarország egy kettészakadt ország, ahol a felsőfokú végzettségűek foglalkoztatása az Uniós átlagértékének felel meg, viszont az alacsony iskolai végzettségűeknél jelentős az elmaradás. Az utóbbi évek tetézték a problémákat, mert a területi polarizáció, valamint az adórendszer hibái eddig is tarthatatlan állapotokat mutattak, így a hátrányokat méginkább tetézte a 6,3%-os gazdasági visszaesés és a 17%-os import termelés elmaradása. A legnagyobb probléma tehát az volt, hogy az országot nem egy konszolidált állapotban érte a válság, hanem a munkaerőpiac az igen alacsony foglalkoztatotti számból veszített további közel 200 ezer főt. Az első időben az elbocsátások főként a Nyugat-Dunántúlon működő külföldi tulajdonú cégeknél történtek, majd az első hónapok eseményei kihatással voltak más országrészekre, a legrosszabb helyzetű területekre. Így míg Budapestet eleinte nem érintette a válság, addig a problémák az idő múlásával átterjedtek a középső országrészbe is, ahol főként az utóbbi évben romlottak a foglalkoztatási mutatók. A negatív eseményekben leginkább érintettek a kistelepülések, falvakban élők csoportjai, akik azelőtt az iparilag fejlett térségekbe jártak be dolgozni. Az előadó megosztotta velünk azt a tényt is, miszerint nem a tömeges elbocsátások, hanem a munkaerő lemorzsolódása hozta magával lassan, de dinamikusan azt a munkanélküli tömeget, melyet ma láthatunk, mivel a folyamatos állásvesztések adódtak össze lassan, de biztosan. Véleménye szerint a megoldás kulcsa az oktatási intézményrendszer kezében van, melynek változtatására, hatékonnyá tételére rengeteg külföldi példát találhatunk.

Szabó  Imre a Belgiumban működő szolgáltatási csekkrendszerről tartott prezentációt, mely munkapiaci eszközzel a kormány az alacsony végzettségűek foglalkoztatási problémáját próbálja orvosolni. Az alapkoncepció szerint a foglalkoztatási anomáliákat kiváltó magas adó és járulékterhek mérséklésének lehetőségével, a fekete foglalkoztatás munkapiaci felügyelet alá vonásával a kormány létrehozott egy új szisztémát, mely egyféle szolgáltatási csekk segítségével az eddig adózatlan jövedelmek adó alá vonását tette lehetővé. Előnye, hogy a csekkek igénybe vétele csak bizonyos ágazatokban lehetséges, s fontos prioritása hogy ugyanannyiba kerül, mint előzőleg a fekete foglalkoztatás volt. A példa jónak mondható, melynek egyes elemei a magyar viszonyokra is adaptálhatóak, ezzel is segítve egyes területeken a feketemunka kifehérítését.

Köllő  János az MTA tudományos főmunkatársa szintén arról beszélt hogy az alacsony iskolai végzettségűek nehezebben találnak munkát, mint a jól képzettek, melynek oka, hogy kevés „egyszerű munkahely” van, valamint hogy éles a határvonal a munka és a „nem munka” között. Éppen ezért szükséges lenne egyrészt az iskolarendszer jobbító, másrészt a munkaköltséget mérséklő és aktivitásra törekvő politika. Jelenleg a legnagyobb gondot véleménye szerint a feketemunka, a képzetlen munkaerő, az etnikai sztereotípiák, valamint a közmunka programokba vetett hit jelenti. Az előadó a rendszer hibáit abban látja, hogy a megoldást a közfoglalkoztatási tevékenységgel kívánja orvosolni, pedig a munkapiaci problémák kezelése ily módon lehetetlen, ezen gondolkodásmód megváltoztatása nélkül nem lehet a változás útján elindulni.

Cseres-Gergely Zsombor az MTA tudományos segédmunkatársa diagramon mutatta be, hogyan csökken a foglalkoztatás a munkanélküliség növekedésével, s hogy ez a tendencia, a válság hatására felerősödött. Elmondta, hogy a foglakoztatási helyzet néminemű javulását az hozta magával, hogy az Út a munkába program keretében a résztvevő csoportokat a foglalkoztatottak között tartják már számon. Szerinte szoros összefüggésben a válsággal konkrétan 100 ezer ember vált munkanélkülivé, s bemutatta a kormány válságkezelő intézkedéseit, melyeket 2008 óta hozott meg. Ide sorolhatóak bizonyos megrendelések az építőiparnak, a támogatott hitelek rendszere, az export garancia, az egyes cégek számára nyújtott biztosítás stb. Közvetlen segítséget tudtak nyújtani a járulékcsökkentő intézkedések, az OFA (Országos Foglalkoztatási Alap) programok, a munkahelymegőrző támogatások stb. Kérdéses szerinte, hogy lesznek-e hatásvizsgálatok ezen intézkedésekre vonatkozóan, kiderül-e, hogy a programok mennyire érték el céljukat és mennyire tudtak valóban segítséget nyújtani a rászorultaknak. Viszont sok olyan rendszer-átalakító intézkedés is született ekkor, melyek reformjának szükségessége nem írható közvetlenül a gazdasági válság számlájára, csak bevezetésük egyszerűbbnek – a társadalmon könnyebben átvihetőnek - tűnt ebben az időszakban. Erre példa a nyugdíjkorhatár megemelése, az Út a munkához program bevezetése, az adórendszer átalakítása.

Összességében elmondható, hogy minden előadást nagy érdeklődés övezett, s rengeteg hozzászólás is színesítette a hallottakat, aktuális kérdések kerültek így napirendre és megtárgyalásra. Mivel a munkavállalók, a szakszervezeti tisztségviselők és szakszervezeti tagok saját bőrükön érzékelik a kutatók által felvázolt tényeket és azok hatását a mindennapokban, rendkívül érdekes beszélgetések alakultak ki az egyes témák mentén. A konferencia hozzájárulhatott ahhoz, hogy a résztvevők szakmai alapokra helyezhessék az eddig tapasztalt jelenségeket. A hallottak figyelembevételével az egyes szakszervezetek elgondolkodhattak azon is, hogy saját hatáskörükben hogyan, milyen lépéseket tehetnének a helyzet jobbítása érdekében, s hogy konföderációs szinten milyen közös, szakmai vélemény alakuljon ki a munkaerőpiacot érintő problémák orvoslására.


Minorics Melinda


Hozzászólások 0 hozzászólás


Szólj hozzá!

A számítógépednek az IP száma: 52.55.186.225 Név:

Hozzászólásokra vonatkozó szabályzatok »