A munkajog szerepe a munkaerőhiány kezelésében

Amíg 2012-ben a Munka törvénykönyve bevezetésének legfontosabb célkitűzése a munkaerőpiac rugalmasságának növelése és a munkahelyteremtés volt, ma a vállalatok inkább a munkaerőhiánnyal szembesülnek. Így a kutatás fő kérdése az volt, hogy a munkajogi szabályozásban milyen területeken és milyen mértékben indokolt változtatni.

Mindehhez a kutatók négy nagy területet kell elemeztek:

• milyen lehetőségek vannak a hagyományos, tipikus munkaviszony szabályozásában a munkaerő hatékony felhasználására munkaerőhiány esetén?
• milyen jogi lehetőségei vannak a munkáltatónak arra, hogy az igényeinek megfelelő munkaerőt képezzen?
• milyen atipikus foglalkoztatási formák nyújthatnak megoldást a munkaerőhiány kezelésére?
• milyen szerepet játszhat a munkavállalói képviseletek és a munkáltató együttműködése a probléma megoldásában, különös tekintettel a kollektív megállapodásokra?

A tanulmány I. fejezete a témával kapcsolatos elméleti szakirodalmat elemzi, és következtetéseket fogalmaz meg arra, hogy a felek alá-fölérendelt viszonyára építő munkajog hogyan képes betölteni rendeltetését egy olyan munkaerő-piacon, ahol ez az alárendeltség oldódik. A II. fejezet a munkaerőhiány számszerű adatait, bizonyítékait összegzi, és kitekint az Európai Unió más tagállamaiban tapasztalható, hasonló jelenségekre is. A III. fejezet összegzi az empirikus felmérés adatait. A kutatók a könyv elkészítéséhez során 40 interjút készítettek munkáltatókkal és szakszervezetekkel, feltárva a munkaerőhiánnyal kapcsolatos gyakorlati tapasztalatokat, illetve a munkajogi környezettel szembeni elvárásaikat, kritikájukat.

Az Mt. mellett komoly szerep jut a munkaviszony szabályozásában a kollektív szerződéseknek. Ezért IV. fejezetben részletesen vizsgálják, hogy mennyiben jelenthet megoldást a munkaerőhiány jelentette problémák kezelésében a kollektív alku.

Az V. fejezetben a kutatás megállapításait olvashatjuk.