Budapest: 19.18°
HUF/EUR: 332.57
szechenyi
Hírek » Részletek

Nyomorognak a szegedi színház dolgozói


Hiába kérik, évek óta nincs a műszaki dolgozóknak kollektív szerződésük a Szegedi Nemzeti Színházban. Nyomorúságos a fizetésük, nem biztosítják a szakszervezet működéséhez szükséges feltételeket sem - panaszolja Pusztai Katalin érdekvédő.

– Két éve próbálunk sok kérdésben, így a kollektív szerződés ügyében is dűlőre jutni, de nem sikerül. Van olyan hivatalos levelünk, amire már 5 éve nem kapunk választ Gyüdi Sándor főigazgató úrtól – mondja a Színházi Műszaki Dolgozók Szakszervezetének helyi képviselője, Pusztai Katalin. Közel 30 éve dolgozik öltöztetőként a Szegedi Nemzeti Színházban, most azért kereste meg lapunkat, mert felháborította a direktor színházi fizetésekkel kapcsolatos legutóbbi nyilatkozata.

– 2009 óta úgy kapjuk a fizetésünket, mintha hétfőtől péntekig reggel 8-tól délután 4-ig tartana a munkaidőnk, miközben havonta három vasárnapot ingyen kell dolgoznunk. A színpadot kiszolgáló tárak dolgozói, a fodrászok és az öltöztetők vannak a legrosszabb helyzetben. A legtöbb közalkalmazottal aláírattak egy papírt, hogy a munkaidőnk osztott és egyenlőtlen. Azóta azt gondolják, bármit megtehetnek. Heteken át nincs egyetlen szabadnapunk sem. A főigazgató úr azt mondja: nincs rá forrása, hogy pótlékokat fizessen. Többen is havonta nyolcvanezer forintot kapunk, szinte éhezünk. A direktor úr a szakszervezet működését sem biztosítja, nem ad irodát, telefonvonalat, mindent a saját fizetésemből kell állnom – panaszolja Katalin, aki a LIGA segítségét is kérte az egyeztetésekhez. A szakszervezet három évvel ezelőtt tíz taggal alakult meg, de ma már 25 tagja van a színházban; van köztük fodrász, lakatos, asztalos, festő, takarító, ügyelő.

– Nem látom a kompromisszumkészséget. Mindenre kapunk valami jól hangzó „matekos" választ. Előfordult, hogy megjelent a színházban a munkaügyi felügyelet, és azt kezdték el kutatni, hogy ki volt, aki kihívta őket, mert az az állásával játszik. Ez megengedhetetlen! Jeleztem is: legközelebb névvel vállalva én fogom őket kihívni, ha szükségét látom. Nem hagyom, hogy megfélemlítsenek! Amikor egymás utáni napokon vannak előadások, az öltöztetőknek másnapra rendbe kell tenniük a ruhákat. Például a Frankensteinben művérben tocsognak a jelmezek; amikor a főpróbahéten reggel 10-től is voltak próbák, este 10 után is ott kellett maradnunk, hogy kimossuk. Ezért a „kényszermosásért" bruttó 500 forintot kapunk előadásonként. Ha 12 órás műszak után éjjel még másfél órán át az egyik áztatóból a másikba kell húsz inget rakosgatni, ez a pénz akkor is ugyanannyi. Nem kapjuk meg a műszakpótlékot a vasárnapokért, mert azt mondják, ez a színház munkarendjéből adódik. A törvényben előírt 48 órás pihenőidőket sem biztosítják. Előfordul, hogy főpróbahéten akár 70 órát is kell dolgoznunk, amit a törvények nem tesznek lehetővé. A munkafeltételek is rosszak. Az öltöztetőknek nem biztosítanak olyan előkészítő helyiséget, ahol normális fényviszonyok között tudnánk vasalni, varrni. A folyosó homályos végében a rossz neonfény alatt vasalunk. Ezért is kaphattam makuladegenerációt, és romlott el a szemem. Imádom a munkámat, a színházat, azért dolgozom itt már lassan harminc éve. Soha nem volt ilyen rossz a helyzet, mint az utóbbi években, korábban az illetménypótlékokat is rendben megkaptuk – hangsúlyozza Katalin, aki szerint kisebb költségvetésből gazdálkodó színházaknál ezeket most is kifizetik a műszaki dolgozóknak.

– A fizetésemből úgy sem tudunk kijönni, hogy soha nem vettem fel egyetlen fillér hitelt sem. Inkább zsíros kenyéren élünk. Így nevelem a középiskolás fiamat is.

A főigazgató álláspontja

– A kollektív szerződés előkészítése folyamatosan halad előre. A „nem sikerül dűlőre jutni" azt jelenti, hogy még nem jutottunk a végére. A forrásaink évről évre 10-20 milliós nagyságrendben szűkülnek, számos költségünk növekszik. A közalkalmazotti bértábla hosszú évek óta befagyott, a fenntartónk nem tud a garantált minimumok feletti béreket finanszírozni. Dolgozóinkkal egyetértve magam is a munkatársaim siralmas jövedelmi helyzetét, ennek a helyzetnek a tarthatatlanságát hangsúlyoztam a lap korábbi számában – reagál a felvetésekre Gyüdi Sándor, a színház főigazgatója. – Vasárnapi munkavégzésre akkor jár bérpótlék, ha a vasárnap a közalkalmazottnak heti pihenőnapjaként rögzítve van. Mi – a nézői igényekhez, szokásokhoz, színházi hagyományokhoz igazodva – gyakran előadásokat játszunk vasárnap. Ehhez a jellegzetességhez igazodva a színpadi tevékenységhez igazodó munkakörökben dolgozók – a jogszabályok adta lehetőséggel élve, fenntartónk revizorainak kifejezett ajánlására – munkaidőkeretben dolgoznak, azaz heti pihenőnapjaikat általában nem vasárnapon kapják meg. A pihenőidő értelmezésében különböző jogi álláspontok ütköznek. A főpróbahét időbeosztása – minden színházban, mióta világ a világ – valóban feszegeti a szabályok adta határokat. A súlyos kérdés az, hogy bizonyos színpad körüli munkákat ezen szabályok maradéktalan betartásával lehet-e egyáltalán közalkalmazotti keretben végezni?

Hivatkozás: http://www.delmagyar.hu/szeged_hirek/nyomorognak_a_szegedi_szinhaz_dolgozoi/2428272/

Hozzászólások 0 hozzászólás


Szólj hozzá!

A számítógépednek az IP száma: 18.206.241.26 Név:

Hozzászólásokra vonatkozó szabályzatok »