Budapest: 0.7°
HUF/EUR: 336.79
szechenyi
Hírek » Részletek

A közfoglalkoztatásról


A közfoglalkoztatással összefüggésben számos jogsérelem érheti a munkavállalókat: bérezésük sértheti az egyenlő bánásmód követelményét, de sérülhet például az emberi méltósághoz való jog, illetve a szociális biztonsághoz való jog is. Dr. Kéri Ádám elemez.

A kormányzat azzal számol, hogy a 2013. évben hozzávetőlegesen 250.000 ember vesz részt a közfoglalkoztatás rendszerében. A közfoglalkoztatást alapvetően két jogszabály határozza meg: a közfoglalkoztatásról és a közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó, valamint egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CVI. törvény, valamint a közfoglalkoztatással összefüggésben egyes kormányrendeletek módosításáról szóló 421/2012. (XII.29.) kormányrendelet. A törvény célja az aktív korú, munkaképes, azonban a munkaerőpiacról kiszorult munkavállalók foglalkoztatási lehetőségének, illetve a munkaérdekeltségnek a megteremtése.

Közfoglalkoztatási jogviszony olyan munkára létesíthető, amit a vonatkozó törvény megenged, törvény által előírt állami feladat, helyi önkormányzatok önkéntesen vállalt vagy kötelező feladata, a nemzetiségek jogairól szóló törvényben előírt kötelező vagy önkéntesen vállalt feladat, a helyi vagy azon túlmutató közösségi - így különösen - egészség megőrzési, szociális, nevelési, oktatási, kulturális, kulturális örökség megóvása, műemlékvédelmi, természet-, környezet- és állatvédelemi, gyermek- és ifjúságvédelemi, a munkaviszonyban és a polgári jogi jogviszony keretében megbízás alapján folytatott sporttevékenység kivételével sport, közrend és közlekedésbiztonsági, ár- és belvízvédelemi célú, közforgalom számára megnyitott út, híd, alagút fejlesztéséhez, fenntartásához és üzemeltetéséhez kapcsolódó szükségletek kielégítését szolgáló feladat vagy a Kormány által meghatározott közösségi célok megvalósítását elősegítő feladat ellátására vagy a feladatellátás feltételeinek megteremtésére irányuló tevékenység, ha annak ellátására törvény nem ír elő közalkalmazotti, közszolgálati vagy kormányzati szolgálati jogviszonyt.

Közfoglalkoztató lehet helyi és nemzetiségi önkormányzat, valamint ezek jogi személyiséggel rendelkező társulása, költségvetési szerv, egyházi jogi személy, közhasznú jogállású szervezet, civil szervezet, az állami és önkormányzati tulajdon kezelésével és fenntartásával megbízott, vagy erre a célra az állam, önkormányzat által létrehozott gazdálkodó szervezet, vízi társulat, erdőgazdálkodó, amennyiben a közfoglalkoztatás keretében az erdő külön törvényben meghatározott közjóléti céljainak megvalósítása érdekében végzett feladatok ellátására, a természeti károkat szenvedett erdőterületek rehabilitációjára, erdészeti sétautak, turistautak és tanösvények kijelölésére, karbantartására, határjelek és környezetének karbantartására, tűzpászták készítését és tűzmegelőzést szolgáló feladatok ellátására, kommunális hulladék gyűjtésére és elszállítására, az erdőterület kommunális szennyeződéstől való tisztítására kerül sor, a törvényben meghatározott feladatok ellátása esetén a szociális szövetkezet, a vasúti pályahálózat-működtető szervezet a vasúti pálya és környezete tisztántartásával, a kapcsolódó területek növényzetének karbantartásával, továbbá a vasúti üzemi létesítmények fenntartója az üzemi létesítmény állagmegóvásával kapcsolatos feladatai ellátásában, a kötelező önkormányzati feladat ellátásában közreműködő, törvény alapján kijelölt közérdekű szolgáltató.

Közfoglalkoztatottként az a természetes személy foglalkoztatható, aki az Mt. rendelkezései szerint munkaviszonyt létesíthet kivéve azt, aki a 16. életévét be nem töltötte, valamint az, aki rehabilitációs ellátásban részesül. Fontos, hogy a közfoglalkoztatási jogviszony csak határozott időre létesíthető, próbaidő nélkül. A jogviszony maximális tartamát, valamint a rendes munkaidő tartamát a támogatásról szóló hatósági szerződés határozza meg. A szabadság mértéke évenként 20 munkanap. A közfoglalkoztatásra az Mt. szabályai a törvényben meghatározott kivételekkel alkalmazhatóak.
A teljes munkaidőben foglalkoztatott közfoglalkoztatott bére szakképesítést és középfokú iskolai végzettséget nem igénylő munkakör esetén 2013. január 1. napjától 75.500,-Ft (17.385,-Ft hetibér esetén, 3.475,-Ft. napibér esetén). Ilyen végzettséget, szakképesítést igénylő munkakör esetén a havibér 96.800,-Ft (hetibér esetén 22.275,-Ft, napibér esetén 4455,-Ft). Munkavezető vonatkozásában szakképesítést, végzettséget nem igénylő munkakör esetén 83.050,-Ft (hetibér esetén 19.125,-Ft, napibér esetén 3820,-Ft), ilyen végzettséget, szakképesítést igénylő munkakör esetén 106.480,-Ft (hetibér esetén 24.500,- Ft, napibér 4.900,-Ft.) A közfoglalkoztatásból eredő jövedelem az általános szabályok szerint adó és járulékköteles.

A közfoglalkoztatás szabályainak változásával egyidejűleg a szociális ellátások köre, illetve jogosultsági feltételei is változtak abból a célból, hogy az ellátórendszerben kapható támogatások nagysága ne legyen munkavégzés ellen ösztönző hatású. Azon aktív korú, munkaképes személyek, akik még a közfoglalkoztatásban sem tudnak átmenetileg munkát találni, foglalkoztatást helyettesítő támogatásra lehetnek jogosultak. Az ilyen személy köteles az állami foglalkoztatási szervnél kérni a nyilvántartásba vételét, valamint köteles azzal együttműködni. A támogatás összege az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 80%-a, 22.800,-Ft. Amennyiben az adott személy a felajánlott munkát nem fogadja el, a támogatásra jogosultságát meg kell szüntetni. Nem érinti a támogatásra való jogosultságot az egyszerűsített foglalkoztatás keretében végzett munka, a közfoglalkoztatás időtartama alatt ugyanakkor szünetel a támogatás.

A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény alapján érdemes azt is megvizsgálni, hogy a közfoglalkoztatásban eltöltött idő jogszerző időnek minősül-e. A törvény úgy rendelkezik, hogy a Tbj.-ben biztosítottnak minősülő személy biztosítással járó jogviszonyának 1997. december 31. napját követő időtartama szolgálati időnek számít, ha erre az időszakra az előírt nyugdíjjárulékot a biztosítottól levonták, illetve megfizették. Ha a biztosítottnak a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyban elért nyugdíjjárulék-alapot képező keresete, jövedelme a minimálbérnél kevesebb, akkor az 1996. december 31-ét követő időszak tekintetében a biztosítási időnek csak az arányos időtartama vehető szolgálati időként figyelembe. Ebben az esetben a szolgálati idő és a biztosítási idő aránya azonos a nyugdíjjárulék alapját képező kereset, jövedelem és a mindenkori érvényes minimálbér arányával. A minimálbér összege 2013. január 1. napjától 98.000,-Ft, a garantált bérminimum összege pedig 114.000.,-Ft. Ebből tehát az következik, hogy habár a közfoglalkoztatott béréből a személyi jövedelemadó, szociális hozzájárulási adó és nyugdíjjárulék levonásra kerülnek, az így ledolgozott idő nyugdíj szempontjából arányosan csökkentett jogszerző időnek minősül. Azt a jogértelmezést, miszerint erre az általános szabályok vonatkoznak, az illetékes hatóság telefonon is megerősítette.

A közfoglalkoztatással összefüggésben számos jogsérelem érheti a munkavállalókat. Egyrészt a bérezésük sértheti az egyenlő bánásmód követelményét. Tekintettel arra, hogy ennek jogszabályi alapja van, így vizsgálatára az Alkotmánybíróság rendelkezik hatáskörrel. Más alapjogi sérelem is előfordulhat, sérülhet például az emberi méltósághoz való jog, illetve a szociális biztonsághoz való jog is. Előbbivel összefüggésben az ombudsman már folytatott le vizsgálatot és megállapította, hogy például a megkülönböztető ruha viselete sérti az emberi méltóságot. A Biztos aggályosnak tartotta a közmunka szabályozását abból a szempontból is, hogy a törvényi garanciákat leépíti ahelyett, hogy fokozottan érvényesítené, valamint hátrányosan állapítja meg többek között a szabadság, betegszabadság, illetve a táppénz szabályait. Kiemelte továbbá, hogy a közfoglalkoztatás „nem válhat az elsődleges munkaerőpiac alternatívájává, sem közvetlenül, sem közvetve nem eredményezheti a fennálló álláshelyek megszüntetését, nem szolgálhat alapul a munkavállalói bérek csökkentéséhez, a munkához való joggal kapcsolatos garanciák félre tételéhez." Hatóságok, illetve közszolgáltatók által elkövetett alapjogsértés esetén szintén az Alapjogi Biztos Hivatalához, nem jogszabályon alapuló hátrányos megkülönböztetéssel összefüggő panasszal pedig az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz, illetve bírósághoz lehet fordulni.

Dr. Kéri Ádám
jogi szakértő
2013.


Hozzászólások 0 hozzászólás


Szólj hozzá!

A számítógépednek az IP száma: 18.207.255.49 Név:

Hozzászólásokra vonatkozó szabályzatok »