Budapest: 5.26°
HUF/EUR: 320.14
szechenyi
Hírek » Részletek

Mit várhatunk ma Magyarországon a szakszervezetektől?


A Levegőt! - Misetics Bálint és Udvarhelyi Tessza rádióműsora a Klubrádión az elnyomásról és az ellenállásról. Társadalombiztosítás, nyugdíj, minimálbér, a munkaidő csökkentése, munkanélküli juttatások, munkavállalói jogok - mindezeket jelentős részben a munkásmozgalomnak és a szakszervezeteknek köszönhetjük.

A pécsi Pick üzem munkásai múlt hét csütörtökön határozatlan idejű sztrájkba kezdtek, hogy így tiltakozzanak a Pick Zrt. által előírt drasztikus teljesítménynövelés ellen, és „követeljék a többletmunka megfelelő kompenzálását”. A sztrájk végül csak öt és fél óráig tartott, de arra az időre viszont az egész üzem leállt. A vállalat a sztrájk nyomására vállalta a többletmunka kompenzálását, továbbá tárgyalásokat kezdett az Élelmezésipari Munkavállalók Független Szakszervezetével a bérrendszer átalakításáról és a bérek emeléséről.

Ritkán hallani magyarországi sztrájkokról, ezért is példamutató a pécsi munkások kiállása. De mi volt a pécsi sztrájk előzménye? Miért volt szükség új szakszervezet alapítására? Féltek-e a sztrájkoló munkások, hogy a határozott fellépésük megbosszúlja magát? Milyen állapotban van a magyarországi szakszervezeti mozgalom? Miért nem került sor jelentősebb ellenállásra az új munka törvénykönyve, a sztrájkjog korlátozása és a háromoldalú egyeztetések felszámolása ellen? Mennyire általános kelet-európai probléma a szakszervezetek gyengesége? Mi a jelentősége a szakszervezeti konföderációk egyesülésének?

Ezekről a kérdésekről beszélgettünk a “Levegőt!” című rádióműsor 3. adásában Bibók Istvánnal (a szrájkot szervező szakszervezet elnökével), Krémer Attiláné Tündével (szakszervezeti bizalmival, a pécsi Pick üzem dolgozójával), valamint Neumann László szociológussal.

Az adást itt hallgathatod meg:
https://soundcloud.com/tessza-udvarhelyi/szakszervezetek-magyarorszagon

Utószó
Miért volt szükség váltásra? A Húsipari Dolgozók Szakszervezete - ahol előtte nagy részünk tag volt -, nem kezelte megfelelően a helyi problémákat. Nem vállalta a konfliktus helyzetet a vállalat vezetésével.

A változás már jó ideje levegőben volt, és egyre erősödött a tagok részéről, időarányosan, ahogy frissült az állomány életkora. Sokan ennek a tagjai és szakszervezeti tisztségviselői voltunk. Az említett folyamat során a megújulás sokunkban megfogalmazódott. A HDSZ-ben tapasztaltak alapján, gondolatainkat megvitatva egymással, cselekvésre ösztönöztek bennünket. És váltottuk: megalapítottuk az ÉMFSZ-t.

Itt kiemelném a LIGA szerepét hiszen az irányt már tudtuk, a védő ernyőt azonban a LIGA biztosította számunkra. Az ottani szakemberek hívó szavunkra mindig rendelkezésünkre álltak, tudásuk és tapasztalatuk teljes palettáját bevetve, amiből közösen a helyzetnek megfelelően, a legjobbat igyekeztük kihozni.
Nevesíteni is szeretnék két személyt, persze nem kisebbítve a többi LIGA munkatárs érdemét. Mózes Tibor, a LIGA szervezési osztályvezetője, és dr. Kerekes Edit Dél-dunántúli regionális referens a tárgyalásokon és a sztrájk alatt is tevékenyen részt vettek, hiszen tapasztalatukat adták, hogy jogszerűen működjenek a tettek és közösnek ítélem meg az eredményeket amit eddig elértünk.

Sokaknak úgy tűnhet , kemény a kritika, amit az előző szakszervezetről mondtam az interjú során. Az, hogy páváskodásnak tartom a jelenleg szakszervezeti tevékenységet. Én csak az ágazatunkban működő (húsipar) szakszervezet működését ismerem, tehát más szervezetekről nem tudok véleményt nyilvánítani. Szembesültünk azzal, hogy létezik demokratikus szervezet, mely taglétszám szerint dönt fontos dolgokról és megvalósul a demokratikus elv. De nagyon szeretném, és bízom benne ÉMFSZ társaimmal együtt, akik mertünk lépni, és bebizonyítottuk hogy ezen lehet változtatni!

A tagság életkor frissítésével változnak az igények és már nem a "karácsonyi szaloncukor" osztásban rekednek meg. A valós problémák, csoportos és egyéni feltárása annak a megoldása. Aggasztó a munkaerő kivándorlás számunkra is. A csábító bérek pedig még csak vízió, ami itt tartaná fiatal kollégáinkat. Életpálya képről meg szinte nem is lehet beszélni. Ehhez nagy szükség lenne olyan anyagi hátteret biztosítani a dolgozók részére, ami nem kényszeríti őket hogy külföldön vállaljanak munkát.

Vissza kellene hozni a munka örömét a munkahelyekre, és ez nem csak a mi szakmánkra igaz. Ezt 2015-ben Magyarország szinte minden munkahelyére el lehet mondani. Nagyon sok minden még helyére kell hogy kerüljön. És még nagyon az elején járunk, de kollektíven úgy döntöttünk, ezt az utat akarjuk és ezt együtt járjuk a tagjainkkal. Az ÉMFSZ erejét az adja, hogy dolgozók alapították, és dolgozókért jött létre.

Sajnos a műsoridő nem adott lehetőséget arra, hogy ezekre is kitérjünk.

Köszönettel: Bibók István és az ÉMFSZ tisztségviselői, tagjai.

Galéria

Hozzászólások 0 hozzászólás


Szólj hozzá!

A számítógépednek az IP száma: 3.91.79.74 Név:

Hozzászólásokra vonatkozó szabályzatok »