facebook_36 youtube_36 twitter_36 indavideo_36 bloghu_36 linkedin_36 android_36 ios_36

Budapest: 14°C
HUF/EUR: 307.14
Hírek » Részletek

Tízből hét munkahely a szolgáltatóiparban keletkezik


tizbol-het-munkahely-a-szolgaltatoiparban-keletkezik

8 millióval többen dolgoznak az EU-ban – de milyen bérért? A Eurofund tanulmánya szerint a bérek egyenlőtlenül nőttek: a legrosszabbul és a legjobban keresők bére nőtt a legjobban.

2016 folyamán az EU-ban a foglalkoztatás végre visszatért a globális pénzügyi válságot megelőző szintre. A 2013-ban beinduló fellendülés eredményeként nettó nyolcmillió új munkahely jött létre. E nettó új munkahelyek legnagyobb része a szolgáltatási szektorhoz tartozik, de a feldolgozóipar foglalkoztatásában is jelentős volt az élénkülés, ami nagyjából 1,5 millió új munkahelyet jelentett. Az Európai Munkakörfigyelő hatodik éves jelentése azt vizsgálja meg részletesebben, hogy a közelmúltban (2011 második negyedévétől 2016 második negyedévéig) milyen változások történtek a foglalkoztatásban tagállami és összesített uniós szinten. A jelentés első részében a munkahelyalapú megközelítést alkalmazták annak érdekében, hogy mennyiségi (hány munkahely jött létre vagy szűnt meg, mely ágazatokban) és minőségi (milyen munkahelyek voltak ezek, elsősorban az átlagos órabért tekintve) szempontból mutassák be a foglalkoztatásban történt eltolódásokat. Az inkább elemzésjellegű második rész azt tárgyalja, hogy a foglalkozások milyen szerepet játszanak az európai bérek egyenlőtlenségének alakításában, és hogy a munkahelyek polarizációjában és a bérskála felső sávjainak bővülésében megfigyelt minták milyen mértékben járultak hozzá a bérek egyenlőtlenségének alakulásához az elmúlt évtizedben.

Szakpolitikai háttér

Az EU intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést célzó Európa 2020 stratégiája kötelezettségvállalást tartalmaz a magas szintű foglalkoztatás és termelékenység előmozdítására. Ez azt jelenti, hogy ismét középpontba kerülnek a korábbi lisszaboni stratégia céljai: a „több és jobb munkahely”. Ahhoz, hogy az elfogadhatatlanul magas munkanélküliségi ráta problémája megoldható legyen, több munkahelyre van szükség. Európának ugyanakkor jobb és termelékenyebb munkahelyekre is szüksége van ahhoz, hogy a bővülő, integrált globális gazdaságban ismét javítani tudja polgárainak életszínvonalát. Az Európai Bizottság 2012. évi foglalkoztatási csomagja („Út a munkahelyteremtő fellendülés felé”) meghatározta azokat az ágazatokat – az egészségügyi szolgáltatások, az információs és kommunikációs technológiák, a személyi és háztartási szolgáltatások –, ahol a foglalkoztatás növekedése a legvalószínűbb, valamint az ígéretes, de nehezen definiálható „zöld munkahelyek” kategóriáját. A jelentésben alkalmazott munkahelyalapú megközelítés mind a növekedő, mind a hanyatló ágazatokban és foglalkozásokban naprakész adatokkal szolgál a foglalkoztatási szintekkel és a munkahelyek minőségével kapcsolatban.

A munkahelyalapú megközelítést elsőként a Nobel-díjas Joseph Stiglitz alkalmazta az 1990-es években az Amerikai Egyesült Államokban, majd később Erik Olin Wright és Rachel Dwyer fejlesztette tovább. A korábbi amerikai munka során megfogalmazott kérdés – a foglalkoztatás növekedése a munkahely minőségének rovására történt? – az idők során árnyaltabbá vált. A munkahelyalapú megközelítést különösen annak mérésére használják, hogy a fejlett gazdaságok foglalkoztatási struktúrái milyen mértékben polarizálódnak – ami a közepesen fizetett munkahelyek „zsugorodásához” vezet – vagy bővülnek a bérskála felső sávjaiban a magasan képzett munkavállalók kínálatának növekedésével. Miközben a foglalkoztatás egyes munkaerőpiacokon polarizálódni látszik, ez a kutatás átfogóbb aggályokat is felvet az egyre növekvő egyenlőtlenségek kapcsán.

Változások a foglalkoztatásban, 2011–2016

Az EU-ban 2016 második negyedévében nyolcmillióval többen dolgoztak, mint az azt megelőző három évben. A foglalkoztatás 2013 óta zajló növekedése csak kismértékben tolódott el a jól fizetett munkahelyek felé. Az alacsonyan és közepesen fizetett munkakörökben szintén erőteljes növekedés történt, összhangban a fogyasztás vezérelte fellendüléssel.

Ha az adatokat hosszabb időszakra vetítjük (az 1990-es évek végéig visszanyúlva), megállapítható, hogy a magasabb fizetésű állások továbbra is gyorsabban növekedtek a bérskála többi részéhez képest. Ez a recessziós és a recessziótól mentes időszakokban egyaránt érvényesült.
Az EU-ban ma már 10 munkahely közül 7 a szolgáltatási szektorban található, amely 2011 óta egymagában több mint 8 millió új munkahelyet hozott létre az Unióban.
A szolgáltatási szektor foglalkoztatásának közelmúltbeli növekedése aszimmetrikusan polarizált volt: a bérskála alsó és felső végén nagyobb növekedés történt.
A feldolgozóiparban foglalkoztatottak száma ugyancsak 1,5 millió fővel nőtt 2013 óta. A növekedés legnagyobb része a mérnöki, szakemberi és vezetői munkakörökben történt, a munkabér szerinti legfelső kvintilisben, nem pedig a hagyományosabb fizikai termelőmunkát végzők körében. A feldolgozóipari foglalkoztatás nettó bővülésének fő kedvezményezettjei arányaiban nézve az EU-13 országai voltak (amelyek 2004 óta csatlakoztak az EU-hoz).
A gyorsabban növekvő nagy munkahelyeken sok esetben jelentős mértékben megnőtt az idősebb munkavállalók aránya, ami arra utal, hogy a hosszabb munkaviszony és a későbbi nyugdíjba vonulás ugyanolyan fontos tényezője a foglalkoztatás közelmúltbeli növekedésének, mint a munkaerőpiaci dinamizmus visszatérése.

A foglalkoztatás átalakulása és a bérek egyenlőtlensége

A foglalkozások fontos szerepet játszanak az európai bérek egyenlőtlenségének alakításában. Ez részben azért van így, mert a foglalkozások közvetítik az egyéb tényezők – például a humán tőke, a társadalmi osztály és a nem vagy kor szerinti szegregáció – által a bérek egyenlőtlenségére gyakorolt hatást. A foglalkozások azonban maguk is hatással vannak a bérek egyenlőtlenségére, valószínűleg az olyan egyedi mechanizmusok eredményeként, mint a szakmai engedélyezési, tanúsítási vagy gyakornoki rendszerek.

Bár a bérek egyenlőtlenségének mértékében Európaszerte nagy különbségek figyelhetők meg, a foglalkozások minden országban a bérek megoszlásának feltűnően hasonló gerincét alkotják. A foglalkozások közötti és foglalkozásokon belüli bérkülönbségek megoszlása és az egyes foglalkozásokkal járó bérek hierarchiája (melyek a jobban, illetve a rosszabbul fizetett foglalkozások) lényegében minden országban ugyanolyan. A tényleges különbségek az egyes foglalkozásokban fizetett bérek között és az, hogy ezeket milyen mértékben sorolják tágabb csoportokba vagy kapcsolják össze a humán tőke különbségeivel, olyan szempontok, amelyek valóban országonként eltérően alakulnak.
Az európai munkahelyek polarizációjának a nagy válság nyomán történt elmélyülése és általánossá válása ellenére a bérek egyenlőtlenségének alakulását az elmúlt évtizedben nem a foglalkozások dinamikája vezérelte. A bérek foglalkozásokon belüli megoszlásának változásai sokkal inkább a bérek egyenlőtlenségének általános tendenciáiból eredtek, semmint a különböző foglalkozások szerinti bérek változásából vagy a foglalkozási struktúra változásaiból.

Az Európai Munkakörfigyelő nyomán. Kiadta az Eurofund, az Európai Alapítvány az Élet- és Munkakörülmények Javításáért, 2017.


Hozzászólások 0 hozzászólás


Szólj hozzá!

A számítógépednek az IP száma: 54.92.170.142 Név:

Hozzászólásokra vonatkozó szabályzatok »