Budapest: -1.29°
HUF/EUR: 338.38
szechenyi
Hírek » Részletek

A megszorításoktól a demokráciáig


2013. november 20-23-ig rendezte meg Madridban az Európai Szakszervezeti Szövetség oktatási konferenciáját. Az eseményt Ignacio Toxo, az ESZSZ Főtitkára, a spanyol C.C.O.O. elnöke nyitotta meg. Hangsúlyozta, a szakszervezetek a javak igazságos elosztásában hisznek, a demokráciában, mindehhez elengedhetetlen többek között a progresszív adópolitika. Az Európai tagállamok ma 27 millió munkanélkülivel kell, hogy szembenézzenek. A résztvevők feladatának azt jelölte meg, hogy gazdagítsák a szakszervezeti kultúrát.

Ulisses Garriodo az ETUI oktatási osztályának igazgatója elmondta, a szakszervezetek nehéz időket élnek a válság kitörése óta, és állandó támadásokat kell elszenvedniük a jobboldaltól. A szakszervezeteket a szolidaritás elvének kell vezetnie. A szakszervezeti értékeket meg kell őrizni, a szociális Európát fenn kell tartani. Felhívta a figyelmet arra, hogy az EU-ban parlamenti választások lesznek, és arra is, hogy a válság megváltoztatta a szakszervezetek lehetőségeit. A múltban a politikusok a szakszervezetek bevonásával tárgyaltak a problémákról, most az erő határozza meg, milyen döntéseket hoznak. Emlékeztetni kell őket, hogy az EU létrehozásával arról határoztak, hogy közös alapot biztosítanak az EU polgárainak. A polgárok állandó ideológiai kampánynak kitettek, amelyek elértéktelenítették a demokrácia értékeit. Sok populista, antidemokratikus párt létezik, ezért változtatni kell a szakszervezeti politikán. A szakszervezetek a társadalmi folyamatok történelmi szereplői voltak és most is annak kell lenniük. Saját magunkat kell képeznünk. Az oktatáshoz való jog az, amelyet állandóan meg kell erősíttetni a munkáltatókkal.

Bérnadette Ségol az ESZSZ főtitkára vette át a szót. Hangsúlyozta, fontosak az ESZSZ testületei, de a legfontosabb, hogy a tagok megértsék az ESZSZ politikáját, azt, hogy mi történik a gazdaságban, a politikában, majd gyors áttekintést adott a válság óta történtekről. Elmondta, 2007-re válság alakult ki, amely egy része a reálgazdasághoz a másik a pénzgazdasághoz kötődött. Ebben meghatározó szerepet játszottak az építőiparhoz kötődő spekulációk. A pénzügyi szektor volt az, amely előidézte a válságot. Megemlítette az ír példát, (Az Ír államadósság 40 százalékról 120 százalékra ugrott) és a görög tapasztalatokat, ahol állam Goldman Sachs könyvvizsgálói segítségével manipulálta a beszámolókat.

Elmondta, 2010-ben Sárközy és Merkel találkozott, hogy csökkentsék a tagállamok köztartozásait. Europlusz szerződést kötöttek, olyan záradékkal, miszerint büntethetők a tagállamok: a GDP 3 százalékát meghaladó adósságrátájú országok a strukturális alapokból nem részesülhetnek. Viszont ezek az alapok sok ország számára a befektetések támogatásának nem csak a legfontosabb, de néhány esetben az egyetlen forrásai is.

Nemet kell mondaniuk a szakszervezeteknek a munkanélküliségre, és tisztában kell lennünk azzal, hogy nem vagyunk növekedési szakaszban (Európa sok országában 50-60 százalékos az ifjúsági munkanélküliség). Ha ez így marad, az elkövetkező tíz évben stagnáló gazdasággal számolhatunk. A javaslatunk szerint a strukturális reformok elindítása, a piaci lehetőségek bővítése az az eszköz, amellyel a társadalmi problémákat és a munkanélküliséget kezelni tudjuk. Sok munkánk van. Meg kell erősítenünk a szakszervezeti védelmet.

Aznap, amikor a Bizottság Németország ellen vizsgálatot jelentett be a kereskedelmi többlet miatt a főtitkár kijelentette, azt szeretné, ha ugyanolyan elveket alkalmaznának a szociális sérelmekre, mint a piac megsértésére. A szakszervezetek feladatának nevezte, hogy szakítsanak azzal, ahogy korábban tevékenykedtek, és egy újjáépítési tervet javasoljanak Európának, ami kezeli a munkanélküliséget. Hozzátette, a szakszervezetek nincsenek a mobilitás ellen, de azzal nem értenek egyet, hogy a problémákkal küszködő országok számára ez legyen az egyetlen megoldás.

Az Európai Unióban nagy demokrácia-deficit alakult ki. Sajnos, a média nem foglalkozik azzal, ami történik Európában a szociális ellátásokban, a munkanélküliség terén, azzal foglalkozik, hogy lehallgatják-e Merkel telefonját. Kérdésre válaszolva elmondta, az európai szakszervezeti mozgalom soha nem lesz a populisták oldalán.

Candido Mendez a spanyol UGT főtitkára elmondta, amikor a múlt héten Madridban a takarítók sztrájkoltak, mert 2000 munkavállalót akartak a cégek leépíteni, akkor a megszorító politika világos következményeivel szembesültünk. Az államadósság 2007-hez képes háromszorosára nőtt. Nem működik a szociális párbeszéd, és a nyugdíjreform és a kollektív szerződések szűkítése általános, és változott a Munka Törvénykönyve.

Unal Martinez az ELA főtitkára a Baszkföldön szervezett négy sztrájkról beszélt, amik oka az volt, hogy a munkáltatók minden juttatást vissza akartak venni. Az egyoldalú döntések nem jelenthetik a demokráciát. Vissza kell találnunk az emberekhez, mobilizálni, szervezni kell őket. Pénzügyileg az önfenntartás az egyetlen út, amit követnünk kell.

Julio Salazar az USO főtitkára is köszöntötte a résztvevőket, és arról beszélt, milyen nehéz a kormánnyal megállapodásokat kötni, így a szakszervezeti mozgalom nem mindig tud eredményeket fölmutatni.

Maria-Helena André volt konföderációs titkár az oktatási együttműködésről adott elő az ILO munkavállalói oldalán helyet foglaló ACTRAV és az ESZSZ között. Felhívta a figyelmet, hogy új érdekeltséget kell találni az EU tagállamokban. EU szociális dialógus, a minimum standardok a válság következményeképpen meggyengültek. Egy kimutatás szerint a világon 119 ország küszködik a gazdasági konszolidáció végrehajtásával. De tudomásul kell venni, hogy még ha el is múlik a válság, már semmi nem lesz olyan, mint annak előtte. Új gondolkodásmódot kell kialakítanunk. Amikor az első európai kollektív szerződés aláírásra került, 1991. október 31-én, akkor más volt a politikai irány. Ma a tagtoborzást komolyabban kellene venni. Az utóbbi 20-30 évben a tagtoborzást nem vettük komolyan. Az ACTRAV Torinóban rendelkezik oktatási részleggel, amellyel együttműködve lehet programokat végrehajtani a jövőben.

Ania Skrzypek, az EU Progresszív tanulmányok központjától G.B.Show-t idézte, aki szerint „azok, akik nem változtatják meg a gondolkodásukat, nem változtatnak meg semmit”. Egy nap az emberek nem azt fogják mondani, hogy válság van, hanem, hogy ez a szomorú valóság. Némi malíciával azt is mondhatnánk, hogy a válság az, ami jogossá teszi a jogtalant. A szakszervezetek régen megakadályozták az elbocsátásokat, jobb szociális ellátásokat harcoltak ki, harcoltak a méltányos munkáért. Ma a szegmentáció, az individualizáció és a marginalizáció jellemző. A szociális Európa fogalma a múlté.

Majd Marie Caraj mutatott be olyan rajzfilmet, amely a „trojka”, az Európai Bizottság, az Európa Tanács és az IMF „áldásos tevékenységét” mutatja be. A szervezetek közös jellemzője, hogy nem választják meg őket, ugyanakkor az Európai Uniót érintő lényegi döntéseket ők hozzák. Mindezek a problémák a válsággal felerősödtek. Ezt követően a résztvevők megtárgyalták, hogyan lehet a filmet a szakszervezeti oktatásban felhasználni.

Második nap a résztvevők kis csoportokban megoldási javaslatokat dolgoztak ki arra a problémára, hogyan lehet minél nagyobb számban bevonni a szervezeteket a következő időszak oktatási tematikájának tervezésébe. A 2015-2019-es időszakra vonatkozó tervbe az intézet munkatársai szeretnének olyan prioritásokat összeállítani, amely jobban tükrözi a tagszervezetek oktatási igényeit. A résztvevők felhívták a figyelmet arra, hogy a konföderációkkal nagyon fontos a kapcsolat, és nem elég egy levelet küldeni számukra, de motiválni kell őket. Továbbá tájékoztatni a Szakszervezeti Intézet korábbi tevékenységéről, valamint felsorolni azokat a prioritásokat, amelyek a korábbi munkatervekben szerepeltek. Érdemes egy-egy országos szintű vitanapot is szervezni, valamint egy internetes oldalt szentelni a témának.

A zárónap Valerica Dimitrescu oktatási munkatárs egy hét szakszervezetet érintő kutatásról számolt be, amely a konföderációk oktatási rendszereit vetette össze. A témák között hangsúlyosan szerepelt a szakszervezet története, a szakszervezeti értékek, munkaügyi kapcsolatok, de személyre-szabott témát is helyet kaptak, mint a stressz-menedzsment, személyes fejlődés, érzelmi intelligencia. A vizsgálat kitért arra is, hogyan történik a tanfolyamok végén az értékelés. Rákérdeztek arra is, milyen akkreditált képzéseket tartanak a szakszervezetek, vagy van-e a szakszervezeti vezetőknek vagy a fiataloknak külön kurzusa. Ez utóbbi témáról panelbeszélgetés is elhangzott, olyan témákról, hogy hány éves a korhatár a fiatalokat megszólító kurzusra (Németországban 27 év, míg más szakszervezeteknél 30, vagy 35).

A francia CGT, a török szakszervezetek, a DGB, valamint az IG Metall részletezte oktatási tapasztalatait. Ez utóbbi tapasztalatából érdemes megemlíteni, hogy ahol a szakképző iskolákban jelen vannak a személyre-szabott képzések, négyszer nagyobb a szervezettség az illető szakszervezetben! Politikai oktatást is tartanak, ezek a következők: a közösségi média politikai használata, a pénzügyi válságról szeminárium, Izraellel folytatott kereskedelem, stb.

Ezt követően az Európai Szakszervezeti Szövetség ifjúsági és fiatal szakszervezeti vezetőket megcélzó programját ismertették a munkatársak, majd az ifjúsági hálózat ismertette a kiscsoportban lefolytatott vitáit és megállapításait. Ekkor újra csoportmunka következett, amely keretében azokat a hozzáadott értékeket és szervezeti célokat vették számba a csoportok, amelyek a fiatal szakszervezeti vezetők képzésével kapcsolatosan felmerülnek. A konferencia Ulisses Garrido zárószavaival fejeződött be.

 

 

Kozák László


Hozzászólások 0 hozzászólás


Szólj hozzá!

A számítógépednek az IP száma: 3.227.252.66 Név:

Hozzászólásokra vonatkozó szabályzatok »