Budapest: -1.29°
HUF/EUR: 338.38
szechenyi
Hírek » Részletek

A válság csapás a bérekre


2012. január 12-én Varsóban az Európai Szakszervezeti Szövetség kezdeményezésére cseh, lengyel, szlovák és magyar szakértői részvétellel a válság és kollektív szerződések és bérpolitikák témakörében konferencia zajlott le az OPZZ szakszervezet székházában.

Luca Visentini az ESZSZ szakértője megnyitójában elmondta, az európai kormányok gazdaságpolitikái csapást mérnek a munkavállalókra. A valuták inflálódnak, és a bérek területe az, ahol az EU a versenyképességét erősíteni kívánja. Az ESZSZ ellenszegül ennek a megközelítésnek, ezért koordinál, és demonstrációkat szervez, valamint támogatja a nemzeti minimálbér bevezetését azokban az országokban is, ahol ez nem gyakorlat. A bérpolitikák kidolgozásánál figyelembe kell venni az országok eltérő helyzetét. A makroszintű párbeszéd meggyengült, ezért a szervezet európai szociális paktum kidolgozását sürgeti, amely a foglalkoztatást és tisztességes béreket garantálja.

Az ESZSZ kollektív szerződés munkacsoportja elemzi, milyen változások történtek egyes országokban, és az a célja, hogy megossza a kollektív tárgyalások európai tapasztalatait. Továbbá irányelv-javaslatokat dolgoz ki, és megerősíti a kollektív tárgyalásokkal foglalkozó bizottságok szerepét. A kérdés, hogyan lehet szembeszállni az egyoldalú csökkentésekkel, és hogyan lehet aktualizálni az európai szintű megállapodásokat.

Ronald Janssen hozzátette, az Európai Unió egyre inkább belefolyik a bérkérdések tárgyalásába, így elősegíti az országok közötti bérversenyt. Az EU 2020 stratégiában, gazdaságirányítási javaslatokban, és a Bizottság javaslataiban az a cél fogalmazódik meg, hogy a bérek tekintetében Európának vissza kell szereznie versenyképességét. Ugyanis az Unió többet költ, mint amennyit megtermel, így a béreket csökkenteni kell. Kérdés, hogy ehhez a termelékenységet, az inflációt vagy az egységre jutó bérköltség változásait veszik alapul. Általános tapasztalat, hogy a tagállamok a helyi megállapodásokat bátorítják, az iparági megállapodásokat nem. Továbbá az állami szektor fizetéseit tekintik alapnak, és lépéseket tesznek a bérindexálás eltörlése irányába. Mindez gyengíti a béralkukat. A szakszervezetek felvetették, hajlandóak csökkenteni a béreket, ha a bérrögzítő mechanizmusok megmaradnak, ám a kormányok inkább kollektív szerződéses bérrendszereket kívánják gyengíteni. Ezért az ESZSZ célja, hogy fenntartsa a kollektív szerződések autonómiáját. És megállítsa – például a minimálbérekkel – a bérverseny lefelé ható spirálját.
 
Lengyel részről elhangzott, Lengyelországban a zlotyi leértékelése segített a bérekre nehezedő nyomás tekintetében. Ami a kollektív tárgyalásokat illeti, a kollektív szerződéses lefedettség alacsony,  38 százalék, és gyenge az ágazati béregyeztetések szerepe (a munkavállalók mintegy 5 százalékát érinti csak). A megállapodások vállalati szinten történnek, mintegy 8500 vállalatnál van kollektív szerződés. A szakszervezetek a kormánnyal válság-ellenes csomagban állapodtak meg, egy központi alap a munkaadóknak kompenzációt biztosít, ha nincsenek elbocsátások. A munkanélküliség 12 százalékra nőtt, a GDP növekedése 4 százalék. Lelassult a reálbérek növekedése, sőt, ebben az évben megállhat. Nyomás nehezedik a szakszervezetekre a munkaügyi normák lazításával. A lengyel szakszervezetek ezért megfogalmazták, a minimálbéreket az átlagbérek 50 százalékos szintjére kell emelni. További jelenség, hogy a munkaadók megszüntetik a bónuszokat, a kétoldalú tárgyalások gyümölcseit. A szakszervezetek stratégiája, hogy országos szabályozást erősítsék, mert az alacsonyabb szintű alkukat a munkáltatók kevésbé tartják be.

Szlovákiában a kollektív tárgyalásoknak szociális és gazdasági szabályok határozzák meg kereteit. Vállalati megállapodások mellett 40 átfogó megállapodás születik évente. A válság komoly kihatással járt például az egészségügyi szektorban magas szintű megállapodás nem született az utóbbi két évben ezért  2000 felmondólevelet írtak alá az orvosok. Ezért döntés született 870 eurós garantált bérről az orvosok, 1300 eurós bérről a szakorvosok számára. Az országos szakszervezetek közlekedés, repülés, építőipar, infrastruktúra terén születtek megállapodások, általában 2-3 százalékos béremelésről, 1-2 százalékos infláció mellett. A textiliparban viszont nincs megállapodás, nem kis részben a releváns szociális partnerek hiánya miatt. A végkielégítést csökkentik a munkaadók, csökkentik a különféle kiegészítő bérelemeket, és az ügyvezető kormány az üzemi tanácsok jogosítványait is csökkenti. Rosszabbodott az Mt., korábban, ha 30 napon belül nem válaszolt a munkáltató a tárgyalási javaslatokra, bírósághoz lehetett fordulni.

A Cseh Köztársaságban a kollektív szerződéses lefedettség 47-48 százalékos.  2009-ben tetőzött a válság, amely az ágazati 18-19 megállapodás számán nem, de tartalmán jelentősen változtatott. A szociális partnerek több javaslatot tettek, hogy enyhítsék a válság hatását. A kormány elemez és tárgyal, annak érdekében, hogy áthidalják a problémás helyzetben lévő szektorok problémáit. Az ágazati megállapodások keretként szolgálnak, a részleteket az alacsonyabb szintű megállapodásokban véglegesítik. A bértárgyalások esetében sikerült megvédeni a béreket, ám a megállapodások 74 százalékáról 50 százalékra esett vissza a bérkiigazító rendelkezések száma. A munkaadók számára a válság jó hivatkozási alap. A bérskálák magasabb kategóriákban jobban emelkedtek, mint az alacsony jövedelmek esetében. Az átlagbérek alakulása minden válság-évben nő, de egyre kisebb mértékben (2011-ben reálértékben 0,2 százalék).  A kormány visszafogja főleg az állami és közszférában dolgozók béreit.

A magyar részről Borbély Szilvia az MSZOSZ és Kozák László - e sorok írója - a LIGA részéről elmondta, a pénzügyi és gazdasági válság válságot okozott a munka világában is, amely Magyarországon nem csak az elért eredmények, hanem a tárgyalási struktúra erodálását is magával hozta. Magyarország is alacsony a kollektív szerződéses lefedettség, 10 %-o a szakszervezeti szervezettség, és megosztott 6 konföderáció áll szemben a munkáltatók és a kormány törekvéseivel. A válság ellen a helyi szinten több megállapodás született, például a RÁBA 80 százalékos bért adott időlegesen  4 napos munkahétre, viszont nem történtek elbocsátások. Az ágazatok szintjén kevés a kollektív szerződés, jellemző, van, ahol ez jól átvészelte a válságot, pl. a villamos-energia szektorban. Az új kormánnyal nem csak az a baj, hogy antiszociális (gazdagokat támogató adórendszert vezettet be), de a jogokat sem tartja tiszteletben (visszamenőleges törvényhozás, az Alkotmánybíróság jogkörének szűkítése, Sztájktörvény, Jegybanktörvény, Médiatörvény, Munka Törvénykönyve), sőt filozófiája tagadja a szociális párbeszédet és valamiféle korporatív nemzeti konzultációban gondolkodik (inkább a kamarákkal kommunikál, mint a szociális partnerekkel). Az OÉT szüntetése után a szociális partnereknek sikerült elérni, hogy a versenyszférában háromoldalú fórum álljon fel, de a párbeszédnek egyelőre korlátozottak a témakörei (pl. kötelező vállalati bérkompenzáció.) Ezt követően a magyar delegáció részletezte a bérekre rakódó járulékok és adók változásait, valamint a minimálbér változásait a válság kitörésétől napjainkig.

Ezt követően szakmai vita következett a bérszámítási rendszerek változásáról, a minimálbér szerepéről, és az országos megállapodások fontosságáról, mint amelyek erősíthetik a helyi béralkut. A tanácskozás a 6 regionális konzultáció első állomása volt, a konferenciák eredményét az ESZSZ a konföderáció vezetők februári találkozójára összegzi.

Kozák László


Hozzászólások 0 hozzászólás


Szólj hozzá!

A számítógépednek az IP száma: 18.207.238.169 Név:

Hozzászólásokra vonatkozó szabályzatok »