Budapest: 19.35°
HUF/EUR: 329.19
szechenyi
Hírek » Részletek

Beszámoló az ILO 102. ülésszakáról


Amennyiben a jelenlegi trendek folytatódnak, úgy 2020-ig 420 millióval lesznek többen a munkaerőpiacon. Végetért a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) 102. ülésszaka Genfben, összefoglaló.

A 2013. június 5. napjától két héten át tartó ILO ülés 4 területre fókuszált: az új demográfiai trendekre, illetve azok hatására a munkaerőpiacra, ezen változások gazdasági, társadalmi hatásaira, az ezen változások által előidézett politikai kérdésekre, valamint a kihívásokra adandó válasz lehetőségekre.

A legfontosabb probléma az, hogy a világ népessége rohamos mértékben növekszik, 2050-re elérheti a 9 Mrd-os nagyságrendet. A népességen belül a 60 éven felüliek aránya gyorsabban nő, mint bármely más korcsoporté. Ez azt jelenti, hogy 30 éven belül a 60 éven felüli személyek aránya 20% fölé is emelkedhet, és ezen személyek ¾-e a fejlődő országokban él, illetve nő nemű. Azzal lehet számolni, hogy 2050-ig a fejlődő országokban 10, míg a fejlett országokban 7 évvel nő az átlag életkor. Ezzel együtt a fejlett országokban a termékenység viszont csökken. Ezen csökkenés azt eredményezi, hogy kevesebb gyermek születik, mint ahány személy meghal (azaz a népesség fogy). A fejlődő országokban viszont egy személyre 2.2 gyermek jut átlagosan. A demográfiai változások tehát mind a fejlődő, mint a fejlett országokat érintik. Amíg azonban a fejlett országokat az öregedés, és a csökkenő lakosság, addig a fejlődő országokat a lakosság gyors növekedése jellemzi.

Azzal kell számolni, hogy amennyiben a jelenlegi trendek folytatódnak, úgy 2020-ig 420 millióval lesznek többen a munkaerőpiacon, mint jelenleg. Hozzávetőlegesen 3.6 Mrd. ember alkotja a munkaerőpiacot, ebből 2.2 Mrd. férfi. A munkaerő 60%-a Ázsiában, 14%-a Afrikában található. Az Európai munkaerőpiac növekedése szemmel láthatóan csökken. Jellemző trend a gazdasági válság következtében az is, hogy megjelenik a képzett munkaerő hiánya bizonyos régiókban, az emberi/munkavállalói jogok háttérbe szorulnak, a nyugdíjkorhatár folyamatosan emelkedik, illetve tartós feszültségek jelennek meg a társadalombiztosítás rendszerében is. A globális munkaerőpiacon 200 millió munkanélküli található, mely 2016-ig további 6 millióval fog nőni. A szegénység csökkenésének a folyamata lelassult, melynek eredményeképpen közel 400 millió munkavállaló él extrém szegénység között.

Sajnálatos tapasztalat az, hogy a válság hatására olyan intézkedések kerülnek bevezetésre, melyek rövid távon ugyan javítják a költségvetés helyzetét, ám hosszú távon, társadalmilag számos kellemetlen hatással járnak (lsd. 1/2013. EC Working Paper: Az adóváltozások, kiadáscsökkentő intézkedések Európában az Euro stabilizálásához szükségesek voltak, ám jelentős negatív hatással voltak a lakosság jövedelmi, vagyoni helyzetére, különös tekintettel az alacsonyabb jövedelemmel rendelkező személyekre/családokra. A megszorító intézkedéseknél tehát ezen csoport alacsonyabb teherbíró képességére figyelemmel kellene lenni. ). Az is megállapítható, hogy nincsen olyan megoldás, mely általánosságban bevethető lenne minden országban. Fontos, hogy ezen körülmények között is valamennyi állam fektessen hangsúlyt a tisztességes, megfelelő munkahelyek biztosítására, a társadalombiztosítás rendszerének fenntartására, illetve a megfelelő jogvédelemre. Olyan makrogazdasági intézkedésekre van szükség, amelyek az élő munkaerőbe fektetnek bele, hangsúlyt helyeznek a fenntartható vállalkozásokra, támogatják az élethossziglan történő tanulást (a változó munkaerő piaci körülményekhez történő alkalmazkodás céljából), valamint biztosítják a javak megfelelő elosztását. A munkaerőpiacot érintő intézkedések során különös hangsúlyt kell helyezni az idősekre, fiatalokra, illetve a nőkre. Ezen szempontok egyebekben más nemzetközi szervezetek standardjaival is egybeesnek (pl.: UNHCR). Ügyelni kell a munkabiztonságra, a munkaegészségügyre, a megfelelő munkakörülményekre, illetve munkaszervezésre. Az eltérő nemzeti sajátosságokra tekintettel ugyanakkor a társadalombiztosításra vonatkozó szabályokra vonatkozóan sem lehet globális szabályokat felállítani.

Az öregedő társadalmakban arra is kell ügyelni, hogy a jogalkotás útján biztosítsák a koron alapuló hátrányos megkülönböztetés kiküszöbölését. Ezzel összefüggésben szerepe van a jogtudatosságot növelő kampányoknak (hazai és a nemzetközi jog ismerete, különösképpen az un. esélyegyenlőségi irányelvek jelentősége az EU-ban), a kormányzat, illetve a szociális partnerek együttműködésének, valamint a média bevonásának. Olyan megoldásokat szükséges alkalmazni, mint például a gyermekek felügyeletét ellátó intézmények kiépítése, fenntartása, az anyák védelme, a rugalmas munkaidő bevezetése, a részmunkaidős foglalkoztatás, illetve az otthonról történő munkavégzés. Utóbbinak a társadalmi szemléletformálásban kiemelt szerepe van. Arra is hangsúlyt kell helyezni, hogy ne csak állami, hanem az egyes munkáltatók szintjén is történjenek intervenciók pl. diverzitás programokkal.

A munkaerőpiacon jelen lévő csoportokon belül növelni kell a nők, a fogyatékos személyek, illetve a fiatalok arányát. Szükség van továbbá egy jól kigondolt migrációs politikára is. Ezzel egyidejűleg javítani kell a képzés rendszerét (élethosszig tartó tanulás), illetve építeni kell az innovációs, technikai újdonságokra. A hosszú távra történő tervezés keretében gondoskodni kell a társadalombiztosítás hosszú távú fenntarthatóságáról is. A társadalombiztosítási szolgáltatások esetében azoknak a gyakorlati kiüresítését el kell kerülni. Ügyelni kell ezzel összefüggésben a meglévő ILO standardok betartására: Ilyenek a Social Security (Minimum Standards) Convention 1952 (No. 102), valamint Social Protection Floors Recommendation, 2012 (No.202). Ezeket a standardokat valamennyi életciklus vonatkozásában követni kell.

Az ILO-nak ezen a területen továbbra is vezető szerepet kell betölteni. Ez a gyakorlatban a következőket jelenti: integrált nemzeti akciótervek készítése, információs rendszer működtetése, trendek előrejelzése megoldási javaslatokkal, jó gyakorlatok követése, háttértámogatás nyújtása a munkavállalók, munkáltatók, valamint a kormányzatok számára, segítségnyújtás a migrációs politikák kidolgozásában, jogtudatosság növelése a meglévő ILO standardok alkalmazása tekintetében. Szükséges továbbá kutatásokat végeznie, illetve összehasonlító elemzésekkel alátámasztani javaslatait, a jó gyakorlatokat nagy nyilvánosság számára hozzáférhetővé tenni, illetve a különböző nemzetközi szervezetekkel történő együttműködésre nagy hangsúlyt helyezni.

Dr. Kéri Ádám

[A teljes beszámolót a mellékelt dokumentumban lehet elolvasni. Ugyanitt grafikonok is.]


Letölthető állományok:

ILO_Genf_2013.pdf (169 kb)

Hozzászólások 0 hozzászólás


Szólj hozzá!

A számítógépednek az IP száma: 54.91.4.56 Név:

Hozzászólásokra vonatkozó szabályzatok »