Budapest: 30.37°
HUF/EUR: 332.05
szechenyi
Hírek » Részletek

Innováció a megújulásért


innovacio-a-megujulasert

"A munkáltató üzembe állít egy robotot, és büszkén mutatja a szakszervezeti tisztségviselőnek: - Látod, ez nem kér béremelést, nem fog sztrájkolni! A szakszervezeti tisztségviselő visszakérdez: - És azt a terméket, amelyiket gyárt, meg is fogja venni?"  2016. október 10-13-ig tartotta az Oktatási Napok rendezvényét az Európai Szakszervezeti Intézet Gdanskban.

Az eseményre a legendás hajógyár volt sztrájkfőhadiszállásán került sor, ezért megnyitójában Janus Zabiega, a lengyel Szolidaritás szakszervezetek oktatási felelőse méltatta a helyszínt, és elmondta, ez az a hely, ahol 1980-ban a nagy változások elkezdődtek - majd röviden vázolta a korabeli eseméneket.

Ezt követően Agneszka Piasna, Magdalenea Bernaciak és Romuald Jagodzinski ETUI lengyel kutatói bemutaták azt a tanulmánykötetet, amelyet az intézet publikált, és amely a lengyel szakszervezetekről, gazdaságról és munkaerőpiacról adott részletes képet.

Ezt követően panelbeszéltegésre került sor a három nagy lengyel konföderáció vezetőjének részvételével Piotr Duda a Szolidaritás, Jan Guz az OPZZ és Krisztof Malewski az FZZ részéről mutatkozott be, és tartott ismertetést a lengyel szakszervezeti mozgalmak törekvéseiről. A kutatók gyors kérdéseket szegeztek a meghívottaknak, tudakolva véleményüket Lengyelország jövőjéről az Európai Unióban, arról, hogy az EU mennyiben váltotta be a csatlakozás idejében fellángolt reményeket, lesz-e minimálbér-emelés, hogyan tudják a veszélyeztetett helyzetben lévő munkavállalókat megvédeni.

Elmondták, Lengyelországban az emberek a csatlakozáskor többet vártak, és ma sem bíznak az állandó, hosszú távú biztonságban – például azért, mert a kormányok 5 évenként reformálják a nyugdíjrendszert, és emelik a nyugdíjba vonulási életkort. A munkáltatók maximalizálni akarják a hasznukat, nem szeretnek társadalombiztosítást fizetni, és sajnos a munkavállalói oldal sem elég határozott ebben a kérésben. Jelenleg az úgynevezett Morawieczki terv a legégetőbb kérdés, ez egy gazdasági növekedési tervre alapozott terv, de – amint elmondták – a gazdasági növekedés alapja a béremelés. (Mint korábban olvasható volt a terv 2 ezer millió zloty állami befektetéscsomagot tart szükségesnek a lengyel gazdaságba - jóformán a gazdaság minden területére 2023-ig.) Elmondták, hogy a szakszervezetek igyekszenek új eszközöket, például a szociális médiát használni a szervezésre. A klímaváltozást is támogatják, ugyanakkor tudomásul kell venni, hogy Lengyelország gazdasága a széntüzelésű erőművekre épül. Az átalakítás költséges, és már eddig is 300 ezerről 100 ezerre fogyott a bányászati munkaerő.

A migrációval kapcsolatban elmondták, sokan vándoroltak el az országból, ugyanakkor Lengyelországban is dolgozik 1 millió migráns munkavállaló! A szakszervezetek egyenlő béreket és ugyanolyan szociális biztonságot szeretnének számukra, mint a honfitárs munkavállalók számára. Kérdésre válaszul elhangzott az is, Lengyelországnak 30 százalékos a kollektív szerződéses lefedettsége, léteznek ágazati szerződések, de lejárnak, így meg kell őket újítani. A szakszervezetek erre javaslatokat tettek, de a munkáltatók sokszor visszautasítják ezeket, mert szerintük a kollektív szerződés a múlthoz kötődik. De gazdasági növekedés csak a munkavállalókkal együtt lehetséges. Ekkor idézte az egyik előadó a bevezetőben említett adomát, arra utalva, hogy a gazdaság növelésének megkerülhetetlen tényezője a javak igazságos elosztása, és a fogyasztás növelése, tehát a munkavállalók jóléte. 

Philippe Pochet az Európai Szakszervezeti Intézet igazgatója megköszönte a három szakszervezetnek a bemutatkozást, és elmondta, fontos a lengyel tapasztalat, milyen az együttműködés az új kormánnyal, fontos megtudni, hogyan látják a szakszervetek a helyzetüket. Rátérvén az európai kérdésekre az előadó veszélyként utalt arra, hogy a szésőjobb megpróbálja a munkavállalókat vonzani. Elmondta, a Brexit után nagy vita volt Európa jövőjéről, most már ez lecsendesült, talán túlságosan is; a Bizottság vár az 50-es paragrafus teljesülésésre, és kész. Ez nem politika! Hogyan lesz tovább, mi lesz a szociális Európával? Hol vannak azok az erők, akik erről vitát kezdeményeznének? Baloldalon? Jobb oldalon? Mit gondolnak a társadalmi partnerek? A véleménye szerint kell egy vízió, előre gondolkodás arról, hogy mit szeretnénk a jövőben.

Nagyon fontosnak nevezte a konferecnia jelmondatát azt, hogy innováció megújítja a szakszervezeteket. A megújítani az értelmezésében azt jelenti, hogy előre kell menni de közben meg kell őrizni az alapvető értékeket. Az innováció az állandóságot jelent egy új gyakorlatban, és ez nagyon összecseng oktatásban közölt értékekkel. Véleménye szerint az Európa előtt álló új kihívásokban két nagy kérdés körvonalazódik: a gazdaság digitalizlása és a munkakörnyezet megváltozása. Ez strukturális reformot hoz magával, amely a foglalkoztatási viszonyok és a képzési módszerek megváltozásához vezet. A technológiai változások mindg többféle változást hordoznak magukkal. A szakszervezeteknek ki kell választaniuk 2-3 olyan problémát, amelyekre különös figyelemet fordítanak. A legtöbb tagállamban a válságra a neoliberális politika adott választ. A bérek visszafogása, a szociális védelem szűkítése, stb. erre kell új válaszokat adni, amely válaszok figyelembe veszik a szociális partnerek autonóm felvetéseit.

Peter Sherrer ESZSZ főtitkár helyettes elmondta, a menekült kérdés még mindig benne van az európai napirendben, de emellett Európa jövőjéről is beszélni kell; ahogy fogalmazott „több Európa” helyett (amely egy korábbi jelszó volt) „jobban működő Európa” szükséges. Az európai szövetség szerint a gazdasági kilábalás kulcsa az, hogy be kell fektetni Európába. Ezt követően elmondta, jelenleg tárgyalnak a Bizottság a szociális pillér – koncepciójáról, amely 20 pontban összegzi a javaslatokat. Az elmúlt héten volt a második tárgyalás, de a szociális partnerek sok kérdésben nem elégedettek, mert a tervezett szöveg nem elég részletes.

Az Európai Üzemi Tanácsok direktívával kapcsolatban elmondta, kevés az esély, hogy változások lesznek. Ugyanakkor szükséges lenne a direktíva – akárcsak a digitalizációval kapcsolatos direktíva – megújítása. Ez utóbbival kapcsolatosan fontos kérdés az adatok kezelése és az új technológiák bevezetése. Miután az Európai Szakszervezeti Szövetség nyáron egyhangúan megszavazta a szociális pillérről az ún. „pozíciós papírját”, adott, mit kell érvényre juttatnia a tárgyalásokon. A munkavállalói részvétellel kapcsolatban fontos az információs és konzultációs lehetőség, és a széles képviselet az Európai Üzemi Tanácsokban. Ezeket a követeléseket a most tárgyalás alatt lévő Szociális pillérbe kell integrálni. Végül az előadó beszélt még a Bizottság által kezdeményezett csőddirektíváról, amelyet a szakszervezetek nem tudnak ebben a formában elfogadni.

Ezt követően Sigrid Schraml EZA főtitkár mutatta be a szervezetét, amely a Munkavállalói Kérdések Európai Központja nevet viseli, és 71 keresztény szocialista irányultságú munkavállalói szervezet 28 országból való szövetségét jelenti. Nem csak szakszervezetek, de szociális és kulturális szervezetek illetve oktatási és kutatóközpontok is csatlakoztak hozzá, amelyek a munkavállalókat érintő kérdésekkel foglalkoznak. A céljuk, hogy megoldják ezeket a kérdéseket.

Majd Anton Leppik a Nemzetközi Szakszervezeti Szövetség Pán-európai regionális szervezete részéről tartott rövid összefoglalót a szervezet munkájáról. Kiemelte, sok országban, és nem csak a Balkán országokban, közvetlen támadások történnek a szakszervezeti jogok és a szociális dialógus ellen. Franciaországban, Spanyolországban de még Finnországban is megfigyelhető ez a tendencia. Ezt követően bemutatta a PERC munkaprogramját, amely fókuszában a béke, a demokrácia és a dialógus erősítése szerepel. Hozzátette, a PERC nem csak fórumot biztosít a csatlakozott szervezeteknek, de segít azok kapacitásépítésében is.

Piotr Ostrowski a lengyel OPZZ szakszervezettől, Liz Helgesen, Kristian Mollestad a norvég UNIO szakszervezettől a nemrég lezajlott Norvég projektjüket mutatta be. Elmondták, először a norvég szociális dialógus főbb elemeit elemezték, és megnézték, hogy mely részleteit lehet Lengyelországban megvalósítani. Azonosítottá, milyen lehetőséges akadályok állnak a megvalósítás előtt. A kölcsönös látogatások mellett a projekt első évében 5 szemináriumot rendeztek 100 fővel, a második évben 16 szemináriumot (minden vajdaságban) 480 fő részvételével. A kettő között kiadványt adtak ki. A végén és az elején szakértői megbeszélésre került sor. A lengyel részről elhangzott, a legfontosabb tapasztalat volt, hogy amikor eljutottak Norvégiába, beszéltek a helyi tisztségviselőkkel is, hogyan látják ők a problémákat, és látták, hogy ez a norvég modell működik alsó szinten is, nem csak ágazati és országos szinten. A jövőben Újabb projektet terveznek, amelynek főbb kérdései: Üzemi szinten a korábban vizsgált vállalatoknál hogyan változott a korábbi projekt óta a szociális dialógus? Miben különbözik a korábbi és a mostani szociális dialógus? A projektekbe bevonják a lengyel és a norvég munkáltatói szervezeteket is. Szeretnék ezáltal nem csak a partnerséget, de a kollektív szerződéses lefedettséget is bővíteni.

A második nap Maria-Helene André, az ACTRAV az ILO munkásoktatási szerve igazgatója kezdte a programot. Az európai szakszervezeteknek a tisztes munkát kell kikövetelni, és követelni kell, hogy a kormányok ösztönözzék a befektetéseket – kezdte mondandóját az előadó. Alapvető kérdés a termelékenység növelése, de a fogyasztói jogokat is be kell tartatni, és a megtermelt javakat is szét kell osztani. Kiemelte, a fiatalok foglalkozása drámai, 28 százaléka sem nem tanul, sem nem dolgozik. Az is elkedvetleníti a fiatalokat, a nők foglalkoztatása sem haladt előle, a bérük 77 százaléka a férfiakénak.

Az egyenlőség szintén probléma. A szociális védelem nem általános. Ez alapvető, bevételi biztonság, amely korábban érezhető volt, a migrációs és demográfiai változásokkal együtt kezd eltűnni. Vannak kérdések, monda André asszony, amit meg kell válaszolnunk. Mit jelent a gyakorlatban a fenntartható fejlődés? Mit jelent szakszervezeti szempontból? És a fenntartható fogyasztás? Vagy : szeretnénk-e, ha a nemzetközi munkaügyi sztenderdek némelyiket az EU átvenné, és kötelezővé tenné a tagállamokban?

Kérdés merült fel az ACTRAV-val való kooperációról, arról, ha a digitalizációval összefüggésben kialakult új típusú ún „prekárius” (sérülékeny, bizonytalan, egyoldalú kötelezettségű) munka alakul ki, akkor ezzel kapcsolatosan az ILO milyen segítséget tud biztosítani. Marie-Helene André elmondta, globális akcióra van szükség, sokkal szorosabban kell együttműködni a szakszervezetekkel, akik egy kicsit késve fogtak hozzá ezt a problémát megoldani. Végül elmondta, a szociális értékek fenntartását a kormányok fenyegetik, ezért a jövőben szorosabb együttműködésre van szükség.

Ezt követően Ulisses Garrido az Európai Szakszervezeti Intézet oktatási igazgatója mutatta be a jövő évi oktatási programot. Elmondta, nagyon fontos az oktatási stratégiák kidolgozása a szakszervezeti munkákban. Hozzátette, ez a fontos esemény tükröt tart annak, amit mi csinál az oktatási intézmény Brüsszelben, és annak, amit a résztvevő szakszervezetek tevékenykednek a tagállamokban. Az általa előterjesztett programokat úgy kell tekinteni, hogy vázlatok, bárki hozzáteheti a saját gondolatát. Elmondta, seregnyi kérdést kell megválaszolniuk a trénereknek. Például hogyan lehet azokat a technikai eszközöket, amelyek a részvevőknél vannak, bevonni az oktatási folyamatba? (okostelefonok stb.) Mennyire alkalmazzuk a korszerű oktatási módszereket, például a coachingot, vagy hogyan fejlesszünk minél nagyobb hálózatot. Hogyan fejleszthetjük a minőséget, az értékelést a tanfolyamok során. Elmondta, jövőre lejár a megbízatása, a szövetség új igazgatót választ, és megtudhattuk tőle, hogy a következő oktatási nap rendezvénysorozat 2017 októberében, Párizsban a CGT központjában kerül megrendezésre.

Ilaria Constantini, az Európai Szakszervezeti Intézet Fiatal Vezetőknek szóló kurzusát mutatta be és értékelte. Elmondta, a kurzus 3 hetes és két közbülső periódust tartalmaz 40 év alatti szakszervezeti tisztségviselőknek szól. A projekt előrehaladását a Végrehajtó Bizottság monitorozta, és az elért eredményeket a különböző szempontok alapján értékelte: relevancia, koherencia, hozzáadott érték, hatékonyság és befolyás. A részletes értékelésre itt nem térünk ki, mindenesetre a testület ezt a hosszú kurzust a szakszervezetek jövőjébe történő valódi befektetésként értékelte.

Ezt követően kis csoportokban folyt a munka. A résztvevőknek pozitív, negatív és informatív kategóriákba rendezve kellett véleményt alkotniuk az on-line tanulásról vagy a fiatal vezetők hálózatáról, illetve egyéb javaslataikat is megoszthatták az előre odakészített táblákon. Ennek összegzésével telt a plenáris találkozás.

Délután az Európai Szakszervezeti intézet honlapjának megújításával megbízott szakemberek adták elő, milyen elvek és indíttatások alapján újítják meg az oldalt. Ezt követően Zygmunt Mierzejewski, a lengyel FZZ képviselője ismertette a „Munkavállalók tulajdonolta vállalat. Sikerreceptek.” elnevezésű projektet. A projekt a szénbányászatra koncentrált, de amint elmondta, ma is működnek a közlekedés, a vegyipar, a posta, és a vasútnál olyan vállalatok, ahol a tulajdonosok között munkavállalókat találunk. (Ez a program gyakorlatilag a magyar MRP - Munkavállalói Résztulajdonosi Programnak a lengyel megfelelője.)

Miért fontos nekünk az EWC az Európai Üzemi Tanács intézménye – tette fel a kérdést Maria Zytko és Francesco Lauria (CISL) a harmadik nap reggelén. Ezen fórum új felhasználási területét fedezték fel, mint egy olyan fórumét, amely meg tudja valósítani a Transznacionális Vállalati Szerződéseket (TCA) is. Az előadók sokkoló képeket mutattak arról, hogy multinacionális vállalatok beszállítóinál milyen katasztrofálisak a munkafeltételek, majd az olasz tapasztalatokat összegezték. Elmondták, a 2008-as válságot követően decentralizációs tendenciák erősödtek meg, az olasz struktúrában, amely alapvetően két szintre, helyi és országos szintre épül. Az országban legalább 80 százalékos a kollektív szerződéses lefedettség, de az előadók véleménye szerint mindez nem fog soká tartani, mert a decentralizáció áldozatul eshet. Olaszországban nincs minimálbér, viszont a 6000 multinacionális vállalat létezik, amelyek egyre jelentősebbek. Mindez jelentőséget ad az Európai Üzemi Tanácsoknak. Elméletileg jó szerződésekkel rendelkeznek az olasz szakszervezetek, de aggodalomra ad okot az információáramlás az EÜT, a munkavállalói képviselők és a szakszervezetek között. Sokszor a szakszervezeteket megkerülve tájékoztat a munkáltató, általában csak a munkavállalói képviselőket.

Ha sikerül Transznacionális Vállalati Szerződéseket kötni, akkor a szakszervezetek monitorozzák az adott olasz vállalat külföldi tevékenykedését. Nem csak a megállapodás szövegét, de a megvalósítását is ellenőrzik, például az Impegilo vállalat esetében is. A multinacionális vállalatnak Gröndlandon és Katarban is van telepe. Kérdés, hogy, mit tartalmazzon ez a transznacionális szerződés? Foglalkoztatási rendszabályokat vagy az iható víz biztosítását? Vannak általános, nemzetközi keretszerződések (IFA - International Framework Agreement) például a Whirepool vállaltnál, amely a Közel-Kelettől Afrikáig érvényes. Emellett a szerződéseket ki kell terjeszteni a globális beszállítói hálózatra is, például a ZARA divatcég beszállítóira, ahol a bevezetőben említett tragédia történt.

A találkozó zárásaként a tanfolyamok érékeléséről, az értékelés folyamatáról folyt a vita. Annick Clauwaert azt részletezte, hogyan dolgoztak ki egy olyan értékelési módszertant, amely segíti a tanfolyamok összehasonlítását. Az értékelés anonim, nem azzal a céllal, hogy kontrollálja a résztvevőket, de azért, hogy a minőséget lehessen biztosítani a következő tanfolyamokon is. Ez után annak a kérdőívnek a válaszait értékelték, amelyeket a résztvevőknek a jelen konferencia előtt ki kellett tölteni arról, milyen értékelési módszereket alkalmaznak a szakszervezeti tanfolyamaikon. Elhangzott, az értékelés tervezhetővé teszi a képzést. Vannak célok és eredmények, és a kettő között egy szakadék vagy rés, ezt kell értékelni.

Végül Ulisses Garrido, az oktatási részleg igazgatója mondta el a zárszavát, és a résztvevők értékelték - immár magát az Oktatási Napok szakmai munkáját. 

Kozák László

Fotók: Nagy Viktória 

Galéria

Hozzászólások 0 hozzászólás


Szólj hozzá!

A számítógépednek az IP száma: 34.229.113.106 Név:

Hozzászólásokra vonatkozó szabályzatok »